A következő címkéjű bejegyzések mutatása: AnimeCon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: AnimeCon. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. január 14., szombat

Az első infók az AnimeConról

Nézem, hogy lesz Hollandiában AnimeCon, és látom, hogy 2023. június 9-11 között lesz, méghozzá Hágában. Ami nekem azért lesz jó, mert elvileg akkor már Leidenben fogok lakni, onnan meg könnyű lesz eljutni Hágába. Mi az, hogy könnyű… 11 perc a vonatút Leidenből Hágába. €58 a hétvégi jegy, plusz ha venni akarok ott valamit, lehet, hogy €100-ból kihoznám az egészet. Ha adni fogják az lehetőségeim, akkor el fogok menni, az önmagában pozitívum, hogy nem kell szállásról gondoskodnom.

2019. június 15., szombat

11. AnimePiac

Nagyon rég lehetett hallani MAT-os rendezvényről, egyáltalán arról, hogy a MAT bárhol is aktív lenne, ezért is örültem az AnimePiacnak. Na meg nem utolsósorban kiváló lehetőség arra, hogy néhány Haikyuu!!-s cuccot beszerezzek. Elsősorban mangára, figurára számítok, extrémebb esetben anime DVD, OST CD.

9-kor ébredtem fel. Ahogy összekészülődtem, már el is indultam. A metrópótló busszal mentem el a Klinikákig, itt van a közelben a Leövey Klára Gimnázium. 500 forint volt a jegy ára, a piac pedig a gimnázium 2. emeletén volt két teremben. Nagyon tetszett a kínálat. Volt, aki a használt cuccait hozta el eladásra, de legalább ilyen arányban voltak egyedi készítésű termékek is. Egyébként szívesen veszek fan made Haikyuu!!-s cuccot is, ha az rendben van. A "rendben van" alatt meg azt értem, hogy például a rajz nagyon szép, igényes, vagy ami rá van nyomtatva a termékre, az ha nem is hivatalos artwork, de a lehető leginkább hasonlít az eredetihez. Mert láttam például Haikyuu!! füzetet, meg volt ott még valami, amin Hinata Shouyou volt, de az a rajz inkább egy kezdő rajzos munkájára emlékeztetett. Jó eséllyel az eladó maga csinálta, nekem eléggé igénytelen munkának tűnt. Ha saját készítésű munkákat adnék el, én azt csak úgy tenném, hogy a mű a lehető leginkább hasonlítson az eredetihez.

És ennyit a kritikákról. Összességében jól éreztem magam, és önmagában az, hogy MAT-os rendezvény volt, már-már nosztalgikus volt. Annyira más volt a légkör, és nem feltétlen a helyszín miatt, vagy mert kevesen voltak (bár ahhoz képest egész jó volt a létszám), hanem mert az egész olyan kellemes, nyugodt volt. Itt is találkoztam néhány ismerőssel. Animagazinosok: Catrin, Hirotaka, most találkoztam először Iskariotes-szal, akivel Twitteren szoktam néha beszélgetni. Aztán itt volt még bagszi szervezőként, meg rengeteg sok Pokémonos relikviával. Meglepődtem, és jó volt látni, hogy mekkora kereslet van még most is a Pokémonok iránt. Mindig voltak nála, mindig volt kinek segítenie, és sokat el is adott. Meg hozott TV-t, vele Nintendo Switch-et az összes játékával. Elsősorban Pokémonnal játszottak, de volt Mario Kart 8 Deluxe és Super Smash Bros. Ultimate is.

Volt kvíz, aminek legtöbb pontot elérői szintén nyereményben részesültek. Én biztos, hogy nem, de nagyon jó volt. Hogy milyen animékből volt kérdés, nagyon jól érzékeltette, hogy MAT-os volt. Ugyanis olyan animékből voltak kérdések, melyek inkább retrók, vagy inkább a felnőtt korosztálynak szólnak. Tehát tipikusan az igényesebb anime kedvelőknek szánták ezt a kérdőívet. Egy-két trendi anime is helyet kapott, és nagyon remélem, hogy a 12. kérdésre adott válasz melletti extra információt plusz ponttal jutalmazzák. És most tűnt fel, hogy a 11-es kérdést kihagytam. Valószínűleg a 10. kérdés után úgy megörültem annak, hogy Haikyuu!!-s kérdést láttam, hogy át is ugrottam a 11-eset. Amúgy ne használjátok puskának, a nagyját betippeltem.

Azért sikerült néhány Haikyuu!!-s cuccot találni, és ami menőség, hogy mind eredeti.

A magazinokat találtam meg először, 800 Ft volt darabja. Japán animés újság, nagyon jók. Nagyon jól visszaadják az animés japános hangulatvilágot, és hát miután 2014-es mind a kettő, amikor újdonság volt a Haikyuu!!, ezért tele van a magazin az animével. Olvasni meg majd fogom tudni, folyamatosan tanulok japánul. Aztán, van még egy apró Hinata figura, így megvan az apró Kageyama figura párja. A Kageyama telefondísz, amivel már többször találkoztam CDJapan-en, és egy nagyobb Hinata táskadísz, aminek hátuljára rá lehet írni a nevünket címünket, telefonszámunkat, ha elhagytuk volna. Nyilván nem fogom felhasználni, gyűjteménybe vettem.

És lassan kezd úgy festeni, hogy nem lesz elég egy polc a Haikyuu!!-s relikviáknak:
Egyébként sem terveztem egy polcnál megállni, sőt, egy könyvespolcnál sem, úgyhogy ez még nagyon kezdő szintű gyűjtemény. De már mondhatom, hogy tartok valahol.

Az AnimePiac, mint MAT-os rendezvény nagyon jó volt, még sok ilyet!

2018. július 16., hétfő

Hőálló MondoCon - 2018. nyár

Ismét MondoCon. Jó buli, szeretjük, de szerintem most ez is inkább elemzős lesz, semmint élménybeszámoló feeling, de azért igyekszek valami jót összehozni.

SZOMBAT


Főleg, hogy szombatra virradó éjjel eléggé keveset aludtam. Van az, amikor azért alszok keveset, mert valami nagyon nyomaszt, és nem hagy aludni, és van az, amikor annyira jól alakulnak a dolgok, annyira lelkesít, hogy minek aludjak, amikor dolgom van? Szerencsére az utóbbi eset áll most fent, bíztam is abban, hogy most mindennél jobb lesz a MondoCon, csak hát szinte egész nap éreztem, hogy nem aludtam semmit.

Mivel korán ébredtem, még otthon ténykedtem, rendezkedtem az új albérletben. 9 óra után néhány perccel indultam el, a 151-es busszal mentem Kőbánya alsóra, innen majd 40 perces séta eljutni a Hungexpóig. Tettem fel a telefonomra videót, azt néztem. Na nem animéset, hanem konkrétan az 1997-es Játék határok nélkül 3. elődöntőjét néztem. Akárhányszor nézek meg egy-egy adást, ugyanúgy élvezem, mintha először nézném. Ezzel el is voltam, míg oda nem értem. Meglepett, hogy őrök az asztaloknál, és belenéznek a táskákba. O_O Már megint szúró-vágó szerszámok? Hát lessenek bele, ha jól esik nekik, nekem nincs mit titkolnom.

Ezzel megvoltunk, mentem is fel a karaoke terembe. Elég hamar odaértem, még el sem kezdték. Sőt csodák csodájára most 15.-16. voltam a listán feliratkozáskor, mint szoktam, hanem második. A Naruto Shippuuden egyik endingjét választottam, a MOTHER-t. Ez az egyetlen Visual Kei dala a Narutónak, ha jól tudom, a MUCC énekli. Nem vagyok híve a műfajnak, a dalnak a szövegével sem tudok feltétlen azonosulni, de valahogy hallgattatja magát a dal, és annyit hallgattam, hogy megcsináltam belőle a kfn-t. Közben próbálgattam a dalt, és ment. Most is ment, csak a levegővétellel volt komoly probléma, illetve azt éreztem, hogy a legmagasabb hang nem jön ki, ezért nem kísérleteztem vele. Az első dal amúgy érdekes volt, amit énekeltek, mert a Kuroko no Basukét most nézem, pont azt az openinget énekelte valaki, ahol most tartok az animében. Vicces volt hallgatni, az animét meg ajánlom mindenkinek, a legjobb, legszórakoztatóbb sportanimék egyike, melyet valaha láttam. Amúgy Narutóból vasárnap jubiláltam, ugyanis elértem a Shippuuden 300. részét.

Annak ellenére, hogy nyár van, sokan jelen voltak a karaokés csapatból. ToumeiNi, Roni és Narumi nem voltak. Örültem mindenkinek, csak mivel éreztem, hogy keveset aludtam, nem voltam annyira kommunikatív. Ráadásul nagyon éreztem, hogy meleg van, ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem éreztem annyira jól magam szombaton. Így némileg eseménytelenül telt el a nap. Mai volt az, akivel sokat beszélgettem. Nem is ismertem fel őt az elején, mert új frizurát varázsolt magának, és némileg másképp nézett ki, mint ahogy megszoktam. Csak a versenynél ismertem fel, amikor Mazsibazsival duettezett. Jók voltak, kár, hogy nem lettek helyezettek. Az mondjuk várható volt, hogy Waka és Superion fognak nyerni, mert hihetetlenül jó dalt választottak, és nagyon jól előadták együtt, teljes volt az összhang. A második és harmadik helyezettre nem emlékszem. Igazság szerint nem nagyon figyeltem a versenyre, mert a Mario Kart: Super Circuit-tal játszottam Nintendo 3DS-en. Az utóbbi időkben nagyon beindult nálam a játék, jó eredményeket érek el benne (pedig az egyik legnehezebb Mario Kart), és inspirált vagyok abban, hogy egyre jobb legyek benne.

A második dalt lelkesedésből énekeltem el, de félig tévedés volt. Ez a .hack//Roots-ból volt a Boukoku Kakusei Catharsis. Írtam most néhányszor az ALI PROJECT-ről, igazából nagyon sokáig képtelenségnek gondoltam, hogy ALI PROJECT-et énekeljek. Néhány női előadóval úgy vagyok, hogy azt férfinak is el lehet énekelni, jól áll nekik. De az ALI PROJECT ezt a határt nagyon túllépi, de nemrég gondolkodtam el azon, hogy el lehet énekelni a magam módján ezeket a számokat. Nem volt rossz, de tévedés azért volt, mert nagyon gyors dal, és belebotlott a nyelvem, meg a levegővétel... Ez az egyik ok, ami miatt problémásak számomra a gyors dalok.

Még a verseny előtt tudtam, hogy nem kerülök sorra, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek szétnézni a konzoloknál, meg a vásároknál. Nem örülök az új helynek ahol van, mert bejutni könnyű oda, de maga az épület akkora hatalmas, hogy nem találom azt a bejáratot, ahol bejöttem. Máshol jövök ki, és kereshetem, hogy hol van a főépület. A vásáron jó szokásnak megfelelően rengetegen voltak. Nem terveztem vásárolni semmit, még akkor sem, amikor szétnéztem a konzolos cuccok között, hogy mennyi menőség van: Pólók, bögrék, poharak, kulcstartók, kitűzők, plakátok. Akármennyire is inspiráltak, még nem lehet. De amikor a plakátok között megláttam, hogy van Super Mario Bros. 3-as, azt már nem hagyhattam ott. Nekem EZ KELL! A Super Mario Bros. 3 nem csupán a gyerekkorom, hanem az életem. Ha meghalok, temessék mellém a játékkazettát is. Megvettem, 1.500 forint még megfelelő volt. Rettenetesen örültem neki, ez lesz a retro részlegem legékesebb gyöngyszeme, a TV fölé lesz kitéve. Hordozgattam is magammal, mint egy kincset. Amikor megmutattam pár embernek, otthon neten keresztül is, már jelentkeztek érte, hogy mondjam meg szépen a címemet. Nem úgy van az.

Visszamentem a karaoke terembe, már javában ment a verseny. Nem sokkal utána énekeltem ismét. Ismét .hack//Roots, ismét ALI PROJECT, de most a Suigetsu Kouka. Ezt valami isteni érzés volt énekelni. Lassú dal, ezért jobban el tudok merülni benne érzelmileg, és úgy érzem, hogy ezáltal jobban át is tudom adni. Szeretem ezt a számot, hihetetlenül különleges atmoszférát áraszt magából. Nem utolsósorban egyike azon nagyon kevés ALI PROJECT számoknak, melynek szövegében nincs se halál, se vér, se pokol, hanem teljesen pozitív és szép szövege van. Mert az énekesnő ilyet is tud. És akkor varázsol. Nagyon jól éreztem magam éneklés közben, és bízok abban, hogy ez átjött.

Visszamentem a konzolokhoz levegőzni. Összetalálkoztam Wakával, velem tartott. Sok PC volt MMORPG-vel, League of Legends meg a jó ég tudja micsoda, volt néhány PlayStation 4, XBOX ONE, viszont Nintendo Switch-et csak egyet láttam kiállítva. Az legalább jó nagy ívelt kijelzős TV-hez volt csatlakoztatva, ott lehetett játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel. Előtte Forma 1-eztünk. Volt néhány XBOX ONE kiállítva kormánnyal, közülük kettőn lehetett Forma 1-ezni, és mivel Waka és én is szeretjük, ezért kipróbáltuk a játékot kormánnyal. Hát, látszik, hogy teljesen más realisztikus autóverseny játékot játszani, itt sutba várhatom minden Mario Kartban szerzett tudásomat, ide teljesen más képességek kellenek, amik nincsenek meg nekem. Sebastian Vettelt választottam, azt gondoltam, hogy ha egy olyan autóversenyzőt választok, akinek jó kocsija, azzal én is jó leszek. Nem úgy van az. Egyáltalán nem ismertem az irányítást, kétszer azért lettem kizárva a versenyből, mert fékezve akartam elindulni. És hát milyen autóversenyző az, aki fékezve rajtol? Mire rájöttem, hogyan kell adni a gázt. De onnantól sem ment simán a dolog. Az első kanyarnál nem fékeztem, bele a kavicságyba, és már menthetetlen volt. Ripityára tört a kocsi. Aztán inkább átadtam Wakának, hadd játsszon ő is. Arra nem emlékszem, hogy játszott, mert volt egy kis holtpont, és majdnem elaludtam a földön. Amikor végzett, akkor mentünk át a Nintendo Switchhez Mario Kart 8-azni. Ez most azért nem ment, mert itt is többször majdnem elaludtam, és ilyen utolsó helyek valamelyikén végeztem. Nem is játszottam sokáig, ezután a retro konzolokat néztük meg. Volt itt is választék, volt PlayStation 2, XBOX, Nintendo 64, Sega DreamCast és kamu konzol is. A Nintendo 64-ben Mario Kart 64 volt, és pont az a TV nem működött, és sehol nem volt senki, akinek lehetett volna szólni. Egyáltalán, eléggé szabadon voltak ott a konzolok...

