Disney DVD-k potom áron

Ritkán találok olyat a bolhapiacon Békéscsabán, ami érdekel és megéri, de ha találok, akkor az nagyon megéri. Ez a Disney DVD-páros konkrétan 500 forint volt darabja.

Mind a kettő a duplalemezes extra változat. És igen, jól látjátok: A Pinokkió DVD bontatlan. Konkrétan volt is olyan gondolatom, hogy ezek valami tökéletes hamisítványok lehetnek, mert nem létezik, hogy ilyen áron ezek eredetiek. De itthon kibontottam, és bizony, eredeti mind a kettő. Ritkán fordul elő ilyen, de ezeket érdemes megbecsülni. Mondta az eladó egyébként, hogy most kiárusítást tart, mert egy darabig felhagy az árusítással. Ilyenekből nyugodtan megszabadulhat jutányos áron, segítem őt.

Meg is néztem ma a Pinokkiót, mert emlékeztem, hogy szerettem, amikor láttam. És ma már... Most is jó egyébként, de nem merném levetíteni a gyerekemnek. Ebben a mesében lényegében valósággá válnak az "elvisz a zsákos ember"-jellegű fenyegetések, ahogy a rossz gyerekek ahogy ahhoz a férfihoz kerülnek, mind szamárrá változnak és mennek a sóhivatalba. Mert a rossz gyerekek olyan buták, mint a szamarak. Csak a rajzfilm pont ellene megy a céljának, hiszen egyszerű intelmeket fogalmaz meg. Tücsök Tihamér, mint lelkiismeret, aki mindnyájunkban benne van, olyanokra tanítja a gyerekeket, amiket 4-6 éves, gyerekeknek mondunk.

Csak ugyanez a korosztály még nem képes különbséget tenni a fantázia és a valóság között. Elképzeltem, ahogy az ilyen korú gyerekemnek levetíteném... Szerintem a szamaras jeleneteknél megrémülne. A Pinokkió ráadásul azért is ellentmondásos, mert az első időkben a Disney pont arról volt híres, hogy eredetileg felnőtteknek írt Grimm meséket adaptált át gyerekbarát rajzfilmmé. A Pinokkió ebben komoly kivétel.

A Hófehérke és a hét törpe... ahogy emlékszem, csak az erdőben volt nagyon ijesztő, amikor a vadász elzavarta Hófehérkét, hogy ne találkozzon a gonosz mostohával. Azt majd holnap tervezem megnézni. Mindenesetre, ha jól tudom, a hófehérkéből három kiadás jelent meg DVD-n. Meg is van mind.

Szegeden városnéző túrán és moziban

Ahogy írtam reggel, ma Szegeden voltam. Eredetileg Pestre akartam menni, de annyira nem volt ötletem, hogy hova mehetnék, amitől érdekes lenne az ottlétem, hogy végül elengedtem a dolgot. Akkor találtam ki, hogy Szegedre megyek, amikor láttam, hogy a Cinema City-ben, hogy szerdánként kedvezményes nap van. Ilyen nincs Békéscsabán a Center Moziban, csak 12 év alatti gyerekjegy van. Ennek következtében a kedvezményes napon olcsóbb a Cinema City-ben a jegy, mint a Center Moziban normál napon.

Mivel korán ébredtem fel, ezért a 7.47-es vonattal mentem Szegedre. Az út nagyjából rendben volt, de egyébként nem nagyon szeretem a Békéscsaba-Szeged vasútvonalat, mert a pálya eléggé rossz állapotú, régi fajta vonat jár, ezért nem is jár gyorsan, illetve Orosházán szokott állni, mert ott várja be az ellenjáratot. De az út összességében rendben volt.

Ritkán járok Szegedre, de akkor mindig rácsodálkozok, hogy mennyire szép és barátságos város. Azért is jöttem már korán, mert akartam egy kicsit sétálni is a városban. Nem emlékszem arra, hogy valaha is láttam volna korábban, de akkor úgy mondom, hogy most vagyok életemben először úgy a Dóm téren, hogy megnézem magamnak.

Ilyen gyönyörű templom mellett csak úgy elsétálni, nagyon jó érzés volt. Nyugodt is, épp csak néhány ember volt akkor ott. Jó volt itt kicsit megpihenni. Szerintem gyakran járnék ide, ha szegedi lennék. Egyébként annyi az össz emlékem a Dóm térről, hogy amikor gyerekkoromban Monopoly-ztunk, akkor mindig összekevertem az egri Dobó térrel.

És ha már közel van a Tisza-part is, akkor sétálok ott is egyet.

Nagyon szeretem a vízközelséget, ezért számomra telitalálat volt. Megnyugtat, ellazít, a hullámzása, morajlása inspirál.

Illetve a közben van a Móra Ferenc múzeum, annak is nagyon szép a tere.

