2017. november 30., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro #20

Kokoro kara SHINING STAR

Különös olyan dalt hallgatni, mely annak a felismeréséről szól, hogy a másik fél mennyire fontos nekünk. Ezek érzelmileg szinte mindig emelkedett hangulatúak, érezni, hogy mélyen megérinti az előadót az érzés. Kétségtelen ismerős érzés, erről énekel Yonekura Chihiro ebben a dalban is, szerethető stílusban. Engem legalábbis megtalált ezzel a dallal, és örülök, hogy ilyen is van tőle. Bár belegondolva nem meglepő, hiszen szinte csak pozitív hangulatú dalai vannak. De azt gondolom, hogy aki tudja, hogy milyen egy bizonyos személyt a szívünkbe zárni, annak minden örömével és fájdalmával, az érteni fogja ezt a dalt.

2017. november 29., szerda

Top 40 Yonekura Chihiro #21

Bridge

Nagyon becsüljük meg ezt a dalt, mert ez Yonekura Chihiro azon kevés dalai közé tartozik, melynek tényleg szomorú a dalszövege, és nem menekül abba, hogy ez majd csodává válik, meg hasonlók, hanem tényleg megéli a bánatot. Sőt, ami miatt különösen tetszik a dal, hogy a szomorú mondanivaló ellenére is ütemes a zene, ami számomra azt jelenti, hogy megéli a fájdalmat, hagyja, hogy "táncoljon" benne, nem nyomja el magában. Ez nagyon imponáló, és sok sablonos dalát jóvá tette csak ezzel az egy szerzeménnyel.
Bár ez sem menti meg a SPRING ~Start on a journey~ című albumát, ami rettenetes visszaesés volt az előző évi jam albumhoz képest. El is gondolkodtam magamban, hogy ha 2002-ben ismertem volna meg az énekesnőt, a jam album után azonnal elkezdtem volna érdeklődni utána. Sőt az albumot követően két olyan kislemez jelent meg (Natsu no Owari no Hanabi és Bridge), ami után komolyan felfigyeltem volna rá, és nagyon vártam volna a soron következő albumot, de az óriási csalódás lenne. Konkrétan a SPRING ~Start on a journey~ album két legjobb dalból készült kislemez, a többi sajnos felejthetőre sikeredett. De ezt a dalt megéri meghallgatni.

Top 40 Yonekura Chihiro #22

Crimson of Butterfly

Azt sajnálom, hogy a Highschool Aurabuster mangából cak egy 3 részes OVA készült, valamint néhány dorama CD, mert ez termelt néhány kiemelkedő dalt Yonekura Chihirótól. Az egyik ilyen a Crimson of Butterfly. Egy titokzatos dal, szegényes hangszereléssel, az énekesnő hangja is nagyszerűen passzol a zene hangulatához. A szöveg is egyedivé teszi, és azért az ilyen dalok mutatják meg, hogy nagyon is van képessége Yonekura Chihirónak, csak kihasználatlan marad. Kár érte, de az ilyen dalok kincset érnek.

2017. november 27., hétfő

Top 40 Yonekura Chihiro #23

Seize the Days

Ez a dal az ékes bizonyítéka annak, hogy Yonekura Chihiro látásmódja, az életről való gondolkodása lényegében nem változott semmit az évek során, csak finomodott. Ez a dal 2010-es, és hasonlókat énekelt már a karrierjének elején is. A címből lehet következtetni a mondanivalóra, a pozitív gondolkodásmód, meg a ragadd meg a pillanatot, és hasonlók. Ráadásul annyi dalban hallom az "afurete" szót (itt is túlárad...) és annak különböző ragozásait, hogy valósággal elérvényteleníti a jelentését. Mégis képes úgy előadni az énekesnő, hogy az szerethetővé válik. Egyrészt a hangszerelés jön be, meg a dallamvilág, másrészt meg tényleg hallani, hogy Yonekura Chihiro ebben hisz. Látva a róla készült képeket, látva a videókon a beszédstílusát, ahogy kifejezi magát, lehet azt látni rajta, hogy neki tényleg csak ennyire terjed ki látásmódja a világra, ennyiről vesz tudomást, és az életben ért nehézségeket is úgy fogja fel, hogy abból majd csoda lesz. És ő az egyetlen, akitől ezt nem kérem számon, mert így adja elő.

2017. november 26., vasárnap

Top 40 Yonekura Chihiro #24

Tori no Uta

Ez a dalcím is ismerős lehet sok anime rajongónak, és bizony. Ez is feldolgozás, és ez annak az AIR TV anime openingje. Yonekura Chihiro változata talán fapados kiadásnak tűnik, de tudni kell, hogy a Nakeru Anison egy koncepció album. A rajta levő 10 dal hangszerelése nagyon hasonló, és az eredetileg különböző hangszerelésű dalokat lényegében "egybekeverten" hallhatjuk. Ha nem lenne szünet, tényleg egy dal lehetne az egész album, mert hasonlítanak egymásra. Nem nevezhető mindegyik dal kiválónak ezen az albumon, de az a néhány nagyon kiemelkedő. Ilyen a Tori no Uta. Ha elvonatkoztatunk az eredeti változattól, akkor azt gondolom, hogy egy nagyon jó dalt hallhatunk, ezzel a hangszereléssel érdekes mondanivalót ad a dalnak úgy, hogy szinte megmarad az eredeti értelme. Ennek a dalnak is az eredeti előadója Lia.

