2018. január 25., csütörtök
Animék magyar hanggal
2011. március 27., vasárnap
Harmadik felvonás
Hát akkor tegnaptól 19. kerületi lakos vagyok. Érdekes 7 hónapot tudhatok magam mögött, tegnap amikor már az utolsó dolgokat pakoltam össze, akkor olyan érzésem volt, mintha egy nagy hatású film ért volna véget, kicsit üresség-érzésem volt. De igazából a 13. kerületet valamiért soha nem tudtam úgy magamévá tenni, hogy elképzeljem, hogy ott laknék, ehhez képest a 19. kerület teljesen más. Számomra sokkal kellemesebb, hangulatosabb.
A szobámban most hatalmas rendetlenség van, szükségem lenne egy könyvespolcra. Néztem, hogy vannak használt bútorboltok, ahol olcsóbban lehet ilyenekhez jutni, de Tescóban is viszonylag olcsón vannak újak. De akármennyire is keveset nézek TV-t, azért örülök, hogy itt van kábel TV, kb. 55 TV csatornával, most is a Forma 1-et nézem. Nem szurkolok senkinek, a Forma 1 hangulata miatt szeretem nézni.
VASÁRNAP ESTE
Na, már hellyel-közzel (bár még inkább közzel) elrendeztem a szobámat, nagyjából helyet tudtam csinálni mindennek, csak az asztalon van még rendetlenség. Most épp az Animaxet nézem, így megint foglalkozok a csatornával. Hát, 2011-re nem ígértek sok újdonságot... Azt hallottam, hogy amerikai rajzfilmek animesített változatait vásárolták most fel, azért remélem, hogy egy pár japán animét is leadnak idén.
Még egy kicsit szokatlan számomra az új hely, de ez talán még egy fokkal jobban tetszik, mint az előző. El tudnám képzelni, hogy akár 1-2 évig is itt legyek, ezután már albérletbe szeretnék menni, egy egyszobásba, de hogy saját lakás ... Szép álom.
2009. augusztus 26., szerda
Nyári AnimeCon 2009
Szerintem nagyon eljött az ideje, hogy írjak ide, ugye szerintetek is? Na szóval, volt ugye az Animecon nyáron, ami 3 napos volt. A Matsurit (vagyis a pénteki napot) kihagytam, mert valahogy nem vonzottak a programok. Utólag hallottam, hogy elég gagyi lett, de én ebben nem nyilatkozok. A szombat viszont fenomenális volt. A legtöbb időt a karaoke sátorban és az konzoloknál töltöttem. A karaoke sátorban találkoztam két nagyon kedves animés lánnyal, akiket MSN-ről és az Animecon fórumról már korábban is megismertem: Narumi és Amina. Mind a ketten nagyon aranyosak és szeretetreméltóak voltak. Egyébként kipróbáltam magam a szabad karaokén, Okui Masami: Gift című dalát adtam elő.
Kaptam dicséretet bőven, meg egy pár építő-jellegű kritikát Narumitól, aki nemcsak hobbi szinten énekel, hanem szakmai szinten ért az egészhez. Három tanácsot adott: Mély hangok gyakorlását. Akármennyire is furcsa, de fiú létemre sokkal könnyebben kijönnek a magas hangok, mint a mélyek. Egyszerű a képlet rá: tenor hangom van, ami férfiaknál elég ritka. A második kritika, az az izgalom “elfojtása”. Az a lényeg, hogy hallatszott, hogy izgulok, az elején elcsúsztam, nehezen találtam meg a hangot. A harmadik kritika, meg hogy gyakoroljak lágyan énekelni, mert néha erőszakosan éneklek. Ez tény és igaz, hogy ezen javítani kell. A 2010-es tavaszi animeconon (ami ugye a Sakuracon lesz) majd készülök a versenyre, mert Narumi szerint ha kijavítanám a hibáimat, akkor nagyon jó lehetek. Egyébként van erkölcsi alapja a kritikáinak, mert Narumi versenyzett, és a 2. helyet érte el. Onitsuka Chihiro: Rasen dalát énekelte el valami fenomenálisan. Rajta is hallatszott, hogy izgult, de nagy hangja van, és ez “eltörpítette” az izgalmát. Ami a karaokét illeti, továbbra is az a tapasztalatom, hogy vannak nagyon jó hangú emberek, de azoknak van a legnagyobb önbizalmuk, akiknek semmi hangjuk nincs. Egy páran olyan rémesen “énekeltek”, hogy kishíján kiszaladtam a karaoke-sátorból. Ami a versenyt illeti, a zsűrinek hatalmas elismerés jár, hogy most tényleg a LEGJOBBAK lettek díjazva. A harmadik helyezettre annyira nem figyeltem fel, csak hogy szép hangja van. Narumi lett a második, aki tökéletesen megérdemelte. Az első helyezett viszont megosztott lett. Ennél jobban nem is tudták volna eldönteni, ugyanis egy fiú és egy lány nyert. A lány állítólag nagyon komolyan énekel, jár fellépni, tehát neki volt némi előnye, és tényleg fantasztikus tehetség. A fiú viszont nem tudom, hogy énekelt-e valahol korábban, de valami fantasztikus volt. Egyébként vietnami volt a srác, és komolyan, úgy énekelt, mint egy fiatal japán énekes, akinek hangja is volt. Élmény volt hallgatni őt.
