2017. december 31., vasárnap

Jégtánc komolyzenére

Teljesen legitim dolog. Most két olyan animéről szeretnék írni, amit most nézek, de akár összefüggés is lehetne köztük. Az egyik a ClassicaLoid, a másik meg a Yuri!!! on Ice.

A ClassicaLoid egy Yonekura Chihiro utóhatás, ugyanis az egyik rész endingjét ő énekli, ráadásul magyar vonatkozása is van, ugyanis Liszt Ferenc Magyar Rapszódiáját gondolták újra, arra énekelt szöveget az énekesnő. Meglepett, amikor hallgattam a dalt, ugyanis nem ismertem fel az énekesnő hangját. Sehogy nem tudtam gondolatban "ráerőltetni" az énekstílusára a dalt. Azt hittem, hogy tévedés, utána is néztem jobban a dolognak, de még az énekesnő hivatalos weboldalán is listázva az a ClassicaLoid album, melyen rajta a dal. Hát jó, akkor legyen. Szerintem megváltoztatták a hangját, hogy passzoljon a dal hangulatához. És hogy tetszik az anime? A 6. résznél tartok benne, és rettenetesen szórakoztat. Hangulatában és humorában nagyon hasonlít a Hetaliára. Egy lány a főszereplő, bizonyos Otowa Kanae, aki egy nagy ház tulajdonosa. Híres zeneszerzőknek ad ki szobákat benne. Olyanoknak, mint például Mozart, Beethowen, de később csatlakozik hozzájuk Liszt Ferenc, Chopin, és még akikről nem tudok. Ők magukat ClassicaLoid-oknak hívják. Amikor megláttam a címet, azt hittem, hogy valami emberi küllemű, jellemű robotszerű egyének lesznek a szereplők, akiket ismert zeneszerzőkről mintáztak. Hasonló, mint a Saber Marionette szériákban. Mondjuk, néhányukat külsőre biztos, hogy nem az adott zeneszerzőről mintáztak, mert például Mozartnak hosszú, rózsaszín haja van, de Beethowen egészen hasonlít az "eredeti mására". Jellemvonásban, vagy az ehhez kapcsoló sztereotípiában sokkal jobban sikerült ábrázolni a karaktereket. Mozart például teljesen gyerekes, szertelen, mindig jókedvű. Beethowen viszont mogorva, ennek ellenére barátságos. Ami meglepett, hogy Liszt Ferencet jólöltözött nőként mutatják, aki odafigyel a külsejére, férfiasság még csak mutatóban se, látható rajta. A legtöbb derűt talán Chopin fogja okozni a maga szégyenlős jellemével. Annyira visszafogott és fél az emberekből, hogy mindig magára húz egy dobozt, ha ki kell mennie az utcára. Feltűnt még Franz Schubert is, aki csodálkozik, hogy jelenkorunkban mindenhol zene szól. És az az ember miért énekel abban a dobozban (TV)? Ezek a különböző sztereotipikus viselkedések, ahogy összetalálkoznak sok derült pillanatot okoznak, pont úgy, ahogy a Hetaliában. Többek között azért hívják ezeket az embereket ClassicaLoid-oknak, mert a zenéjük különleges hatással van az emberekre. Van olyan, hogy mindenki baba lesz, vagy lányos viselkedést vesznek fel az emberek, mindenki szépnek lát mindent, és elkezdenek táncolni egymással. A többi később ki fog derülni. Amit eddig tudok, hogy Bach irányítja a háttérben a dolgokat. Nem tudom, hogy merre megy az anime, de 6 rész után nagyon élvezem, de ajánlani csak azoknak merem inkább, akik el tudnak valamennyire vonatkoztatni a valóságtól, és inkább viccnek fogják fel a zeneszerzők kifigurázását, és nem azon dühöngenek, hogy merik kigúnyolni azokat a nagy embereket, akiknek zenéjüket évszázadok óta hallgatják a komolyzene kedvelői. Részletes elemzés, ha végignéztem az első évadot.

A Yuri!!! on Ice igencsak széles körben ismert anime, úgyhogy bemutatni nagyon nem kell, el is tekintenék ettől. Egy ideje terveztem megnézni, de akkor már tavasz volt, és úgy voltam vele, hogy ez egy téli anime, ezért megvárom vele az idei telet. Hát megérkezett. Vele együtt az igényem is, hogy megnézzem az animét. Ebből is 6 részt láttam, itt már a felének számít. Igazság szerint sokat nem vártam az animétől, mert úgy voltam vele, hogy csak azért van felfújva, mert egy Shounen-ai, meg hogy fiúk olyan jelenetekben láthatók, amik lányok számára igencsak kívánatosak. Ennek ellenére nagyon tetszik. Tetszik úgy is, hogy egyébként szeretem a téli sportokat, ezalól egy kivétel van, a jégkorcsolya. Azért nem szeretem, mert minden túlzottan a külsőségekről szól. Effektíve a tánc távol áll tőlem, engem untat. A jégtánc még azért sem tetszik, mert a ruhák is túlzottan szépek. Egyébként sem vagyok híve a divatnak (sem), de amilyen ruhakölteményekben táncolnak a sportolók, nekem már nagyon sok. Az erőltetett mosoly sem a spontaneitásról árulkodik. Sokkal inkább azt látom a sportolók arcán, hogy rengeteg mindent feláldoztak az életükben azért, hogy ott versenyezzenek, és megmutassák tudásukat, hogy szinte minden emberi tulajdonságukat elvesztették. Minden művi rajtuk, a mozgásuk, az arckifejezésük, sokszor olyan érzésem van, mintha nem is embereket látnék táncolni (annak ellenére, hogy hibáznak olykor), hanem valami androidokat.
Ezek után igencsak rossz handicappel indul az anime, de bejön. És talán pont azért tetszik, mert több szempontból sem olyannak látom a sportágat az animében, mint amilyennek a valóságban. A szép ruhák itt is megvannak, de emberinek látom a szereplők mozdulatait, az arcukon levő érzéseiket hasonlóképp. Nem fogja megszerettetni velem az anime a jégtáncot, pont azért, mert azt látom, hogy nem reflektál a valóságra, de ahogy bemutatja, az tetszik.
Egy idő után a mangaka beismerte, hogy az anime shounen-ai, előtte meg lehet olvasni a találgatásokat, hogy vajon milyen a kapcsolat Victor és Yuri között. Mostani fejjel érdekes erre visszagondolni, mert szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy ha bár nem vallanak egymásnak szerelmet, de a homoszexualitás olykor erősen megjelenik. Egyrészt - most jó eséllyel olyat fogok írni, ami nem tetszhet, de - azt gondolom, hogy az a férfi, aki jégtáncra adja a fejét, annak legalább annyira sántít a szexuális orientációja, mint a stylistnak. Méghozzá pont azért, amit fentebb írtam: Túlzottan ad a külsőségekre. Másrészt meg Yuri az első részben egy nőt valami jégpálya madonnájának nevez. Nem emlékszem pontosan, de valahogy így fejezte ki magát. Az is egy jele a homoszexualitásnak, amikor egy férfi szexuális vonzalom nélkül imád egy nőt. De az igazság az, teljesen mindegy, hogy mi Yuri szexuális orientációja, számomra szimpatikus karakter. Szeretem azt, ha valaki olyan esetlen, kicsit szerencsétlenkedik, nekem ettől olyan emberinek tűnik, mert nem akarja magát istennek mutatni. Mondjuk a másik végletet sem szeretem, amikor már úgy kell istápolni valakit.
Szóval az anime Victor és Yuri közötti különleges kapcsolatot mutatja magát. A másik, ami miatt tetszik az anime, hogy hitelesnek látom a kettejük közötti kapcsolatot. Azt gondolom, hogy lehet ilyen kapcsolat (szexuális vonzalom nélkül is), mester és tanítvány között, mint ahogy az animében láthatjuk. Aztán, hogy ez szerelem lesz itt, az az anime sajátja. A sorozat felét látva azt gondolom, hogy szerethető anime, csak kár, hogy nem azért kapták fel, amiért valóban érdemes a hírnévre, hanem a lányok titkos vágyait elégíti ki.
Az opening és az ending viszont szörnyűek. Az openingben (Dean Fujioka: History Maker) az ének jó, dallamos, fülbemászó, de a gépzene borzasztó. A szöveg kiemeli a két főszereplő közötti különleges kapcsolatot, a dallama pedig kifejezetten énekelteti magát. Ha normális zene lett volna alatta, akkor egy nagyon jó openingje lett volna az animének, akár olyan is, amit akár 20 év után is megjegyzünk, mint a '90-es évek nagy zenéit, de ez el fog maradni. Nálam biztosan. Az ending ugyanilyen gépzene, ráadásul még az ének sem jelentős. Egy szót nem tudok felidézni belőle, a dallam is totálisan felejtős. Az előadó egyébként Hatano Wataru, a cím pedig You Only Live Once. Ne lássam az előadót reinkarnáció-tanfolyamon. Az előadót egyébként hallottam már a Fudanshi Koukou Seikatsu animében is, annak is az endingjét énekelte, úgyhogy a homoszexuális téma egyáltalán nem idegen tőle.
Igazából nagyon jó anime lenne, de a zene miatt nem érdemli meg a 10 pontot. Egyelőre 9 pontot adtam neki a MyAnimeList-en, de úgy érzem, hogy túlzottan "bőkezű" voltam. A hatása megvan, és ha jó lesz a befejezés, akkor marad 9 pont, de ha nem, akkor lemegy 8-ra. Azért van annyira jó, hogy a 8-ban biztos legyek.

2017. december 28., csütörtök

Az 2017-es év nagy megjelenései

Tegnap volt a 2017-es év utolsó szerdai napja, ami azt jelenti, hogy jó eséllyel idén már nem jelenik meg több japán zenei kiadvány. Japánban a legtöbb zenei album és kislemez szerdán jelenik meg, csak különleges esetekben térnek el ettől. És ahogy minden évben, idén is szeretném összegyűjteni az idei évben megjelent azon japán kiadványokat, melyekben érdekelt voltam. Ezzel részint magamnak is összegzem, hogy milyen volt az adott év japán zene tekintetében. Eleddig a 2009-ben jelent meg a legtöbb album és kislemez, amióta összegzek, és ez jó eséllyel idén sem fog megdőlni, már csak azért sem, mert egyre kevesebb japán kiadvány jelenik meg. Mennek át digitálisba, már Japánban sem igazán éri meg CD-t kiadni, hiába vették ott jóval tovább a lemezeket, mint a világ bármely pontján. De lássuk a listát.