2017. november 25., szombat

Top 40 Yonekura Chihiro #25

FEEL ME

Yonekura Chihiro karrierjének csúcsán jobbnál jobb dalokkal jelentkezett. A Colours album a legsikeresebb, azt hallgatva mintha sikerre tervezték volna. Szerencsére ez az album bizonyítja, hogy lehet a minőségre is menni még akkor is, ha egy kiadványt sikerre terveznek. Ennek egyik bizonyítéka a FEEL ME dal. A kislemez érdekes abból a szempontból, hogy 1 hónappal a WILL kislemez után jelent meg, ami az énekesnő legsikeresebb kislemez volt. Az még javában a listán volt, amikor a FEEL ME épp csak fel tudott kerülni. Furcsa, hogy az előző kislemez sikere nem tudta továbbvinni a következőhöz. Ebből is látszik, hogy az animés kislemezek nem feltétlen hozzák magával az előadójának sikerét. Pedig nagyon jó dal, kifejezetten szeretem a könnyedsége miatt. A szöveg viszont eléggé kusza, nehezen áll egybe. A refrénben a szerelemről énekel, de a verse valami teljesen másról szól. De ez is olyan dal, amit a könnyed hangulata miatt bármikor szívesen hallgatok.

2017. november 24., péntek

Top 40 Yonekura Chihiro #26

Sekaijuu no Kanashimi kara

Néha kifejezetten jó megállni és lassítani. Azt gondolom, hogy Yonekura Chihiro első albuma, a Believe "szerkezetileg", a dalok felépítése terén jó lett. Egy vidám album, és több ütemes, gyors dal után jön egy szintén vidám, de lassú dal, mely remekül kiegészíti az albumot. Ez egy kifejezetten kellemes hangulatú dal, amiben nincs semmi különleges, de pont úgy lehet szeretni, amilyen. A hangszerelés egyszerű, az ének is kellemes, a szöveg mondanivalója némileg komolyabb, de az ének hangulatából kivehető, hogy az élet velejárójaként gondol rá. Sok ilyen számot még az énekesnőtől.

2017. november 23., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro #27

Please

Most már egyre inkább jönnek azok a Yonekura Chihiro számok, amikbe kevésbé lehet belekötni, és talán még egyéniségek is. Ilyen a Please is, bár felépítésében tipikusan anime dal, ugyanis szintetizátor, majd a második refrén végén elektromos gitár hallható. Alapvetően nincs köze a Yakusoku no Basho he dalhoz (mely tegnap volt), de személy szerint nálam nagyon sok, mert nem sokkal utána ismertem meg, a második Yonekura Chihiro dal volt, mely igazán közel került hozzám. A hangulata miatt tetszett meg, hogy olyan könnyed, ráadásul 2006-ban még el voltam ájulva attól, hogy van mai dal, melyben élő hangszer hallható... Akkoriban tértem át a japán zenére a nyugati trendi slágerektől, ahol nem sok élő hangzásra emlékszem akkor az utóbbi időkben, ezért is voltam úgy oda a japán zenétől. Ma már azért árnyaltabban látom a dolgokat, de egy olyan dallal, mint a Please, mindig jó a 20 éves kori énemre emlékezni.

2017. november 22., szerda

Top 40 Yonekura Chihiro #28

Yakusoku no Basho he

Na itt a Kaleido Star opening, mely nálam a 28. helyet érte el a Yonekura Chihiro dalok között. Nekem is sok emlékem kötődik ehhez a dalhoz, hiszen 2006 augusztusában a Kaleido Star volt az első anime, amit láttam, és Yonekura Chihiro az elsők között volt a japán előadók között, akit megismertem, és azonnal meg is szerettem. Ez a dal pedig továbbra is kedves emlék, amit bármikor szívesen hallgatok. Van is rá lehetőség, hiszen nemcsak kislemezen jelent meg, hanem a soron következő azuré albumon is hallható, valamint felkerült a BEST OF CHIHIROX válogatásalbumra, de helyet kapott a Voyager albumon is, sőt egy élő változat is hallható a BEST OF CHIHIROX II albumon is. Úgyhogy tettek róla a kiadónál, hogy örök érvényű legyen a dal, és széles körben ismert. Szövegileg kellemes dalról van szó, és a zene is jó lett. A refrén utáni háttérvokálos részt meg együtt énekeljük azóta is az énekesnővel. Nagyon rég láttam az animét, érdemes lenne ismét megnézni. Amúgy talán levésbé ismert tény, hogy a harmadik openinget és endinget is Yonekura Chihiro énekelte, Okui Masami-val másodmagával, mint r.o.r/s. Sokan nem szeretik azt, de nekem bejött. Az együttessel más bajok vannak. Addig is hallgassuk ezt a fantasztikus szerzeményt.

2017. november 21., kedd

Top 40 Yonekura Chihiro #29

My Soul, Your Beats!

Bizony, van néhány feldolgozása Yonekura Chihirónak, ennek a dalnak az eredetijét szerintem sokan ismerik, az Angel Beats! anime openingje. Sajátságos a hangszerelés, csak csírájában lehet felismerni az eredetit. Kevesebb hangszer szólal meg, azok sem annyira erőteljesek, egyedül a dob dominál. Bár "fapados" kiadásnak tűnik az eredetihez képest, de nekem kifejezetten tetszik. Hangulatos, jól áll az énekesnőnek ez a változat. Bár nem tökéletes, ami probléma, hogy a zongora dallama ilyen össze-visszának tűnik, nem sok marad meg belőle. Ezt a dalt a dob és az ének teszi naggyá. Érdekes változat érdemes meghallgatni azoknak is, akik ismerik az eredetit.