És akkor menjünk át a konzolterembe. Köszönjük a Brawlt. Nagyon jó volt. Természetesen szerény társaságom jórésze itt keresett magának menedékhelyet a sok fangörl elől. Én annyira nem játszottam sokat, de amikor igen, akkor nagyon. És nemcsak mi játszottunk. Volt a Pit-cosplay gyerek, aki szinte mindig nyert. Kicsit se idegesített… -_- Aztán volt egy másik vietnami srác (a karaoke győztes testvére), hát az meg akkora beleéléssel játszott, hogy szerintem a tudása mellett ennek köszönhette, hogy nyert egy jópárszor. Meg is kérdeztem tőle, hogy van Wiije? Mondja nem, csak gépen játszott a sima Super Smash Brosszal. Értsd ezalatt, hogy N64 emulátoron játszott a Super Smash Bros. játékkal. Jól kitanulta a játékot. De amikor az a Pit-cosplayes már a sokadik győzelmét aratta, már kezdett kicsit nagyon idegesíteni… Pont jött egy ötödik srác, aki megkérdezte, hogy be lehet szállni? óó, mondom igen, az a gyerek ott (mutatok a Pitre) már amúgyis unja, hogy állandóan nyer. Odamegy hozzá, elkéri tőle a controllert, mert mondta… Az a gyerek meg csak néz ki a fejéből, hogy mi van? Aztán rám néz… De nem adta át. -_-‘ Na mindegy. Meg a nagysátorban nézegettem az árusokat, mármint a termékeiket, meg az épületben a MAT pultnál nézelődtem, meg néha-néha bementem a nagyterembe, AMV videókat nézni. A Cosplay engem nem érdekel. Elismerem, hogy nagy munka van mögötte, biztos hónapig dolgoztak egy-egy ruhával, de valahogy nem érdekel. És jobb a fangörlöktől is távoltartani magam, mert igencsak károsak az egészségre. Lényegében ennyiből állt a szombat.
A vasárnap meg… Eléggé lájtos volt a szombatihoz képest, inkább a beszélgetések érdekeltek. A MAT beszélgetéseknél a bevételeket, és a pénzügyi dolgokat firtatták elsősorban, mivel a MAT nem gazdasági társaság, ezért ez nyilvános. Meg feszegették, hogy a 2010 tavaszi Animecon máshol legyen. Hát igencsak ráfér már, de most kevesebben voltak. Rossz volt az időzítés. Én már az elején nem értettem, hogy miért van így, amikor meghirdették, hogy a nyári lesz Pesten, és az őszi meg vidéken – jelen esetben Székesfehérváron. Mert ugye nyáron mindenki nyaral meg kipiheni a sziget fáradalmait, meg ehhez hasonlók. Úgyhogy felmerült, hogy jövőre visszaáll minden, amit helyeslek. Részemről azért ellenkeztem ezen új felosztás mellett, mert hogy a tavaszi és a nyári között túlzottan kicsi volt az időintervallum. Azért kell az a 4-5 hónap. Aztán milyen messze van a jövő tavaszi? … Mindegy, lehet, hogy elmegyek az őszi animeconra Székesfehérvárra, nyilván nem lesz olyan, mint a pesti, de legalább lesz. Aztán nem lesz olyan vészes kivárni majd a jövő májust. Aztán volt még Animax beszélgetés, melyet Tonya tartott. Mondta, hogy vállalja a felelősséget az állandó ismétlésekért, de rámutatott, hogy más csatornákon is hasonló a helyzet. Nagy mentség… Na mindegy. A realityket pedig át fogják alakítani, elvileg lesznek Japán vonatkozású realityk. Négy (pontosabban három plusz egy) animepremierről beszélt. Október-november magasságában lesz a Dragon Ball GT. Azt mondták, hogy azért nem lesz az első 2 széria, mert annak a szinkronja nagyon régen készült, és az a mai animéseket legfeljebb megmosolyogtatja. Újraszinkronizálásra meg azért nincs lehetőség, mert ugye nagyon hosszú a 2 széria, és azok leszinkronizálása iszonyatosan költséges. Aztán lesz a Nana után Rómeó és Júlia. 2007-ben készült belőle animesorozat, én nem láttam, de biztos jó. Aztán a nagy durranás (részemről) 2010. január: Slayers Revolution és Slayers Evolution-R! Na ezért egy nagy pirospont az Animaxnek! Végre az új Slayers magyarul! Lényegében ennyi volt a két előadás, a többi különösebben nem érdekelt.