Január:
  • Január 18: MARGINAL#4 - WeMe!!!!
  • Január 25: KOJI WADA DIGIMON MEMORIAL BEST
Február:
  • Feburár 1: Endoh Masaaki: V6 Enshin
  • Február 1: MARGINAL#4: Shinobu -Just a Zetchou- / Melty Love Cooking
  • Február 8: Yata Yusuke: Hareiro Melody
  • Február 8: Kaidou 4 Kyoudai: Gyun to Love Song
  • Február 15: JAM Project: DRAGONFLAME
  • Február 15: MARGINAL#4: Kakumei XX / Mr. Starry Sky
  • Február 22: Hayashibara Megumi: Imawa no Shinigami
  • Február 22: Takahashi Naozumi: JUICYS
Március:
  • Március 1: JAM Project: THE EXCEEDER
  • Március 1: MARGINAL#4: REAL? / Ko-ko-ro-hi-to-tsu
  • Március 15: MARGINAL#4 HOT SCRAMBLE / Colorful
  • Március 29: ALI PROJECT: Himiko Gaiden
  • Március 29: MARGINAL#4: Tamashii no Non-Stop Lover / Kizuna
Április:
  • Április 5: MARGINAL#4: KISS kara Tsukuru Big Bang
  • Április 12: Matsumoto Rica: Alola!! / Pose
Május:
  • Május 3: Hayashibara Megumi: with you
Június:
  • Június 7: MARGINAL#4: Choooose One
Július:
  • Július 19: Shimokawa Mikuni: Platinum Best Shimokawa Mikuni ~Seishun Cover Album~
  • Július 25: Kageyama Hironobu: A.O.R
Augusztus:
  • Augusztus 10: Fukuyama Yoshiki: LONDON MAGIC
  • Augusztus 30: Okui Masami: Inoocent Bubble
Szeptember:
  • Szeptember 27: ALI PROJECT: Ai to Makoto~YAMATO & LOVE×××
  • Szeptember 27: MARGINAL#4 KISS kara Tsukuru Big Bang BEST
Október:
  • Október 18: JAM Project: TOKYO DIVE
November:
  • November 22: Okui Masami: Sophia
  • November 29: Matsumoto Rica: Mezase Pokémon Master -20th Anniversary-
December:
  • December 20: angela: Beyond
Az év elején, ha nem lenne a MARGINAL#4, akkor igencsak szegényes lenne az idei lista. A JAM Project-nél meg most kezd beérni az, ami 2013-ban elkezdődött. Akkortól kezdtek el radikálisan zuhanni az album és kislemez eladásaik, és úgy tűnik, hogy ennek "gyümölcse" most érik be azzal, hogy az utolsó kislemezük márciusi megjelenésű. 2006 óta nem volt ilyen hosszú szünetük, és mivel nincs új információm kislemezről, ezért úgy néz ki, hogy most is lesz egy hosszabb szünetük. Valószínű, hogy ha kijön a ONE-PUNCH MAN 2. szériája, annak elkövetik az openinget, elképzelhető, hogy azzal még lesz egy feljebb ívelésük, de ha marad ez a tendencia, akkor könnyen meglehet, hogy ha nem is fognak megszűnni, feloszlani, de új kiadványt sokkal ritkábban fognak megjelentetni, mint ezelőtt. Erről árulkodik az is, hogy a GARO -VANISHING LINE- opening dal nem jelent meg külön kislemezen. De a másik oldalát is említsem a dolognak, 2009 óta nem volt arra példa, hogy Okui Masami két kislemezt jelentessen meg egy évben. De ez szinte biztos, hogy nem fog megismétlődni, hiszen az első kislemeze a karrierjének 25. évfordulója alkalmából jelent, a második meg a GARO -VANISHING LINE- ending kislemez. De remélem, hogy lesz cáfolat.

Hát, nem jósolok sok jót 2018-ra. Úgy fest a dolog, hogy egyre ritkábbak lesznek a számomra érdekes kiadványok, mert egyre kevesebb példányt tudnak eladni, és a kiadók meg ugye profit-alapú cégek, sajnos nem áll érdekükben úgy kiadni CD-t, hogy abból nincs anyagi hasznuk, hovatovább, pezsgőt bontanak, ha nullszaldósra ki tudják hozni a lemez kiadását. Úgyhogy soványabb listát képzelek el jövő ilyenkorra.

2017. december 25., hétfő

Néhány Okui Masami dal karácsonyra

Eljött a karácsony, melyet a fogyasztói társadalom sikeresen az egyik legálszentebb ünneppé tett. Ennek egyik tükre a ránk omló rengeteg nyugati karácsonyi dal, melyek közül egyik borzasztóbb, mint a másik. Szerdán a japános csoporttal voltunk egy japán étteremben. A király utcánál van, az a lényeg, hogy japánban elterjedt street foodokat lehet náluk enni. Az árukat sokalltam (nem vagyok étterembe járós), de nagyon finomak voltak. De ott is zeneként nyugati karácsonyi dalok szóltak. Annyi sütnivalójuk igazán lehetett volna, hogy ha tényleg autentikusak akarnának lenni, akkor japán karácsonyi dalokat játszanának. Elég csak arra gondolni, hogy jópár nyugati karácsonyi dalt japán előadók is feldolgoztak, de kapásból tudok mondani 10 olyan dalt, mely teljesen japán. Egy közös van bennük, Okui Masami énekli őket.

Nem tudok eleget beszélni a 2002 novemberében megjelentetett mini-albumáról, az angel's voice-ról, ami nálam régóta engedhetetlen zenei kellék a karácsonyi időszakban. 7 dal van rajta, de teljesen sajátságosak. Ebben a hét dalban a karácsony több hangulatát és felöleli. Énekel az ünnepi készülődésről, a vidámságról, mely ezt az időszakot körbejárja, meg van egy kis meghittség is, meg gondol azokra is, akik egyedül töltik az ünnepeket. A Sanctuary az, ami leginkább hasonlít a nyugati karácsonyi dalok által közvetített meghitt hangulatra. De hogy bemutassam, mitől univerzális karácsonyi album az angel's voice, dalonként írok róluk néhány sort.
  1. introduction ~Maria~: Azt nem gondolom Okui Masami-ról, hogy keresztény lenne, de ha van dal, mely a leginkább közvetíti, hogy a karácsony Jézus születésének ünnepe, akkor ez az. Egyrészt mert benne van a címben a Maria név, másrészt meg a kórus hatására kicsit egyházi hangulata van, el tudom képzelni, hogy ez a dal ebben a formában akár templomban is elhangozzon.
  2. White season: Vidám dal, mely kiválóan vezeti be a karácsonyt. Ez a dal karácsonyi időszak első napjaira kiváló, amikor ünnepi színekbe öltözik a város, ő maga is vidáman ráhangolódik a karácsonyra.
  3. Sanctuary: Ahogy írtam, egy meghitt, szeretettel teljes, összebújós dal. Melynek hatására igazán megérezhetjük, hogy a karácsony a szeretet ünnepe.
  4. ANGEL'S VOICE: Talán ide várnánk leginkább a legszebb karácsonyi dalt, ellenben vidám örömködés a dal. Van benne némi szerelem is (I'm your baby, everytime.), amúgy a karácsonyi időszakban megélt mindennapokról énekel. Ünnepekkor a mindennapok is színesebbek.
  5. Tabibito: Igazából ez a dal teszi igazán értékessé az albumot, a mondanivalója miatt. Ez a dal azokról szól, akik egyedül töltik a karácsonyt. Ők a vándorok. A dal attól szép, hogy befogadják a vándort, ezáltal neki is szép lesz az ünnep. A befogadó meglátja a belső értékeit.
  6. 2 years: Ez a dal teszi úgymond a szerelmesek ünnepévé a karácsonyt. Egy két éve tartó boldogságról énekel az énekesnő, hallatszik a hangjában a béke és a nyugalom. Legyen mindenkinek ilyen az ünnep.
  7. 12 Gatsu no Kyuujitsu Kutsushita wo Katta: Ez a dal összefoglalja az egész ünnepi időszakot. Szó van a Mikulásról, a karácsonyról, és az új évben is boldogságot kíván. Ennek megfelelően egy vidám dal, és felhívja a figyelmet, hogy az ünnepi hangulat maradjon meg egész évre, és ha el is jön az újév, ne felejtsünk el ünnepek után is szeretni. A dal végén a kórus gyönyörűen zárja le az albumot.
Egy hihetetlenül progresszív karácsonyi album, ami igencsak ritka, hiszen alapvetően karácsonyi dalt nem nehéz írni. Elég csak valami egyszerű, elcsépelt mondanivaló a szeretetről, valami idétlen zenével, a javát úgyis szállítja a karácsonyi hangulat. Ennek fényében nincs nagy kockázat egy karácsonyi dalban, ennek fényében képvisel nagy értéket  Okui Masami munkássága.

Ezen kívül még három karácsonyi dala van, azokről is érdemes beszélni.
  • SNOWY: Ez a karácsony meghitt mivoltát hivatott erősíteni. Ez is szeretős, összebújós dal.
  • Melted Snow: Ez is egyedi abból a szempontból, hogy azokról szól, akik egyedül vannak karácsonykor. Az érzés fontosságának felismerése, amikor rájövünk arra, hogy mennyit ért a másik fél, amikor már elvesztettük őt. Ez az egyik legszomorúbb karácsonyi dal, amit valaha hallottam, de abból a szempontból örülök neki, hogy olyan emberek hangját is hallatja vele Okui Masami, akinek nem a vidámságról és a szeretetről szól az ünnep.
  • Fuyu no Himawari: Ez eredetileg Ohmi Tomoe dal, de Okui Masami írta, és fel is énekelte a Self Satisfaction albumára. Ez a dal szintén az érzések felismeréséről szól, de az a különbség, hogy itt még jelen van a másik fél, tehát még megvallhatja az érzéseit, és helyrehozhat mindent. Ettől szép ez a dal.
A szövegekkel olyan sokat nem foglalkoztam, inkább úgy értelmeztem, amilyennek érzem a dalokat. Egy biztos, hogy nagyon szép mindegyik, és ezek a dalok azt éreztetik velem, hogy a karácsonynak vannak szépségei, ezáltal kicsit visszahozzák a gyermeki énemet, amikor annyira vártam a karácsonyt. És még mennyi miatt szeretem Okui Masami-t. Nem csoda, hogy életem egyik legnagyobb hatású énekesnője. Feltettem az angel's voice album dalait YouTube-ra. Érdemes meghallgatni.

2017. december 21., csütörtök

Új Suara album

Nagy örömömre szolgál, hogy Suara új albumot jelentet meg 2018. március 28-án. Az album címe Hikari (星灯; Hoshi akari kanjival), tehát az Utawarerumono: Futari no Hakuoro PC játék openingjének címét kapja meg. Egyébként is érdekel az album, de főleg azért, mert a Limited Edition változata tartalmazni fogja az Utawarerumono openingek karaoke változatát. Ennek nagyon megörültem, mert a kislemezeken valamiért kimaradt, de azt sajnálom, hogy nem lesznek rajta az endingek. Van néhány olyan záródal, melyet nagyon szívesen vennék, ha meglenne az instrumental verziójuk. A Yume ka Utsutsu ka és a Uruwashiki Sekai nagy kedvencek. Hátha módosul a dallista, és felkerülnek az endingek is.

Amúgy meglehetősen drága lesz a Limited Edition, ¥4.500, méghozzá azért, mert egy Blu-ray lemezt is tartalmazni fog. Ezen rajta lesznek az olyan videoklipek, mint a Nue Dori, Fuantei na Kamisama és Amakakeru Hoshi, és remélem, hogy nem teljes a lista. Nagyon szeretném megvenni eredeti a limitált kiadású CD-t, de nagyon ki kell találjam, hogy tudok március végéig kigazdálkodni kb. 13.000 forintot. Rengeteg pénz az, de azt érzem, hogy eszmei érték tekintetében megtérülne az összeg. Önmagában az instrumentalok és a videoklipek miatt is megéri, de Suarában soha nem csalódtam komolyan. Szétnézek a lakásban, hogy találok-e valamit, amit tudok nélkülözni.

A cím magyarázva van, Hikarinak kell ejteni, csak a Hoshi és az Akari kanjijaival van írva, ugyanis a csillag fényére gondol. A videoklip egy részlete elérhető YouTube-on, éjszaka vették fel, csillagfényes égbolt alatt énekli a dalt. Bár csalókának tűnik nekem a kép, van is olyan gyanúm, hogy azt egy stúdióban vették fel csillagos háttérrel. Ki tudja, teljesen mindegy, ettől függetlenül kell az album, és imádom a címadó dalt is.

Gondolatok a Yonekura Chihiro toplistáról

A végére elégedettséget éreztem, úgy éreztem, hogy sikerült kiválasztani az énekesnő legjobb dalait. Viszont az elején volt némi kellemetlen érzésem, amikor nemcsak dicsértem, hanem kritizáltam a dalokat. Elkezdtem megbánni, hogy 40-es listát állítottam össze, minek írok én listát 40 legjobb dalról, ha a valójában nem érzem, hogy 40 igazán erős dala van? Aztán azzal zártam le magamban a dolgot, hogy így tudom a legátfogóbban megmutatni az énekesnő teljes pályafutását. Hiszen mindenféle dal szerepel a debütálasától kezdve egészen a mai időkig.