2017. november 20., hétfő

Top 40 Yonekura Chihiro #30

Yakusoku

Nem, ez nem a Kaleido Star opening, az majd később lesz. Ez egy korábbi dal, szintén az első időkből, ez a szerzemény konkrétan 1997-es. Ha egészében nézzük a Yonekura Chihiro dalokat, sajnos tényleg kevés a kifejezetten egyéni dal. Ez is az az optimista, életigenlő dal, amiből már ezen dal megjelenésekor is jónéhány hasonló volt tőle. Olyasféle, mint amikor valaki elindul a nagybetűs életbe, puttonyában tele verbális útravalóval, és pozitív gondolatokkal, és ezekkel felfedezi magának az életet. A zene is tele van élettel, pozitívummal, és annak ellenére, hogy már hallottunk ilyet, mégis szerethető. Az az érdekes Yonekura Chihiróban, hogy elég sok a sablonos dal tőle, mégis elő tudja úgy adni, hogy szerethető legyen.

Top 40 Yonekura Chihiro #31

Kimi ni Tsutaetai

Most érzelgősebb vizekre evezünk, most egy mélyről feltörő, nagy érzelmeket kiéneklő dal következik, amikor megtudjuk a másik félről, hogy mit jelent számára. A dal eredetileg a Fairy Tail ~Yakusoku no Hi~ kislemezének második dala, mely az eredeti Fairy Tail anime utolsó openingje. A zene lassú, ütőhangszerek sem szólnak, Yonekura Chihiro is lassan, érzelmekkel énekel. Nagyon szépen harmonizál a zene, és a dallam, nincs benne disszonancia, és azt gondolom, hogy aki tudja, milyen érzés, amikor valakit tényleg nagyon megszeretünk, az együtt tud érezni a dallal. Persze az más kérdés, hogy  valószínűeg rossz emlékeket ébreszthet abban, akinek megszakadt a kapcsolata azzal a bizonyos személlyel. Az már csak azon múlik, hogy dolgozta azt fel. Ezzel a dallal ezt ki lehet kísérletezni.

2017. november 19., vasárnap

Top 40 Yonekura Chihiro #32

Orange Iro no Kiss wo Ageyou

Fiatalság, bolondság. Akár ez is lehetne ennek a Yonekura Chihiro dalnak a szlogenje. Több úgymond bolondos dal is volt már az énekesnőtől ezen a listán, de mindegyik közül egyértelműen ez a legidiótább dal (jó értelemben véve). Már a narancssárga szín is árulkodó, ha azt nézzük, hogy az a bolondság, jókedv színe. Azt szokás mondani, hogy megbolondítja maga körül az embereket azok, akiknek narancssárga az aurájuk. Ez ebben a dalban nagyon megjelenik. A szöveg is eléggé debil, ugyanakkor az előadás hihetetlenül szerethető. Jól meg van csinálva a zene, a dallam harmonizál vele, és passzol a szöveg hangulatához. Azt hiszem, aki megélte az igazán oldott bolondozás érzését, az együtt tud érezni ezzel a dallal.

2017. november 17., péntek

Top 40 Yonekura Chihiro #33

TRY ON MY DREAMS

Tegnap megemlítettem, hogy bizonyos Yonekura Chihiro dalszövegek érvénytelenek a való életre nézve. Azt gondolom, hogy ezzel alapvetően nincs is gond, a gond akkor van, amikor ezt valaki  (vagy akár ő maga) komolyan adja elő. Most itt van ez a TRY ON MY DREAMS, mely bizonyítékot ad arra, hogy akár az ilyen dalok is lehetnek szerethetők. Ez ugyanis szintén az oldottan vidám, már-már bolondos dalok közé tartozik. Ez azért jó, és azért örülök annak, hogy vannak kifejezetten ilyen Yonekura Chihiro dalok, mert azt gondolom, hogy mindnyájan megéltük azt az oldottan boldog állapotot, amikor tényleg elhisszük, hogy mi vagyunk a világon a legjobbak, mindenféle bolondságra készek vagyunk, és senki nem veheti el a jókedvünket. Akkor van érvényük a különböző pozitív gondolatoknak, mely tényleg minden negatívumot nélkülöz. Ez is ilyen dal, az egyik legszerethetőbb ebben a fajtában. Nagyon érzem, miről szól ez a dal, és vannak olyan pillanataim, amikor kifejezetten szeretem hallgatni.

2017. november 16., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro #34

Tooku he

Ez egy nagyon jellegzetes Yonekura Chihiro dal, nemcsak a szövege miatt, hanem mert a dallama könnyen megjegyezhető. A refrén az, amit szeretnek az énekesnő koncertjein énekelni. A szöveg is tipikusan az énekesnőhöz köthető, és ez most nem feltétlen pozitívum. Mivel ez is ilyen "feltétlenül hiszek a jóban, meg hogy az életem egyszer csak jóra fordul, és az álmomat senki nem veheti el" típusú szöveg. Hiába vagyok alapvetően optimista, pozitív gondolkodású, azért van már annyi élettapasztalatom, hogy tudjam, hogy az élet nem feltétlenül így működik. A zene és a dallamvilág viszont tetszik, hangulatos, emiatt van az, hogy annak ellenére, hogy érvénytelennek érzem a szöveget, szeretem hallgatni a dalt. Ezek mellett könnyen megjegyezhető, sok Yonekura Chihiro dal közül is fel lehet ismerni, ezért került fel a listára.