Hogy milyen volt részemről az Animecon? Volt már jobb is, de itt is nagyon jól éreztem magam. A programok megújítása kéne valamilyen formában, mert egyes véleményekből úgy tűnik, hogy a Matsuri nem egy járható út. De izgalommal várom a 2010-es Sakuracont.
2009. március 5., csütörtök
Boldog születésnapot Nintendo Wiim!
Pontosan 1 éve, 2008. március 5-én vettem meg a Nintendo Wiimet. Tortát nem készítettem neki, de talán beéri egy esti Brawl bulival. Egyébként vicces nap volt. Reggel, amikor mentem iskolába, láttam, hogy volt Media Marktos újság a postaládában. Már nem volt időm, hogy gyorsan végigfussam, elvittem az iskolába, és ott lettem figyelmes, hogy van Wii akcióban 49990 forintért. Hát mondom magamban, ez megéri. Délután csak remélem, hogy anyám bele fog egyezni. Hosszas megbeszélés után rábólintott. Azt mondta, hogy sokallta érte a 69990 forintot. Igaza van... ^^' De én kiadtam volna érte a 70000 forintot. Ezért nem árt, ha van valaki mellettem, aki kordában tartja a mániámat. ^^' Kivágtam a hirdetést, és kiraktam a falra.
Egyébként visszavitték a Wii árát, és a mai napig 69990 ft. Szóval jól jártam. Csak a Wii Sports papírtokos, de ez legyen a legnagyobb probléma.
Kezd problémás lenni a Game Boy Micróm, egyre hamarabb merül le. Nem lehet, hogy alig 2 évesen felmondja a szolgálatot. Mondjuk én nem használom másra már, csak a Nintendo MP3 Playert használom vele. Hogy nem tudod mi az? :-O Ez egy Game Boy Advance/Nintendo DS tartozék. Saját memóriája nincs, de ha beleteszel egy MP3 zenékkel megtöltött SD kártyát, akkor lejátsza azokat. Így néz ki a doboza:
Egyébként vicces, mert a dobozára az van írva, hogy csak Game Boy Micro, Nintendo DS, és Nintendo DS lite játsza le, holott a sima Game Boy Advance és Game Boy Advance SP is látja. Viszont korlátozott az SD kártya-befogadóképessége, mert csak 1 GByte-os kártyát látja max. Próbálkoztam 2 gigással is, arra hibát írt ki. Miután bekapcsoltuk, skin között lehet választani. Van egy ilyen érdekes:
A másik meg Mariós:
De jó készülék, szeretem használni, bár, hogy nemrég tudtam venni leárazva egy Discmant, egy kicsit háttérbe szorult a használata. Azért vettem Discmant, mert használni akarom az eredeti Megumi Hayashibara és Okui Masami CD-imet. De jó márka, Grundig, lejátsza az MP3-as CD-ket is. Szóval megvagyok vele, de vitathatatlan, hogy háttérbe szorult a CD használat.