Illetve, aki hozzám hasonlóan ismeri az énekesnő szinte teljes pályafutását, az felfigyelhetett arra, hogy egy album teljesen hiányzik. Ez pedig az 1998-as always album. Nem véletlen. Többször írtam arról, hogy az énekesnő dalainak többsége klisés, túlárad a pozitív gondolkodás, és az élet értelmét filléresre váltott gondolatok. Az always album egy hatalmas kliséhalmaz. A rajta szereplő 13 dal sablonos, végighallgatva semmi kiemelkedőt nem nyújt. Talán az Eien no Tobira című dalt lehetne kiemelni, az ismert is a rajongók által, hiszem 08th MS Team Gundam zene, a maga nemében jó dal, de végsősoron semmi kiemelkedőt nem nyújt. Sőt, ezen az albumon szerepel Yonekura Chihiro minden idők általam legrosszabbnak vélt dala, a Yume Miru Blue Moon. Úgy énekel benne érzelmeket, ami nekem már túl sok, ráadásul a refrénben olyan magasra viszi fel a hangját, ami komolyan bántja a fülemet. Túlzottan idealista, olyan boldogságot énekel meg abban a dalban, ami talán már nem is létezik. Ahol minden csodálatos, gyönyörű, a szél miatta táncoltatja a faleveleket, és borúnak nyoma nincs. És ezt úgy adja elő, mint egy végkifejlett állapot, tehát, hogy az ideális boldogság elérhető. Csakhogy ez hazugság. Aki örökösen a boldogságot hajszolja, az soha nem lesz elégedett az életében, mert mindig boldogabb és boldogabb akar lenni a jelenlegi állapotához képest, ezáltal az élet elmegy mellette. Ezért tartom jó gondolatnak, amit nemrég hallottam, hogy nem boldognak, hanem elégedettnek kell lenni, mert akkor állsz le, és nem hajszolod az élményeket, hanem megéled a jelent. És sajnos az album többi dala is hasonló mondanivalóval bír, a zenéket meg nem tudom visszaidézni. Pedig megtettem azt, hogy néhány évre rá ismét elővettem az albumot, gondolván, hogy hátha érteni fogom, hogy miről énekel az énekesnő, de sajnos ugyanúgy vakvágány volt a dolog.

Úgyhogy Yonekura Chihiro is ad elő érvénytelen gondolatokat, emiatt néhány albuma semmi jelentőséggel nem bír, már-már súlytalanok. Azokat a dalait bocsájtom meg neki, sőt, már-már szeretem, ahol nem feltétlen az a célja, hogy pozitív gondolatokat adjon elő, hanem hogy szinte kifigurázza ezeket azzal, hogy túlzottan lazán, szinte már szórakozottan adja elő. Ezekkel azért nincs bajom, mert azt érzem, hogy a könnyed szórakoztatás a célja, és ez nálam bőven belefér, hiszen nekem is vannak oldottan bolond pillanataim, ezekbe ezek a dalok tökéletesen beleillenek. Aztán meg van néhány olyan dala, ahol tényleg komolyan énekel, vagy az előadásmódja szerethetővé teszi a gondolatait. Ezek kerültek a lista élbolyába. És valahányszor hallgatom a Colours, a jam és a Nakeru Anison albumokat, melyek a kedvenceim tőle, akkor azért valami reményt érzek, hogy érdemes hallgatni őt, és ráérzek arra, hogy miért is szeretem őt. Hát amikor 2011-ben megjelent és megismertem a Nakeru Anisont, olyan szinten hatással volt rám, hogy hirtelen sokat nőtt Yonekura Chihiro a szememben, és elkezdtem hallgatni ennek szellemében a régi albumait. Volt néhány, ami megtetszett, de még utána is voltak olyan dalok, melyekről azt gondolom, hogy jobb, ha meg sem születtek volna. Az, hogy a hatás mekkora volt, az abból is meglátszik, hogy az albumból 5 dal is helyet kapott a listán, ezek közül pedig 3 ott van a minden idők legjobb 5 dalának listájában.

De hogy mennyire passzolt volt a Nakeru Anison koncepciója Yonekura Chihiróra, az is bizonyítja, hogy az albumnak van egy folytatása. 2015-ben megjelent egy "Nakeru Anison ~with you~" című album, mely Yoshioka Aika albuma. Nagyon kíváncsi voltam rá, bíztam benne, hogy lesz olyan jó, mint Yonekura Chihiro albuma, de óriási csalódás volt. Soha nem hallottam Yoshioka Aikáról, de egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Egy érzelmileg teljesen éretlen fiatal lányt hallottam énekelni, aki azon a bizonyos sztereotip magas japán női hangon énekel olyan érzelmekről, amikről nyilvánvalóvá válik, hogy nem élte meg azokat. Pedig a dalok hangszerelése, koncepciója ugyanaz, csak az előadó más. Egy ugyan jó hangú, de teljesen súlytalan énekesnőt hallottam énekelni, aki legfeljebb saját magát szórakoztatja, de nem éreztem, hogy bármi érvényeset akar átadni.

Szóval vannak nagyon jó dolgai Yonekura Chihirónak, én csak azt tudom neki kívánni, hogy ne csak a pozitív gondolkodás legyen nála túlsúlyban, hanem a nagyon jó dalai is. Legyen trónfosztás az első helyen.

2017. december 19., kedd

Top 40 Yonekura Chihiro #1

Diamond Crevasse

Hát akkor tegyük fel a koronát a legjobb Yonekura Chihiro dalra, ami egy feldolgozás. Az eredeti előadó May'n, és ez a Macross Frontier anime egyik karakter dala, amit Sheryl Nome-ként énekelt. Egyszer meghallgattam az eredetit, de az annyira nem jött be. De ahogy Yonekura Chihiro felénekelte, az teljesen más volt. Ebben semmi SEMMI SEMMI hiba nincs. Ezzel nyerte el a dal valódi mondanivalóját, és pont azon  gondolkodtam el, hogy ha képes komolyabb szövegeket is tökéletes hitelességgel énekelni, akkor csak többet gondol a világról, minthogy az élet mennyire szép, és mindenki szeret, meg elég egy apróság az életben, és tiéd a világ boldogsága. Ez a dal az első nagy szerelmi csalódásról szól. Amikor konkrétan istennek látja a másik felet, el se tudta képzelni, hogy bármikor is ne legyenek együtt. De aztán mégis megtörténik, ezt az érzést kell feldolgozni. Aztán ez az istenség leszelídül "itoshii hito"-vá, de az érzelmek ugyanolyan erősek maradnak. Mintha távolságában tapasztalná meg, hogy ki is ő valójában, és hogy mennyire szereti. Yonekura Chihiro valami olyan hitelességgel adja elő ezt az érzést, hogy majdnem elsírtam magam, amikor először meghallottam ezt a dalt. Az az érdekes, hogy sokáig csendes, lágy marad a hangszerelés, de a végére az elektromos gitár és a dobok hihetetlen nyomatékot adnak az érzelmeknek. Mintha ekkor jutott volna végképp arra a felismerésre, hogy a másik fél mennyire értékes a számára, amikor már elvesztette. A búcsú, az érzelmi leválás, és a bizalom a következő életben, és akkor találkozhatnak. A hangszerelés is csodálatos, szinte teljes katarzis élmény fogott el, az érzéssel, ahogy az énekesnő énekli, tökéletesen azonosulni tudok. Ilyen egy számomra tökéletes Yonekura Chihiro dal.

2017. december 18., hétfő

Top 40 Yonekura Chihiro #2

I believe

A Colours album első dala egy ars poetica. A szöveg sokat elárul az énekesnő múltjáról, és hogy miért vannak olyan dalai, amilyenek. Bántásokról, nehézségekről szól a dal, meg hogy bármi is legyen, hisz abban, hogy mégis itt a helye, és az a virág is az ég felé néz, mely a terméketlen földben nő. Ez is olyan dal, melyet nem is a szöveg tesz naggyá, hanem az, ahogy az énekesnő előadja. Az valami fantasztikus. Neki elhiszem, amiről énekel. Ahogy énekli, fel is merül bennem, hogy ha valaki tényleg nehézségeket él meg gyerekkorában, vagy később, azt talán nem is lehet másképp túlélni, minthogy erőt vesz magán, és mégis hisz a jó dolgokban. Persze a valóság ennél árnyaltabb. De a hangszerelés is hihetetlen jó. Erősen szól a gitár, de lassú a ritmusa, ezzel érzékelteti az erős és jelentőségteljes érzelmeket. Olyan, mint egy filmben egy lassított jelenet, csak itt az egész dal alatt lassítva van. Az ének nagyon szép, és jól meg van komponálva. A versék, melyke a nehézségekről szólnak, akkor mély hangon énekel, a bridge magasabb, a refrénben pedig amikor a hitéről énekel, szinte kitör. A dalok többsége nagyon jó a Colours albumon, ennek egyik bizonyítéka, hogy ilyen dallal nyitja az albumot. Kifejezetten nagy hatású dal, de olyan, ami nem direktben hatásvadász, nem túl érzelgős, pont annyira érzelmes, hogy hiteles marad a mondanivaló. Legyen ez az alap minőség.


2017. december 17., vasárnap

Top 40 Yonekura Chihiro #3

you

Hát elérkeztünk a dobogóhoz, melynek alsó fokán egy feldolgozás áll, méghozzá a Nakeru Anison album első dala. Amikor először meghallottam, már az első másodpercekben hihetetlen kellemes érzés fogott el. Aztán kb. fél perc után majdnem felordítottam, hogy nekem ez az album KELL! Ez valami csoda. Hát létezik a mai fogyasztói társadalomban olyan mű, ami katarzist okoz? Rengeteget hallgattam ezt a dalt, és akkor legtöbbször semmit nem csináltam, csak figyeltem a zenére, és hagytam, hogy teljesen magával ragadjon.
A dal eredeti előadója Yuzuki, és a Higurashi no Naku Koro ni anime image dala. Illetve, ha jól sejtem, karakter dal, de ennek nem néztem pontosan utána. Yonekura Chihiro változatának címében csak a személyes névmás áll, az eredeti változat kapott egy "Visionen im Spiegel" alcímet. Az igazat megvallva az a változat annyira nem tetszett, de Yonekura Chihiro előadásában egyszerűen csodálatos! Az egyszerű hangszerelés nagyon beleillik a hangulatba, és a dal végén gyönyörű, ahogy a lágyan megszólaló elektromos gitár szinte felborzolja az érzékeket. Akkor van csúcson érzelmileg a dal. Amúgy egy múltidézés, egy különleges kapcsolatról szól, mely már elmúlt, de bízik az előadó abban, hogy bárhol van ő, boldog a jelenlegi életében. Csodálatos dalszöveg, annyira sajnálatos, hogy alig van ilyen szövegű dala az énekesnőnek. Ezért kellenek a feldolgozások, hogy ily módon engesztelje ki azokat, akik többet szeretnének. Engem ezzel a dallal többszörösen kiengesztelt.


2017. december 16., szombat

Top 40 Yonekura Chihiro #4

cheers!

Újabb bizonyíték, hogy lehet szerethetően is előadni ezt a pozitív gondolkodás dolgát. Ez a dal lényegében arról szól, hogy a köszönöm egy olyan szó, mely nem kerül semmibe, mégis megváltja a világot, boldoggá tesz. Nem is emiatt került ennyire előkelő helyre, hanem a körítés az, ami annyira jó, hogy épp, hogy lemaradt a dobogóról. A hangszerelés hihetetlenül erős: Az elektromos gitár és a dob annyira erősen szól, hogy akármennyire is elcsépeltnek és az élet értelmét filléresre váltottnak tartom, amiről az énekesnő énekel, a zene kárpótol mindenért. A zene mintha kilépne abból a gondolatvilágból, amiről Yonekura Chihiro énekel, és sokkal tágabban értelmezhetővé teszi a dalt. Olyan érzésem van, hogy lehet úgy is értelmezni a szöveget, hogy te is lehetsz boldog az életedben, ha elfogadod, hogy a változás nagyon hosszú, következetes és kemény munkával jár. Annak gyümölcse lehet, hogy évek múltán érik be, de van rá esély. Ezzel a gondolatmenettel mentem meg magamban a szöveget, mert ez is illeszkedik a zenéhez, így a dal végén már én is együtt lalázok a kórussal.