Na mindegy, annyira nem foglalkoztatott, mentem aztán vissza a karaoke terembe, waka másfele ment. Az mondjuk meglepetésként ért, hogy azért énekli valaki Nagy Ferótól a 8 munka dalt, mert hogy szívás az élet. Legyen, ha így látja jónak. Effektíve nem tiszelem Nagy Feró munkásságát, mert ugyan a való életre reflektálnak a dalszövegei, de amit nem szeretek benne, hogy teljes legitimitást ad a "szar az élet" gondolatának, hogy teljesen rendben van az, hogy te frusztrált vagy emiatt, hiszen ez az élet rendje. Persze, lehet így is gondolkodni, de én inkább azt mondanám, hogy az élet egy örökös harc, ahol minden egyes nap meg kell vívnunk a magunk harcát. És ha ezt sikeresen megvívtuk, és mindent beletettünk az adott napba, akkor nyugodt álmunk lesz éjszaka. Ezért megéri harcolni. Aztán, hogy van valaki, akit nem tanítottak meg harcolni, ehelyett a másikra mutogat, az már az illető magánügye. Amúgy negyedjére is lassú balladát énekeltem, méghozzá Ohmi Tomoe: Utakata dalát. Ezt is nagyon jó volt énekelni, kifejezetten átéreztem a dal hangulatát. Amikor lementem, Mai mondta, hogy a mögötte levő lányok kifejezetten aranyosnak találták az előadásomat. Igazán kedves és zavarba ejtő. ^^

Meglepően korán kezdődött a Late Night Karaoke, már 18 órakor. Ezt én nyitottam meg, méghozzá a Slayers-ből a Reflection dallal. Ezt annak emlékére, hogy ez volt egyike azon Hayashibara Megumi daloknak, mely nagy hatással volt rám, amikor megismertem. Akkor szinte egész éjjel csak ezt hallgattam. Ez sem volt annyira jó, mert a gyors részek itt sem mentek, ráadásul elfeledkeztem a Bridge dallamáról. Viszont jellemző a '90-es évek anison zenéjére, hogy a háttérvokál az átlagosnál jobban hallatszik. Próbáltam előidézni a fejemből, hogy van a Bridge dallama, de annyira elnyomta a háttérvokál hangja, hogy feladtam, és inkább énekeltem a vokál dallamát. De a refrénnel és a versékkel ezen a téren nem volt gond. Elvoltam, de maga az ének inkább a felejthető kategóriába tartozott. Még egy kicsit ott maradtam, de igazából nem szerettem volna végig maradni, mert már igencsak fáradtnak éreztem magam. De egy előadás zavart el a karaoke teremből, egy fiú és egy lány énekelték az Evanscence-től a Bring me to Life című dalt. De hogyan... 2006 ősze óta járok AnimeCon-ra, 2009 nyara óta figyelem a karaokét komolyan, de ez az előadás volt az összes közül a LEGMOCSKOSABB, LEGALÁVALÓBB, LEGUNDORÍTÓBB, amit eddig valaha hallottam! Semmi hangjuk nem volt, elröhögték az egészet, ami különösen fájdalmas annak fényében, hogy érzelmileg nagyon komoly dalról van szó. És ebből a szempontból konzervatív vagyok. Nem feltétlen az én világom a dal, de mivel átérzem a súlyát, ezért nem bocsájtom meg, hogy elbohóckodták az egészet. Nem is bírtam végighallgatni, nyúlcipő, karaokésoktól elköszöntem, élmény volt velük a nap, de nekem itt már nincs dolgom.

Elsétáltam Kőbánya alsóhoz, és 151-es busz vitt haza. Itthon még kicsit ténykedtem, aztán már aludtam is.

VASÁRNAP

Szerencsére 8 órát aludtam, így teljesen kipihenten ébredtem. Semmiképp nem akartam ott vásárolni kaját, ezért itt csináltam magamnak. Az kész lett, összekészülődtem, és indultam. Már szinte köszönünk egymásnak a 151-es busszal, annyit szállít engem. A tegnapi közel 40 perces sétát ismételtem meg, mire eljutottam a Hungexpóig. Ott ma is ellenőrizték a táskát. Nem bírtam ki, gondoltam, rákérdezek, mégis mit keresnek ekkora hévvel? Alkoholos italokat és üvegeket. Az én műanyag flakonos üdítőim simán átjöhettek... Mert PET palackban nem lehet alkoholos italt tárolni... Ki az, aki azért megy MondoCon-ra, hogy berúgjon? El is gondolkodtam, hogy melyik a viccesebb. Ez az alkoholos ellenőrzés, vagy anno az AnimeCon szabályzatában volt olyan, hogy verekedés színlelése tilos. Azt is, de megnéztem volna, hogy ki az, aki verekedést színlel.

Mindegy, nem az én dolgom. Gondolom, volt rá példa, hogy valaki részegen zaklatott valakit, erre ez a dolog. Nekem az a dolgom, hogy felmenjek a karaoke terembe, és jól érezzem magam. Jobb is volt, így kipihenten. Mondtam is magamban, hogy bár ma lenne Late Night Karaoke, mert kipihenten jobban éreztem magam. Jobban is beszélgettem ma a többiekkel. John akarta velem elénekelni a GARO szériából a B.B. dalt, de olyat nem vállalok be, amit biztosan nem tudok. Ő egymaga bevállalta, jó volt hallgatni, de ennyi. Lenne JAM Project dal egyébként ami bevállalnék, és az jó eséllyel sikerülne is, csak nincs belőle a kfn. Őszre megcsinálom szerintem.

Ma csak egy dalt énekeltem, ez pedig a Saber Marionette J-ből az I'll be there volt. Ez egy kifejezetten vidám, lassú, kellemes lüktetésű dal, jól is éreztem magam, miközben énekeltem.

A Zenei Tippmix szokás szerint vasárnap volt. Érdekes volt, természetesen sok volt az olyan anime, amiről még csak nem is hallottam. Hát akkor lássuk. Aminek nagyon örültem, hogy sikerült megtalálniuk azt a két FLOW számot, amit a legjobban szeretek. Naná, hogy tudom, hogy melyik anime, videojáték dalai. Aztán volt külön GRANRODEO kategória. Annyira nem ismerem az együttes dalait, de azt tudom nagyjából, hogy mely animéknek énekeltek dalokat, és azért volt könnyű, mert olyan animék voltak a választási lehetőségek között, melyekről tudom, hogy nem énekelt dalt a GRANRODEO, így kizárásos alapon ment a dolog. Eszembe jutott, hogy van két FLOW × GRANRODEO duett dal, és milyen menő lenne, ha legközelebb lenne FLOW kategória. Az jobban megy, a FLOW dalokban jobban otthon vagyok. Sőt, mivel sokan egy kalap alá teszik a FLOW-t és a JAM Project-et, ezért eszembe jutott, hogy miért is ne lehetne JAM Project kategória is. Igazán nagyon örülnék neki. Viszont a GRANRODEÓs lehetőségek közül hiányoltam a Kuroko no Basukét és a Togainu no Chit. Mindkét animének emlékezetes dalokat énekeltek. Amúgy kezd hatása lenni annak, hogy aktívan nézek animéket, ugyanis több dalt onnan találtam ki, hogy nemrég láttam őket. Így ismertem fel például a No. 6-et is. Annak olyan jellegzetes openingje és endingje van, hogy száz közül is felismerem. Jaj meg a Gakuen Babysitters, hihetetlen kellemes érzést ébreszt az az anime, annyira aranyos volt. Összességében ez jó összeállítás volt.

Maradtam egészen 16 óráig, de több dalra már nem iratkoztam fel. Tényleg kár, hogy nem ma volt a Late Night Karaoke, bírtam volna tovább, de semmi pénzért nem maradnék a japán és koreai zenei videókon sikítozó kislányokat hallgatni. Állítom, hogy Case-ék már azért szervezik ezt, mert élvezik a kislányok sikítozásának hangorkánját. Én mindenesetre mentem haza, mert ha már ilyenkor véget ért, akkor megnézem a Foci VB döntőjét. Legalább négyévente tettessem, hogy focista vagyok, amúgy egyáltalán nem érdekel a labdarúgás

És utólag tudtam meg wakától, hogy 3. lettem a Zenei Tippmix egyéni kategóriájában. Nem is hittem volna, hogy ilyen jó eredményt értem el. O_O Mondjuk feljebb írtam, hogy miért ment jobban, valamint a másik oldala a dolognak, hogy nem egyéniben játszanak az olyan mélyotakuk, mint 8 vagy John, akik minden anime minden zenéjének minden mozzanatát tudják. Így jobb eséllyel indulok egyéniben. Hát ennyivel. De azért megvárnám a végeredmény táblázatát, hogy lássam, hogy valójában hány ponttal nyertem a 87-ből, és milyen volt a mezőny.

Összességében a rohadt meleg ellenére a karaoke teremben nagyon jól éreztem magam, és azért fogok járni, mert vannak emberek, akikkel csak itt tudok találkozni, és értük megéri járni. Sőt, ha minden jól megy, az őszi MondoCon különleges lesz.

2017. október 21., szombat

MondoCon 2017 ősz

Jelen voltam a 2017 őszi MondoConon, és hibái és fucsaságai ellenére egészen menőség volt.

SZOMBAT

Volt aggodalmam, mert szombatra virradó éjjel csak 4-5 órát aludtam, és volt szerda este egy szörnyű vírusos gyomorrontásom, és a gyengeségnek még voltak utóhatásai, azt gondoltam, hogy nem fogom bírni a MondoCon-t. Ennek ellenére nagyon jól voltam, mintha nem is történt volna semmi. Reggel összekészülődtem. Nem olvastam a fórumot, és az volt az utolsó információm, hogy Tukeinon arra kérte azokat, akik most csinálták meg azokat a kfn-jeiket, melyet versenyre vinnék, azt külön USB-n vigyék magukkal. Többet is el akartam énekelni azok közül, amit most csináltam, ezért mindegyiket rátettem. Nagyjából 9 óra volt, mire kész lettem, és elindultam. Az 50-es villamossal mentem a Határ útra, itt a Shopmark-ban lévő InterSpar-ban vásároltam be aznapra kaját és innivalót. Aztán mentem a metróhoz, a Deák téren átszálltam a kettes metróra, ezzel a Pillangó utcáig mentem el. Mindig zavarban vagyok, amikor olyanok között megyek, akik cosplayeikkel, és hasonlókkal ordítják magukról, hogy animefanok. Mert hát én ezt nem szeretem hangoztatni magamról, de ha bárki kérdezi tőlem, nyíltan vállalom.

Megérkeztem a Hungexpóhoz, a jegy már megvolt nekem, de már csak 3.800 forintért tudtam megvenni. Csúnya barna színű a jegy. -_- Nem szeretem a barna színt. Beléptem, egyből mentem fel a karaoke terembe. Örömmel látom, hogy Megumi tényleg eljött. Beszélgettem vele nem olyan rég, felmerült a karaoke, rábeszéltem, hogy jöjjön el. És megtette. Szépen énekelt. Kicsit beszélgettem vele személyesen. Szerettem volna többet beszélni vele, de aztán nem láttam. De a többiek is itt voltak, mindenkit örömmel láttam.

Az első feliratkozásom egy mély depressziós ballada volt, BLUE DROP ~Tenshitachi no Gikyoku~ anime openingje volt a választásom, mely a BLUE címet kapta. Furcsállom, hogy mennyire egynek éreztem magam a dallal, szerettem énekelni. Suara a dal eredeti előadója, aki egyébként élen jár a balladákban, sokat nagyon szeretek, de ennek a dalnak a valódi mondanivalóját sokáig nem éreztem át. Csak akkor, amikor megnéztem az animét, akkor jött át igazán, hogy miről is énekel az énekesnő. Hát ennyire az animéhez írják sokszor az adott dalt. Az anime rendkívül érdekes egyébként. Az ending egy valamivel optimistább dal, reménnyel teli, és érzelmileg remekül lavírozik a főszereplő lány múltja miatti depresszió állapotában, valamint a jelenben a reményekkel kecsegtető lehetőségek között. Megismerkedik egy lánnyal, akivel közeli kapcsolatba kerül. De eleinte nem is sejti, hogy mennyi köze van a múltjához... Ugye, hogy ugye? Klisésnek hangzik, főleg, hogy kitalálható, hogy egy shoujo-ai-ról van szó. De a megvalósítás nekem személy szerint tetszett. Lexinek tetszett a dal, fogadkozott, hogy meg fogja nézni az animét.