2017. november 15., szerda

Top 40 Yonekura Chihiro #35

Yes, I Will

Okui Masami esetében nagyon jól lehet érzékelni a fejlődést, amit az évek során elért a zenei karrierje során. Ez tetten érhető mind szakmai, mind érzelmi vonatkozásban, vagyis egyre komolyabb mondanivalót, mélyebb érzelmet visz a szövegeibe. Yonekura Chihiro esetében is megfigyelhető egyfajta fejlődés, de ő a maga pozitív gondolkodását, világnézetét veti papírra. Ennek egyik alapja a Yes, I Will című dal, mely 1996-ban jelent meg. A dal szövege "az annyira jó érzem magam a bőrömben, hogy azt se tudom, mit csináljak magammal" jellegű. A zene is élettel teli, kifejezetten szerethető, és végig harmóniában van a zene és a dallam, ezért került fel a listára. Talán ez az énekesnő legjobb ilyen könnyed dala, amiről azt gondolom, hogy azok számára is kedves lehet, akik nem nyitottak az ilyen zenére, mert semmi érvényeset nem hallanak benne, ami a való életre reflektál.

2017. november 14., kedd

Top 40 Yonekura Chihiro #36

Sweet True Love

Amikor megláttam a címet, kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki ebből Yonekura Chihiro. Aztán hallva a dalt, egy darabig nagyon jónak gondoltam, csak aztán sehogy nem akart összeállni a dallamvilág. A szöveg is eléggé sajátságos. Nem arról énekel, hogy ő épp megéli az édes igaz szerelmet, hanem, hogy milyen az az állapot, amikor megéljük azt. Hamupipőke esetéhez hasonlítja, varázsa csak addig tart, amíg éjfélt üt az óra. Valamint, hogy a külsőségekben látjuk az igaz szerelem kialakulását, de ami a szívben van, az nem számít? Kicsit gúnyos a szöveg, ehhez alkalmazkodik a dallam is, talán kicsit disszonánsan hangzik. Eleinte csalódás volt a dal, mert egy igazi, szenvedélyes, a szerelemtől megrészegült dalt vártam, az elején azt hittem, hogy ezt meg is kapom, csak aztán az ének dallama volt furcsa nekem. Amikor elolvastam a dalszöveget, akkor jöttem rá, hogy mit akar kifejezni, így került a helyére a dolog. A refrén végén a háttérvokál éneke nagyon tetszik.

2017. november 13., hétfő

Top 40 Yonekura Chihiro #37

Natsu no Owari no Hanabi

Nagyjából az ezredforduló környékére alakult Yonekura Chihirónak az a fajta rá jellemző popzene, amit élő hangszerekkel egészít ki. Főleg a gitár hangzása volt jellegzetes. Ez nagyjából 2002-re forrott ki, ennek eredménye nagyszerűen kihallható a Natsu no Owari no Hanabi dalban. De sajnos szintén az elvesztegetett dalok csoportját erősíti. A nagyon jó ötlet miatt kerülnek fel a listára (másrészt meg nincs más jobb, azt leszámítva, ami még a listán lesz), de a kivitelezés itt-ott sántít. A zene hangulatos, szerethető, de az ének dallama kevésbé megjegyezhető. Pedig a szöveg bár a szerelemről szól, de némileg egyedi megközelítésből. Az a megfigyelésem, hogy a nyugati szerelmes daloknál annyira nem jellemző az a metafora, hogy történésekhez párosítjuk a szerelmet, ahhoz párosítunk hangulatot. Japánban ez rettenetesen jellemző. Ilyen ez a szám is. Yonekura Chihiro a nyár végéhez hasonlítja a szerelmet, a nyár végét jelző tűzijáték, ami mindig emlékezetes marad a hidegebb napokra. A hangulata nagyon jó lenne, ha az ének dallamvilága egyben lenne, harmonizálna a zenével. Ez egy teljes mértékig Yonekura Chihiro által írt dal, írt már korábban jobbakat is, meg is lesznek mutatva.

2017. november 12., vasárnap

Top 40 Yonekura Chihiro #38

Shooting Star

Érdekes lett Yonekura Chihiro 2009-ben megjelent Departure albuma, több ismert japán előadó írt neki dalt erre az albumra. Például YOFFY a Psychic Lover-ből, Ishikawa Chiaki, Momoi Haruko, Okui Masami, vagy ezt a dalt, amiről szó van, Kageyama Hironobu írta. És igen, aki ismeri Kage-chan zenei stílusát, azt nem fogja meglepetés érni. Többféle zenét szerzett, ez a könnyed dalai között van, amiről lerí, hogy nem az volt a cél, hogy komoly legyen a mondanivaló, hanem hogy szórakoztasson. Az se gond, ha a szöveg végtelenül egyszerű, már-már bugyuta. Három Yonekura Chihiro dal volt már, mind a háromról elmondtam, hogy egyszerű a szövege, ennek a lényegét is úgy fejezném ki, hogy érzelmileg impesszionista. A maga egyszerűségében fejezi ki az érzéseit, a zenei kivitelezés tetszik, ezért került fel a listára. A második refrén utáni gitárszólóról azt gondolom, hogy azt már ők sem gondolták komolyan. Az a véleményem, hogy nem mindig szükséges mélyenszántó dalokat írni, komoly mondanivalójú szöveggel, nem kell feltétlen, hogy egy dal létezésének értelme legyen, lehet élvezni, azokat a dalokat is, melyeknek nincs komoly jelentésük, csak úgy vannak. Ha jó a kivitelezés, akkor megvan ezeknek is a helyük.