2017. december 15., péntek

Top 40 Yonekura Chihiro #5

Hoshizora no Waltz

Akárcsak az Ever After, a Nakeru Anison albumon levő dalok egy bizonyos koncepció alapján lettek hangszerelve, felvéve. A különbség az, hogy az utóbbi albumból többet hoztak ki, hovatovább a Nakeru Anison Yonekura Chihiro egyik legjobb albuma. Ezt erősíti a Hoshizora no Waltz című dal, melynek eredeti előadója Kuribayashi Minami. Az eredeti változatot annyiszor nem hallgattam, de Yonekura Chihiro csodálatos balladát énekelt, az övét bármikor szívesen előveszem. Igazából annak ellenére, hogy egy csendes, nyugodt dal, egy szerelemtől megrészegülten boldog embert hallhatunk énekelni. A párkapcsolat kezdeti stádiuma, amikor milyen olyan csodálatos, és bár holnap is találkoznak, de még nem akarja, hogy elmenjen, és úgy érzi, hogy még a csillagos ég is az ő szerelmüket táncolja. Egy kis óvás, féltés van a szövegben, bár érzi, hogy nagyon szerelmes, de már most tudja, hogy erre a szerelemre vigyázni kell, folyamatosan ápolni kell, mert csak így maradhat erős. Ez a fajta dalszöveg tetszik, főleg ahogy Yonekura Chihiro előadja. Neki elhiszem. És itt van a jó oldala annak, amit írtam régebben: Az énekesnőnek mostanság is olyan dalszövegei vannak, amivel azt érzékeli, hogy ugyanúgy hisz a pozitív és jó dolgokban, mint 20 éve, és annyit megsúgok, hogy a jobb helyen lévő dalok is hasonlók lesznek, de ezek egyben olyanok, amiket hihetetlenül szerethetően ad elő. Az ének egyszerre érzelemdús és hiteles, a zene pedig csodálatosan harmonizál a zene mondanivalójával. Első hallásra megszerettem a dalt, azóta is ott jegyzem az énekesnő valaha hallott legjobb dalai között.

2017. december 14., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro #6

Hidamari wo Tsurete

Ahogy haladunk egyre előrébb, egyre inkább előtérbe kerülnek az igazán mély érzelmű dalok. Vagy ahogy kritikusabbak mondanák, az érzelgős dalok. De ezen olyanok, melyekben Yonekura Chihiro nagyon szépen énekli meg az érzéseit, és talán a szöveg is hiteles. Ez is lassú, érzelemmel teli ballada, nagyon szépen megkomponált zenével. A szöveg emlékeket idéz fel a múltból. Nem tiszta, hogy ez a kapcsolat még tart, vagy már véget ért, de az biztos, hogy kellemes érzésekkel gondol vissza az együtt töltött időre. A zene végig lágy, kellemes, csak a refrénnél erősödik meg, de akkor is kellemes hangzású marad. Emellett végig harmonizál a szöveg kellemes mivoltával, nincs semmi disszonancia, a dallammal együtt egy egységes egészet alkot. Hihetetlenül kellemes hallgatni, mai napig a legjobb Yonekura Chihiro dalok egyike.

2017. december 13., szerda

Top 40 Yonekura Chihiro #7

Give a reason

Yonekura Chihiro több dalt is feldolgozott a pályafutása során, szinte várható volt, hogy az anime-történelem egyik legnagyobb hatású dalát is újragondolja, hiszen ugyanannál a kiadónál jelent meg, ahol az énekesnő is van. Sokan hozzányúltak Hayashibara Megumi legismertebb dalához, jónéhányat meg is hallgattam közülük, nem is volt kétség afelől, hogy Matsumura Kasumi és Yonekura Chihiro feldolgozásai sikeredtek a legjobbra. Most maradjuk Chihi-san verziójánál. Képes volt úgy újragondolni a Slayers NEXT openinget, hogy nem vesztette el a mondanivalóját, sőt ebben a hangszerelésben más megvilágításban szólal meg, mely van annyira jó, mint az eredeti. Konkrétan úgy vagyok vele, hogy van a Hayashibara Megumi verzió, mellette van a Yonekura Chihiro verzió, mely a maga stílusában ugyanolyan magas minőséget képvisel, mint az eredeti.
A dal az Ever After albumon jelent meg. Ez egy feldolgozásalbum melyen a dalok egy koncepció alapján lettek hangszerelve. Így az album meglehetősen egységes, ugyanakkor sajnos nem sikerült annyira jóra, így a Give a reason magasan kiemelkedik a többi dal közül. Határozottan érdemes meghallgatni, bár minden feldolgozás ilyen lenne.

2017. december 12., kedd

Top 40 Yonekura Chihiro #8

Hoshi ni Naru Made

Ez egy olyan dal, amire nem első hallásra lettem figyelmes, hanem amikor komolyan, szinte meditatíve ültem le hallgatni. Akkor jöttem rá, hogy ez egy nagyon jó dal, és bár a szövege negatív hangulatú, mégis mégsem annak éli meg, hanem inkább elmélkedik rajta. Hamar kiderül, hogy egy egyoldalú szerelmet sír vissza az énekesnő, ahol csak ő volt szerelmes. Aki kritikusabb szemmel elemez verseket, dalszövegeket, azt mondanák, hogy ez a dal a társfüggőségről szól. Visszajár azokra a helyekre, ahol találkoztak, elmélkedik az együtt eltöltött időn, de már akkor is másról álmodott a srác. De Yonekura Chihiro már a dalban is elismeri, hogy sokat kell még dolgoznia magán érzelmileg, amíg helyükre kerülnek nála a dolgok, de amíg azok a könnyek csillagokká nem válnak, addig ugye helyén való, hogy szereti őt? Ha engem kérdez, teljesen rendben van, addig úgysem lehet kiszeretni abból a bizonyos személyből, amíg helyére nem tette a dolgokat magában. A zene meglehetősen erős, átmegy rockos hangzásba. A gitarszóló nagyon emlékezetessé teszi a dalt, az énekesnő éneke pedig azt sugallja, hogy a nagy krízisen már túl van, de még érzi, hogy nincs minden rendben, ezért hangzik elmélkedősnek a dal. Nekem nagyon bejött, fantasztikusan meg van komponálva a dal. Főleg a szöveg, és itt jön ki a nagy a különbség a nyugati és a japán dalok szövegei között. Amíg a nyugati szerelmes dalok végtelenül önzőek, csak a saját szemszögéből nézi a dolgokat, az érzelmeket, és azzal jön, hogy szükségsem van rád, ezért szeress, addig az általam ismert japán szerelmes dalokban sokszor hallom, hogy elismerik a hibájukat, és azt, hogy ha nincs, akkor nincs, az ő dolguk feldolgozni. Valami hasonló ez a dal is.

2017. december 11., hétfő

Top 40 Yonekura Chihiro #9

Butterfly Kiss

Általában a dalt az adott animéhez írják, mely mind zeneileg mind szövegileg reflektál az anime mondanivalójára. Előfordulnak kivételek, erre a legjobb példa Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss című dala, mely magasan az anime minősége fölött áll. A Groove Adventure Rave (vagy Rave Master, ki hogy ismeri) openingje, mely amúgy egy tipikus shounen anime. Végignéztem, és szinte semmi nem maradt meg a történetből, a szereplők is átlagosak, egyedül Plue maradt meg bennem, aki egy eszméletlenül aranyos kisállat. Ő sokak számára ismerős lehet a Fairy Tail animéből. Ugyanaz a két manga alkotója, Plue-t átvitte a RAVE-ből a Fairy Tail-be. Szóval van ez az anime, és van ez az opening, mely sehogy nem áll össze. Több érzelem van a dalban, a problémás kapcsolatról szól a szöveg, de ha átjutnak azon a vörös folyón (akai kawa), ott várja őket a mennyország. Van néhány ilyen mélyebb érzelmű dala Yonekura Chihirónak, ezekre 31 éves fejjel is azt mondom, hogy hiteles, ahogy az énekesnő előadja, és nagyon szeretrem hallgatni őket. Ez a kislemez is sikeres lett, szinte mindegyik koncerten felhangzik.

2017. december 10., vasárnap

Top 40 Yonekura Chihiro #10

Toki-ka -Itsuki Uta-

No, hát akkor lássuk az általam legjobbnak vélt 10 dalt Yonekura Chihirótól, melyben helyet kapott a Highschool Aurabuster OVA image dala. Ahogy említettem korábban az OVA-hoz három dalt énekelt fel az énekesnő, mindegyik különlegesre sikeredett, ezek közül kétségtelenül az Itsuki Uta lett a legjobb. Valósággal hipnotikus hatással van rám a zene és a háttérvokál. Érdemes külön meghallgatni a karaoke verziót, akár szeánszhoz, vagy szellemidézéshez is kiváló zene. Nem véletlen az OVA címe, egyszerre történelmi és természetfeletti. És annyira szeretném látni, mert tényleg annyira inspirálóak a Yonekura Chihiro által az OVA-hoz énekelt dalok, hogy tényleg azt gondolom, hogy nagyon jó lehet. Eddig is voltak olyan dalok, melyek hűen bizonyították, hogy miért érdemes figyelni az énekesnőre, de most jönnek az igazán nagy durranások, melyek rajongóvá tettek.

2017. december 9., szombat

Top 40 Yonekura Chihiro #11

12 banme no..

Különleges dal maradt le épp a Top 10-ről. Ezt a dalt ugyanis Ishikawa Chiaki írta, aki ismert lehet onnan, hogy egy csapatban volt Kajiura Yuki-val a See-Saw nevű együttesben. Hatással lehetett rá a zeneszerző, ugyanis a szóló dalaiban, ha lájtosabb formában is, de tetten érhető az a stílus, ami Kajiura Yuki-ra jellemző. Nagyon tetszik, hogy a Yonekura Chihiro dalban sem vitte le a színvonalat csak azért, mert végtére is nem az ő dala, hanem másnak írja. Tartja a tőle megszokott színvonalat, és ez hihetetlenül különlegessé teszi a többi Yonekura Chihiro dalok között ezt. A cím különösen érdekes abból a szempontból, hogy Yonekura Chihiro 12. stúdióalbumán kapott helyet, a cím is sorszámnév. A szöveg pedig rendkívül érdekes. Madárkalitkába van bezárva, nem szárnyalhat, nem repülhet, és mindenkinek teszi a szépet és a jót, miközben legbelül üvölt. A tizenkettedik cím meg az énjének számára utal. Kishíján meghasonul önmagával. A zene pedig rendkívül sajátságosan közvetíti ezt az üzenetet. Fantasztikus dal, ha sok ilyen lenne az énekesnő repertoárjában, a legjobban szeretett énekesnők között lenne.

2017. december 8., péntek

Top 40 Yonekura Chihiro #12

Arashi no Naka de Kagayaite

A dal, ami nélkül nincs Yonekura Chihiro koncert. A debütáló kislemez címadó dala, mely óriási népszerűségre tett szert, mely azokon a bizonyos koncerteken mindig utoljára hangzik el, és a közönség őrjöngve énekli az énekesnőval együtt. Érdekes belegondolni abba, hogy honnan indult az énekesnő karrierje, hogy milyen erős dallal futott be, robbant be a köztudatba. Népszerű is lett ennek megfelelően, de aztán a második kislemeztől hirtelen visszavett az energiából, és jöttek azok a dalok, melyek szinte teljességgel fémjelzik az Yonekura Chihiro személyiségét. A későbbi Gundam dalai is ennek szellemében íródtak. Pedig hihetetlenül erős kislemez, és szükség is lett volna ilyen dalokra. De hát mit tegyünk, ha a személyiségéből csak ennyire futja? Ezért kell ezeket a dalokat nagyon megbecsülni.