Azon gondolkodok, hogy nem tudok olyan nagy teret mondani Békéscsabán, ami ennyire inspiráló. Van a Szent István tér, amit szépen megcsináltak, meg legfeljebb a Csabagyöngye Kulturális Központ, de ezeket leszámítva nem jut eszembe olyan tere a városnak, ahol lehet pihenni, lehet gyönyörködni a kilátásban. Valószínűleg függ attól is, hogy egy város mennyire épít a turizmusra. Szegedet önmagában az is megkülönbözteti Békéscsabától, hogy egyetemi város, így a fiatalok számára amennyire lehet, igyekeznek vonzóvá tenni. És akkor ott vannak a fesztiválok, ami további fiatalokat vonz a városba. Békéscsabának semmi ilyesmi nincs, pedig az ilyen építkezések, terek azért is jönnének jól egy városnak, hogy a lakói otthonosabban érezzék magukat, több lehetőségük legyen a pihenésre, kikapcsolódásra. Azt gondolom, hogy ez is egy ok arra, hogy miért Békés megye lakossága fogy a leggyorsabban. Utánunk már csak Románia jön, ez sem segíti a cégeket, hogy ide jöjjenek.

De még mielőtt nagyon megszakérteném azt, amiről nem sokat tudok, folytassuk szegedi sétánkat. Ezután a Szeged Plazába mentem, mert ott van a Cinema City. Hosszú volt a séta a Kossuth Lajos sugárúton, de így is 12 óra előtt nem sokkal érkeztem meg. Mivel a mozi 12.30-kor nyit, ezért volt időm, kicsit szétnézni. Arra emlékszem, hogy 2001-ben jöttem ide többször, mert ekkor még nem volt Békéscsabán se Csaba Center (azt ebben az évben később adták át), se Media Markt (csak 2007-ben nyitottak nálunk üzletet), így nekem akkor nagy dolog volt egy ilyen üzletközpontba betérni. Utána sokáig nem is voltam, nem is emlékszem már hogy nézett ki annak idején. Biztos, hogy az elmúlt 20+ év alatt sokat dolgoztak rajta. Szép, benéztem a Libribe és az ALDI-ba, gyorsan eltelt az idő.

Nyitáskor vettem meg a jegyet a Dűne második részére. Aztán bent várakoztam. Volt ülőhely, így kényelmesen el tudtam foglalni magam. Ami a filmet illeti, összefoglalnám a véleményemet, de szeretném leszögezni, hogy ezek inkább első gondolatok. Ahhoz, hogy mélyebben kifejtsem a véleményemet, többször meg kell nézzem a filmet, meg a könyvet is el kell olvassam hozzá.

Az mindenesetre hasznos volt, hogy többször megnéztem az első filmet, mielőtt beültem volna a második részre, mert így legalább tudom, hogy honnan indulunk. Megvettem ugyanis az első filmet DVD-n és Blu-ray-en, így volt lehetőségem megnézni.

Összességében nagyon tetszett. Mondjuk az első 20-30 percben olyan érzésem volt, hogy ez egy olyan "átmeneti" film lesz, mint a Gyűrűk Ura: A két torony volt. Emlékszem, a Gyűrűk Ura trilógiából a második film volt, amit előszor láttam még annak idején, 2002 végén a moziban, és az első filmet nem látva, nem tartottam annyira érdekesnek. Ezért is kerültem relatíve későn a Gyűrűk Ura világába. Csak az első filmet megnézve értettem meg, hogy mi is történik a második filmben. A Dűne esetében viszont elég gyorsan felpörögtek az események. Végig ott volt a feszültség, végig vártam, hogy mikor csap össze a két tábor. Az egyik, amit kiemelnék, a magyar szinkron. Kiváló munkát végeztek a szinkronstúdióban. Nemcsak a szinkronszínészek, hanem a hangmérnök is. A hangerő váltakoztatásával remekül érzékeltette az adott szituáció súlyát. Az volt a kedvencem, amikor mintegy belső hangként két különböző hang szólalt meg egyszerre, mintegy sugallva, hogy ott az adott szereplő nem tűr ellentmondást. A másik, amit mindenképp kiemelnék, az Timothée Chalamet színészi játéka. Végig elhittem neki azt a személyiségváltozást (fejlődésnek még nem mondanám), amin a történet során Paul Atreides keresztül ment. Hogyan lett egy... ha nem is feltétlen ártatlan srácból, de egy tapasztalatlan, kissé naiv fiatalból, az a tudatos és magabiztos vezető, aki rájön arra, hogy akár manipulálhatja is a csapatát. Az egyedüli, ami nem tetszett, vagy jelen tudásom szerint feleslegesnek tartok, az a szerelmi szál, ami Paul és Chani között bontakozott ki. Amit eddig láttam a filmből, nem világos számomra, hogy miben vinné előre a történetet. Inkább tűnt egy intermezzónak, hiszen Paul úgyis elveszi az uralkodó lányát. De elképzelhető a következő filmből / könyv további történéseiből ez kiderül.

Tehát összességében nagyon jó érzésekkel jöttem ki a moziból, konkrétan azt érzem, hogy most tudtam igazán magamévá tenni a Dűne világát. Örülök, hogy megvan az első film, és a második is, ha megjelenik, biztos meg fogom venni.

Ezután Szeged-Rókus állomásról mentem haza. Jó nap volt, határozottan érdemes volt sétálni egyet a városban, utána filmet nézni. De a következő filmet majd Szolnokon fogom megnézni. Most láttam csak, hogy Szolnokon is van Cinema City, legközelebb oda megyek. Nem tudok arról, hogy Szolnoknak van-e bármi olyan látnivalója, mint Szegednek a Dóm tér, de majd szétnézek neten, és hasonlóan egy sétával egybekötött mozizást tartok majd ott.

A Szegedről készített képeket itt meg lehet tekinteni. Mivel mániám a vasútállomások fotózása is, így néhány település megállója is látható az albumban.