Voltak jók hagyományos karaokén, és öröm volt látni, hogy sokan voltak újak, na de elérkezett a verseny időpontja. 15-en voltunk egyéniben, és 4-en voltak csoportosan. Örültem, amikor láttam, hogy másodikként fogok énekelni. Ugyanis én az átlaggal ellentétben kifejezetten szeretek inkább előbb lenni. Két ok miatt. Egyrészt hamarabb elmúlik az izgalmam, másrészt meg ha a végén vagyok, és ha hallok magam előtt jókat, az elveheti az önbizalmamat, tapasztaltam már ilyet. Írtam korábban arról, hogy egy Dragon Ball dalt viszek versenyre, a Super Survivor dalt. Egy kései videojáték dala, nagyon átérzem azt a dinamikát, és a lendületet, amivel Kageyama Hironobu énekli a dalt, ezt szerettem volna átadni, és azért gondoltam jó választásnak, mert az itthoni gyakorlások alatt úgy éreztem, hogy ez sikerülni fog. Hát nem sikerült. Nem voltam énekhang terén a topon, és mivel tudtam, hogy nem fog menni, végig azon feszengtem, hogy valahogy sikerüljön. Így meg nem tudtam előadni azt a dinamikát, amit érzek a dalban, ez volt az egyik ok, ami miatt az egész előadás elment. Hangom meg tényleg nem volt, mert csak az első refrénben tudtam a legmagasabb hangot kiénekelni, de azt is remegve, úgyhogy tudtam, hogy baj lesz belőle, mint ahogy lett is, mert a második refrénre és a végére már nem sikerült kiénekelni. Ez rettenetesen frusztrált. Nem is éreztem jól magam a verseny további részére, nagyon szerettem volna bizonyítani ezzel a dallal, és nem sikerült. Most rosszmájú leszek, de az igazat megvallva, amikor a végefelé volt néhány előadás, ami kifejezetten gyengére sikeredett, akkor reménykedtem, hogy talán annyira rossz helyen csak nem fogok végezni. Azt gondoltam, hogy (magam miatt) hiába megyek le meghallgatni az eredményhirdetést, de a teljes eredmény igencsak letaglózott, és most ugranék az időben előre, az e hét hétfői naphoz.

Ekkor tették ugyanis közzé az eredményt, kerestem, hogy hol vagyok, és amikor megláttam a nevemet az utolsó helyen, mérhetetlen dühöt éreztem magamban. Tehát ha én azt ráordítom a fórumra, akkor jó eséllyel kitiltottak volna onnan. Ahogy írtam feljebb, azzal tisztában voltam azzal, hogy nem voltam jó, de az utolsó helyet azért méltatlannak érzem. Méghozzá azért, mert azok a bizonyos gyenge előadások, amikről reméltem egy kicsivel jobbat, nemcsak azért voltak gyengék, mert hamisak voltak, hanem mert a kiállásukon látszódott az, hogy ez az első versenyük (jó eséllyel, nem emlékszem rájuk korábbról), és hozzájuk képest azért esett rosszul az utolsó hely, mert olyan érzetet adott, mintha az a nyolc év, amióta éneklek kisebb-nagyobb megszakításokkal a karaokén, mintha nem ért volna semmit. Mintha konstans ugyanúgy énekelnék, mint akkor 2009. augusztus 22-én azon a bizonyos nyári AnimeConon, amikor először álltam ki énekelni. És ha már felelevenítettem a régi időket, az a 2007-2009-es időszak is eszembe jutott, amikor rengeteg bírálat érte a karaoke verseny eredményét.  Hogy miért x nyerte meg a versenyt, amikor a második vagy akár a harmadik helyezett sokkal jobb volt. Konkrétan emlékszek én is egy ilyen esetre, és vissza is tudom idézni. A 2008. őszi AnimeConon volt, amikor tökre megörültem, hogy a harmadik helyen az a lány volt, aki nagyon szépen énekelt. Hozzá képest egy olyan nyerte meg, aki sehol nem volt hozzá képest. Amúgy különösen ezt a versenyt érte rengeteg kritika, ekkor még nem voltam annyira elől, csak a háttérből figyeltem az eseményeket, de arra tisztán emlékszem, hogy a con után nagyon aktív volt az AnimeCon fórum karaoke részlege... És nem a dicséretek miatt. Visszatérve a mostani versenyre: Azt tudtam, hogy valamit nagyon írni akarok a fórumra, de örültem, hogy vártam vele, mert bár eleinte ez a düh átment kétségbeesésbe, amikor azon gondolkodtam, hogy merre induljak el? Mit énekeljek ahhoz, hogy megmutassam, hogy mit tudok? Aztán, amikor lenyugodtam ebből, akkor írtam ki a fórumra a gondolataimat. Többek között, amit ide leírtam, másrészt meg írtam az egyik zsűritagról, akinek akkor nem emlékeztem a nevére, de írták, hogy Gyöngyi a neve. Ő volt az, aki minden egyes versenyzőhöz külön szólt, az előadása után. Személy szerint nekem az nem tetszett, hogy csak elvétve fogalmazott meg kritikát, a gyengébb produkciókról is igyekezett valami jót mondani. Olyannak tűnt, mintha mondjuk az én előadásomat 3 pontosra értékelte volna 10-es skálán, akkor nem azt mondta, hogy miért csak 3 pontra értékelte, hanem, hogy 1 ponthoz képest miért ért 3 pontot az énekem. Jelentős különbség. Aztán amikor jöttek a nagyon jó előadások, és aztán hogy dicsérte őket, akkor kezdett összállni a kép, hogy kell értelmezni, amikor ezzel szemben azt mondta a gyengébb előadásokra, hogy "köszönjük, hogy elhoztad nekünk ezt a dalt". Aztán megbeszéltük ezt is, erre azt a választ kaptam, hogy Gyöngyinek szinkronszínészi végzettsége van (valamire emlékeztem, hogy hittem, hogy énektanárnő és hangképzéssel foglalkozik, ezt tisztáztuk), meg van kórusi, rádiós tapasztalata, ezáltal tudja, hogy mit hoz ki az emberből a versenyhelyzet, ezért nem akart nagyon kritizálni senkit. De amit mondott, azt tényleg úgy gondolja. Ezt el tudom fogadni, és ha a helyzetembe gondolok bele, akkor abból a szempontból is igaz, hogy ha hagyományos karaokén adtam volna elő a versenydalomat hasonló minőségben, akkor elkönyveltem volna, hogy hát ez van, most ez nem sikerült, majd máskor. És biztos, hogy a versenyhelyzet ebből a szempontból teljesen más. Úgyhogy ezt el tudom fogadni, de ahhoz továbbra is tartom magam, hogy az utolsó hely méltánytalan az előadásomhoz. Ha a 12. hely körül lettem volna a 15-ből, akkor azt mondom, hogy hát ezt tudtam nyújtani, legközelebb változtatni fogok. De most már ez így van, megkaptam E-mailben, meg beszéltük is conon, hogy min érdemes változtatni. Igazuk van, és körültekintőbben fogok a legközelebbi versenyre dalt választani.

Miután lement a verseny, átmentem megnézni a konzol részleget. Elsősorban a retro részleg érdekelt, de most nem nagyon láttam, hogy lett volna Nintendo. Viszont volt néhány régi PC, azokra régi játékok telepítve. A DOOM-ot ismertem fel egyedül, a többiről nem tudtam, hogy micsoda. Sega gép sem volt amúgy nagyon, úgyhogy ezt most nem nekem találták ki. Azt viszont örömmel vettem, hogy volt most PlayStation stand, nem is kevés. Kipróbáltam az új Gran Turismo játékot, kormánnyal lehetett játszani teljesen valósághű körülmények között. Bár nekem eléggé furcsa volt a játék, mert olyan érzésem volt, mintha magát kormányozná a játék, mintha maga a kormány is arra menne, amerre a pálya kanyarodik. Nekem csak ellenkormányozni kellett, hogy autóknak ne ütközzek. Eléggé nehéz volt megszokni, nem is ment valami jól, többször kipördültem, kocsinak mentem, tévedésből a boxutcába mentem (már ha itt is így hívják). De tetszett a játék, ha meglenne, sokat gyakorolnék vele. Aztán az árusok között is szétnéztem, ahogy az előző conon, most is volt régi PC Guru magazin, három régi számot lehet venni 1000 forintért. Vettem is 1-1 példányt a három legrégebbi számból.

Igyekeztem vissza, mert nagyjából kiszámoltam, hogy mikor hívhatnak harmadjára, és pont akkor értem vissza, amikor engem hívtak. Ekkor egy élőszereplős sorozat openingjét énekeltem: Jikuu Keisatsu Wecker Signa sorozatból a RING című dalt énekelt. Ez ment, és némileg oldotta a rossz érzésemet. Köszönöm Okui Masami-nak ezt a dalt. Amúgy néztem néhány ilyen Tokusatsu sorozatot, ahol szereplők átlagos életet élnek, polgári munkájuk van, ugyanúgy ismerkednek, barátkoznak, mint bárki más, de amint baj van, nemcsak felveszik a hős-szerelésüket, hanem valósággal személyiséget cserélnek, és megmentik a világot a gonosztól. Az egyik kedvencem a Tomica Hero: Rescue Fire volt. A közös ezekben a sorozatokban nemcsak a sablonos történetmenet, hanem hogy olyan bűnrossz a színészi játék, hogy vetekszik a Barátok Közt minőségével. Csak van egy fontos különbség a Barátok Közt és ajapán Tokusatsu sorozatok között: Amíg a Barátok Közt véresen komolyan veszi magát, addig ezek a japán Sentai sorozatok (Tokusatsu vagy Super Sentai szinte ugyanaz) inkább elviccelik az egészet. Szinte lehet érezni, hogy a színészek maguk is nevetnek azon, hogy ilyen igénytelen a színészi játékuk, és ilyen sztoriban vállalnak szerepet. Ez teszi nézhetővé ezeket a sorozatokat, sok jelenet emiatt vicces.

Most nem nagyon voltam szociális, nem igazán beszélgettem a többiekkel, annak örültem, amikor Leea javaslatokat adott arra, hogy miben érdemes fejlődnöm, hogy jobbak legyenek az előadásaim. Most kezd összeállni a fejemben, hogy eleinte olyan dalokat kell választanom versenyre, amit biztonsággal ki tudok énekelni, de meg tudom mutatni, hogy van hangterjedelmem, de megpróbálni a hangerővel való játékot, tehát, hogy ne egy síkon énekeljek. Erre találtam is egy számot, amivel talán menni fog. Néhány éve elénekeltem egy másik Okui Masami számot, a Fuyu no Rondo PC játék openingjét, a Melted Snow-t. Tukeinon mondta rá, hogy ha gyakorolnám, akár versenyre is vihetném. Ezt téli MondoCon-ra, miért is ne? Ez nem végleges, de mostani fejemmel jónak gondolom. Egyébként ezt a "hanggal való játékot" is Tukeinon javasolta még a 2012-es Animekarácsonyon. Ekkor a Digimon: The Biggest Dreamer dalát vittem. Már akkor is jó dolognak gondoltam, csak ez elmaradt, mert 2013-ban kezdtem el hanyagolni a MondoCon-t, aztán 2014-re teljesen kimaradt, és mire visszatértem, ez feledésbe merült. Igyekszek gyakorolni rá.

A negyedik énekem sem volt jó, ez is szélsőséges választás volt, hovatovább sajátságos. Egy magyar dal volt. Nem igazán rajongok a Honeybeast együttesért, de a Halleluja című daluk megtetszett, rákerestem a Google Play-en. Meglepetten láttam, hogy nemcsak hogy megjelent külön kislemezen, de a karaoke verzió is helyet kapott rajta. Megcsináltam belőle a kfn-t, de ami érdekes, hogy ahogy énekeltem magamnak itthon, kijöttek a legmagasabb hangok is. Hát gondoltam megpróbálkozok vele hagyományos karaokén is, nem lett volna szabad. Érvényesült most is az, hogy nem jöttek ki a magas hangok, és mély hangszínben énekelni eléggé rossz volt. Úgyhogy ez sajnos nem jött össze.

Aztán nagyon nem is volt semmi, a Late Night karaoke, sokáig nem volt kedvem énekelni, úgy elvoltam másokkal, de igazából semmi. Aztán tökre spontán eszembe jutott az Uchuu no Kishi: Tekkaman Blade anime második openingje, az Eien no Kodoku, hát ezzel tökre jó lenne kiállni. Ez csak abból a szempontból volt kockázatos, hogy már rég nem hallottam a dalt, de azért emlékszem a dallamra nagyjából. Hát miért is ne énekelhetném el? Örültem a választásnak. Az meglepett, hogy mennyire erősen szólalt meg a gitárszóló, de szerettem énekelni a dalt. Viszont a Late Night-on volt egy lány, aki valami eszméletlent alakított. A Dzsungel Könyve Musical-ből a Válj Kővé című dalt énekelte, de valami hihetlenül jól "alakította" Kát, a kígyót, és az énekhangja is nagyon rendben volt. Nagy kár, hogy nem versenyzett, biztos ott lett volna az élbolyban. Az egész Late Night karaoke alatt a Nintendo 3DS-emmel ügyködtem, néha felnéztem, de amikor ez a lány énekelt, azonnal felkaptam a fejem, amint megszólalt, mosolyt csalt az arcomra, és le nem tudtam venni a szemem róla. Nagyon örültem, hogy hosszú a szám, annak meg főleg, hogy végig fantasztikusan adta elő a dalt. Élmény volt.

Nem volt kedvem a végéig maradni, 21:30-kor hazamentem. Amint kiléptem a Hungexpo épületéből egy lány "Free Hugs" táblával meg akart ölelni, de udvariasan elutasítottam. De aztán egy furcsa dolog történt, egy fiú akart ugyanott megölelni, hasonló célokból... Nagyot néztem. Most tényleg azt hiszik, hogy azért nem öleltem meg a lányt, mert meleg vagyok? Nálam nem szexuális orientáció kérdése, hogy kit ölelek meg, egyszerűen csak nem vagyok híve a "Free Hugs" dolognak. A másik furcsaság még délután történt. A 2. emeleten a WC-be akartam menni. Benyitok, de elbizonytalanodtam. Kimegyek, megnézem a piktogramot, hogy jó helyen vagyok-e, és igen. Aztán megszólal fiúhangon, hogy nincs semmi baj. Nemhogy crossdresser cosplayben volt a srác, de annyira lánynak nézett ki, hogy teljesen megtévesztett. Talán az első srác, aki lánynak nézett ki, és még viszonylag jól is festett. Ha fiú változik át lánnyá (bármilyen okból), azt nem szoktam szeretni, de amikor mondjuk egy lány bújik egy fiúkarakter bőrébe, az nagyon szép szokott lenni.