2017. december 7., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro #13

WILL

Ahogy említettem korábban, két komoly korszakra osztható a Yonekura Chihiro ismertségem. Illetve három, ha jobban meggondolom, de most az utóbbi nem lényeg. Az első, amikor a Kaleido Star anime kapcsán megismertem az énekesnőt 2006 nyarán, a másik meg 2009 őszén, amikor komolyabban foglalkoztam a dalaival, nagy hatással volt rám a WILL című dal. Nagyon tetszett az a pozitív hangulat, amit árasztott magával, a szöveget nem is kellett érteni, mert a zene hozta magával azt az érzésvilágot, amiről szól az. Igazából ez egy gyereknek a dala is lehetne, aki találkozik egy olyan személlyel, aki hatással van rá, félénken közelít felé. Kíváncsi rá, hogy ki ő, tudni akarja a nevét, és visszafogottan megkérdezi, hogy hihet-e benne? Yonekura Chihiro 27 éves volt, amikor megjelent ez a dal, így inkább ez a dal inkább emléknek fogható fel, hogy ha önmagáról szól a dal, amikor hasonlót élt meg. Az biztos, hogy nagyon szép dal, hitelesen adja elő, és a zene a felismerésből fakadó pozitív érzés erősségét "jeleníti" meg. Nagyon jól meg van komponálva, ez az ékes bizonyítéka, hogy van olyan, amikor tényleg olyan kislemez lesz népszerű, ami jóra sikeredett. Ez az énekesnő legsikeresebb kislemeze a maga 85.920-as példányszámával, és biztos, hogy a Senkaiden Hoshin Engi anime is nagyon jó lehet.

2017. december 6., szerda

Top 40 Yonekura Chihiro #14

Dolphin Song

Nem maradunk ma sem kellemes dal nélkül. Ez is olyan Yonekura Chihiro dal, aminek hallatán hihetetlen kellemes érzés önt el, valahányszor meghallom. A zene szinte hallucinatív, nehezen írható le szavakkal, amit hallgatása közben érzek. A szöveg viszont eléggé nehezen értelmezhető. Mintha a delfin képébe illesztene be valakit (mondjuk, hogy azt a bizonyos valakit), és hogy túlzásba vitte a szerepét, de azért énekeljük együtt a delfin dalát. És akkor hozzunk össze ebből valamit. A zene kellemessége miatt került ide, és a dallamvilág miatt, és ezen nem változtat semmi, mert tényleg hihetetlen jó érzés hallgatni ezt a dalt.

2017. december 5., kedd

Top 40 Yonekura Chihiro #15

Mirai no Futari ni

Alapvetően nem szeretem azokat a lassú dalokat, melyeket a Mobile Suit Gundam: The 08th MS Team OVA-hoz és a hozzá tartozó movie-hoz írtak, de ez a dal annyira bájos, hogy minden bűnét megbocsájtom. Már ha lenne, de hiszen alig akad neki, azt is inkább csak azért rójuk fel neki, mert 100%-os dal csak nem létezik. Ez a dal hihetetlenül kellemes, tele vagyok pozitív érzésekkel, amikor ezt hallgatom. A szöveg is szinte már-már komolytalanul boldog, a párkapcsolat egy olyan állapotát mutatja be, amikor semmi nem számít, csak hogy vele van, és szereti őt. Tehát komoly mondanivalóval nem rendelkezik, de az előadásmód, a zene, a ritmus, annyira szerethető, hogy mindenképp itt a helye a listán, és bármikor szívesen hallgatom.

Top 40 Yonekura Chihiro #16

Lion no Tsubasa

Ha öntudatlanul is, de egy korszakot zár le Yonekura Chihiro ezzel a kislemezzel, ugyanis ez volt az utolsó olyan kislemez, mely a többivel sorozatban jelent meg. 2007 után már csak alkalmanként jelentet meg kislemezt, de azok legalább jó minőségnek örvendenek. Ez is, hiszen nem is kerülne fel erre a listára. Bár ez is olyan dal, amire nem azonnal figyeltem fel, amikor meghallottam megjelenése után nem sokkal, hanem meg kellett érni rá. Érzelmileg? Lehetséges, de az biztos, hogy ezzel a szerzeménnyel egy olyan pozitív hangulatú dalt írt meg, ami szerethető, hallgatható. Pont azért, mert nem az elcsépelt, unalomig ismételt pozitív dolgokat énekli meg ebben a dalban, hogy a fájdalom által lehetőségünk van fejlődni, és akár az oroszlán szárnyaival is repülhetünk. Mondjuk ezt a végét már én tettem hozzá, de az biztos, hogy jobb ennek a szövege, mint az eddigieké. Ráadásul a zene is alkalmazkodik a mondanivalóhoz. Az erő tetszik, ami hallatszik benne, de leginkább a lüktetés, ami igazán megfogott a dalban. Ez a fajta ritmus szokott tetszeni, ebből jókat szoktak kihozni, Yonekura Chihiro sem kivétel ebből. Magasan ajánlott dal, kár, hogy egyúttal egy korszakot zár le.

2017. december 3., vasárnap

Top 40 Yonekura Chihiro #17

Birth of light

A második dal a Highschool Aurabuster OVA-ból, és bizony ez is nagyon jóra sikeredett. Ez is teljesen elüt az átlagos Yonekura Chihiro daltól. Csendes, titokzatos, az énekesnő hangja is halk, rejtélyes. A zene végig harmonizál ezzel a hangulattal. Az OVA-hoz nem volt szerencsém, de nagyon érdekel. A leírás alapján is érdekesnek tűnik, és mivel csak 3 részes, ezért gyorsan végig lehetne érni rajta, de biztos vagyok abban, hogy egy olyan OVA-nak, melynek ilyen jó dalai vannak, az nagyon jó lehet. A szöveg inkább érdekes. Magához hív egy bizonyos személyt, aki ablakon át érkezik, de aztán mégis évek óta tartó elválásról énekel, és hogy egyszer biztosan találkoznak. Olyan ez, mintha legbelül nem bírná, hogy külön vannak, ezért elképzeli, hogy ott van. Ha tudja, hogy ez képzelet, és nem okoz problémát, hogy a valóság más, akkor miért is ne? Maga a dal tényleg nagyon jó.

2017. december 2., szombat

Top 40 Yonekura Chihiro #18

Heaven's Door

Yonekura Chihiro ritkán jön ki a tőle megszokott zenei közegből, melyben otthonosan mozog, de amikor megteszi, olyan különlegességek születnek a kezei közül, amik bizonyítják, hogy van helye a zenei iparban, és akár igazi egyéniség lehetne. A címből kiindulva ez a dal a többi pozitív hangulatú dalai közé sorolhatnánk, de itt másról van szó. Itt nem a mennyország kapujában van (vagy ajtajában, hogy hűek legyünk a címhez), hanem vágyik arra, hogy ott legyen. De se nem optimista, de nem pesszimista hangulatú dal, sokkal inkább elgondolkodó, az élet dolgain elmélkedik, miközben vágyik arra, hogy elérje a boldogságát, a mennyországot. De az élet nehézségei mindig visszarántják a földre. A zene hihetetlenül egyedi hangulatú. A versék visszhangzása erősíti az elmélkedő hangulatot, kis titokzatosságot is csempész a dalba. Igazi remekmű.

2017. december 1., péntek

Top 40 Yonekura Chihiro #19

Calling

Ismét egy "keményvonalas" balladával van dolgunk. Ezalatt azt értem, hogy nem menekül az optimizmusba a nehézségek elől, hanem megéli a fájdalmat, ahogy írtam a "Bridge" dalnál. A Calling pont ilyen. Ez a dal egy hozzánk közel álló ember hiányáról, és annak fájdalmáról szól. A cím is arra utal, hogy őt hívja. A zene is lassú, a dallam is nagyon szép, egy bajom van, amit a japán zenének egy alapvető bűne. A verse és a refrén dallama disszonáns. A verse dallama nagyon szép, de a refrénnél van egy váltás, és olyan érzetet ad, mintha hirtelen másik dalt énekelne az énekesnő. Gyakorlatilag ez az oka, hogy "csak" a 19. helyet érte el, amúgy Yonekura Chihiro legszebb dalainak egyike, és ha végig harmóniában lenne a dallam, simán benne lenne a Top 10-ben.

2017. november 30., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro #20

Kokoro kara SHINING STAR

Különös olyan dalt hallgatni, mely annak a felismeréséről szól, hogy a másik fél mennyire fontos nekünk. Ezek érzelmileg szinte mindig emelkedett hangulatúak, érezni, hogy mélyen megérinti az előadót az érzés. Kétségtelen ismerős érzés, erről énekel Yonekura Chihiro ebben a dalban is, szerethető stílusban. Engem legalábbis megtalált ezzel a dallal, és örülök, hogy ilyen is van tőle. Bár belegondolva nem meglepő, hiszen szinte csak pozitív hangulatú dalai vannak. De azt gondolom, hogy aki tudja, hogy milyen egy bizonyos személyt a szívünkbe zárni, annak minden örömével és fájdalmával, az érteni fogja ezt a dalt.

2017. november 29., szerda

Top 40 Yonekura Chihiro #21

Bridge

Nagyon becsüljük meg ezt a dalt, mert ez Yonekura Chihiro azon kevés dalai közé tartozik, melynek tényleg szomorú a dalszövege, és nem menekül abba, hogy ez majd csodává válik, meg hasonlók, hanem tényleg megéli a bánatot. Sőt, ami miatt különösen tetszik a dal, hogy a szomorú mondanivaló ellenére is ütemes a zene, ami számomra azt jelenti, hogy megéli a fájdalmat, hagyja, hogy "táncoljon" benne, nem nyomja el magában. Ez nagyon imponáló, és sok sablonos dalát jóvá tette csak ezzel az egy szerzeménnyel.
Bár ez sem menti meg a SPRING ~Start on a journey~ című albumát, ami rettenetes visszaesés volt az előző évi jam albumhoz képest. El is gondolkodtam magamban, hogy ha 2002-ben ismertem volna meg az énekesnőt, a jam album után azonnal elkezdtem volna érdeklődni utána. Sőt az albumot követően két olyan kislemez jelent meg (Natsu no Owari no Hanabi és Bridge), ami után komolyan felfigyeltem volna rá, és nagyon vártam volna a soron következő albumot, de az óriási csalódás lenne. Konkrétan a SPRING ~Start on a journey~ album két legjobb dalból készült kislemez, a többi sajnos felejthetőre sikeredett. De ezt a dalt megéri meghallgatni.

Top 40 Yonekura Chihiro #22

Crimson of Butterfly

Azt sajnálom, hogy a Highschool Aurabuster mangából cak egy 3 részes OVA készült, valamint néhány dorama CD, mert ez termelt néhány kiemelkedő dalt Yonekura Chihirótól. Az egyik ilyen a Crimson of Butterfly. Egy titokzatos dal, szegényes hangszereléssel, az énekesnő hangja is nagyszerűen passzol a zene hangulatához. A szöveg is egyedivé teszi, és azért az ilyen dalok mutatják meg, hogy nagyon is van képessége Yonekura Chihirónak, csak kihasználatlan marad. Kár érte, de az ilyen dalok kincset érnek.