Jégvarázs II. DVD

Nagy öröm, hogy feltámadt a Pro Video Kft, és kiadványaival élénkíti a DVD-piacot. Közismerten ők felelnek többek között a Disney DVD-kért, és köszönhetően, hogy ismét aktívak, behozták a lemaradásukat, és kiadták az addig megjelent Disney filmeket DVD-n, például a Jégvarázs II-t. De ahogy már akkor is írtam, leginkább azért vettem meg, mert a DVD-re rákerült a német szinkron és német felirat is. Érdekességként megnéztem, a német változaton is rajta van a magyar szinkron és magyar felirat, úgyhogy jó eséllyel ugyanonnan származik a DVD. Úgyhogy ez jó extra számomra, de lássuk a DVD fő komponensét, magát a filmet.

Általában egy folytatással egy főtörténet utáni történetet szoktak bemutatni, amit alapvetően jó ötletnek is tartok, hiszen simán lehetne arról szó, hogy a főtörténet utáni “boldogan éltek, amíg meg nem haltak” sablont írja felül, és bemutathatná, hogy bizony utána is vannak nehézségek. Persze ez naiv elképzelés, hiszen az egész csak azért van, hogy egy sikeres franchise-ból még több pénzt csikarjanak ki. Ezért is van az, hogy az egyetlen máig is igazán minőségi Disney klasszikus folytatás az Oroszlánkirályból született. Annak kiválónak tartom a második részét. A lényeg az, hogy általában előre mennek a történetben, viszont a Jégvarázs II esetében ugyan szintén a főtörténet után vagyunk, de a lényeg pont az, hogy visszamegyünk, egészen a gyökerekig. Elsa ugyanis felkerekedik, hogy a múltjában rejlő titokra fényt derítsen. Maga a film eléggé nagy hatással igyekszik jelentőséget adni a múltnak, ugyanis Elsával együtt halljuk a távolból azt a hangot, amiből elég mély érzelem hallható ki, ez láthatóan Elsát se hagyja nyugodni. Eleinte nem beszél róla senkinek, végül, amikor nekivág az útnak, beszél a testvérének, Annának a hallott hangról, amiről hamar kiderül, hogy csak ő hallja. A hang forrásának viszont csak ő maga akar utánajárni, de persze Anna, Kristoff Sven és Olaf is utána tartanak, hogy segítsék az útján. Ez így nagyon izgalmasnak is tűnik, és pont az a trükkje a filmnek, hogy annak ellenére nézeti magát, hogy egyébként kiderül, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, ugyanis a film vége egyáltalán nem mondható emlékezetesnek. Egyáltalán nem úgy rémlik, hogy olyan hatalmas nagy titokra derülne fény, pedig egy párszor megnéztem már, tehát ha valami nagy dologról lenne szó, az biztos, hogy megmaradt volna bennem.

Ennek ellenére jó nézni, mert van egy olyan miliője, aminek okán egyáltalán nem csodálkozok azon, hogy annyian szeretik. Csak általában a Jégvarázsról elmondható az, hogy a benne levő Disney-s sablonokat korábbi klasszikusokban sokkal jobban kihasználták. Egyrészt Olaf nekem nagyon erőltetett, nem nagyon nevetek egyetlen poénján is. Az Aladdin Dzsinjénél viccesebb karakter a Disney történelemben nem létezik. A másik meg az, hogy még ha a testvérek múltjával meg is alapozták, hogy miért kötődnek egymáshoz annyira érzelmileg, ezt soha nem tudtam igazán átélni. Meg engem a zenék sem tudnak ugazán meghatni. Távol vagyunk már azoktól a bizonyos emlékezetes Disney zenéktől. Illetve egyet sokan idéznek, a “Legyen hó”-t (Let it Go), ami valamilyen furcsa okból kifolyólag LMBT “betétdal” is lett. Vagyis értem, hogy miért, mert maga a “Let it Go” cím utal az elengedésre, ami ugye elég gyakori LMBT embereknél, ha már csak a szerelmet nézzük. De akár utalhat arra is, hogy engedjük el azokat, akik nem képesek elfogadni minket olyannak, amilyen. Csakhogy a filmben Elsa valójában saját magától menekül, azzal az ürüggyel, hogy a testvérét, a népét védi. De valójában nem rendezte le a múltját, ennek fényében énekelte el, hogy “Let it Go” amit így sokkal inkább szánalmasnak tartok. Viszont a Disney meglovagolta az LMBT témát, ha már egyébként is trend lett, és belengette, hogy Elsa valójában leszbikus. Aminek a Jégvarázs II történetének szempontjából egyébként semmi relevanciája nincs, egyszerűen csak vissza akarták adni, hogy a “Let it Go” LMBT himnusz lett, hát akkor itt van nektek egy LMBT karakter. Ezenkívül a filmnek semmilyen LMBT vonatkozása nincs. Ez már inkább arra az új trendre utal, amerre a világ tart a PC-vel, a túlzott feminizmussal és a túlzott LMBT jelenléttel. A kritikusabbak szerint már jó ideje gondok vannak a Disney klasszikusokkal a trendek terén, én sokáig elnéző voltam velük. A Zootropolis volt az első, aminél érzékeltem, hogy talán ez sok lehet, de ami igazán bosszantott, az a Vaiana. Néhány klasszikus film formájában újragondolt változatát is átírták ennek jegyében, a legjobb példa erre az Aladdin, ahol Jázmin lesz az új szultán (szultána).