Top 40 Yonekura Chihiro #39

Love in Motion ~Dynamite Love~

Mindenképp szerettem volna egy vidám, bolondos dalt megmutatni Yonekura Chihirótól, ami főleg a karrierjének elején volt jelen. Ez a dal konkrétan 1996-os, a második kislemezének B-side track-je. Már a dinamikája is jól mutatja, hogy igazi szerelmes dallal van dolgunk. Ennek a dalnak a szövegében is olyan "alapvető" szavak vannak, tehát aki elég japán dalt hallgatott, és foglalkozott a szöveg jelentésével, az tudhatja, miről szól a dal, nem kell hozzá N1-es szintű japán nyelvtudás. Ahogy utaltam rá az elején, ez egy igazi szerelmes dal a beteljesült szerelemről, amit aktívan megél az énekesnő. A zene is dinamikus. Egyetlen hibája, hogy a refrénben a "hu-hu-hu"-zás nem kellett volna, hallatszik, hogy az énekesnőnek nincs még olyan hangképzettsége, hogy azt jól el tudja énekelni, amúgy egy kifejezetten jó dalról van szó, amit jó elővenni akkor, amikor csak kellemes percekre vágyok, és nem feltétlen nagy nívót képviselő dalokat akarok hallgatni.

2017. november 10., péntek

Top 40 Yonekura Chihiro #40

Ahogy írtam tegnap, megvan a 40 dal, amit listába tennék Yonekura Chihirótól, de a rangsorolás még nincs kész. Mostanra lett meg. Igazság szerint eléggé nehéz volt megcsinálni a listát. És nem ilyen "zsűri-szerű" okok miatt, hogy annyira jó mindegyik, hogy olyan nehéz volt rangsorolni őket. Hanem mert hiába a legjobb 40 dalát választottam ki (legalábbis számomra a legtetszetősebbeket), könnyű csoportokra osztani őket, mert kevés az igazán egyéni dal. És ezen csoportokon belül volt nehéz rangsorolni őket. Végül sikerült, de a nehézséget már a 40. helyezett dala is jól szemlélteti.

FLAME

Az egyik ilyen bizonyos csoport, melybe néhány Yonekura Chihiro dalt sorolok, az "elvesztegett dalok" csoportja. Azért elvesztegetett, mert az alapötlet nagyon jó, de a kivitelezés vagy félkész, vagy én személy szerint más irányba vittem volna el a dolgot. A FLAME is ilyen. Nagyon jó, szívesen hallgatom, de még azért lehetett volna dolgozni rajta, hogy még jobb legyen. A szöveghez nem kell nagy japán tudás, aki eleget hallgatott japán dalt, és foglalkozott dalszövegekkel, az hallhatja, hogy egy végtelenül egyszerű szövegű dalról van szó. Olyan szavak vannak benne, melyek a japán dalok kb. 80%-ában megtalálhatók. A szöveg egy pillanatnyi krízishelyzetet dolgoz fel, ahol ha nem adjuk fel, akár csodák is történhetnek. A láng fellobban. Sablonos, mégis jó hallgatni. A zene és a dallamvilág, kifejezetten hangulatos, de túl gyorsnak ítélem meg, mintha ledarálná a szöveget. Lassabban hatásosabb és szebb lett volna.

2017. november 9., csütörtök

Top 40 Yonekura Chihiro

Régen csináltam már toplistát, és úgy döntöttem, hogy legyen most ismét egy. Méghozzá legyen egy japán előadó dalaiból egy toplista, ő pedig Yonekura Chihiro. Először Top 20-as listában gondolkodtam, mert azt gondoltam, hogy nem fog annyi dal tetszeni tőle, hogy egy komolyabb lista összejöjjön tőle, aztán, ahogy összeirogattam a dalokat, összesen 42 jött össze. Mivel Chihi-san karrierje 1996 óta tart, és bár valamivel "szellősebben" jelentetett meg albumot és kislemezt (főleg az utóbbi időkben), mégis úgy voltam vele, hogy van nálam akkora jelentőssége, hogy összeállítsak tőle egy 40-es listát, így csak két dal fog kiesni. Most egyelőre csak a dalokat írtam össze, még nem rangsoroltam őket, így nem tudom, hogy melyik lesz az a két dal, mely végül ki fog esni a listából. Őket majd az 1. helyezett kilistázása után teszem közzé, amikor magam is tudom majd, miket kell közzé tennem.

Amit viszont biztosan tudok, hogy van négy extra dal Yonekura Chihirótól, amit már most szeretnék megmutatni. Ezek mind csapattal énekelt közös dalok, nem feltétlen köthető szorosan a diszkográfiájához. De ami miatt fontosnak tartom megmutatni, hogy láttassam, hogy miért nem tudott az énekesnő soha Okui Masami magasságokig emelkedni nálam. Mert pont az ilyen dalokból van nagyon kevés tőle, ezek teszik változatossá az énekesnő repertoárját, és ezt rettenetesen hiányolom. Lássuk őket.

TOPGUN × Yonekura Chihiro - Naked Soul

Van néhány Gundam dala Yonekura Chihirónak, de ezek szinte mind a karrierje elején születtek. Azonban 2011-ben a TOPGUN nevezetű formációval közösen megjelentették a Naked Soul kislemezt, mely kifejezetten jóra sikeredett. Ez egy Gundam játék openingje, abban a rock stílusban, amit szeretek. És azt gondolom, hogy ez jól áll Yonekura Chihirónak. Van néhány ilyen saját dala is, de ezek egy része túl egyszerű mind zeneileg, mind mondanivaló tekintetében. De ez kivételesre sikeredett, és azt kell hogy mondjam, hogy veszteség a részéről, hogy nincs több ilyen dala.