2017. november 27., hétfő

Top 40 Yonekura Chihiro #23

Seize the Days

Ez a dal az ékes bizonyítéka annak, hogy Yonekura Chihiro látásmódja, az életről való gondolkodása lényegében nem változott semmit az évek során, csak finomodott. Ez a dal 2010-es, és hasonlókat énekelt már a karrierjének elején is. A címből lehet következtetni a mondanivalóra, a pozitív gondolkodásmód, meg a ragadd meg a pillanatot, és hasonlók. Ráadásul annyi dalban hallom az "afurete" szót (itt is túlárad...) és annak különböző ragozásait, hogy valósággal elérvényteleníti a jelentését. Mégis képes úgy előadni az énekesnő, hogy az szerethetővé válik. Egyrészt a hangszerelés jön be, meg a dallamvilág, másrészt meg tényleg hallani, hogy Yonekura Chihiro ebben hisz. Látva a róla készült képeket, látva a videókon a beszédstílusát, ahogy kifejezi magát, lehet azt látni rajta, hogy neki tényleg csak ennyire terjed ki látásmódja a világra, ennyiről vesz tudomást, és az életben ért nehézségeket is úgy fogja fel, hogy abból majd csoda lesz. És ő az egyetlen, akitől ezt nem kérem számon, mert így adja elő.

2017. november 26., vasárnap

Top 40 Yonekura Chihiro #24

Tori no Uta

Ez a dalcím is ismerős lehet sok anime rajongónak, és bizony. Ez is feldolgozás, és ez annak az AIR TV anime openingje. Yonekura Chihiro változata talán fapados kiadásnak tűnik, de tudni kell, hogy a Nakeru Anison egy koncepció album. A rajta levő 10 dal hangszerelése nagyon hasonló, és az eredetileg különböző hangszerelésű dalokat lényegében "egybekeverten" hallhatjuk. Ha nem lenne szünet, tényleg egy dal lehetne az egész album, mert hasonlítanak egymásra. Nem nevezhető mindegyik dal kiválónak ezen az albumon, de az a néhány nagyon kiemelkedő. Ilyen a Tori no Uta. Ha elvonatkoztatunk az eredeti változattól, akkor azt gondolom, hogy egy nagyon jó dalt hallhatunk, ezzel a hangszereléssel érdekes mondanivalót ad a dalnak úgy, hogy szinte megmarad az eredeti értelme. Ennek a dalnak is az eredeti előadója Lia.

2017. november 25., szombat

Top 40 Yonekura Chihiro #25

FEEL ME

Yonekura Chihiro karrierjének csúcsán jobbnál jobb dalokkal jelentkezett. A Colours album a legsikeresebb, azt hallgatva mintha sikerre tervezték volna. Szerencsére ez az album bizonyítja, hogy lehet a minőségre is menni még akkor is, ha egy kiadványt sikerre terveznek. Ennek egyik bizonyítéka a FEEL ME dal. A kislemez érdekes abból a szempontból, hogy 1 hónappal a WILL kislemez után jelent meg, ami az énekesnő legsikeresebb kislemez volt. Az még javában a listán volt, amikor a FEEL ME épp csak fel tudott kerülni. Furcsa, hogy az előző kislemez sikere nem tudta továbbvinni a következőhöz. Ebből is látszik, hogy az animés kislemezek nem feltétlen hozzák magával az előadójának sikerét. Pedig nagyon jó dal, kifejezetten szeretem a könnyedsége miatt. A szöveg viszont eléggé kusza, nehezen áll egybe. A refrénben a szerelemről énekel, de a verse valami teljesen másról szól. De ez is olyan dal, amit a könnyed hangulata miatt bármikor szívesen hallgatok.

2017. november 24., péntek

Top 40 Yonekura Chihiro #26

Sekaijuu no Kanashimi kara

Néha kifejezetten jó megállni és lassítani. Azt gondolom, hogy Yonekura Chihiro első albuma, a Believe "szerkezetileg", a dalok felépítése terén jó lett. Egy vidám album, és több ütemes, gyors dal után jön egy szintén vidám, de lassú dal, mely remekül kiegészíti az albumot. Ez egy kifejezetten kellemes hangulatú dal, amiben nincs semmi különleges, de pont úgy lehet szeretni, amilyen. A hangszerelés egyszerű, az ének is kellemes, a szöveg mondanivalója némileg komolyabb, de az ének hangulatából kivehető, hogy az élet velejárójaként gondol rá. Sok ilyen számot még az énekesnőtől.

2017. november 23., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro #27

Please

Most már egyre inkább jönnek azok a Yonekura Chihiro számok, amikbe kevésbé lehet belekötni, és talán még egyéniségek is. Ilyen a Please is, bár felépítésében tipikusan anime dal, ugyanis szintetizátor, majd a második refrén végén elektromos gitár hallható. Alapvetően nincs köze a Yakusoku no Basho he dalhoz (mely tegnap volt), de személy szerint nálam nagyon sok, mert nem sokkal utána ismertem meg, a második Yonekura Chihiro dal volt, mely igazán közel került hozzám. A hangulata miatt tetszett meg, hogy olyan könnyed, ráadásul 2006-ban még el voltam ájulva attól, hogy van mai dal, melyben élő hangszer hallható... Akkoriban tértem át a japán zenére a nyugati trendi slágerektől, ahol nem sok élő hangzásra emlékszem akkor az utóbbi időkben, ezért is voltam úgy oda a japán zenétől. Ma már azért árnyaltabban látom a dolgokat, de egy olyan dallal, mint a Please, mindig jó a 20 éves kori énemre emlékezni.

2017. november 22., szerda

Top 40 Yonekura Chihiro #28

Yakusoku no Basho he

Na itt a Kaleido Star opening, mely nálam a 28. helyet érte el a Yonekura Chihiro dalok között. Nekem is sok emlékem kötődik ehhez a dalhoz, hiszen 2006 augusztusában a Kaleido Star volt az első anime, amit láttam, és Yonekura Chihiro az elsők között volt a japán előadók között, akit megismertem, és azonnal meg is szerettem. Ez a dal pedig továbbra is kedves emlék, amit bármikor szívesen hallgatok. Van is rá lehetőség, hiszen nemcsak kislemezen jelent meg, hanem a soron következő azuré albumon is hallható, valamint felkerült a BEST OF CHIHIROX válogatásalbumra, de helyet kapott a Voyager albumon is, sőt egy élő változat is hallható a BEST OF CHIHIROX II albumon is. Úgyhogy tettek róla a kiadónál, hogy örök érvényű legyen a dal, és széles körben ismert. Szövegileg kellemes dalról van szó, és a zene is jó lett. A refrén utáni háttérvokálos részt meg együtt énekeljük azóta is az énekesnővel. Nagyon rég láttam az animét, érdemes lenne ismét megnézni. Amúgy talán levésbé ismert tény, hogy a harmadik openinget és endinget is Yonekura Chihiro énekelte, Okui Masami-val másodmagával, mint r.o.r/s. Sokan nem szeretik azt, de nekem bejött. Az együttessel más bajok vannak. Addig is hallgassuk ezt a fantasztikus szerzeményt.

2017. november 21., kedd

Top 40 Yonekura Chihiro #29

My Soul, Your Beats!

Bizony, van néhány feldolgozása Yonekura Chihirónak, ennek a dalnak az eredetijét szerintem sokan ismerik, az Angel Beats! anime openingje. Sajátságos a hangszerelés, csak csírájában lehet felismerni az eredetit. Kevesebb hangszer szólal meg, azok sem annyira erőteljesek, egyedül a dob dominál. Bár "fapados" kiadásnak tűnik az eredetihez képest, de nekem kifejezetten tetszik. Hangulatos, jól áll az énekesnőnek ez a változat. Bár nem tökéletes, ami probléma, hogy a zongora dallama ilyen össze-visszának tűnik, nem sok marad meg belőle. Ezt a dalt a dob és az ének teszi naggyá. Érdekes változat érdemes meghallgatni azoknak is, akik ismerik az eredetit.

2017. november 20., hétfő

Top 40 Yonekura Chihiro #30

Yakusoku

Nem, ez nem a Kaleido Star opening, az majd később lesz. Ez egy korábbi dal, szintén az első időkből, ez a szerzemény konkrétan 1997-es. Ha egészében nézzük a Yonekura Chihiro dalokat, sajnos tényleg kevés a kifejezetten egyéni dal. Ez is az az optimista, életigenlő dal, amiből már ezen dal megjelenésekor is jónéhány hasonló volt tőle. Olyasféle, mint amikor valaki elindul a nagybetűs életbe, puttonyában tele verbális útravalóval, és pozitív gondolatokkal, és ezekkel felfedezi magának az életet. A zene is tele van élettel, pozitívummal, és annak ellenére, hogy már hallottunk ilyet, mégis szerethető. Az az érdekes Yonekura Chihiróban, hogy elég sok a sablonos dal tőle, mégis elő tudja úgy adni, hogy szerethető legyen.

Top 40 Yonekura Chihiro #31

Kimi ni Tsutaetai

Most érzelgősebb vizekre evezünk, most egy mélyről feltörő, nagy érzelmeket kiéneklő dal következik, amikor megtudjuk a másik félről, hogy mit jelent számára. A dal eredetileg a Fairy Tail ~Yakusoku no Hi~ kislemezének második dala, mely az eredeti Fairy Tail anime utolsó openingje. A zene lassú, ütőhangszerek sem szólnak, Yonekura Chihiro is lassan, érzelmekkel énekel. Nagyon szépen harmonizál a zene, és a dallam, nincs benne disszonancia, és azt gondolom, hogy aki tudja, milyen érzés, amikor valakit tényleg nagyon megszeretünk, az együtt tud érezni a dallal. Persze az más kérdés, hogy  valószínűeg rossz emlékeket ébreszthet abban, akinek megszakadt a kapcsolata azzal a bizonyos személlyel. Az már csak azon múlik, hogy dolgozta azt fel. Ezzel a dallal ezt ki lehet kísérletezni.

2017. november 19., vasárnap

Top 40 Yonekura Chihiro #32

Orange Iro no Kiss wo Ageyou

Fiatalság, bolondság. Akár ez is lehetne ennek a Yonekura Chihiro dalnak a szlogenje. Több úgymond bolondos dal is volt már az énekesnőtől ezen a listán, de mindegyik közül egyértelműen ez a legidiótább dal (jó értelemben véve). Már a narancssárga szín is árulkodó, ha azt nézzük, hogy az a bolondság, jókedv színe. Azt szokás mondani, hogy megbolondítja maga körül az embereket azok, akiknek narancssárga az aurájuk. Ez ebben a dalban nagyon megjelenik. A szöveg is eléggé debil, ugyanakkor az előadás hihetetlenül szerethető. Jól meg van csinálva a zene, a dallam harmonizál vele, és passzol a szöveg hangulatához. Azt hiszem, aki megélte az igazán oldott bolondozás érzését, az együtt tud érezni ezzel a dallal.

2017. november 17., péntek

Top 40 Yonekura Chihiro #33

TRY ON MY DREAMS

Tegnap megemlítettem, hogy bizonyos Yonekura Chihiro dalszövegek érvénytelenek a való életre nézve. Azt gondolom, hogy ezzel alapvetően nincs is gond, a gond akkor van, amikor ezt valaki  (vagy akár ő maga) komolyan adja elő. Most itt van ez a TRY ON MY DREAMS, mely bizonyítékot ad arra, hogy akár az ilyen dalok is lehetnek szerethetők. Ez ugyanis szintén az oldottan vidám, már-már bolondos dalok közé tartozik. Ez azért jó, és azért örülök annak, hogy vannak kifejezetten ilyen Yonekura Chihiro dalok, mert azt gondolom, hogy mindnyájan megéltük azt az oldottan boldog állapotot, amikor tényleg elhisszük, hogy mi vagyunk a világon a legjobbak, mindenféle bolondságra készek vagyunk, és senki nem veheti el a jókedvünket. Akkor van érvényük a különböző pozitív gondolatoknak, mely tényleg minden negatívumot nélkülöz. Ez is ilyen dal, az egyik legszerethetőbb ebben a fajtában. Nagyon érzem, miről szól ez a dal, és vannak olyan pillanataim, amikor kifejezetten szeretem hallgatni.