VASÁRNAP

Vasárnap is viszonylag korán keltem. Miután összekészülődtem, elindultam, most a 136E busszal mentem Kőbánya-Kispestig, most a Tescóban vásároltam magamnak aznapra ennivalót. Aztán metróval mentem az Ecseri útig, majd az hármas villamossal az Ónodi utcáig. Most volt kedvem sétálni, úgyhogy most innen mentem Kőbánya Felsőn át a Hungexpóig. Most sem azonnal érkeztem meg, és amikor fel akartam iratkozni, akkor sokan voltak már előttem. Úgyhogy csak egyszer tudtam kiállni énekelni. Kicsit ismételtem tegnapról, ugyanis van ballada verziója a Jikuu Keisatsu Wecker Signa sorozat openingjéből, ezt énekeltem el. Nagyon tetszett, és ami meglepett, hogy többen is jelezték, hogy ez jó volt. Mystra is kérdezte, hogy miért nem ezzel indultam. Hát, nem tudtam, hogy ennyire jól fog menni. Ebből a dalból gondoltam ki, hogy a következő versenyre mehetne a Melted Snow dal, csak az nemcsak hogy lassú, de kifejezetten szomorú ballada. Konkrétan karácsonyi dal, de azokról szól, akik egyedül töltik az ünnepet.

A zenekvíz délután 13 órakor volt, személyes megítélésem szerint kifejezetten nehéz volt. Mondjuk a nehézség is relatív, én nagyon kevés olyan animecímmel találkoztam, úgyhogy sokszor csak betippeltem. Azért volt néhány dal, amit felismertem. Most nézem az eredményt, hárman értünk el 40 pontot, ketten egyéniben, valamint lett egy csoportos eredmény, és ez lett a legrosszabb eredmény. A versenyt természetesen 8-ék nyerték meg 107 ponttal. Nekik már külön verseny kell extra hardcore témájú kategóriákkal. A karaoke versenyekkel ellentétben nem szoktam a Zene Tippmixen úgy "befeszülni", ha nem tudom, csak találomra betippelek valamit. A Dorama témakörnél mindig azt csinálom, hogy figyelem a dalt, nézem a címeket, és kigondolom, hogy ha én lennék a zeneszerzője az adott dalnak, akkor a megadott négy címből, ezt a zenét ennek és ennek című a doramának írnám. 0 pontnál többet érek el, ez önmagában biztató. Meg jó zenék mennek, úgyhogy köszönöm szépen, jó volt.

A Tippmix után volt még 2 órás hagyományos karaoke, el akartam énekelni egyedül egy Pokémonos számot, a Challenger!!-t, de a duett is jó volt Lexivel, a High Tough!, mely a Pokémon Diamond és Pearl széria openingje. Vicces volt abból a szempontból, hogy régen hallottam ezt a dalt (a Pokémonos openingek közül ezt szeretem a legkevésbé), ezért itt-ott rögtönöztem a dallamot, de jól éreztem magam a dal éneklése alatt, Lexivel is jó együtt énekelni.

És ennyi volt, mert 17 órától japán és koreai zenei videók mentek, amitől mi karaokésok menekülünk. Nekem sem volt maradásom, a nagyszínpados éneklést nem akartam megvárni. Érdekes volt olvasni, hogy többen is úgy gondolták, hogy nekik ez volt a legjobb MondoCon-juk. Közülük néhányan kifejezetten régóta járnak conra. Én 2006 ősze óta járok, ebből visszaemlékezni, hogy melyik volt a legjobb? A 2006 őszi, mint első, arra nagyon jó szívvel emlékszek vissza, de az biztos, hogy a legemlékezetesebb a 2009 nyári volt. De kifejezetten legjobbat nem tudnék mondani. A "legegyedibb" con a 2007 őszi volt. Arról képek is vannak. Akkor (meg még sokáig) volt bolhapiac a Petőfi Csarnok mellett, és kívül egy férfi kiscicának akart gazdit találni. 1000 forintot kért érte. Annyi nem volt, de páran (az akkori nagy Nintendós, BigN-es csoport voltunk együtt), összedobtunk rá 850 forintot, és odaadta. Hát az a macska olyan aranyos volt, és az egész AnimeCon arról a macskáról szólt nekünk, agyonra simogattuk, kényeztettük, egyszerűen imádtuk. Akkor volt kb. 2 hónapos. És amikor bementünk a Petőfi Csarnok épületébe, hogy azért mégiscsak lássunk valamit a conból, aki meglátta, mindenki megsimogatta, és odavolt a macskától.
Talán mégiscsak tudok legjobb cont mondani, ez a 2008 őszi AnimeCon. Emlékszem, hogy ekkor volt egy több hónapos szünetem animék terén, és annyira elkapott az AnimeCon hangulata, hogy teljesen visszarántott az animék világába. A 2006 őszi, mint első, meg egyszerűen fantasztikus élmény volt. Már akkor is voltam a karaoke teremben, de ekkor még nem énekeltem. Csak figyeltem a többieket. Voltak már ekkor is nagyon jók, de ekkor még kevés japán dalt ismertem (épp, hogy rabja lettem Hayashibara Megumi-nak), meg nem is volt ekkor motivációm, hogy énekeljek. De élvezettel hallgattam mások előadását.

Az azért beszédes, hogy régi AnimeConokról emlékszek meg. Ez nem is feltétlen a MAT érdeme, inkább az, hogy nekem 10 éve volt meg az újdonság varázsa. Ez abban is meglátszik hogy egy jó ideje igencsak nyögvenyelősen születnek meg a MondoConos élménybeszámolók, mert nem tudom, hogy fogalmazzam meg, hogy ne ismételjem az előző conos postokat. De meglett ez is. Az biztos, hogy a következő connak lesz némi újdonsága, ugyanis nem Animekarácsony lesz, hanem 2018-as téli MondoCon. Januárban lesz, és valami Animikulást hirdetnek... Januárban... Valaki világosítsa fel a Mondósokat, hogy a téli ünnepeket decemberben letudjuk, innestől kezdve hiába hirdetik, hogy vásár rogyásig (amit egyébként borzasztónak tartok), már csak kiárusítani szoktak az újévben. De mindegy, ha minden jól megy, ott leszek én még.

2017. február 13., hétfő

Az első Hayashibara Megumi album

Nagyon rég nem vettem Hayashibara Megumi CD-t. Élek a gyanúperrel, hogy Japánban jól tudják, hogy az énekesnő, seiyuu szülőhazáján kívül is híres és közkedvelt, így az utóbbi években Megumi albumok ilyen öt számjegyű összegekért (forintban) vannak az eBay-en például. De máshol sem olcsóbb. Aztán úgy eszembe jutott magamban, hogy már lassan egy éve nem vettem japán CD-t, és nem szeretném, ha 365 nap eltelne úgy, hogy nincs új kiadvány a birtokomban. Különösképp, akit szeretek, hiszen más japán előadó CD-je, akinek zenéjében nem vagyok érdekelt, annak ugyanannyit ér nálam a lemeze, mint bármelyik nyugati CD, amelyikre rá sem nézek.

Először egy Okui Masami albumra gondoltam, meglepve láttam, hogy eléggé olcsón lehet most CD-ket venni egy eladótól. Csak látom, hogy egyikhez sincs obi. Obi az a külső papír, amivel csomagolják a lemezt, bal oldalt található, azon van az album vagy kislemez kapcsán egyéb információk. A Masami Life volt az, ami először megfogott (és nincs meg). Nem kifejezetten kedvencem ez az album, de olyan jópofa képek vannak a borítón az énekesnőről, hogy már külön ezért is megvenném, nemcsak azért, hogy teljesebb legyen az Okui Masami gyűjtemény. Meg akartam kérdezni az eladót, hogy van-e hozzá az a külső papír, de valamiért az eBay nem engedett kérdezni. Olyasmit írt, hogy az eladó nem válaszol a kérdésekre... Volt egy olyan gondolatom, hogy eléggé rosszul beszél angolul (ahogy a japánok nagy része szokott), és ezért nem vállalja, hogy üzenetekre válaszoljon. Ezt sajnálom, mert sok jó CD-je van olcsón. Illetve ott volt még a Her-Day album is, ami szintén elgondolkodtatott. Mivel az album egy külső papírtokban volt, ezért úgy tudom, hogy ehhez nincs is obi. De azért szétnéztem még, hogy találok-e más CD-t, ami érdekelhet. Amikor rákerestem a Hayashibara Megumi CD-kre, akkor teljesen meglepődtem, hogy az első albuma, a Half and, Half album is van tőle eladóban, ráadásul a limitált kiadásban. Ezen már nem hezitáltam. Ma meg is jött.
Amióta ismerem ezt az albumot, mindig is egyedi volt számomra, mert úgy voltam vele, hogy az első album az mindig különleges, megmutatja, honnan gyökerezik az előadó stílusa, hogy hol kezdte. 2008 szeptemberében hallgattam meg először ezt az albumot és úgy voltam vele, hogy jó, hallatszik, hogy nem egy művészi kiadvány, technika tekintetében sok hiányosságot szenved Hayashibara Megumi hangja, mégis szívesen hallgatom, mert a gondtalan fiatal éveket juttatja eszembe. A dalok döntő többsége kellemes, oldott, nem akar feltétlen nagyot mondani, csak élvezi a fiatalságot. Ez gondolom részint azért is van, mert tényleg bár az énekhang megvan, azt azért lehet hallani, hogy hiányzott még az, hogy szépen énekeljen, mindeközben ötvözze a technikai tudást a spontán énekhanggal.

Később lett elérhető interneten a borító, kíváncsi voltam, hogy milyen képek vannak benne, azt meglepődtem, hogy külön van papíron a szöveg, a borító pedig egy fotóalbum.
Ezt a fotókönyv dolgát a második albumról megoldják. Minden egyes Hayashibara Megumi stúdióalbumnak van limitált kiadása, és később úgy csinálták, hogy a doboz vastagabb, mert csatoltak hozzá külön egy fotókönyvet is. Ezekben nagyon sok kép van az énekesnőről, szinte mindenféle. Művésziek, spontának, pózolósak, mosolygósak, és ami még nem jut az eszembe. Az azért látszott, hogy az első albumnál is komolyan tervezett a King Records az énekesnővel, hogy már ennek az albumnak is van egy limitált kiadása. Csak itt még a belső borítóban vannak a képek, a szöveg és a főbb információk a zenekarról külön papíron voltak.

Külön személyes sztorim van a borítón található képekről. 2009 nyarán jutottak el hozzám a képek, és júliusban MSN-en felvetettem a baráti körömben, hogy mi lenne, ha ugyanezeket a képeket megcsinálnánk velem? Megmutattam nekik a képeket, és az egyik srác valami lehetetlen ötletnek tartotta, hogy olyan képek készüljenek rólam, és teljesen abszurd módon figurázta ki az ötletemet. Meg is találtam ezt az írást, ezeket írta:
és te ilyen képeket akarsz magadról?
na de attila...
 
Na jó nem olyat, hogy sminkelem magam.
Ezzel azt "híresztelném" magamról, hogy én is ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, nem pedig sztár.
 
magam előtt látom ahogy attila is egy esőkabátban fekszik egy napozóágyon és bagszi valahonnan fentről fényképezi
brrr
vagy attila egy virág előtt szívecskés pólóba telefonál
és csirkés köténybe főzőcskézik...
biztos ezt akarjátok?
 
igen. XDD
sírok.
a nevetéstől.
De nem egészen így.
Figyelj.
Férfiasabban.
 
én remegek...a félelemtől...úgyhogy ha meg is valósulna...ezeket a képeket jól zárjátok el az utókornak...szenvedjenek ők
Tisztába voltam én mindig is a nemi identitásommal, úgy képzeltem el ezt annak idején, hogy az albumon szereplő képeknek a "férfi-változatát" készítem el. Ezen most is sírok a nevetéstől. Főleg azért, mert mostani fejjel már én is képtelenségnek tartom, de mondjuk rá, hogy fiatalkori buliság lett volna. Illetve elkészült jó néhány kép, de ezek olyannyira el vannak zárva, hogy én magam sem tudom, hogy hol vannak. 2009. augusztus 22-23-án a 2009-es nyári AnimeCon két napja között az egyik barátomnál aludtam, és végül ő bevállalta, hogy megcsináltunk néhány képet, de a kivitelezés tényleg borzasztó lett, már akkor is láttam, de poénnak jó volt. De ez az emlék nagyon felértékeli bennem az első Hayashibara Megumi albumot.

Ilyen képet is csináltam pluszban:
Mert hát semmi nem ér fel az eredeti CD hallgatásával. Amúgy 6 USD volt az album, és tényleg ahhoz képest, hogy nagyon ritka, semmiség volt ez az ár érte. Nagyon nagyra becsülöm, hogy megvan ez a CD. És nagyon jó állapotban van. Valami olyasmi, mintha az eladó annak idején, 1991-ben megvette volna a CD-t, hallgatta egy néhányszor, azon túl nagyon vigyázott rá. Mert teljesen újszerű állapotban van a borító, a lemez tökéletesen karcmentes. Mintha 1991 lenne, és most vettem volna meg a boltban a CD-t.

2015. augusztus 30., vasárnap

ShoujoCon

Szóval a tegnapi ShoujoCon. Jó volt, de megmondom őszintén unatkoztam a második felében. Sajnálom, hogy nem sikerült. :(

Pár napja megbeszéltem bagszival, hogy nála alhatok pénteken éjszaka, így ahogy hazajöttem a munkából, összeszedtem mindent, ami kell, és siettem a vonathoz. 17.15-kor indult, utazás alatt a szokásosakat csináltam: olvastam, játszottam. Meg most nálam volt a laptop, ami igazából szerencse volt, mert rettenetesen bosszantó volt, hogy ketten előttem tárgyalják ki a magánéleti problémáikat, úgyhogy Garfield és barátai nézésével fejhallgatóval tereltem el a figyelmemet. Sikeres hadművelet, a 3. évad 13, 14. része pedig olyan vicces volt, mint a többi. Ettől függetlenül minden rendben volt. A Keletinél visszafordultam a Sülysáp felé menő vonaton, és Kőbánya Felsőnél szálltam le, a 37-es villamos megállónál vártam bagszit. Hazasétálva kitárgyaltuk a holnapi nap lehetőségeit kulisszatitkokkal, majd pizzaevés után még játszottunk egy kicsit Mario Kart 7-tel. Ki akartam itt is próbálni, hogy milyen tárgyak nélkül játszani. Ha őszinte akarok lenni, nem is vettem észre, hogy nincsenek tárgyak a játékban, úgy játszottam, ahogy eddig is, de az első menetnek nem volt folytatása, mert bagszinak egyáltalán nem tetszett így a játék. Meg ő már aludni akart, nekem egy jó darabig nem jött álom a szememre, folytattam a könyv olvasását, aminek már majdnem a végén járok. Ahogy írtam korábban, az utóbbi években nagyon rákaptam a pszichológiai, önismereti könyvekre, most épp Soma mamagésa első Ébresztő! könyvét olvasom. Aztán éjfél után csak én is elaludtam.