TOPGUN × Yonekura Chihiro - Just a Revolution

Ez a dal zeneileg közelebb áll hozzám, mint az előző. Ugyanazon a kislemezen volt hallható, mint a fentebbi, annak a B-side track-je. Tetszik az ebben hallható optimizmus, és ahogy énekelnek erről. Egyedüli negatívum, hogy a második refrén után Chihi-sannak van egy saját része, ahol lelassul a zene, és ez disszonáns a dal többi részével. Amúgy rengeteget hallgattam ezt a kislemezt, amikor megjelent.

Team. Nekocan [Neko] featuring Yonekura Chihiro - Revival!

Nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam ezt a dalt! A Team. Nekocan [Neko] írt egy hihetetlenül jó dalt Yonekura Chihirónak, ők voltak a másik a TOPGUN mellett, akik valami olyan különlegeset hoztak ki az énekesnőből, hogy azóta is kérdezem magamtól, hogy hol voltak eddig ezek a kvalitások? És most nem énekhangra kell gondolni, hanem zeneileg egyedi alkotásokra, amik különlegessé tették volna az énekesnő repertoárját. Ez a második közös kislemezük, az első a Pandemic!! népszerűbb, de nekem személy szerint ez jobban tetszik. Közelebb áll hozzám ez a fajta zene. Ez amúgy a Yondemasuyo, Azazel-san Z anime openingje, ez az anime második szériája. Nagyon brutális. Van mondandója, nem is akármi, de óvatosan megnézni.

Team. Nekocan [Neko] featuring Yonekura Chihiro - Sticky Lucky Stupids

A fentebbi kislemez B-side trackje, egy nyugis, de annál több mondanivalóval rendelkező dal. Erős gúnnyal él az énekesnő az újgazdagok felé (önmagában szokatlan, hogy gúnyolódik, ez nem volt jellemző rá...) de nem annyira erős a szöveg, és a zene is inkább lassabb, halkabb, a "burkolt" irónia érződik benne, mint amikor a háttérben összekacsint két ember egy harmadik ellenében.
Érdekes dal, kár, hogy nincs kint YouTube-on.

2017. november 5., vasárnap

Baby Steps vs. Prince of Tennis

Jó ideje nem néztem már animét, ennek a hosszabb szünetnek szeretnék véget vetni. Holnap beviszem a mobiltelefont szervizbe (eltört a kijelzője), és utána akár ott is tudom nézni a legújabb részeket. Addig is itt ráhangolódásként írnék egy olyan animéről, amit nemrég végignéztem. Végigböngésztem a My Anime List profilomat, hogy melyek azok az animék, amiket végignéztem, és kiválasztottam egyet, amiről azt érzem, hogy tudnék róla hosszabban írni.

A Baby Steps-re esett a választásom. Ez azért is jó választás, mert lehetőség van összehasonlítani a Prince of Tennis animével, ugyanis egy sportaniméről van szó, hovatovább odáig elmegy a hasonlóság, hogy a kedvenc sportágam, a tenisz kerül fókuszba. Mindenféleképpen meg akartam nézni egy másik teniszes animét, mert bár sokáig élveztem a Prince of Tennis-t, de a 120. rész körül azt éreztem, hogy már az istenek meccsét nézem. Mintha az Olümposzra váltottam volna jegyet, ahol megnézhettem, hogyan játsszák a teniszt a görög istenek. Tehát a Prince of Tennis-ben sokkal inkább a Shounen elemek dominálnak, és egy idő után unalmassá válik, mert pont attól válik kiszámíthatóvá, mert tudom, hogy valami kiszámíthatatlan következik. Ezért vagyok kritikus a shounen animékkel szemben, és csak azokat tudom igazán értékelni, ahol van célja a harcnak, addig nekem az egész csak erőfitogtatásról szól. Ugyanez a Prince of Tennis is sajnos, amit ugyan végignéztem, és a végére ugyan éreztem, hogy egy nagy sorozatnak lett vége, de másfelől megkönnyebbülést éreztem, hogy nem kell többé ilyenfajta meccset néznem.

Szerencsére a Baby Steps sokkal realisztikusabb, mondhatni Slice of Life sportanime, és sokkal imponálóbb, hogy a sportágat a maga valójában mutatja meg. A főszereplő srác Eiichiro Maruo, akkor ismerkedik a tenisszel. Egy teniszakadémia tagja lesz, és abból a szempontból ugyan sablonos, hogy egy esetlen, ügyetlen fiúból lesz tehetséges játékos, de kellőképpen ellensúlyozza, hogy az anime nem hőst akar kreálni a srácból. Nincsenek benne hatásvadász jelenetek, hanem emberi a fejlődése, ezáltal tudunk azonosulni vele, és elhihetjük neki, hogy bárki lehet mestere a hobbijának, akiben megvan a tehetség, és szorgalmas is. Egy kis romantikát is belefűztek az animébe, ugyanis beleszeret abba a lányba, aki a kezdetektől bíztatja őt.