De térjünk vissza a Jégvarázs II-re. A DVD kiadvány a maga megszokott egyszerűségében jelent meg. Fekete tokban szürke színű lemez, és a film mellé semmilyen extrát nem csomagoltak. A borító viszont egész szép. A hivatalos kép került a DVD-re, és bár ugyan érthető, hogy miért van sok lehullott falevél a borítón (inkább őszi hangulatot sugároznak), az első film borítója jobban visszaadta a téli hangulatot. Ettől függetlenül a borító a maga egyszerűségével együtt is rendben van.

Úgyhogy küllemben újdonsággal nem szolgáltat a Pro Video, de ez a trend európaszerte, de talán világszerte is. Mindenesetre érdemes gyűjteni a Disney klasszikusokat és néha így is nézni a filmeket.

Film: 5/10
Kép: 8/10
Hang: 10/10
Szinkron és felirat: 6/10
Extrák: 0/10
Borító: 5/10

+ Végre nálunk is megjelent, ráadásul német szinkronnal és felirattal!
– Extrák nélkül, ráadásul maga a film is kifogásolható.

48%

A miniszter félrelép DVD

Ha már az utóbbi időkben belelendültem a DVD-k elemzésébe, akkor írnék még egyről, ami szintén megvan, és azt gondolom, hogy érdemes is írni róla. Ez pedig a Miniszter félrelép, mely a ’90-es évek egyik legsikeresebb – és talán az egyik legjobb – magyar filmje. Bár a legjobbal kicsit csínján bánnék, még a ’90-es évek távlatában is, hiszen szokás azt mondani, hogy igazán jó magyar film legalább 30 éve nem készül, és ez sem mondható feltétlen nagyon-nagyon kiemelkedőnek. Több tézis van arra, hogy miért nem készül jó magyar film. Egyrészről mondható, hogy alapvetően lényegesen alacsonyabb költségvetésből készül nálunk egy film, mint tőlünk nyugatabbra. De azért lehet példát mondani alacsony költségvetésű kiváló filmre is. Amit inkább indoknak szoktak mondani, hogy a magyar nép lelkületére utal, hogy nem a valóságra kíváncsi, hanem csak szórakoztassák őket. Ennek a szórakoztatásnak egy nagyon sajátságos változatába enged betekintést a film.

A szórakoztatás sajátságos formája leginkább abban nyilvánul meg, hogy a magyar színészet szinte legjobbjait láthatjuk, vagy legalábbis biztos, hogy a legtapasztaltabbakat, akik rengeteg színdarabban, filmben játszottak. Az az érdekes, hogy igazából ez is lehetne az a tipikus magyar film, ami csak szórakoztatni akar, nem hivatott minőségi alkotást a mozivászonra vinni, de a színészek döntő többsége olyan kiváló alakítást nyújtott, hogy magukhoz emelik a film színvonalát, és valójában emiatt látják sokan kiválónak ezt a filmet. Az biztos, hogy megérte annak idején, 1997 decemberében elmenni, megnézni a moziban ezt a filmet, én is láttam moziban. És azt kell mondjam, hogy most is jó volt újra megnézni. Én személy szerint nem rajongok annyira Koltai Róbertért, mert már az a túlságosan esetlen személyiség, aki már segíteni nem képes magán. Nagyon emlékezetes filmes alakítást sem tudok tőle mondani. Egyetlen egy megnyilvánulását szerettem, amikor az Activity című vetélkedőben rajzolnia kellett, az nagyon poén volt, ahogy elintézte. Kern Andrást viszont nagyon jó színésznek tartom. Hihetetlen spontánnak tűnnek az alakításai, mintha teljesen eggyé válna a szereppel, amit alakít. Sőt, én még a Heti Hetesben is szerettem, amikor egy-egy hír kapcsán eljátszották az adott jelenetet, vagy úgymond “elfogott egy levelet”. Azok nagyon jók voltak. Egyetlen egy megnyilvánulása volt nagyon kellemetlen. Azt hiszem, 2002 húsvétjának környékén volt az, hogy a Heti Hetesben volt vendég, és mindenkit meglocsolt. Ezt leszámítva nagyon szimpatikus, amit csinál. Ebben a filmben is azt gondolom, hogy nagyon jól alakította a miniszterelnök szerepét.

Mert miről van szó? Vitt Péter miniszterelnök egy éjszakai légyottra hívja el az ellenzéki titkárnőt, Tündét az Astoria szálló elnöki lakosztályába. Minden jól indul, érzékelhetően Tündének is kívánatos a miniszerelnök úr. Amikor épp beindulnának a dolgok, Tünde elhúzza az ablak függönyét, és az ijedtségtől dermedten konstatálja a holttestet, ahogy rácsukódott az ablak. Innentől indul be igazán a történet. Hiszen milyen már az, hogy a miniszterelnök úr egy holttest “jelenlétében” tart légyottot az ellenzéki titkárnővel? Minimum véget vetne a politikusi pályafutásának, ha ez kitudódna. Hogy ennek elejét vegye, a miniszterelnök úr magához hívatja a titkárát, Galamb Sándort, aki az éjszakai ülésen helyettesíti a miniszerelnök urat, hogy addig “foglalkozzon” ő a holttesttel. Ezzel pedig egy véget nem érő hajsza indul meg a “túlélésért”, amit tovább bonyolít a titkárnő, Tünde barátja, aki nyomoztatott a barátnője után. Emellett fény derül arra is, hogy ki az a titokzatos holttest, és további szereplők bonyolítják a történetet.