De ha már Megumi Hayashibara, akkor ma ő is évforulózik. 17 éve, 1992. március 5-én jelent meg a 2. nagylemeze. De ez már az én hülyeségem. ^^' Az már viszont sokkal nagyobb közhír, hogy végre kapott a magyar írott médiában szerepet Megumi kisasszony. Az AnimeStars 2009. január-februári számában van róla egy egyoldalas cikk. És én írtam. És a főszerkesztőnek annyira tetszett, hogy azt mondta, hogy ezentúl rám bízza a seiyuu témát. Már kész a márciusi-áprilisi cikk. Szerintem nem beszélhetek róla, de talán nem lesz nagy gond, ha kiírom, hogy Kappei Yamaguchi lesz a téma (Ranma, Inuyasha, L). A májusi még nincs eldöntve, hogy ki lesz, csak annyi biztos, hogy 2 cikk lesz. Nagy eséllyel helyet kap Okui Masami is a Jpop énekesek között. Egyébként sok pozitív visszajelzést kaptam a Megumis cikk kapcsán. Sokak szerint jól írok. Az igazat megvallva, ezt örömmel hallom, mert szeretek írni, és az újságírást is jó dolognak tartom. Fejleszti a gondolkodásmódot, mert kell egyfajta érettség hozzá, hogy valaki jó cikket tudjon írni. Tudni kell pártatlanul írni, és tudni kell a másik fél fejével gondolkodni. Tehát, ha nem értünk egyet valamivel, meg kell próbálni a másik fél agyával gondolkodni, hogy ő vajon miért gondolhatja úgy, ahogy gondolja, és mindent egybevetve hiteles cikkeket lehet írni. Néha egyébként a Metropolt szoktam nézegetni, és ott a 4. oldalon írnak gondolatokat újságírók, és olyan jókat írnak, mindig megmosolygom, hogy több évtizedes tapasztalattal rendelkező újságírók mennyire frappánsan tudnak fogalmazni. Jó dolog az újságírás, az önmegvalósítás egy formája, hogy leírja a gondolatait. Csak ebből nem lehet megélni. Az, hogy az újságíró leírja a gondolatait, az nagyon fontos dolog. Megumiról összeírni 1 oldalt nem volt nehéz. Szeretem, sok mindent tudok róla, de Kappei Yamagushi már egy kicsivel keményebb dió volt, mert nem ismertem annyira. Ilyenkor a YouTube jóbarát, néztem Japánul animerészleteket, ahol az ő hangja hallható, és annak alapján írtam le a gondolataimat. Az egyik AnimeStarsos újságíróval, Shearerrel jó kapcsolatban vagyok, és ő mondta, hogy bátran írjam le a gondolataimat, mert az olvasó erre kíváncsi, és nem arra, hogy netről mit fordítok le magyarra. Ahogy írtam a Kappei cikket, rájöttem, hogy igaza van. És sokkal jobb érzés a saját gondolataimat leírni.
Egyébként az AnimeStars magazinon kívül a Mondo magazint szoktam még venni. Én szeretem mindkét animés újságot. Mindkettő színvonalas. De azt rossz néven vettem, hogy tavaly év végén "összevesztek". Volt egy komolyabb összetűzés. Nyílt titok, hogy a Mondo magazin az Animax TV csatornához erősen kötődik, és valamelyik szám levelezőrovatába azt válaszolták egy levélírónak, aki azt a kérdést tette fel, hogy külföldi animékről miért nem írnak, hogy mert a jog tiltja, hogy Magyarországon még nem játszott Animékről lehessen írni. És itt említették meg az AnimeStarst. És ők erre bizony feljelentéssel válaszoltak, rágalmazás ügyében. Ennek nagyon nem örülök. Olyan kevés szerepet kap még a médiában az anime, örülhetünk, hogy van két újság, és ezek rivalizálnak? Inkább összefognának, hogy minél erősebb legyen Magyarországon az Anime-jelenség. Csak a két újság teljesen más úton halad. Az AS mindenféle animékről ír, meg Japánt több szemszögből is megközelíti. A Mondo Magazin meg csak a Magyarországon játszott animékkel foglalkozik, és csak azokról a Japán előadókról írnak, akik szerepelnek a Sound of Japan honlapon. Ugyanis a cikket ők írják. Aztán ők is írnak a japán kultúráról, de szinte csak azokról, melyeknek van magyar vonatkozáuk is. Például, most írtak a Japán műanyag művészetéről, és megemlítették egy kis hasábban a magyar művelőjét. Ez nem rossz dolog, sőt, nagyon is jó. Csak az a veszekedés ne lett volna...
2007. december 7., péntek
Karácsony előtti egyveleg
Nem kis derűt okozott Matild blogja, nemrég újraolvastam az összeset, és azon röhögtem, hogy nehol milyen viccesen fogalmazott. Egyébként meg szerintem jókat ír.