2017. november 16., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro #34

Tooku he

Ez egy nagyon jellegzetes Yonekura Chihiro dal, nemcsak a szövege miatt, hanem mert a dallama könnyen megjegyezhető. A refrén az, amit szeretnek az énekesnő koncertjein énekelni. A szöveg is tipikusan az énekesnőhöz köthető, és ez most nem feltétlen pozitívum. Mivel ez is ilyen "feltétlenül hiszek a jóban, meg hogy az életem egyszer csak jóra fordul, és az álmomat senki nem veheti el" típusú szöveg. Hiába vagyok alapvetően optimista, pozitív gondolkodású, azért van már annyi élettapasztalatom, hogy tudjam, hogy az élet nem feltétlenül így működik. A zene és a dallamvilág viszont tetszik, hangulatos, emiatt van az, hogy annak ellenére, hogy érvénytelennek érzem a szöveget, szeretem hallgatni a dalt. Ezek mellett könnyen megjegyezhető, sok Yonekura Chihiro dal közül is fel lehet ismerni, ezért került fel a listára.

2017. november 15., szerda

Top 40 Yonekura Chihiro #35

Yes, I Will

Okui Masami esetében nagyon jól lehet érzékelni a fejlődést, amit az évek során elért a zenei karrierje során. Ez tetten érhető mind szakmai, mind érzelmi vonatkozásban, vagyis egyre komolyabb mondanivalót, mélyebb érzelmet visz a szövegeibe. Yonekura Chihiro esetében is megfigyelhető egyfajta fejlődés, de ő a maga pozitív gondolkodását, világnézetét veti papírra. Ennek egyik alapja a Yes, I Will című dal, mely 1996-ban jelent meg. A dal szövege "az annyira jó érzem magam a bőrömben, hogy azt se tudom, mit csináljak magammal" jellegű. A zene is élettel teli, kifejezetten szerethető, és végig harmóniában van a zene és a dallam, ezért került fel a listára. Talán ez az énekesnő legjobb ilyen könnyed dala, amiről azt gondolom, hogy azok számára is kedves lehet, akik nem nyitottak az ilyen zenére, mert semmi érvényeset nem hallanak benne, ami a való életre reflektál.

2017. november 14., kedd

Top 40 Yonekura Chihiro #36

Sweet True Love

Amikor megláttam a címet, kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki ebből Yonekura Chihiro. Aztán hallva a dalt, egy darabig nagyon jónak gondoltam, csak aztán sehogy nem akart összeállni a dallamvilág. A szöveg is eléggé sajátságos. Nem arról énekel, hogy ő épp megéli az édes igaz szerelmet, hanem, hogy milyen az az állapot, amikor megéljük azt. Hamupipőke esetéhez hasonlítja, varázsa csak addig tart, amíg éjfélt üt az óra. Valamint, hogy a külsőségekben látjuk az igaz szerelem kialakulását, de ami a szívben van, az nem számít? Kicsit gúnyos a szöveg, ehhez alkalmazkodik a dallam is, talán kicsit disszonánsan hangzik. Eleinte csalódás volt a dal, mert egy igazi, szenvedélyes, a szerelemtől megrészegült dalt vártam, az elején azt hittem, hogy ezt meg is kapom, csak aztán az ének dallama volt furcsa nekem. Amikor elolvastam a dalszöveget, akkor jöttem rá, hogy mit akar kifejezni, így került a helyére a dolog. A refrén végén a háttérvokál éneke nagyon tetszik.

2017. november 13., hétfő

Top 40 Yonekura Chihiro #37

Natsu no Owari no Hanabi

Nagyjából az ezredforduló környékére alakult Yonekura Chihirónak az a fajta rá jellemző popzene, amit élő hangszerekkel egészít ki. Főleg a gitár hangzása volt jellegzetes. Ez nagyjából 2002-re forrott ki, ennek eredménye nagyszerűen kihallható a Natsu no Owari no Hanabi dalban. De sajnos szintén az elvesztegetett dalok csoportját erősíti. A nagyon jó ötlet miatt kerülnek fel a listára (másrészt meg nincs más jobb, azt leszámítva, ami még a listán lesz), de a kivitelezés itt-ott sántít. A zene hangulatos, szerethető, de az ének dallama kevésbé megjegyezhető. Pedig a szöveg bár a szerelemről szól, de némileg egyedi megközelítésből. Az a megfigyelésem, hogy a nyugati szerelmes daloknál annyira nem jellemző az a metafora, hogy történésekhez párosítjuk a szerelmet, ahhoz párosítunk hangulatot. Japánban ez rettenetesen jellemző. Ilyen ez a szám is. Yonekura Chihiro a nyár végéhez hasonlítja a szerelmet, a nyár végét jelző tűzijáték, ami mindig emlékezetes marad a hidegebb napokra. A hangulata nagyon jó lenne, ha az ének dallamvilága egyben lenne, harmonizálna a zenével. Ez egy teljes mértékig Yonekura Chihiro által írt dal, írt már korábban jobbakat is, meg is lesznek mutatva.

2017. november 12., vasárnap

Top 40 Yonekura Chihiro #38

Shooting Star

Érdekes lett Yonekura Chihiro 2009-ben megjelent Departure albuma, több ismert japán előadó írt neki dalt erre az albumra. Például YOFFY a Psychic Lover-ből, Ishikawa Chiaki, Momoi Haruko, Okui Masami, vagy ezt a dalt, amiről szó van, Kageyama Hironobu írta. És igen, aki ismeri Kage-chan zenei stílusát, azt nem fogja meglepetés érni. Többféle zenét szerzett, ez a könnyed dalai között van, amiről lerí, hogy nem az volt a cél, hogy komoly legyen a mondanivaló, hanem hogy szórakoztasson. Az se gond, ha a szöveg végtelenül egyszerű, már-már bugyuta. Három Yonekura Chihiro dal volt már, mind a háromról elmondtam, hogy egyszerű a szövege, ennek a lényegét is úgy fejezném ki, hogy érzelmileg impesszionista. A maga egyszerűségében fejezi ki az érzéseit, a zenei kivitelezés tetszik, ezért került fel a listára. A második refrén utáni gitárszólóról azt gondolom, hogy azt már ők sem gondolták komolyan. Az a véleményem, hogy nem mindig szükséges mélyenszántó dalokat írni, komoly mondanivalójú szöveggel, nem kell feltétlen, hogy egy dal létezésének értelme legyen, lehet élvezni, azokat a dalokat is, melyeknek nincs komoly jelentésük, csak úgy vannak. Ha jó a kivitelezés, akkor megvan ezeknek is a helyük.


Top 40 Yonekura Chihiro #39

Love in Motion ~Dynamite Love~

Mindenképp szerettem volna egy vidám, bolondos dalt megmutatni Yonekura Chihirótól, ami főleg a karrierjének elején volt jelen. Ez a dal konkrétan 1996-os, a második kislemezének B-side track-je. Már a dinamikája is jól mutatja, hogy igazi szerelmes dallal van dolgunk. Ennek a dalnak a szövegében is olyan "alapvető" szavak vannak, tehát aki elég japán dalt hallgatott, és foglalkozott a szöveg jelentésével, az tudhatja, miről szól a dal, nem kell hozzá N1-es szintű japán nyelvtudás. Ahogy utaltam rá az elején, ez egy igazi szerelmes dal a beteljesült szerelemről, amit aktívan megél az énekesnő. A zene is dinamikus. Egyetlen hibája, hogy a refrénben a "hu-hu-hu"-zás nem kellett volna, hallatszik, hogy az énekesnőnek nincs még olyan hangképzettsége, hogy azt jól el tudja énekelni, amúgy egy kifejezetten jó dalról van szó, amit jó elővenni akkor, amikor csak kellemes percekre vágyok, és nem feltétlen nagy nívót képviselő dalokat akarok hallgatni.

2017. november 10., péntek

Top 40 Yonekura Chihiro #40

Ahogy írtam tegnap, megvan a 40 dal, amit listába tennék Yonekura Chihirótól, de a rangsorolás még nincs kész. Mostanra lett meg. Igazság szerint eléggé nehéz volt megcsinálni a listát. És nem ilyen "zsűri-szerű" okok miatt, hogy annyira jó mindegyik, hogy olyan nehéz volt rangsorolni őket. Hanem mert hiába a legjobb 40 dalát választottam ki (legalábbis számomra a legtetszetősebbeket), könnyű csoportokra osztani őket, mert kevés az igazán egyéni dal. És ezen csoportokon belül volt nehéz rangsorolni őket. Végül sikerült, de a nehézséget már a 40. helyezett dala is jól szemlélteti.

FLAME

Az egyik ilyen bizonyos csoport, melybe néhány Yonekura Chihiro dalt sorolok, az "elvesztegett dalok" csoportja. Azért elvesztegetett, mert az alapötlet nagyon jó, de a kivitelezés vagy félkész, vagy én személy szerint más irányba vittem volna el a dolgot. A FLAME is ilyen. Nagyon jó, szívesen hallgatom, de még azért lehetett volna dolgozni rajta, hogy még jobb legyen. A szöveghez nem kell nagy japán tudás, aki eleget hallgatott japán dalt, és foglalkozott dalszövegekkel, az hallhatja, hogy egy végtelenül egyszerű szövegű dalról van szó. Olyan szavak vannak benne, melyek a japán dalok kb. 80%-ában megtalálhatók. A szöveg egy pillanatnyi krízishelyzetet dolgoz fel, ahol ha nem adjuk fel, akár csodák is történhetnek. A láng fellobban. Sablonos, mégis jó hallgatni. A zene és a dallamvilág, kifejezetten hangulatos, de túl gyorsnak ítélem meg, mintha ledarálná a szöveget. Lassabban hatásosabb és szebb lett volna.

2017. november 9., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro

Régen csináltam már toplistát, és úgy döntöttem, hogy legyen most ismét egy. Méghozzá legyen egy japán előadó dalaiból egy toplista, ő pedig Yonekura Chihiro. Először Top 20-as listában gondolkodtam, mert azt gondoltam, hogy nem fog annyi dal tetszeni tőle, hogy egy komolyabb lista összejöjjön tőle, aztán, ahogy összeirogattam a dalokat, összesen 42 jött össze. Mivel Chihi-san karrierje 1996 óta tart, és bár valamivel "szellősebben" jelentetett meg albumot és kislemezt (főleg az utóbbi időkben), mégis úgy voltam vele, hogy van nálam akkora jelentőssége, hogy összeállítsak tőle egy 40-es listát, így csak két dal fog kiesni. Most egyelőre csak a dalokat írtam össze, még nem rangsoroltam őket, így nem tudom, hogy melyik lesz az a két dal, mely végül ki fog esni a listából. Őket majd az 1. helyezett kilistázása után teszem közzé, amikor magam is tudom majd, miket kell közzé tennem.

Amit viszont biztosan tudok, hogy van négy extra dal Yonekura Chihirótól, amit már most szeretnék megmutatni. Ezek mind csapattal énekelt közös dalok, nem feltétlen köthető szorosan a diszkográfiájához. De ami miatt fontosnak tartom megmutatni, hogy láttassam, hogy miért nem tudott az énekesnő soha Okui Masami magasságokig emelkedni nálam. Mert pont az ilyen dalokból van nagyon kevés tőle, ezek teszik változatossá az énekesnő repertoárját, és ezt rettenetesen hiányolom. Lássuk őket.

TOPGUN × Yonekura Chihiro - Naked Soul

Van néhány Gundam dala Yonekura Chihirónak, de ezek szinte mind a karrierje elején születtek. Azonban 2011-ben a TOPGUN nevezetű formációval közösen megjelentették a Naked Soul kislemezt, mely kifejezetten jóra sikeredett. Ez egy Gundam játék openingje, abban a rock stílusban, amit szeretek. És azt gondolom, hogy ez jól áll Yonekura Chihirónak. Van néhány ilyen saját dala is, de ezek egy része túl egyszerű mind zeneileg, mind mondanivaló tekintetében. De ez kivételesre sikeredett, és azt kell hogy mondjam, hogy veszteség a részéről, hogy nincs több ilyen dala.