Alapvetően nagyon jó film, tele eszméletlen poénokkal. Sőt azt is ki lehet jelenteni, hogy 2020-ban is nézhető, de azt gondolom, hogy ott követték el a súlyos hibát, hogy annyi szálat “kötöttek” már a végére a történethez, annyi oldalról igyekeztek poénokkal megtölteni a filmet, ami ugyan sikerült, mert sok nevettető jelenet van, de a végére annyira bonyolult lett az egész, hogy abból már csak egy módon lehetett kijönni: Megjelent a rendőrség, és mintegy gordiuszi csomót elvágva, letartóztattak mindenkit, akinek köze volt azon az éjjelen az elnöki lakosztályhoz. Itt a kevesebb, több elve jobban érvényesült volna.

Minden másban jó a film, és tényleg az átlag magyar filmek felett van, színvonal terén. Amire külön kitérnék, az a zene, a filmhez írt dalok. Hihetetlen kontrasztos számomra. A filmet Somló Tamás: Találj rám című dala nyitja. Hihetetlen kellemes dal, mondjuk effektíve nagyon szeretem Somló Tamás énekesi karrierjét, de erről írtam már többször, és fogok is még. Jelen van Geszti Péter is, aki hát… Hozza a szokásos színvonalát, amit rapszodikusnak mondanék. Egyrészt az idétlen játéka a magyar nyelvvel, ugyanakkor érzékelhetően mindig vigyázott arra, hogy ne menjen le egy színvonal alá, ezért tartották őt sokan jónak a ’90-es években. Itt debütált a Jazz+Az nevű formáció. A film végefőcímdalát Kern András és Koltai Róbert együtt éneklik (Csak ússzuk meg!). Alapvetően nem rossz, de felejthető dal. Ami a mélypont számomra, az Postássy Juli: Puszinyuszi című dala. Egyrészt ott azért adta alább Geszti Péter szövegileg, másrészt undorító számomra az a “játék”, amit Postássy Juli művel a dal végén. Kapcsolódik ugyan a filmhez, de nem vagyok kíváncsi arra, hogy miket mondana a férjének az ágyban. Főleg úgy nem, hogy egy középkorú, kövér férfit képzelek el mellé, aki szexuálisan teljes mértékig kivénhedt. De majd tervezem megvenni a filmzenét, mert amúgy nem rossz, meg hát gyűjteménybe miért is ne?

Maga a kiadvány egész jó. Szeretem, ha a belső lapon olvashatók a jelenetek címei, és a lemezre nyomtatott kép is rendben van. Extrák terén is kiemelkedő a DVD, hiszen az interjú együttesen majdnem 50 perc hosszú. Egyetlen hátrány, hogy nem lehet egyszerre lejátszani az egészet. A werkfilmet is érdemes megnézni, bár itt belevágtak néhány mondatot az interjúkból. Érdekes volt megtudni, hogy ez a film az átlag magyar költségvetéshez képest több pénzből készült. A rendező, Andy Vajna hozta magával a filmkészítés amerikai kultúráját, hiszen minálunk egyáltalán nem bevett gyakorlat az úgynevezett átforgatás. Ennek az a lényege, hogy ugyanazt a jelenetet többször, több kameraállásból veszik fel. Ez azért lehet jó, mert előfordulhat, hogy úgy találnak meg egy jó kameraállást, vagy valami nagyon jó jelenetet, amire ott a forgatás során nem is figyelnének fel, csak utólag, a vágás során lenne szembetűnő. Csak a színészek inkább arról panaszkodtak, hogy ez rettenetesen fárasztó, mert egy-egy jelenet felvétele sokkal tovább tart. Nem utolsósorban, mivel a többszörös felvétel következtében sokkal több kockát vesznek fel, ezért a forgatás is sokkal költségesebb. A csoportkép készül is érdekes, és azt is jó volt látni, hogy a balesetet hogy vették fel. Erre külön nagyon kíváncsi voltam. Aztán megnézhető még a “Csak ússzuk meg!” és a “Puszinyuszi” videoklipje. Az utóbbi valamiért rövidített változatban került fel, amit a dal szörnyűsége miatt ugyan nem bánok, de azért azt, hogy valahol meglegyen teljes változatban, azt azért díjaztam volna.

Mégsem kifogástalan a kiadvány. A kép ugyanis eléggé rossz minőségű. Pixeles, a színek is olyanok, mintha videokazettáról másolták volna DVD-re. Az extrák képminősége viszont meglepően jó. Az méltó a DVD-hez. A hang nagyjából rendben van. 2.0-ás magyar hang van rajta, feliratot nem készítettek a filmhez.

Jó lett volna egy olyan DVD-n őrizni ezt a magyar filmet, mely kép és hang terén kifogástalan minőségű. Ha már ennyire népszerű, és a mai napig emlegetik. Főleg, ha ennyire drága volt a gyártása. Ehhez képest a DVD kép- és hangminőség terén sokkal inkább low budget feelinget ad. Élek a gyanúperrel, hogy ez a DVD is 6-7000 forint volt eredeti árán. Hát távolról sem ér annyit. De alacsony áron, mint jó magyar filmet, megéri megvenni.