De negatívuma is van. Ei-chan amikor nem játszik, más meccsét nézi, egy füzet van a kezében, és bőszen jegyzetel. Azt elemzi, hogy más játékosok hogy játszanak, és mindezt ábrákkal is illusztrálja. Ezeket a tapasztalatokat alkalmazza a játékaiban. Egy idő után azt kezdi csinálni, amikor ő maga játszik, hogy morfondíroz magában hosszú (másod)perceken keresztül. Magában elemzi, hogy ha ide üti a labdát, akkor ezt fogja az ellenfél játékos csinálni, ha pedig a másik irányba, akkor arra úgy fog reagálni. Egyszer volt olyan, hogy tényleg percekig elmélkedett magában, és annyira ideges lettem, hogy kurvaanyázva az asztalra csaptam, és üvöltöttem, hogy üsd már el azt a kurva labdát! Az elején még jó volt hallgatni az elmélkedéseit, hogy bevitt minket a tenisz taktika rejtelmeibe, de amikor sokadjára hallom ugyanazt, ráadásul hosszabban, az azért már bosszantó volt. A másik hibája a zene. Az opening még elmegy, sőt akár jónak is lehet nevezni, de az ending rettenetes. Ilyen 16-18 évesekből álló lánycsapat énekel inspiráló, már-már verbunkos hangulatban arról, amiről az opening szól (Believe in Yourself a címe, ezzel szerintem mindent elárultam). Ezt oly módon, mintha egy énektanár megtanította volna nekik, hogy kell ilyen jellegű dalt énekelni, mert nem hangzik tőlük hitelesen és spontánnak, az biztos. Azt gondolom, hogy nem élték meg azt, amiről énekelnek. Nem élték meg azt az élethelyzetet, amikor azért kell hinni magadban, mert akkor nagyon nehéz. Ezért nem érzem hitelesnek a dalt.
Visszatérve a Prince of Tennis-re, annak pont a zenéje az erőssége. Valami fantasztikus openingjei és endingjei voltak. Ha nem láttam volna a PoT-t, akkor nem ismernék olyan előadókat, mint például HIRO-X, Kimeru vagy IKUO. Mai napig a japán zene egyik nagy veszteségének tartom, hogy HIRO-X-nek csak 5 kislemeze jelent meg összesen, egyetlen albuma sem. Személy szerint tudok azonosulni azokkal az érzelmekkel, amikről énekel, nem utolsó sorban fantasztikus hangja van. Kimeru diszkográfiáját jobban megismerve eléggé sajátságos dalai vannak. Erősen érzékelhető benne a homoszexualitás, azt érzékelem, hogy így énekel egy meleg férfi az érzéseiről, aki aktívan megéli azokat. Nem utolsósorban láttam néhány olyan képet róla, melyek arról árulkodnak, hogy tudja ő, hogy miről énekel. IKUO-t ismertem korábban, mert írt néhány dalt Okui Masami-nak, ez volt az első alkalom, hogy saját dalát hallottam, szeretem a stílusát.

A Baby Steps-nek bár vannak hibái, de azt gondolom, hogy bőven jó anime, és ajánlom mindenki figyelmébe, aki szereti az "emberi" sportaniméket. Nem véletlen a cím. Apró lépésekben halad Ei-chan afelé, hogy igazán jó teniszező legyen, és pont az esetlensége miatt válik igazán emberivé és szerethetővé.

A karácsonyi szezon első napja

2008 óta nálam november 5-én kezdődik a karácsonyi szezon. Az oka egyszerű, ekkor jelent meg két karácsonyi karácsonyi hangulatú japán kislemez, Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari.
Megjelenésekor még csak Okui Masami-t ismertem, de emlékszem annak idején nagyon kerestem a kislemezt. Főleg azért, mert sokáig úgy volt, hogy a kislemezzel egy napon jelenik meg az új albuma, az Akasha, de az végül el lett halasztva 2009. február 25-ére. Több helyen írták már akkor is a 2009-es dátumot és tudható volt, hogy Okui Masami-nak nehéz volt a 2008-as év a betegsége miatt, de néhány weboldalon még a 2008. november 5-i dátumot láttam, és  szerettem volna ennek hinni, de hát egy nem frissülő weboldal hogy legyen hiteles? Úgyhogy csak a kislemez maradt, de az óriási kedvenc volt akkor, amikor meghallottam. Egyébként is közel áll hozzám a lassú ballada, főleg ha hitelesen énekli meg az adott előadó az érzelmeit. Ez egyébként nem könnyű. Meggyőződésem, hogy szükséges némi érzelmi fejlettség ahhoz, hogy valaki mély érzelmeket hitelesen énekeljen meg. Okui Masami-nak pedig nem ez az első ilyen dala, így tudott korábban bizonyítani, és a címadó dal is csodálatos lett. A két kislemez 2014 óta van meg.

Ohmi Tomoe-t ekkor még nem ismertem, csak később jutott el hozzám a híre. Talán még 2009-ben, de arra emlékszem, hogy úgy ismertem meg, hogy akkor még létezett az evolution kiadó honlapja (mely 2004-2011 között például Okui Masami CD-ket adott ki), és minden egyes albumnak és kislemeznek volt egy úgynevezett mini-honlapja, és ott láttam meg, hogy van a Melted Snow-hoz egy nagyon hasonló borítójú kiadvány, annak néztem utána. Bele lehetett hallgatni a dalokba, tetszett, megszereztem, így lett számomra teljes a Fuyu no Rondo kislemez digitális gyűjtemény. Ohmi Tomoe korántsem annyira "nagy hatású" énekesnő, mint Okui Masami, nincs olyan erős, jellegzetes, karakteres hangja, aminek hatására azt gondoltam róla, hogy különleges, de annyira tetszett, hogy megismerjem a többi dalát. Van néhány kifejezetten jó tőle is. Ahogy megszűnt az evolution kiadó, úgy lett vége Ohmi Tomoe énekesnői karrierjének is, de ahogy figyelem őt a Twitteren nem bánkódik különösen a dolgon, így is aktív élete van. Nemrég ment férjhez, fantasztikus képek kerültek ki Okui Masami által. Nemcsak ő volt ott, de Kuribayashi Minami is. Mondjuk szívesen meghallgatnék tőle új dalokat, örülnék, ha a Lantis foglalkoztatná, de azt is örömmel látom, hogy boldog a privát életében.