Valami fél 6 körül ébresztett fel bagszi, hogy ideje készülődni. 6.20-ra kész lettünk, hát akkor menjünk. Eredetileg a 9-es busszal terveztünk menni, de mivel nem volt jegyem, át kellett menni a 3-as, 28-as villamos megállójához, mert csak ott volt jegyautomata. Szomorú, hogy Kőbánya alsó vasútállomás környéke Kőbánya városközpont, és nincs ott jegyautomata. Végülis a 28-as villamos is elvitt a 24-es villamoshoz, melynek köszönhetően a tett helyszínén kötöttünk ki. A Balázs Béla utcán kellett leszállni, ott volt a Ferencvárosi Művelődési Központ. 7-re odaértünk, de mivel nem ettünk, ezért elmentem a közeli Coop-ba, ott vásároltam be magamnak aznapra, meg bagszinak kérésére reggelit neki. Aztán vissza, beszálltam én is segíteni. Jó buli volt a konzoloknál ténykedni. Asztalok, székek, TV-k, konzolok elrendezése úgy nagyvonalakban. Közben többször felnéztem az emeletre a karaoke teremben, hogy lássam a karaokésokat, de semmi. 8 órakor, de még 8.30-kor is üres volt a terem. Akkor folytattam lent a segítést. Öten csináltuk: bagszi, Dash, ug, Truner és én. Egész jól elszórakoztattuk egymást, főleg amikor mi négyen, fiúk elhatároztuk, hogy beállunk egy Mario Kart: Double Dash!! bulira, de bagszi a maga stílusában ránk szólt, hogy ne most jusson eszünkbe játszani, amikor még bőven van tennivaló. De azt nem hagytam ki, hogy ug-vel kipróbáljam a Just Dance-et. Legalább most már úgy utálom, hogy tudom, hogy mi a bajom vele. Egy jó dolog van benne. Táncolhatok olyan számra is, amit szeretek. Ha jól emlékszem a Ray Parker Jr. az előadója a Ghostbusters dalnak (és valóban!), arra táncoltunk. Az a zene felhangzott az 1997-es Játék határok nélkül 1. elődöntőjében. A holland játékban szólalt meg, ahol is szellem léggömböket kellett jobb belátásra téríteni. Ez az oka, amiért szeretem ezt a számot, és mint tudjuk, nálam alapszabály, hogy ami az 1997-es Játék határok nélkül sorozatában volt, az rossz nem lehet. És hogy milyen a Just Dance-ben táncolni? Iszonyúan debil, olyan, mintha Alíz Csodaországában DDR-eznénk. Jó buli volt hülyének lenni, de köszöntem szépen a lehetőséget. Különben lazán Mario Kartozhattunk is, mert attól függetlenül, hogy néhány TV és konzol nem akarta rögtön az igazságot, nagyon gördülékenyen ment minden. Minden adott volt, és ahogy hallottam, hogy sehol nem volt csúszás, minden nagyon jól ment. Főleg azon szórakoztunk, hogy a PS3 controllere nem akart csatlakozni, tehát ezért nincs PlayStation gépem. Amúgy a Wii U és a PS3 képe borzasztóan nézett ki régi monitorokon. Volt Commodore 64 is, annak a fájllistáját nem tudtuk betölteni, meg egy kamu kínai gépezet, mely szintén nem akart működni. Áldásunk rá, ellesz a sarokban. Tehát egy Nintendo 64, egy Super Nintendo, egy GameCube, egy Commodore 64, egy Sega MegaDrive, 2 Wii U egy PlayStation 3 sőt egy PC-t is beizzított bagszi, melyen valamelyik árkád Sailor Moon játék ment. Aztán csak megtaláltam a karaokésokat, illetve Narumi és Lucy néztek be a konzolszobába. Jó volt sok idő után újra látni őket. Aztán csak kész lettünk mindennel, de nem jöttek az emberek. Kiderült, hogy egyáltalán az épületbe nem nagyon jöttek be, eléggé kevesen voltak. Egy ideig elvoltam, fel is mentem a karaokéra énekelni. Először, a JAM Project: The advent of Genesis. Ez jó volt, valósággal remegtem attól, hogy ki tudtam énekelni a legmagasabb hangot is, ami eddig nem ment. Nagyon jó érzés volt. Aztán annyira csak nem volt lelkesedésem azügyben, hogy tovább énekeljek, ennek ellenére kiálltam még kétszer. A sikeren felbuzdulva úgy döntöttem, hogy megpróbálom a JAM Project-től a Cosmic Dance-et, talán annak is megy a legmagasabb hangja? Hát, annyit azért nem javult az énekhangom egyik pillanatról a másikra. Meg az az igazság, hogy lelkesedésem sem volt a végére már. A harmadik próbálkozás pedig Okui Masami: It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dala volt, ami úgy elment. De aztán be is rekedtem. Mondjuk nem feltétlen mert annyira megerőltettem magam, hanem ez egyfajta belső tiltakozás lehetett most az éneklés ellen. Nem is volt most annyira jó a színpadon lenni, nem tudtam feloldódni. Majd ősszel.

A nap második fele már nagyon vánszorgósan ment. Nem nagyon jöttek a konzolterembe, ugyanazokkal a játékokkal egész nap játszani, az azért nekem sem buli már. A nagyobb dobás az volt, amikor kitaláltam magamnak, hogy előveszem a Super Mario All-Stars játékot, és végigviszem rajta a Super Mario Bros.-t immáron sokadjára +1-szer. Először az volt, hogy megpróbáljam, hogy az első pályán vajon el tudom-e érni a 40.000 pontot. De meghaltam, úgyhogy ez ugrott. Aztán volt az, hogy végigviszem, végül az, hogy elérem az 1.000.000 pontot. Egyik se jött össze, mert az 5-4 pályánál már ezt sem élveztem. Meg bagszi hívott, hogy játszunk PC-n Sailor Moon-t. Jól van. De sajnos ez a játék sem volt érdekes. Túl egyszerű, én itt mindenkit legyőznék. De aztán megráztam magam, hogy 18 óráig, indulásig azért jól érezzem magam, ezzel a szemléletváltással a végére egészen jól ment. Ja és még valami: Szerencse, hogy nem voltam ott zenekvízen az elején. Beültem nagyjából a felétől, és a PC-ről, amit a csaj használt lazán ki tudtam olvasni a megoldásokat. Ha játszottam volna, nagyon nagy lett volna a kísértés, hogy nézzem a megoldást. Egy tanács: Írjátok át a fájlnevet, vagy úgy tartsátok a PC-t, hogy ne lehessen olvasni róla.

Még egy pár karaoke előadásra beültem, de 18.15-kor azért csak elindultam, hogy biztonságban elérjem a 19.10-es vonatot. A Keletiben van egy Gyros-os stand, ahol 500 forint egy pitás Gyros, vettem magamnak egyet. Kérdezi, lehet csípős: mondom persze, az nem baj, ha van egy kis ereje. Kérésemre becsomagolta, és a vonaton belekóstoltam. Mit hívnak csípősnek? Úgy könnyezett a szemem, mintha sírógörcsöm lett volna, az orromat egy 10-es papírzsebkendővel sem tudtam rendbetenni, az egész arcom úgy égett, mintha konkrétan tűz érte volna. Kegyetlen volt, én nem tudom, hogy mit gondolnak. Legalább 45 perc volt, mire hellyel-közzel rendbejöttem, de a szememet egész vonatúton nem bánthattam, mert akkor fél órán keresztül megint vak voltam. Most már nevetve gondolok vissza rá, meg jó móka volt, de akkor rettenetesen szenvedtem. Zsebkendővel igyekeztem kicsipkedni azokat, a zöldségeket, húsokat, melyeket érte az az extra erős chili paprika. Mivel nem szeretek kaját kidobni, ezért magamba szenvedtem, de ez valami embertelen volt. Maradnék a nem erősnél, azért a móka fogalma nálam mást jelent. Miután helyrerázódtam, befejeztem a fent említett könyv olvasását, már nem volt sok hátra.
Az biztos, hogy az őszi MondoCon sokkal eseménydúsabb lesz, de attól tartok, hogy ha a MAT megint nem lesz meghívva, nem jönnek el a Nintendós arcok, és akkor meg már azért lesz problémás. De ezt majd még meglátjuk.

És persze csináltam jó néhány fényképet, azok ezen link alatt érhetők el.

2015. augusztus 28., péntek

Holnap ShoujoCon

A jó isten áldja meg a MAT-ot, hogy még most is szervez rendezvényeket! Csak a legjobbakat, és szívből kívánom, hogy nyereséges legyen a ShoujoCon. Holnap új animés rendezvény, és végre olyan, amire el tudok menni, 2013. decemberében voltam utoljára akkor Animekarácsonyon, és nagyon hiányoznak az ilyen rendezvények. Nyilván nem a sok sikoltó fiatal kiscsaj, meg ilyenek, mégiscsak 29 éves vagyok, és 9 éve járok animés rendezvényekre. Hanem úgy az egész rendezvény hangulata. Segítőként megyek, viszek konzolt, de a fő csapásirány most is karaoke lesz. Nagyon hiányzik az ének, hogy közönség előtt énekeljek. Energiák szabadulnak fel belőlem, amikor énekelek, ebben teljesedek ki. És amíg a többiek azt tervezgetik, hogy kit fognak cosplayelni, én azt, hogy mit fogok énekelni. Nem a Shoujo jellegét fogom erősíteni, de van 1-2 ötletem:
  • JAM Project: The advent of Genesis
  • valamit Okui Masami-tól mindenképp.
De nem jut eszembe perpillanat, hogy mit. Vannak tőle Shoujós számok, lehet, hogy mégiscsak erősíteni fogom a lányos jellegét a dolognak. Így hirtelen a Shoujo Kakumei Utena: Toki ni Ai wa című dala jutott eszembe. Shoujós lányszerelem... Kell ennél több?

Konzolrészleg is biztos nagyon menő lesz, én viszem a Wii U-mat minden tartozékával, meg 2 db. N64 controllert. Minden holnap jelen levő legyen nagyon boldog! Én az leszek, mert már ma vonattal megyek, ugyanis bagszinál fogok aludni. Fogok olvasni, játszani, sőt viszem a laptopot, fogom nézni a Garfield és barátai 3. évadának 13, 14. részét, most itt tartok. Másodjára is újrakezdem. Imádom, sokszor vissza tudnám nézni őket. Az az egyik nagy kedvencem, amikor Ubul megvicceli Garfield-et, és lónyerítéssel röhög. Akkor mindig vele nevetek, és úgy érzem, rengeteg sok energia szabadul fel belőlem. Úgyhogy terápiás jelleggel is Garfieldezek. Ja, és extrém sok fényképezés lesz. Nem, nem cosplayeseket fényképezek, hanem pillanatokat, amik emlékezetessé teszik a conokat.
Még a végére: Tudom, hogy elsősorban a shounenek népszerűek, de nem vennék rossz néven egy ShounenCon-t is, ha ez be fog jönni.

2013. augusztus 18., vasárnap

2013. nyári AnimeCon - A nosztalgia jegyében

Boldog születésnapot Magyar Anime Társaság! ^_^ Nagyon szép volt az ünnepség, kishíján túl is csordultam, mert azért én is már 2006 óta részese vagyok a jelenlétemmel a történetnek, és sok régi emléket láthattunk képekben. Azért a nagyon viszontagságos körülmények ellenére is megélni a 10. évfordulót, nagy teljesítmény. És azt gondolom, hogy azért nagyon sok mindent elértek annak érdekében, hogy az animés közösség mára ekkora lett, amekkora. Az, meg, hogy a MAT ennyire "kicsi" lett, az pont ennek lett az átka. De én azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy sok dolog történt velük, azért méltán lehetnek büszkék magukra, és még előfordulhat, hogy a Pecsás conok rendszeresek lesznek. :)

Már csak azért is, mert sokan voltak. Az elmúlt évek MAT-os conjaihoz képest 2010-ig visszamenőleg összehasonlíthatatlanul sokan voltunk, alsó hangon 1.000 jegy biztosan elkelt (összehasonlításképp, a tavalyi aNiwaConon 336 jegy ment el). Nagyon úgy tűnik, hogy a Petőfi Csarnok az igazi helyszín egy AnimeConnak, és mivel úgy tudom, hogy az új vezetőségnek köszönhetően olcsóbb lett a bérlés, ezért várható, hogy ha sikeres volt ez a con, akkor lesz ennek folytatása.