Film: 8/10
Kép: 5/10
Hang: 6/10
Extrák: 8/10
Borító: 9/10

+ Mert készül jó magyar film
– Hozzá méltatlan kép- és hangminőség

75%

Macskarisztokraták első kiadás DVD

A következőekben több olyan Disney DVD-ről fogok írni, mely a DVD-korszak elején jelent meg. Igazából teljesen spontán jött az ötlet, hogy ezeket is újra megnézzem. Pár napja ilyen “visszarévedésképp” nézegettem a Macskarisztokraták első kiadású DVD borítóját, és kicsit elmélkedtem magamban azon, hogy mennyire más volt a DVD-piac, amikor felfutóban volt még a DVD-formátum, amikor figyelmes lettem egy számomra fontos információra: A DVD-n rajta van a HOLLAND SZINKRON és HOLLAND FELIRAT!!! Azonnal betettem a lejátszóba, hogy megnézzem! Kigondoltam közben azt is, hogy abból a szempontból is hasznos lehet megnézni az első kiadású Disney DVD-ket, hogy lássam, hogy mennyit változott, fejlődött a kép- és a hangminőség. Mások-e a mai DVD-k a régiekhez képest. Meg arra is kíváncsi voltam, hogy a jelenlegi A2-es szintű (alapfokú) holland nyelvtudásommal mennyit értek egy filmből.

Az első meglepetés az volt, hogy a kép meglepően éles, még Full HD TV-n is. Próbáltam kivetnivalót keresni a képminőségen, de csak oda jutottam magamban, hogy ez az egyik legélesebb képű DVD, amit eddig láttam, amióta komolyan figyelem a képminőséget. Aztán rájöttem arra, hogy ez azért van, mert a képarány 4:3-as, így a 720×540-es képarány kisebb területen oszlik el a TV-n, ezért van az, hogy ennyire éles a kép. A 16:9-es képaránynál ugyanis az a helyzet, hogy nem úgy válik szélesvásznúvá a kép, hogy úgy szélesítik ki a képet, hogy nem a függőleges pixelmennyiséget (540) tartják meg, hanem a szélességet. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a 720 aránylik a 16-hoz, és a 9-es arány jön a “magassághoz”, ami nem 540 pixel, hanem 405. Tehát, kisebb képet látunk valójában, ezért pixelesedik be a kép HD TV-n. Csak ez nem tűnik fel CRT TV-n, mert a 4:3-as képaránynak köszönhetően ugyanolyan széles marad a kép, míg HD TV-n a kicsinyített kép “terül szét”. Ezt így láttam meg. Úgyhogy szélesvásznú képen ugyan többet látunk, de azt valójában lekicsinyítve.

A hang meglehetősen furcsa holland nyelven. Bár ahány külföldi nyelven néztem meg a Macskarisztokratákat (angol, német), oda jutottam magamban, hogy a magyar magasan a legjobb. De valójában ez azért van, mert minálunk a rajzfilm lényegesen később, csak 1994-ben debütált. Tehát nem 1970-ben mutatták be, mint a világ számos pontján. Ezt pedig azt hozza magával, hogy egyrészt maga szinkronfelvétel is jobb minőségű, másrészt a hangzás is újabbnak hangzik. A magyar szinkron egyébként is híres érzelemdús szinkronjairól, és ebben a rajzfilmben a “korkülönbség” miatt ez hatványozottan megmutatkozik. Az évtizedek során érzelemdúsabbak lettek a magyar szinkronok, és ez a dalokban is megmutatkozik. Érdemes meghallgatni egy ’60-as évek beli dalt, és egy ’90-es évek beli (jobb) dalt, hallható a különbség. Bár az az érdekes, hogy Hollandiába sem 1970-ben jutott el a rajzfilm, hanem 1980-ban. Hogy miért vártak ott vele ennyit, azt nem sikerült kiderítenem, de azt igen, hogy meg akarták tartani a karácsonyi debütálást, ahogy volt eredetileg is volt, így Hollandiában is december 24-én volt először látható a Macskarisztokraták. Viszont lett egy szomorú vonatkozása is a rajzfilmnek Hollandiában, ugyanis Thomas O’Pamacska eredeti holland szinkronhangja, Louis Neefs a debütálás napján balesetet szenvedett, és másnap, december 25-én meghalt. 2008-ban szinkronizálták újra a rajzfilmet, ekkor Thomas O’Pamacska hangját Louis Neefs fia, Günther Neefs adta. Mivel a DVD 2001-2002 körüli kiadású, ezért a régi holland szinkron van rajta. Rátettem a holland feliratot is, mert eléggé nehezen érthető a holland beszéd. Ellenben az írt szöveggel boldogulok, mert a jelen holland nyelvtudásom arra már jó, hogy az ismert szavakból kikövetkezessem a mondat jelentését, ráadásul a némettel való hasonlóságnak köszönhetően több szót is felismerek. Csak hát, ahogy a magyar szinkron és felirat esetében is szokás, a holland esetében is előfordul, hogy teljesen mást most a szinkronszínész, mint ami írva van. Így valójában nagyon keveset értettem a holland beszédből.