A Fuyu no Rondo egy PC-re megjelent Visual Novel, erős 18+ tartalommal. Mert ez Japánban alapvető... -_- Nagyon nem olvastam róla, csak a zene miatt ismerem, de ha jól vettem ki, ez is randizós játék, ami Japánban nagyon dívik, össze lehet jönni játékon keresztül álmaid nőjével / pasijával, meg ilyenek. Nem tudom, hogy megy az ilyen, soha nem volt dolgom ilyennel. De azon csodálkozok, hogy ilyen mély érzelmű dalokat ilyen jellegű játékokhoz írtak.

2017. november 2., csütörtök

A legújabb karaoke

Úgy döntöttem, hogy ezt a blogot animén belül arra is szánom, hogy írjak egy-egy olyan dalról is, melyből megcsináltam a karaokét, kfn-t. Legtöbbször úgy csinálom meg, hogy nagyon megkap a dal hangulata, és ha nincs meg még belőle a karaoke, akkor "annak melegében" neki is látok.

Ma szokásomhoz híven egy ritkaságból csináltam kfn-t, a Mahoutsukai Tai! OVA változatának endingjéből, a Mata Ashita című dalból csináltam meg a karaokét. Maga az OVA (meg az animeváltozata) sem annyira ismert, de az még érdekesebb, hogy ez Okui Masami egyik legritkább dala. Ugyanis ez csak az anime opening és ending kislemezén jelent meg (mely a Senobi wo Shite Follow You címet kapta), sehol máshol nem hallható. Nincs rajta egy Okui Masami albumon, vagy kislemezen. Hasonlóképpen érdekes, hogy "MASAMI" néven van írva a neve, mint előadó. Ez valószínűleg azért van, mert más kiadónál jelent meg (Futureland) és nem a King Records-nál, innen jöhet a névváltoztatás. A kislemez egyébként 1996-os, konkrétan egy héttel a Slayers legnagyobb durranása, a Give a reason előtt jelent meg.

Annak ellenére, hogy ritka dal, viszonylag hamar eljutott hozzám, még 2007-ben. Azonnal megszerettem a hihetetlenül kellemes, lágy hangulata miatt. Altatónak is megfelelne, akkor csak még hitelesebb a cím. Már itt megfigyelhető, hogy ha arról van szó, Okui Masami már a karrierje elején is hitelesen tudott mélyebb érzelmekkel bíró dalt énekelni, már többször írtam arról, hogy ez teszi őt különlegessé számomra. De az a hihetetlenül kellemes érzés, amit átad ezzel a szép balladával, az teszi igazán kellemessé, és akár tényleg egy altatódalnak is elmehetne. Ez a dal is egy szerelemről szól Makkun-nek több olyan dalszövege van, mely a be nem teljesült szerelemről szól, de valahol mindig reménykedik. Itt is hasonlóról van szó. Többféle módon lehet értelmezni az érzést, amiről az énekesnő énekel. Vagy úgy, ahogy fentebb írtam, vagy úgy, hogy nem nyilvánít(hat)ják ki az érzelmeiket, emiatt fájdalmas találkozni vele, vagy egy távoli rajongás, amiről a másik fél nem tud. Akárhogy is, hihetetlenül szépen énekel róla, a zenében is inkább a remény érződik, nem véletlen a cím sem. Az andalító hangulata miatt örökzöld dal számomra, és különleges helye van az Okui Masami repertoárban.

Tavaly karácsony táján láttam egyébként az OVA-t is, hat részes. Sajnos olyan szinten sablonos volt, hogy alig maradt meg belőle néhány jelenet. Annyi rémlik, hogy a főszereplő lány, Sawanoguchi Sae egy meglehetősen ügyetlen boszorkány, aki még a seprűt sem tudja megülni, de aztán sikerült, és az egészet erre a "soha ne add fel" sablonra alapozták. A Shounen ai vonal jobban megmaradt bennem. Igazából annyi, hogy Aburatsubo Ayanojou meleg, de csak Takakura Takeo irányába mutat komoly érdeklődést, és persze nem megáltallott a tudtára adni újra és újra. Persze ez Takeónak nem tetszik, ő lányokról álmodozik, hovatovább, Sae az, akit szeret. Így egy kisebb háromszög alakul ki, Ayanojou pedig riválisaként tekint Sae-re. Nagyjából ennyi maradt meg bennem, meg hogy happy end.

Mivel a dal lassú, ezért nem okozott gondot a kfn időzítése, nagyon effektezni sem kellett, mert ez nem olyan dal, bár igyekeztem változtatni a képeken, hogy azért mégse legyen egyhangú, de igyekeztem az effektezéssel visszaadni a dal lassú, kellemes mivoltát visszaadni. És igen, maradtam az Arial betűtípusnál, tessék gyűlölni érte (nem értem, mi a bajuk vele egyeseknek, nekem tetszik), sőt, nem voltam szégyentelen rózsaszínre effektezni a szöveget. Ez ilyenre sikeredett.

Érdemes a dalt meghallgatni.