Ma a 6.14-es vonattal mentem fel Pestre, eredetileg az egy órával későbbivel terveztem menni, de eszembe jutott, hogy Szolnokon az új vonatok járnak Budapestre. Egyszer utaztam rajta, akkor nagyon élveztem, ezért úgy voltam vele, hogy átszállok. Jó is volt azon utazni. Leea szokta mondani, akinek rosszat akar, hogy "vigyen el a MÁV", mert ő sokat utazik vonattal, és legalább ennyit szívott miattuk, úgyhogy azóta ez a szavajárása. Nekem most jót kívánt volna vele, azzal az új vonattal élményszámba megy az utazás. Ha lehetőségem adódik rá, ezen túl mindig át fogok szállni. A vonatút alatt Mario Party DS-sel, és Mario Kart DS-sel játszottam. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy németre van állítva a Nintendo 3DS-em, és tisztára meglepett, hogy minden németül van. De tényleg mindent lefordítanak: A minijátékok neveit is, de amin nevettem: Dry Bones-nak is van német neve: Knochentrocken. Nagyon vicces, pontosan azt jelenti, mint az angol neve, csak fordítva van. Knochen: csont, trocken: száraz. A vonat egyébként nagyon jól ment, pontosan megérkezett. Pesten volt egy kis bolyongásom, mert a 79-es trolival akartam menni (mint a régi szép időkben), ám az a járat újabban nem jár hétvégenként, úgyhogy vissza a Keletihez, akkor 80-as troli, és onnan 1-es villamos. Azt láttam, hogy a piacot jelentősen kibővítették. Amikor megérkeztem, felhívtam bagszit, hogy szóljon LernenBoy-nak, hogy megérkeztem, kérem szépen a jegyet, amit megvett nekem. Kisvártatva ugyan, de megérkezett LL és Lernie, aki a kengurus furry jelmezében volt. Nagyon durván nézett ki. Szerintem az a jelmez már pont azért jó, mert elszigeteli azt a nagy meleget, ami kint volt. Bár nekem ez a 31-32°C meg se kottyan, ugyanis nagyon szeretem a nyarat. Pont a 35°C feletti hőmérsékletben érzem magam igazán elememben, nekem a 40°C az ideális volt 2-3 hete. Eredetileg a konzolokat akartam megnézni, de ha már útba esett a karaoke, akkor nézzünk be. Szokás szerint (sajnos) sötét volt, és megint nem volt annyira levegő, de mintha lett volna légkondi, nem volt annyira meleg még a nap végén sem. Sokan jelen is voltak, akik számítottak. Leeával beszélgettem, amit elkezdtem írni ide, de annyira hosszú lett, hogy úgy döntöttem, hogy külön postot szánok neki, nem akarok akkora kitérőt tenni.

Egyébként mindenkit szívesen láttam karaokés körletben, de most inkább a konzoloknál voltam, mert sok ismerős volt, akivel nagyon rég nem találkoztam: LL, V-ADi, Ninty, Truner, Sparrow, Orcface, Dash, Ragnaros sőt még bagszit is rég láttam. :D Nagyon jó volt találkozni velük, de nem akarok túl sok pénzt költeni utazásra, mert nagyon drága a vonatjegy: alsó hangon 6.820 pont oda-vissza, pont +590 forint a gyorsvonati pótjegy szintén retúrban, és nem akarok vonatozásra ennyi pénzt költeni. Most csak a nagyobb rendezvényekre megyek el, amíg itt maradok Békéscsabán, aztán ha lesz szerencsém visszakerülni Pestre, akkor majd természetesen megint fogok járni 3DS Hungary, és Pokétalikra. Játszogattunk, beszélgettünk, Ninty-vel és Trunerrel kipróbáltuk a N64-es Diddy Kong Racinget, köszönő viszonyban sincs a Mario Kart 64-gyel, pedig ez még a Rare nagyon igényes időszakából származik. Két miniverseny volt a konzolon, ami érdekelt, a Super Smash Bros. Melee és a Mario Kart Wii. A versenyek előtt megnéztem a piacot a fentebb említett két jómadárral, és Ayu is csatlakozott hozzánk. Semmi érdekeset nem találtam a piacon, de szétnézni megérte, rég voltam ott. De aztán siettünk vissza, mert verseny van. Erre a két versenyre konkrétan csak mi, egy páran jelentkeztünk, amire én jelentkeztem, a Narutóson voltak sokan. A SSBM-ben az első fordulóban továbbmentem, de a másodikban azonnal elvéreztem, viszont a Mario Kart Wii versenyt magasan nyertem. Jó, most nem voltak itt olyan nagymenők, mint a Gábor, a Cater, akik Mario Kart-zsenik, ezért a magam (egyébként nem kis szintű) tudásával könnyedén tudtam nyerni. a Super Smash Bros. széria továbbra sem az én asztalom, nekem az a játék valamiért nem megy. Azt lehet, hogy azért, mert nem öltem bele 1000+ órákat, mint pl Krisi vagy Cater? Ő ugyanis ennek a szériának is koronázatlan királya.

A Mario Kart Wii verseny után Ninty-vel kicsit kimentünk levegőzni, mert hiába volt kinyitva minden nyitható ablak, semmi levegő nem volt, és meleg is volt. Két kört tettünk meg a Pecsa körül, közben sokat beszélgettünk. Aztán mentünk is vissza, mert már haza akart menni. Én a karaoke terembe mentem vissza, mert feliratkoztam egy számra, de csak most tudtam elénekelni. 29-es voltam, de már a 45-ös környékén jártak, de mivel látta Daki, hogy visszajöttem, ezért kiszólított. Most csak egyszer énekeltem: Slayers: feel weel. Most nem ment annyira, mint 4 hete MondoConon, nem tudtam teljesen odafigyelni, de azt érzem, hogy azok a pozitívumok, amiket akkor tapasztaltam, megvannak bennem, csak fejleszteni kell azokat.

Nem sokkal az énekem után volt a nagy MAT születésnap, de előtte kiértékelték a nagy kvízt, amit a 10. évforduló alkalmából töltöttek ki az animerajongók. Azt ígérték, hogy ki fogják majd tenni, egyelőre még nem találtam meg, de már az önmagában csodálatos eredmény, hogy kb. 3.410 ember töltötte ki, és a legidősebb egy 63 éves egyén volt, isten tartsa meg jó szokását. Ami érdekes volt számomra, az a kérdőívet kitöltők aránya országszerte. Az világos, hogy Budapesten van a legtöbb anime rajongó, de hogy 25%, azt azért durvának tartom. Pest megye 9%, a többi 66%-on osztozik a többi 18 megye. Békés megyéből csak 2% töltötte ki, de amúgy a 3-4% az átlag. Volt egy pár 5%-os, de afölé egy megye nem ment. Többre nem nagyon emlékszem, majd lessétek a MAT vagy az AnimeCon honlapját, ha majd kiteszik. Nyilván a Bleach, Naruto animék a legmenőbbek, ezek azóta sem változtak. A kiértékelés után felment sok egykori és mai MAT-os a színpadra, megjött a torta, és a jelenlegi, valamint az előző elnök egyszerre fújták el a gyertyát. Közben képekben ilyen emlékvideó ment az egész 10 év történetéről. Érdekes volt látni, hogy milyen régóta részese vagyok a jelenlétemmel ennek a közösségnek, animerajongásnak, stb. Tortavágás után bejátszották az animés szerintem-videót, amit még 2005 környékén csináltak, és még ma is nagyon élvezetes volt látni. Csak jóval később láttam először, amikor bagszi megmutatta nekem. Szerintem nagyon jól meg lett csinálva.

Aztán visszamentem a karaoke terembe, hátha van valami, ugyanis a születésnapozás miatt szünet volt. Még ott elbeszélgettek egy páran, inkább a konzolterembe mentem át, feltöltöttem ott a 3DS-emet, mert már merülőben volt. Egyébként feltűnt nekem, hogy MAT-os conokon mintha több ázsiai lenne. Most két eset van: Vagy tényleg többen járnak, vagy mivel MAT-os conon effektíve kevesebben vannak, ezért nagyobb az arányuk. Amikor visszamentem a karaokéhez, már nem sokat láttam az énekekből, mert utána MAT-os beszélgetés volt. Nem sokat hallottam belőle, mert elhúzódott, ezért Narumival elkezdtünk beszélgetni, ami annyira komolyra fordult, hogy kimentünk, hogy megbeszéljük. Sajnálom, hogy nem tudtam már sokáig maradni, de ha biztosan el akarom érni az utolsó vonatot, akkor 18.15-kor indulnom kellett. El is kísért az 1-es villamosig, de a megállónál eszembe jutott, hogy ott felejtettem a 3DS-emet. O_O Na, rohanás vissza érte, és vissza az 1-es villamoshoz. Jól esett beszélgetni vele, mindig feltölt, ha valakivel őszintén beszélgethetek. Akkor sem voltam társaság nélkül, amikor visszatértem, itt LyraEvi ért el a barátnőjével. Egészen jókat beszélgettünk, de itt meg a 80-as troli sürgetett, úgyhogy majd E-mailen folytatjuk.

Még volt 20 perc a vonat indulásáig, nem is gondoltam volna, hogy ennyivel közelebb van a Petőfi Csarnok tömegközlekedéssel, mint a HungExpo. Most is probléma nélkül hazaértem. Nekem eddig nem volt sok problémám a MÁV-val, bár az én nem is utazok annyira sokat vonattal, de amennyit igen, azok többségében rendben voltak a dolgok. Egyedül a higiéniai állapotok azok, amik miatt nagyon harapok a MÁV-ra, és egyelőre nem nagyon van látszata a gyorsvonati pótjegynek. Már csak ezért is fogok Szolnokon átszállni. Az AnimeCon nagyon jó volt, méltóképp ünnepelték meg a 10. évfordulót. Remélhetőleg a 15. is hasonló lesz. Persze közben legyen egy jónéhány AnimeCon.

2013. április 8., hétfő

MondoCon utószó

Mint mindig, most is elfelejtettem egy néhány dolgot megemlíteni, ezért most ezt így utólag.

Éljen, nem hívtak a tehetségkutatóból. ^_^ Valószínűleg már tudták, hogy belőlem nem lehet hülyét csinálni, ezért nem is próbálták meg. Csak időt spóroltak maguknak, mert biztosan nemet mondtam volna.

Tökre meglepett, gyakorlatilag tegnap tudatosodott bennem, hogy Tuki alkalmazta a zenekvízben az egyik kategória-ötletemet, az instrumentalt. Szerintem jó ötlet oly módon is felmérni, hogy mennyire ismeri az adott dalt, hogy felismeri-e énekhang nélkül is. Mivel én kislemezeket szoktam leszedni, és előszeretettel hallgatom az instrumental verziót is, ezért nekem ideális, és úgy mindenki számára jónak tartottam az ötletet. Azon mosolyogtam magamban, amikor Daki mondta Tukinak, hogy benne hagyta a háttérvokált. Vagy lehet, hogy azt mondta, hogy azt a változatot választotta ki, melyben benne van a vokál? A lényeg ugyanaz. Azt nem ő hagyta benne, hanem abból az a változat van. Nem mindegyik dalban van benne, engem például kifejezetten zavar, hogy például a Suara dalok instrumentaljaiban nem hallani a háttérvokált, mert az is hozzátartozik a dalhoz, és legalább annyira színesíti azt, mint maga a zene.

A konzolnál meglepetten vettem tudomásul, hogy nem volt akkora igény a Super Smash Bros.-ra. Most elkértem bagszitól a Nintendo 64-es játékot, és úgy voltam vele, hogy ne csak mindig Mario Kart legyen, és a SSB széria is legalább annyira népszerű, mint a Mario Kart, ezért legyen a sorozat első játéka. És végül megtaláltam a konzolt, hol volt a N64-em, de nem sokan játszottak vele. Ezek szerint nemcsak én tartom középszerűnek a játékot, szerintem a GC-s verzió, a Super Smash Bros. Melee volt a nagy ugrás minőségben. Akkor ezen túl Mario Kart, hiszen nyárra is szeretnék egy Nintendo konzolt.

Nagyon örülök a MAT-os connak, nemcsak mert 10 éves, és mert Petőfi Csarnok, hanem mert a főszervező, Uran célja, hogy összes régi MAT tagot meghívja, és együtt szervezzenek egy nagy cont. Nagyon szép, hiszen miért is ne lehetne egy rendezvény erejéig félretenni a nézeteltéréseket, sérelmeket? Egy hatalmas összefogással könnyedén lehet mindennél jobb cont csinálni. Tehát, ne felejtsétek el: 2013. július 6. szombat Rengeteg embernek, magyarán mindenkinek jelen kell lennie. Addig olvassátok Uran szervezői blogját, az idők során biztosan sok menőséget fog írni, és beavat minket a legnagyobb titkokba is, és már készülget az AnimeCon.hu oldal is.
Kitettem a MondoConos képeket, itt megnézhetők. Csak vasárnap jutott eszembe néhány képet csinálni, csak így spontán, hogy milyen jó a hangulat a karaokén.
És utólag az aNiwaCon képeit is kitettem online, ne csak letöltésre legyen.

2013. április 7., vasárnap

2013. tavaszi MondoCon - Vasárnap

Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos "segítőkész" formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy "ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni", vagy "ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött." vagy esetleg "ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött". A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet... de várjunk! Ancient memories... ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. :|

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^' Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:
  • Slayers: feel well
  • Fantasia: Dare Yori mo Zutto...
  • Macskarisztokraták: Thomas O'Pamacska dala
Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. :D Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto... eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható "bizony" szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható "igen" (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

http://www.youtube.com/watch?v=MWQ2WdN4S7k

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.

2012. szeptember 17., hétfő

aNiwaCon

Bontsatok egy csomag chips-et, vagy pattogtassatok ki egy nagy adag kukoricát, ugyanis rekordhosszúságú post következik! 3662 szó

És sikerült, megvolt! Jól éreztem magam, teljesen más szervezőnek lenni. Hiszen akkor teljesen más szemszögből látod az egészet, meg effektíve, annyira más minden, amikor azt csinálod, amit szeretsz, akkor nem ismer az ember fáradtságot.