Mostanában nemigen játszok, mivel elsején bekötöttük ide a Digi TV-t, és végre van Animaxem, szóval most animézés van dögivel! Nagyon jó adó, egyedül a cseh felirat eleinte idegesítő. De aztán úgy voltam vele, hogy tanuljunk meg csehül is ^^' Egy szót már tudok: počkey: várni. Egyébként szeretek nyelveket tanulni, eddigi 21 éves pályafutásom során 6 nyelv tanulásába fogtam bele: Angol, Német, Francia, Olasz, Spanyol, Japán. Az angol már társalgási szinten megy, a németet meg általános suliban, és gimiben tanultam, 11 évig. Emlékszem a németet 1994-ben, másodikos koromban választottam azért, mert ekkoriban kaptam meg az SNES-emet (1993. karácsony) és imádtam a Super Mario All Stars Spielanleitungját! A képek annyira feldobtak. Már akkor tudtam, hogy a benne levő szőveg németül, és franciául van, ezért választottam a német nyelvet. Hogy értsem, hogy mi van odaírva. A francia túl nehéz volt az én 8 éves fejemnek ^^' A némettel sajnos nem arattam nagy sikert 2005-ben, 11 éves tanulás után megkíséreltem a nyelvvizsgát, és olyan "jól" sikerült, hogy 48%-ot tudtam csak elérni. Egyenes ágon rúgtak ki, mivel középfokon csak 80%-tól adják meg a vizsgát. Amint befejeztem a gimit (2005) egyúttal a német tanulásnak is véget vetettem, ennyi elég volt! És az angolra orientálódtam. Ezt legalább értem, és logikusan megy. Franciát rövid ideig tanultam 2004. nyarán, volt francia könyvem, de az 1. könyvnek a kb. felénél abbahagytam, mert annyira nehéznek találtam, hogy feladtam. Az olaszt a gimnáziumba vettem fel 2. nyelvként, úgy voltam vele, hogy tanuljunk valami egzotikus nyelvet. Négy év alatt sikeresen megutáltam ezt a nyelvet. Nem azért, mert nehéz, mert nagyon könnyű, de a kiejtés, az egész beszédstílus nagyon nem tetszik. A spanyol nyelvnek nagyon vicces a története. 2000-ben, amikor ment a Vad Angyal, imádtam, és vele együtt Natalia Oreirót is. És ezért tanultam spanyolul, mert érteni akartam a dalait, ugyanis megvettem az albumait. Egyébként ilyen Dél-Amerikai sorozatot már nem tudnék nézni. Annak idején felvettem a Vad Angyalt, és 2004-ben visszanéztem, 5 percet nem bírtam nézni belőle, az albumok meg már nincsenek meg, és nem is hiányoznak. Annak ellenére nagyon szeretem a spanyol nyelvet, az egész beszédstílus nagyon bejön, és elég sokat tudok spanyolul, a 2. könyvek kb. a feléig jutottam el, de aztán abbahagytam, mert jött az anime-mániám, ami magával hozta 2006. nyarán a Japán nyelv iránti vonzalmat. És ezt a Megumi Hayashibara iránti imádatom csak tovább fokozta. Nagyon szeretem a dalait, tényleg aki szereti az animéket az figyeljen rá, mert ő Japán legcsodálatosabb énekesnője! Japán nyelvet nem így könyvből tanultam, hanem folyamatosan tanulgatom. A www.animelyrics.com oldalon szinte az összes animének az openingjének és az endingjének a szövege fent van eredeti, japán nyelven, meg angol fordítással, innen következtetem ki, hogy egy-egy szó mit jelenthet, meg sok animét japánul nézek angol felirattal, ami szintén nagy segítség a Japán nyelvtanulásban. Sőt, 2003-ban az oroszba is belekóstoltam, de az nagyon nem ízlett, úgyhogy gyorsan kiköptem ^^' Most meg csehül tanulok XD Azon gondolkodom, hogy azt mondják ugye, hogy ahány nyelvet tanul az ember, annyival több. Most így elgondolkodtam, hogy ha 6 nyelvet tudok így, vagy úgy, akkor 6 ember vagyok, holott sokan azt mondják, hogy néha még egy is sok belőlem ^^'
Amúgy nagyon sokat nézem az Animaxet, amíg csak fent tudok lenni, addig nézem, de volt már úgy, hogy egész végig, 2-ig nézem. Előtte a Jetixen a Narutóval "melegítek be" Amúgy tényleg nagyon gagyi a Naruto magyarul. Azokat az animéket, melyeket az Animaxen ismertem meg, azokról írtam részletesen az 576 fórumban, a blogomban.
A szilvesztert amúgy Matildnál fogom tölteni, szóval garantált lesz a szórakozás. ^^'