Egyébként a kép- és hangminőség már ekkor rendben volt. A hang 384 kbps, a kép is 4-6-8 mbps között váltakozott, mint az új DVD-knél. De eszembe juttatta azokat a DVD-reklámokat, amely tűéles képpel, és kifogástalan hangminőséggel reklámozták magát a formátumot. A valóság ezzel szemben az, hogy a DVD-re is veszteséges formátumban került rá a kép és a hang. Igazából ma már ez nyilvánvaló, mert Blu-ray-en amellett, hogy a kép Full HD-s, a bitrátája 20-25 mbps között váltakozik, a hang meg valami 2200 kbps veszteségmentes… Nem akarok butaságot mondani, ha megnézek egy Blu-rayt megnézem, hogy milyen bitrátája van a hangnak. De visszatérve a DVD-re, a képminőség elsősorban CRT TV-k miatt volt látható tényleg tűélesnek és tökéletesnek, ami pedig a hangot illeti, egy jobbfajta 5.1-es házimozirendszer olyan hangot kreált a DVD-ből, hogy kis túlzással tényleg olyan, mintha moziban lennénk. Ezt a kis “csalást” valójában azért engedhették meg, mert a már a 320 kbps mp3-as zenének is van olyan hangminősége, hogy kevesen hallják a különbséget az mp3 és valamelyik veszteségmentes formátum között. Ugyanez 384 kbps-ben még kevésbé hallható. De veszteséges, mert a veszteségmentes hangminőség valahol 750-800 kbps-nél kezdődik. Ez függ a rippelés minőségétől, és hogy mennyire “hangos” a zene. A nagyon hangos zenéknél 1300 kbps is szokott lenni.

Ennek a kiadványnak érdemes lefényképezni a belső borítóját, mert egyrészt itt vannak azok a fejezetcímek, amiről beszéltem korábban, hogy hiányolok, másrészt a DVD lemezen is kép van, ami számomra szintén egyedivé teszi a kiadványt. Olyan sok extra egyébként nincs a lemezen. Ráadásul nem is értettem sokat belőle, mert a legelején, mielőtt a menübe belépünk, kell megadni a nyelvet, és én itt adtam meg a hollandot. Így az extrák is hollandul mentek, csak mivel nincs hozzájuk holland felirat, ezért csak a szöveget hallottam, amiről mint írtam, nagyon nehezen érthteő számomra. De amit tudtam, azért, azt értelmeztem. A 7 perces “így készült” videó a legkevésbé sem teljes körű. Sokkal inkább a dalok keletkezéséről volt szó. Van egy kis képeskönyv, ami nagyon érdekes, mert az első vázlatokat is megmutatták. Hát, nagyon jól tették, hogy finomítottak rajta, de az elsők képeken lévő macskák inkább ijesztőnek tűntek. De fokozatosan láthattuk, jutottak el a rajzfilm végső állapotáig. Szintén érdekes volt a “kisegér a nagyvárosban” kisfilm, ami hasonló jellegű rövidfilm, mint amit a ’90-es években a Walt Disney Bemutatja című blokkban láthattunk, Plútó, Donald kacsa, Mickey egér, és hasonló pár perces rövidfilmek. Ezzel Roquefort-ra reflektálnak, ahogy bemerészkedik a nagyvárosba, hogy szóljon a kóbormacskáknak, hogy Hercegnő és a kiscicák bajban vannak. Rátették még a “Minden ember macska nem lehet” című dalt is, szöveggel, így lehetett énekelni (jelen esetben hollandul). Karaokénak nem mondanám, mert az ének is hallható volt. Végül volt egy rövid, tényleg 4-5 éves gyerekeket megpályázó játék, ahol első körben egy kvíz volt… Na itt végképp meg voltam lőve a holland tudásommal, mert tényleg nagyon keveset értettem a beszédből, így sok esetben csak tippeltem a helyes választ. Maradjunk annyiban, hogy nem megyek lottózni. Egy másik játékban képeket lehet kifesteni. De ez annyira fantáziátlan, hogy ott volt a festék színének a száma, meg rajz részei is meg voltak számozva, így csak sorrendben el kellett számolni 1-től 5-ig...

Azért mindenképp érdemes volt megnézni ezt a DVD-t, hogy lássam a képet. Viszont mostani fejjel azt gondolom, hogy a kezdetekben sem gondoskodtak minden esetben a megfelelő mennyiségű extrákról, hogy igazán minőségi legyen a kiadvány. Ez igazából csak drágítja az eredeti 6.990 forintos árát a DVD-nek, amennyiért adták annak idején. Ez irgalmatlan összegnek számított 2002 körül egy DVD-ért. De a borítóra, a kép- és hangminőségre nem lehet panasz. Nekem igazából nagyon tetszik, hogy kötelező angol és magyar szinkronok mellett helyet kapott rajta a francia és holland. Ezeket a nyelveket azért mégiscsak többen tanulják, így akár nyelvoktató DVD-nek is elmehetne. Ha még a német hang és felirat is rajta lenne, bearanyoztatnám ezt a DVD-t.