Egyébként nem aludtam az éjjel. Péntek délelőtt jutottam el odáig, hogy leszedem az összes karaokét, biztos ami biztos alapon. Mert elvileg úgy volt, hogy Night hozza el. Péntek délután rá is kérdezett, hogy akkor én most leszedem a kfn-eket? Mondom neki, igen. Ő is elkezdi nézni a saját listáját, és akkor döbben rá, hogy a fele hiányzik neki. Szépen néztünk volna ki, ha meglenne a teljes lista, de a felére azt kellene mondani, hogy bocsi, de nincs. ^^' Úgyhogy ő is leszedte, ami még hiányzik, meg én is az összeset, most már megvan mind. Ő végül nem hozta el, de szerencsére nem is volt rá szükség. Péntek délelőtt olyan 11 óra fele kezdtem el, és szombaton 23 óra magasságában értem a Z könyvtár utolsó karaokéjához. Effektíve izgatott voltam az egész miatt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megcsinálom a legújabb Okui Masami dalból a kfn-t: Kyoukai Senjou no Horizon II: Sora no Uta. Nem volt könnyű, de akkor lettem még izgatottabb, amikor be akartam indítani Karafun Player-ben, és nem lehetett elindítani, mert folyton lefagyott. Mivel már senki nem volt online, ezért legjobbnak tartottam, ha megválok az 1.18-as verziótól, és 1.20-assal működtetjük a conon. Szerencsére az működött. De ezzel az a nagy baj, hogy ebben már csak a Player van meg, az Editor nincs. És ma megyek bagszihoz A TV-mért és a konzoljaimért, innen üzenem neki, hogy készüljön fel a komplett Windows 7 reinstallra a gépemre, mert már nagyon kijár neki. És akkor azon lehet, hogy működni fog ismét az 1.18-as Karafun.

Az éjszaka elment zenehallgatással, többször végighallgattam a JAM Project 3. best of albumát a JAM-ISM-öt, majd indulás előtt a Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow. Olyan különös ez a szám, kellemes atmoszférát teremt. 5.20-ra akartam elkészülni, hogy elérjem a 42-es villamost. Ja hát az már csak később jut eszembe, hogy a bagszi által kölcsön adott egeret, és a monitor kábelt otthon hagytam. Úgyhogy főtt a fejem, hogy mi lesz, de szerencsére mind a kettőre lett megoldás. ^^' Olyan 6.10 körül éreztem meg a Dürerhez. Fél 7-re kellett érkezni, és nyitották is akkor a bejáratot, de fél 8-ig nem csinálhattunk semmit, mert még takarítottak. Úgyhogy Night csak fél 8-ra tudott érkezni, de semmiről nem maradt le.  8 órától kezdhettük el a munkát, bár szerencsére nem volt túl sok teendő. Az általános segítők hozták a székeket nekünk, mi is mentünk 1-2 kört. Közben megjött Katayashi és Gh0sT, majd a Düreres hangtechnikus, ő kérdezte, hogy mikorra akarjuk, hogy kész legyen? Hát, mondjuk 10 órára úgy, hogy próbáltunk. Erre ő indulatosabban: Jó, abból lesz 11 óra, és kiment. Szabályosan megrémültem, de Eriszék gyorsan helyesbítettek, hogy 10.15-öt mondott. Jól van akkor, az belefér. Egyébként 10.40-re lettünk kész. Mert kiderült, hogy ha osztott képernyőn akarjuk a karaokét, akkor valamilyen VGA elosztó kéne (nem tudom a pontos nevét, hangtechnikában nagyon műveletlen vagyok), ami Gh0sT van, de otthon. Vállalta, hogy hazaugrik érte, nagyon hálás vagyok érte. Úgyhogy végül lett osztott képernyős karaoke, de ne lennék egyből ilyen pánikolós. ^^' Mert pont emiatt nem nagyon értettem, hogy ő most elmegy érte, vagy sem? Katayashi már a fejét fogta, de legalább a végeredmény jó lett. Ilyenkor össze-vissza kavarognak az agyamban a gondolatok, mint egy mosógépben, és semmi értelmesre nem tudok azonnal gondolni. Közben kiragasztottuk a dalok listáját a falra, de mint kiderült, semmit nem ért, ugyanis alapból a kisterem az jó, de két dologgal nagyon nem voltam kibékülve: 1. a fény. Ilyen rosszul megvilágított karaoke teremben még soha nem voltam. Sehol egy ablak, és a villanyok is a inkább hangulatvilágítást adtak, a papírok körül konkrétan sötét volt. A másik, ami nem tetszett, hogy kevés szék fért el. Én ennél azért jóval többet képzeltem el. De aztán kiderült, hogy én voltam a túlzottan optimista, csak 3 és fél sorban fért ki kb. 40 szék.  Nagyon nehezen lett összeszerelve a karaoke, sok munka volt, ezért lett volna jó, ha fél 7-kor azonnal tudunk kezdeni dolgozni. De amin meg voltam lepve, hogy 10.45-kor még senki nem volt, aki látogató. Most olvasom az esemény Facebook oldalát, hogy megint baj volt a beléptetéssel, és hogy a helyszínt mennyien szidják... És még azt hittem, hogy voltam túlzottam szkeptikus, amikor szétnéztünk múltkor a MAT-osokkal. Na most azt nem tudom, hogy mi az oka, hogy a helykiadás ilyen lassú volt, de azt igen, hogy a konzol részleg is nagyon lassan ment, jóformán sehogy, mert Düreresek nem adták oda a kulcsot, és senkit nem találtak, aki oda tudná adni. És igazából valamilyen szinten visszafogott a hatalmas lelkesedésemből, hogy ennyire akadozva haladtunk. Úgy voltam vele, hogy de jó, hogy 6.30-ra kell jönni, biztosan a 10 órási kezdésre minden tökéletesen kész lesz, és fogadhatjuk a látogatókat. Érdemben csak 8 órakor tudtunk elkezdeni dolgozni, ezek után álmodjak még... Meg aztán az vetett még vissza az önbizalmamból, hogy láttam, hogy milyen kevés látogató van. És most nem tudom, hogy most a nagy helyiségekben szóródtak szét ennyire az emberek, vagy tényleg jó, ha voltak 300-an, Bagszi szerint 1000 is megvan. Neki legyen igaza. Jövő tavasszal NosztalgiaCon lesz akkor. A karaoke amúgy egészen jól ment, nem énekeltek valami sokan, de egy páran jó hangulatot csináltak. Volt Lucy is, ő nagyon jól elszórakozott Nighttal és Megumival. Ja, és ugye a MegaSeiyuu-val voltunk ugye egy teremben. Mivel később kezdtünk, ezért átírtuk egy kicsit a programot, mert ők sem voltak kész. Úgy lett volna, hogy 10 órakor hagyományos karaoke, 11-kor Megaseiyuu. De mivel a hagyományos karaoke gyakorlatilag elmaradt, ezért abban egyeztünk meg a Megaseiyuu-sokkal, hogy átadják nekünk a 11 órát, cserébe elkérik a 17-20 óra közötti intervallum első óráját. Megkapják, hatalmasat segítettek ezzel. Milyen lenne már egy karaoke napot versennyel kezdeni? ^^' Kellett is az az 1 órás bemelegítés.

Bár a 12 órási versenyre kevesen jelentkeztek, mindössze 7-en. Úgyhogy Night folyamatosan járta a karaoke termet, és kérdezte az embereket, hogy akarnak-e nevezni. ^^' Végül 13-an lettünk. Az utolsó csajt én vettem rá, ugyanis most engedtük, hogy legyen LQ a versenyben, mert úgy voltam vele, hogy most úgyis az énekhangot, és az előadást értékeljük, így a hang minősége (nekünk) nem gond. Hát mit is mondjak a felhozalatról? Nagyon gyér volt. Én nem gondolom azt, hogy csak az Adarnás keménymag rendelkezik azzal a kiváltsággal, hogy csak ők tudnak jól énekelni, a többiek meg örülhetnek, hogy egyáltalán mikrofont foghatnak a kezükbe, de Lucy nagyon leiskolázta a többieket. A maximális 80 pontból 73,5 pontot ért el. Nem tudok részletes listát írni, mert elvesztettem a karaoke verseny papírjait. T_T A második helyezett az a csaj lett, aki korábban énekelte már a Maria Holic: Hanaji dalt, de valami eszméletlenül. :D És most sem hagyott cserben minket, 65 pont lett a jutalma. Most is apróbb hibáktól eltekintve, tetszett. De megígérte, hogy legközelebb mást fog énekelni. ^^' A harmadik helyezettnél kezdődik a nagy szakadás, ugyanis az már csak 51 pontot ért el, és az utolsó 19,5 pontot kapott. Úgyhogy nem veszekedtünk, könnyű dolga volt a zsűrinek, tessék legközelebb másképp csinálni. A legfontosabb: Bár lehet, hogy nem tűnt fel, de volt monitor a a színpadnál (a földön volt, mert sehova máshova nem tudtuk tenni), és direkt azért akartam az osztott képernyős megoldást, hogy ne háttal álljon az énekes a közönségnek, és lássuk az arcát. De az első hárommal ilyen téren nem volt gond, de a negyedik már háttal állt, és "mentek utána" a többiek. És mivel úgy pontoztunk, hogy 10 pont az énekre, és 10 pont az előadásra, ezért hiába énekelt valaki nagyon szépen, ha a vetítővásznat választotta közönségnek, annak csak 1 pontot adtam az előadására. Egy-két ilyenre adtam 3-4 pontot, akinek azért látszott az arcán, hogy átérzi a dalt. Majd legközelebb rendelek valami magaslatot, ha csak ezen múlik. Egyébként meg az éneket nem sok ember esetében lehetett szakmailag értékelni (nem mintha ennyire értenék hozzá). Tényleg bizonyítsátok be, hogy bárki képes nagyot alkotni. Az utolsó lány, aki én vettem be, nem is bántam meg. Nem énekelt olyan nagyot, de nagy lelkesedéssel adta elő, és ez nálam nagyon jó pont. És elcsípte a 4. helyet.

Aztán kisebb lélegzetvételnyi szünet, Dobay Ádám előadása. Aközben beszéltük meg a versenyt, néztem a konzolokat, meg úgy általánosságban körbejártam az épületet. És most sem azt láttam, hogy tolongtak volna az emberek. Úgyhogy keveselltem a jelenlévők létszámát, pedig számítottam arra, hogy 1000 ember jelen lesz. A konzolt nagyon jól kidekorálták bagsziék, az nézett ki a legjobban. Pedig csak egy pár egyszerű ötlet kell: nyomtató, olló, és máris olyan nagyokat lehet alkotni. Nekem is volt egy pár, de nincs már nyomtatóm, és bár fordulhattam volna bagszihoz, de mint kiderült, nem is baj, hogy nem lett megvalósítva belőle semmi, mert olyan sötét volt a kisterem, hogy nem sok látszódott volna belőle.

Zenekvíz, én vezettem. Jól ment, alapvetően nem volt nagy baj, két nagy hibát fedeztem fel magamon (ez volt életem első komolyabb közönségnek való beszéde. ^^'). Az egyik az, hogy éreztem magamon, hogy önbizalomhiányt sugárzok, ami pont a másik hibából fakadt, hogy kicsit össze-vissza mondtam a dolgokat, Night is többször elmékeztetett, hogy ezt nem mondtam, azt nem mondtam. Aztán kicsit rendszertelen lett, de  úgy tűnik, hogy erre komolyan fel kell készülni, megmondom őszintén, nem gondoltam erre. De majd legközelebb. Csalódtam, hogy csak 6-an játszottak. Mondjuk egyrészt amiatt, mert jóval több emberre számítottam a conon egyáltalán, meg azt reméltem, hogy több szék fér el, én reméltem, hogy legalább 20-an leszünk. Uranék 50 feladatlapot nyomtattak. Ennek a papírjai megvannak, úgyhogy tudok részletes eredménnyel szolgálni. Úgy volt, hogy 1-10 között az anime címét kellett megjelölni, majd 11-15 között a dal címét, és 16-20 között az előadó nevét.