TOPGUN × Yonekura Chihiro - Just a Revolution

Ez a dal zeneileg közelebb áll hozzám, mint az előző. Ugyanazon a kislemezen volt hallható, mint a fentebbi, annak a B-side track-je. Tetszik az ebben hallható optimizmus, és ahogy énekelnek erről. Egyedüli negatívum, hogy a második refrén után Chihi-sannak van egy saját része, ahol lelassul a zene, és ez disszonáns a dal többi részével. Amúgy rengeteget hallgattam ezt a kislemezt, amikor megjelent.

Team. Nekocan [Neko] featuring Yonekura Chihiro - Revival!

Nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam ezt a dalt! A Team. Nekocan [Neko] írt egy hihetetlenül jó dalt Yonekura Chihirónak, ők voltak a másik a TOPGUN mellett, akik valami olyan különlegeset hoztak ki az énekesnőből, hogy azóta is kérdezem magamtól, hogy hol voltak eddig ezek a kvalitások? És most nem énekhangra kell gondolni, hanem zeneileg egyedi alkotásokra, amik különlegessé tették volna az énekesnő repertoárját. Ez a második közös kislemezük, az első a Pandemic!! népszerűbb, de nekem személy szerint ez jobban tetszik. Közelebb áll hozzám ez a fajta zene. Ez amúgy a Yondemasuyo, Azazel-san Z anime openingje, ez az anime második szériája. Nagyon brutális. Van mondandója, nem is akármi, de óvatosan megnézni.

Team. Nekocan [Neko] featuring Yonekura Chihiro - Sticky Lucky Stupids

A fentebbi kislemez B-side trackje, egy nyugis, de annál több mondanivalóval rendelkező dal. Erős gúnnyal él az énekesnő az újgazdagok felé (önmagában szokatlan, hogy gúnyolódik, ez nem volt jellemző rá...) de nem annyira erős a szöveg, és a zene is inkább lassabb, halkabb, a "burkolt" irónia érződik benne, mint amikor a háttérben összekacsint két ember egy harmadik ellenében.
Érdekes dal, kár, hogy nincs kint YouTube-on.

2017. november 5., vasárnap

Baby Steps vs. Prince of Tennis

Jó ideje nem néztem már animét, ennek a hosszabb szünetnek szeretnék véget vetni. Holnap beviszem a mobiltelefont szervizbe (eltört a kijelzője), és utána akár ott is tudom nézni a legújabb részeket. Addig is itt ráhangolódásként írnék egy olyan animéről, amit nemrég végignéztem. Végigböngésztem a My Anime List profilomat, hogy melyek azok az animék, amiket végignéztem, és kiválasztottam egyet, amiről azt érzem, hogy tudnék róla hosszabban írni.

A Baby Steps-re esett a választásom. Ez azért is jó választás, mert lehetőség van összehasonlítani a Prince of Tennis animével, ugyanis egy sportaniméről van szó, hovatovább odáig elmegy a hasonlóság, hogy a kedvenc sportágam, a tenisz kerül fókuszba. Mindenféleképpen meg akartam nézni egy másik teniszes animét, mert bár sokáig élveztem a Prince of Tennis-t, de a 120. rész körül azt éreztem, hogy már az istenek meccsét nézem. Mintha az Olümposzra váltottam volna jegyet, ahol megnézhettem, hogyan játsszák a teniszt a görög istenek. Tehát a Prince of Tennis-ben sokkal inkább a Shounen elemek dominálnak, és egy idő után unalmassá válik, mert pont attól válik kiszámíthatóvá, mert tudom, hogy valami kiszámíthatatlan következik. Ezért vagyok kritikus a shounen animékkel szemben, és csak azokat tudom igazán értékelni, ahol van célja a harcnak, addig nekem az egész csak erőfitogtatásról szól. Ugyanez a Prince of Tennis is sajnos, amit ugyan végignéztem, és a végére ugyan éreztem, hogy egy nagy sorozatnak lett vége, de másfelől megkönnyebbülést éreztem, hogy nem kell többé ilyenfajta meccset néznem.

Szerencsére a Baby Steps sokkal realisztikusabb, mondhatni Slice of Life sportanime, és sokkal imponálóbb, hogy a sportágat a maga valójában mutatja meg. A főszereplő srác Eiichiro Maruo, akkor ismerkedik a tenisszel. Egy teniszakadémia tagja lesz, és abból a szempontból ugyan sablonos, hogy egy esetlen, ügyetlen fiúból lesz tehetséges játékos, de kellőképpen ellensúlyozza, hogy az anime nem hőst akar kreálni a srácból. Nincsenek benne hatásvadász jelenetek, hanem emberi a fejlődése, ezáltal tudunk azonosulni vele, és elhihetjük neki, hogy bárki lehet mestere a hobbijának, akiben megvan a tehetség, és szorgalmas is. Egy kis romantikát is belefűztek az animébe, ugyanis beleszeret abba a lányba, aki a kezdetektől bíztatja őt.

De negatívuma is van. Ei-chan amikor nem játszik, más meccsét nézi, egy füzet van a kezében, és bőszen jegyzetel. Azt elemzi, hogy más játékosok hogy játszanak, és mindezt ábrákkal is illusztrálja. Ezeket a tapasztalatokat alkalmazza a játékaiban. Egy idő után azt kezdi csinálni, amikor ő maga játszik, hogy morfondíroz magában hosszú (másod)perceken keresztül. Magában elemzi, hogy ha ide üti a labdát, akkor ezt fogja az ellenfél játékos csinálni, ha pedig a másik irányba, akkor arra úgy fog reagálni. Egyszer volt olyan, hogy tényleg percekig elmélkedett magában, és annyira ideges lettem, hogy kurvaanyázva az asztalra csaptam, és üvöltöttem, hogy üsd már el azt a kurva labdát! Az elején még jó volt hallgatni az elmélkedéseit, hogy bevitt minket a tenisz taktika rejtelmeibe, de amikor sokadjára hallom ugyanazt, ráadásul hosszabban, az azért már bosszantó volt. A másik hibája a zene. Az opening még elmegy, sőt akár jónak is lehet nevezni, de az ending rettenetes. Ilyen 16-18 évesekből álló lánycsapat énekel inspiráló, már-már verbunkos hangulatban arról, amiről az opening szól (Believe in Yourself a címe, ezzel szerintem mindent elárultam). Ezt oly módon, mintha egy énektanár megtanította volna nekik, hogy kell ilyen jellegű dalt énekelni, mert nem hangzik tőlük hitelesen és spontánnak, az biztos. Azt gondolom, hogy nem élték meg azt, amiről énekelnek. Nem élték meg azt az élethelyzetet, amikor azért kell hinni magadban, mert akkor nagyon nehéz. Ezért nem érzem hitelesnek a dalt.
Visszatérve a Prince of Tennis-re, annak pont a zenéje az erőssége. Valami fantasztikus openingjei és endingjei voltak. Ha nem láttam volna a PoT-t, akkor nem ismernék olyan előadókat, mint például HIRO-X, Kimeru vagy IKUO. Mai napig a japán zene egyik nagy veszteségének tartom, hogy HIRO-X-nek csak 5 kislemeze jelent meg összesen, egyetlen albuma sem. Személy szerint tudok azonosulni azokkal az érzelmekkel, amikről énekel, nem utolsó sorban fantasztikus hangja van. Kimeru diszkográfiáját jobban megismerve eléggé sajátságos dalai vannak. Erősen érzékelhető benne a homoszexualitás, azt érzékelem, hogy így énekel egy meleg férfi az érzéseiről, aki aktívan megéli azokat. Nem utolsósorban láttam néhány olyan képet róla, melyek arról árulkodnak, hogy tudja ő, hogy miről énekel. IKUO-t ismertem korábban, mert írt néhány dalt Okui Masami-nak, ez volt az első alkalom, hogy saját dalát hallottam, szeretem a stílusát.

A Baby Steps-nek bár vannak hibái, de azt gondolom, hogy bőven jó anime, és ajánlom mindenki figyelmébe, aki szereti az "emberi" sportaniméket. Nem véletlen a cím. Apró lépésekben halad Ei-chan afelé, hogy igazán jó teniszező legyen, és pont az esetlensége miatt válik igazán emberivé és szerethetővé.

A karácsonyi szezon első napja

2008 óta nálam november 5-én kezdődik a karácsonyi szezon. Az oka egyszerű, ekkor jelent meg két karácsonyi karácsonyi hangulatú japán kislemez, Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari.
Megjelenésekor még csak Okui Masami-t ismertem, de emlékszem annak idején nagyon kerestem a kislemezt. Főleg azért, mert sokáig úgy volt, hogy a kislemezzel egy napon jelenik meg az új albuma, az Akasha, de az végül el lett halasztva 2009. február 25-ére. Több helyen írták már akkor is a 2009-es dátumot és tudható volt, hogy Okui Masami-nak nehéz volt a 2008-as év a betegsége miatt, de néhány weboldalon még a 2008. november 5-i dátumot láttam, és  szerettem volna ennek hinni, de hát egy nem frissülő weboldal hogy legyen hiteles? Úgyhogy csak a kislemez maradt, de az óriási kedvenc volt akkor, amikor meghallottam. Egyébként is közel áll hozzám a lassú ballada, főleg ha hitelesen énekli meg az adott előadó az érzelmeit. Ez egyébként nem könnyű. Meggyőződésem, hogy szükséges némi érzelmi fejlettség ahhoz, hogy valaki mély érzelmeket hitelesen énekeljen meg. Okui Masami-nak pedig nem ez az első ilyen dala, így tudott korábban bizonyítani, és a címadó dal is csodálatos lett. A két kislemez 2014 óta van meg.

Ohmi Tomoe-t ekkor még nem ismertem, csak később jutott el hozzám a híre. Talán még 2009-ben, de arra emlékszem, hogy úgy ismertem meg, hogy akkor még létezett az evolution kiadó honlapja (mely 2004-2011 között például Okui Masami CD-ket adott ki), és minden egyes albumnak és kislemeznek volt egy úgynevezett mini-honlapja, és ott láttam meg, hogy van a Melted Snow-hoz egy nagyon hasonló borítójú kiadvány, annak néztem utána. Bele lehetett hallgatni a dalokba, tetszett, megszereztem, így lett számomra teljes a Fuyu no Rondo kislemez digitális gyűjtemény. Ohmi Tomoe korántsem annyira "nagy hatású" énekesnő, mint Okui Masami, nincs olyan erős, jellegzetes, karakteres hangja, aminek hatására azt gondoltam róla, hogy különleges, de annyira tetszett, hogy megismerjem a többi dalát. Van néhány kifejezetten jó tőle is. Ahogy megszűnt az evolution kiadó, úgy lett vége Ohmi Tomoe énekesnői karrierjének is, de ahogy figyelem őt a Twitteren nem bánkódik különösen a dolgon, így is aktív élete van. Nemrég ment férjhez, fantasztikus képek kerültek ki Okui Masami által. Nemcsak ő volt ott, de Kuribayashi Minami is. Mondjuk szívesen meghallgatnék tőle új dalokat, örülnék, ha a Lantis foglalkoztatná, de azt is örömmel látom, hogy boldog a privát életében.

A Fuyu no Rondo egy PC-re megjelent Visual Novel, erős 18+ tartalommal. Mert ez Japánban alapvető... -_- Nagyon nem olvastam róla, csak a zene miatt ismerem, de ha jól vettem ki, ez is randizós játék, ami Japánban nagyon dívik, össze lehet jönni játékon keresztül álmaid nőjével / pasijával, meg ilyenek. Nem tudom, hogy megy az ilyen, soha nem volt dolgom ilyennel. De azon csodálkozok, hogy ilyen mély érzelmű dalokat ilyen jellegű játékokhoz írtak.