Először lássuk a megfejtéseket, és a személyes hozzáfűznivalóimat. A vastagon kiemeltet kellett megjelölni.
  1. Ouran High School Host Club: Sakura Kiss - Chieco Kawabe Bemelegítésképp legyen valami könnyebb, csak egyvalaki nem találta el.
  2. Phantom ~Requiem for the Phantom~: Senritsu no Kodomotachi - ALI PROJECT Többen tudták volna az előadót, ami nem csoda, hiszen jellegzetes, de csak ketten találták el az anime címét. Ketten Saber Marionette J to X-re mentek rá. O_O Én láttam az animét, ezért tudom, hogy az milyen, ezért döbbentett le, hogy ez is jelölt lett.
  3. RAY the Animation: Yuunagi - Ohmi Tomoe Túl későn kaptam azt a tanácsot, hogy személyes kedvencet ne tegyek be. ^^' De arra voltam kíváncsi, hogy ismerik-e ezt a dalt, másrészt meg az animére akartam felhívni a figyelmet, mert nagyon kellemes alkotás. És egyvalaki el is találta.
  4. Saber Marionette J to X: Lively Motion - Hayashibara Megumi Direkt betettem a lehetőségek közé a Slayers NEXT-et is, úgy tudtam, hogy be fognak ugrani! T_T Ezt senki nem találta el, bár azt mondták, hogy tudják, hogy ki az előadó, nem csoda, hogy hárman is a Slayers-t jelölték be. Engem azért lepett meg, hogy nem ismerik, mert amikor 2006-ban animés lettem, és beleszerettem a japán zenébe, elsők között találtam meg ezt a dalt, és világszerte sokan ismerik, én is azonnal beleszerettem, és reméltem, hogy nálunk is sokan ismerik, de nem...
  5. Serial Experimental Lain: Tooi Sakebi - Nakaido "Chabo" Rei'ichi Na ezt a dalt speciel nem ismertem, bagszi javasolta, hogy tegyek be Lain-t, jó ötletnek tartottam, de senki nem találta el... Ez mi? Én azt hittem, hogy a Lain olyan kultusz-anime, mint a Neon Genesis Evangelion, ezért is tettem be képnek ezt, a dal mögé.
  6. Grenadier ~Hohoemi no Senshi~: KOHAKU - Shimokawa Mikuni Erre a Full Metal Panic!-ot tettem be beugratásképp, mert az is Shimokawa Mikuni dal, ezt sem találta el senki, de még a Full Metal Panic!-ot sem jelölte be senki hatosnak. Ez személyes kedvenc, kíváncsi voltam, hogy ismerik-e, de nem... Tényleg ki lesznek zárva ezen túl a személyes kedvencek.
  7. Night Wizard - The Animation: KURENAI - Miyazaki Ui Ez is személyes kedvenc, nem azért raktam be, amire Lucy gondolt. ^^' Csak ők találták el (Megumival voltak csoportosan).
  8. Higurashi Naku no Koro ni Kai: Naraku no Hana - Shimamiya Eiko Ez a dal a mai napig nagy hatással van rám, valahányszor hallgatom, úgyhogy ezt mindenképp be akartam tenni, volt is két jó találat.
  9. Full Moon wo Sagashite: Eternal Snow - Changin' My Lige Ennél könnyebbet nem is tehettem volna be, mi? Mégis csak ketten találták el. ^^' Pedig tényleg könnyítésképp tettem be, személy szerint nem ismerem a dalt, csak az animével sokszor találkoztam Adarnás berkeken belül, ezért gondoltam, hogy sokan ismerik, így betettem.
  10. Múmin: Yume no Sekai he - Shiratori Emiko Na erre nagyon kíváncsi voltam. Ez volt a legelső anime, amit leadtak nálunk, 1992-1993 környékén. Nekem kötelező program volt minden pénteken 19 órakor leülni a TV elé, egyszerűen imádtam. Persze, akkor még nem tudtam, hogy animét nézek. ^^' És akkoriban eredeti japán zenével ment, ezért voltam kíváncsi, hogy ki látta, ki mennyire emlékszik. Hárman tudták, ezt találták el a legtöbben az anime címeknél.
  11. Ranma 1/2: Lambada Ranma - Operatic Troupe Ki nem hagyhattam. XD És lám, nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolta, négyen tudták. Gondolom a Hayashibara Megumi kép is sokat segített, meg hogy elhangzott Ranma neve.
  12. Persona ~TRINITY BLOOD~: WORD OF THE VOICE - FLOW Négyen tudták, ez kellemes meglepetés. FLOW-t mindenképp akartam tenni a zenekvízbe, és azt gondoltam, hogy ezt a dalt nem ismerik annyira, de mégis. Azt nem tudom, hogy a kép mennyire segített, de a 11-estől kezdve olyan képeket tettem be, mely közvetve rásegíthetnek a megoldásra. Ide ALI PROJECT képet tettem ki, a Code Geass köti össze a két együttest. Egyébként szerintem azért tudták ezt sokan, mert az előadót felismerték, és mivel csupa nagybetűvel volt a cím a feladatlapon (ahogy eredetileg van), és sok ilyen FLOW cím van, ezért tudhatták sokan.
  13. WHITE ALBUM: Shin Ai - Mizuki Nana Egyetlen találat, pedig Mizuki Nanát az egész világ imádja, és megint az, hogy minálunk nem ismeri senki. ^^' Horie Yui-val a Dog Days anime kapcsán került kapcsolatba.
  14. Macross Frontier: Diamond Crevasse - Sheryl Nome starring May'n Ennek kapcsán is reméltem, hogy többen tudják, de csak két találat volt. Yonekura Chihiro (aki a képen volt) feldolgozta ezt a dalt. Ez egy érdekes dal, ajánlom figyelmekbe.
  15. Soukyuu no Fafner: Separation - angela Ujjongó közönség, lám ezt sokan ismerik, bár csak ketten találták el. Ez az egyetlen olyan dalrészlet, melyhez nem tudtam olyan képet találni, ami segítene, így Hamasaki Ayumi képet raktam ki. Night a végére ismerte fel, és meglepetten kérdezte, hogy ez nem ő? De igen. ^^'
  16. ONE PIECE: We Go! - Kitadani Hiroshi Meg akartam hozni a hangulatot a ONE PIECE képpel. Nagyon kíváncsi voltam, hányan találják el az előadó nevét, négy találat, gratulálok! Örülök, hogy máshonnan nem, a ONE PIECE-ből ismerik az énekest. :) Figyeljetek rá, mert sok ismeretlen mesterműve van.
  17. Kyoukai Senjou no Horizon: Sora no Uta - Okui Masami Nem is azért tettem be Okui Masami-t, mert már azt sem tudom hogy dicsérjem, annyira szeretem őt, hanem azért neki van Magyarországon is egy kis ismertsége, kíváncsi voltam mennyien ismerik fel a hangját, csak Lucy-ék tudták, de ők is onnan, hogy mondtam, hogy aki ismer, az tudja, hogy ki ő. Ők is csak ezután jelölték be. Ejnye, tessék sokan ismerni! DiGi Charat kép volt alatta, korábban énekelt az animének dalokat.
  18. Cardfight!! Vanguard: Believe in my existence - JAM Project Négyen tudták az együttest, szintén nagy gratuláció a versenyzőknek. A másik kettő a FLOW-t jelölte be, ami nem csoda, mert hangzásban van hasonlóság, és azt többen ismerik. Super Robot Wars kép ment, a sorozat szinte egybeforrt az együttessel.
  19. ToHeart2: Tomoshibi - Suara Azt hittem, hogy az Utawarerumono kép segíteni fog az előadó kitalálásában, hiszen az egy ismertebb anime, de ezt is csak Lucyék tudták. Sajnálom, hogy kevesen ismerik őt, pedig neki ilyen tipikusan "10000 közül is felismerni a hangját" típusú hangja van. De ez persze csak azoknak vigasz, akik tudják, hogy ki ő.
  20. Tsubasa Chronicles: Loop - Sakamoto Maaya Két találat, pedig ezt is azért tettem be, mert azt gondoltam, hogy az animét sokan ismerik. De hát nem. A kép az Escaflowne animéből volt, az is az énekesnőhöz kapcsolódik.
Az első 10-ért egy pontot lehetett kapni, a második 10-ért pedig kettőt, így 30 pont volt a maximum
Az eredmények:
  1. Üveg vs. Plasztik (Lucy & Megumi) - 22 pont
  2. Szűcs Eszter - 13 pont
  3. Bombicz Zsófi - 9 pont (6 helyes találat)
  4. Pévai Diána és Kocsis Dávid - 9 pont (5 helyes találat)
  5. Horváth Ditta - 7 pont
  6. Horváth Nelli - 6 pont
Holtverseny volt a 3. helyen, mint kiderült, jó döntés volt az 1 pont - 2 pont rendszer, így annak adtam a 3. helyet, aki többet talált el, ezt többen is helyeselték. De nem hittem volna, csak egy valaki jut el 50% fölé.

Zenekvíz letöltések:
A zenekvíz után Megaseiyuu volt, közben megint mentem szétnézni, meg egy kicsit játszani. Majd kicsit néztem a Megaseiyuu-t. Nagyon jó ötlet, de ez is olyan, hogy csak az emberek tudják igazán feldobni a hangulatát. Mi szükségeltetik? Önbizalom, és kreativitás, és spontaneitás, hogy amit látsz, abból azonnal a legjobbat hozd ki. Elnézegettem, de hogy a To Aru Kagaku no Railgun animéből volt részlet, eszembe juttatta, hogy én ezt meg akaron nézni. Már csak az opening dal miatt is. Az egyeztetések után 2 órás volt a Megaseiyuu, mi 18 órakor folytattuk. Egy páran még énekeltek. Volt egy lány, aki rettenetesen izgult, és ezt nem is rejtette véka alá, de minek? Olyan GYÖNYÖRŰEN énekelt! Nem volt lehetőségem mondani neki, de ha ezt olvassa, akkor elvárom a következő versenyre, vagy akár az Adarnásra is jöjjön el, mert  tényleg nagyon szépen énekelt. Hoshin Engi: Friends dallal állt ki. Azt a dalt egyébként is nagyon szeretem, és az előadás nem vett el belőle semmit. ^^ Lucy, Megumi és Night mellettem bohóckodtak, engem nem zavartak, sokan énekeltek még. Ezek közül jöhettek volna még egy páran versenyezni, és akkor talán nehezebb dolgunk lett volna.

Csúszott az eredményhirdetés, 19 óra lett volna, és mivel Night-nak 19.15-kor mennie kell a buszához, ezért megkértem Urant, hogy hadd hirdessünk mi először eredményt. Ott is voltunk 19 órára, lehetett is volna eredményhirdetés, de Mila még egy kvízt jelentett be. Hát akkor Night megy, és Erisszel hirdetünk ketten eredményt. De ő mégsem ment, Lucy-val, és Megumival beszélgettek. Eközben meg West megkért, hogy adjam át a karaokét az Interstella 5555 vetítésének, mert nagy csúszás volt, és a nagyteremben már nem maradt volna idő rá. Bár lettek volna még éneklők, de legyen. Segítettem átszerelni a laptopot, beindítottuk az animét, és utána átmentem a nagyterembe, ahol Lucyék mellett foglaltam helyet.

Beszélgettünk (amikor komoly volt a téma ^^') a conról, megbeszéltük a hibákat, és itt reagálnék a részemről azokra is, amiket Facebookon olvastam. Az, hogy csúszott az egész... Hát igen, de abból, amit láttam, nem a MAT hibája, a Düreresek nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy itt rendezvény van, amit szeretnénk 10-kor elkezdeni. Nagyon szimpatikus volt számomra az, hogy a MAT fáradhatatlanul dolgozott amikor csak lehetőségük volt, láttam rajtuk, hogy minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy 10 órakor rendben beengedjék az embereket. Arról nem tudok mit mondani, hogy a jegyárusítást is jóval később kezdték el, de gondolom, kapcsolatban van a készülődési nehézségekkel. És sajnos csúszott minden program a nagyteremben. A másik nagy gond, hogy megint nem lehetett kaját, piát behozni. Én ebben legfeljebb annyiban érzem hibásnak a MAT-ot, hogy előre meg lehetett volna beszélni a Düreresekkel, hogy engedjék meg, de egyetértek Lucy-val, amikor mondta, hogy mi van azzal, aki beteg, és nem ehet meg akármit, és az sem utolsó szempont, hogy a büfé drága. Szóval megértem, hogy ez senkinek nem tetszik. Legközelebb olyan helyre kell menni, ahol ez nincs tiltva, vagy megbeszélni az adott épület embereivel, hogy ne tiltsák.

A kvíz végét vártuk egyébként, és amikor Mila kiállt, hogy jöhet az eredményhirdetés, reméltük, hogy tényleg mi leszünk az elsők, de a cosplay... Különösen nem akadtam ki rajta, de Mila is ott volt, amikor megkértem Urant, figyelembe vehette volna, így olyan, mintha elfeledkezett volna rólunk, vagy nem volt fontos neki a kérésünk. És amikor megkérdezte a többedik eredményhirdetés után, hogy ki legyen a következő, akkor mi is feltettük a kezünket, meg a rajzversenyes csaj is (Orsi), és akkor mondja, hogy aki hamarabb kijön, az követekzik. HÁTUL VOLTUNK!!! Ezen már én is kiakadtam, hogy nem jutott eszébe még utána is, ahogy jelentkeztünk, hogy nekünk kérésünk volt? Olyan téren mindegy, hogy ez már nem osztott, nem szorzott, mert Night végül maradt, hát de akkor is, később, ha egy mód van rá, vegyék figyelembe az ilyen jellegű kéréseket.

A zenekvíz, és a karaoke verseny 3. helyezettjei nem jelentek meg, a nyeremények nálam vannak, az okleveleket meg Night fent hagyta a színpadon, remélem a MAT megtalálta és eltette. O_O Aztán már nem maradtunk sokáig. Nighték elmentek, én is fáradt voltam már (több, mint 30 órás ébrenlét után...), úgyhogy miután elbúcsúztam tőlük, visszamentem a Karaoke terembe, és megvártam a vetítés végét. De az Interstella megragadta a figyelmemet. Nagyon jó zenéje van! Ismertem a Daft Punk-ot, bár csak az Around the World című dalukat, de az nagy hatású volt. Nagyon jó zenét írtak az animének, ittam minden egyes jelenetét. Ezt meg fogom nézni, és rá fogok keresni az OST CD-re. Miután vége lett a vetítésnek, összepakoltam a laptopot, és hazajöttem.

Nagyon jól éreztem magam, és karaokét összességében jónak éreztem, remélem, mindenki jól érezte magát. Én kétszer énekeltem, először az éjszaka megcsinált Sora no Uta dalt, majd este a ONE PIECE: Mirai Koukai. Menni fog legközelebb az a bizonyos legmagasabb hang, így görbüljek meg! Élveztem a szervezés, és munka minden egyes pillanatát. Ilyen vagyok, amikor olyat csinálok, amit szeretek. Tettrekész, fáradtságot nem ismerek, sőt, akár vezetői szerepre is alkalmas lennék. Nem tudom, hogy a többiek mit gondoltak rólam, remélem, nem volt elegük belőlem, de nagyon lelkes voltam, pörögtem. Egy komolyabb bakim volt, amikor Megumi énekelte az Angel Beats!: My Soul, Your Beats! dalt, és Night jó előre szólt, hogy mi lesz a következő, hogy gördülékenyen menjen, és meg rá is mentem, hogy meglegyen, és tévedésből rákattintottam a dalra. XD És másik nagy baki pedig akkor volt, amikor vártam az eredményhirdetést, és a szervezőiben ezt mondtam: "Most a külföldi klubok versenye van". Mindig elfelejtettem, hogy vidéki. :D Vissza az egész. Remélem, hogy ha jól dolgoztam, legközelebb is csinálhatok karaokét. ^^ A negatívumokat meg gondoljátok át.
Köszönet jár egy pár embernek:
  • Erisz és Night -  a sok munkáért, segítségért, jó volt veletek dolgozni. :)
  • Megumi -  hogy elvállalta a zsűrizést
  • Gh0sT és Katayashi -  hogy elvállalták a hangtechnikusi munkákat, és hogy rengeteget dolgoztak, és segítettek. Külön köszönet Gh0sT-nak, hogy visszament azért az elosztóért. :)
  • Tukeinon - végtelen sok segítség, és tanács, és hogy engedélyezte, hogy használjuk a kfn-eket.
  • Uran - Megadta a lehetőséget, remélem, nem csalódott. :)
  • Lucynak külön köszönet a jó hangulatért.
  • És mindenki, aki énekelt, és versenyzett, hiszen nektek köszönhető, hogy jó volt a karaoke. ;)