Film: 9/10
Kép: 10/10
Hang: 9/10
Szinkron és felirat: 10/10
Extrák: 6/10
Külcsín: 9/10

+ Minden szempontból kiváló minőség
– Kevés extra, ennek fényében nagyon drága volt annak idején

91%

Ralph lezúzza a netet DVD

És a mai nappal meglett a harmadik Disney DVD, ami még hiányzott, a Ralph lezúzza a netet. Így már teljes a Pro Videós újkori Disney DVD gyűjteményem. Ezt is a Libriben vettem, de ezt már meg kellett rendelnem, mivel ezzel már sehol nem találkoztam. Sajnos ez még mindig 2.990 forintos áron van, és sajnos a külcsín miatt ennyit nem ér meg, de szerencsére tudtam valamennyit faragni az árából. Végsősoron 2.162 forintot fizettem a DVD-ért.

Igazság szerint nagyon nem is ér többet 1.990 forintnál, mert hát ezen a kiadványon sincsenek extrák, és igazság szerint a fekete tokkal és a szürke színű lemezborítóval sem tudok megbarátkozni. Viszont a borító szép, és maga a film is bőven kárpótol a kiadvány fapados mivolta miatt. Nagyon jó folytatása a Rontó Ralph-nak, nagyon tetszettek az ötletek, és azt gondolom, hogy jól kihasználták a benne rejlő lehetőségeket. A történet röviden: Minden szép és jó, Vanellope von Cukk nagyon jól érzi magát a játékában, olykor Ralph is besegít neki, hogy jobban élvezze a Cukorláz versenyeit. Egyik ilyen alkalommal, amikor az egyik lány játszott a Cukorlázzal, és természetesen Vanellopét választotta karakterének, Ralph egy rövidítést “rontott” Vanellopénak. A játékos lány azonnal észrevette, rá is fordult, Vanellope pedig annyira élvezte az új útját, átvette az irányítást az játékosa felett. Természetesen a lány is a saját igazát akarta, ebből pedig egy kisebb adok-kapok keletkezett a kormányért. Ennek pedig az lett a vége, hogy a kormány eltört. A játékterem tulajdonosa mivel nem tudta visszatenni, ezért úgy döntött, hogy pénteki hatállyal leselejteti a játékot. Így viszont a Cukorláz lakóinak nem lesz hol lakniuk. Vajon hol vehetnének maguknak másik kormányt? Erre csak az internet lehet a megoldás. Ebayen lehet kapni egy példányt a kormáyból $200-os áron. Irány hát az internet!

Az egész internet világát kiválóan megjelenítették. Mint egy hatalmas, nyüzsgő metropolisz, ami ráadásul nagyon hangulatos. Nagyon jó volt az is, ahogy Google működését bemutatták. Nagyon is el lehet képzelni, hogy a Google tényleg úgy tud rólunk mindent, ahogy itt megjelenítették. A keresési kifejezéseinkből jóformán a fél életünk visszafejthető… Remekül megjelenítik az első időkben történő felelőtlen használatot is, ugyanis amikor Ralphék eljutnak az eBay-hez, nem tudták, hogy működik, ezért egyre-másra licitáltak túl saját magukra. Aminek az lett a következménye, hogy a $200-os árból $27.001 lett. Ekkor szembesültek arra, hogy ez bizony emberi mértékben mért amerikai dollár, amit ki kell fizetniük, ha meg akarják kapni a kormányt.

Megkezdődik a pénz utáni hajtóvadászat, ugyanakkor a Disney itt mutat valamit az általánosan ideálisnak ábrázolt világából. Mert hát hogyan szerezzenek pár nap alatt $27.001-et? Természetesen többek között a sötét net bugyraiból. Egészen pontosan egy spam által terjesztett játékba csatlakoznak be. Ha azt megnyerik, övék a pénz. Azt gondolom, hogy itt a Disney némileg saját csapdájába esett, hiszen az alapvetően jó, hogy megmutatják a tolakodó spameket, de ezek veszélyeit szemérmesen elhazudja. Egyrészt maga a játék a játék sem annyira veszélyes, másrészt, az ebből származó nyeremények sem feltétlen valósak, harmadrészt az ilyen weboldalakról gyönyörűen a gépünkre települhet a vírus vagy / és kémprogram. Ilyen itt nincs. Gyerekbaráttá akarták tenni, de itt inkább azért káros, mert az internettel már egészen kiskorban találkozik a gyerek, és ha valamit rosszul csinál, azt a gyerek is ugyanúgy megszívja, mint a felnőtt. Ez a része ebből a szempontból nem tetszett, de úgy maga a cselekmény érdekes, érdekfeszítő volt, a karakterek is, annak ellenére, hogy a dark web “gyerekbarát” verzióját jelentítették meg.

A vírus is megjelenik, de más szempontból. Egészen pontosan amikor Ralph és Vanellope összevesznek, és ki barát, meg ki nem. Az ebből fakadó érzelmi bizonytalanság miatt lepi el az internetet az vírus. Ez is olyan, hogy persze legyőzik, de itt is inkább idealista a Disney. Persze, le kell zárniuk a filmet valahogy, és lehetőleg szép befejezést kapjon, de azért az ilyen nyilvánvaló mondanivalókat már én sem fogadom fel feltétel nélkül. Ennek ellenére maga a film tetszett. Tetszett a tálalás, az internet világának megjelenítése, a történet menete is. Így azt mondom, hogy megbocsájtható a hibái, ha azt a helyén kezeljük.

A lemezen a kép minősége nem kifogástalan. Kicsit pixeles, itt jobban látszott, hogy DVD-vel van dolgunk. A hang megfelelő volt, a szinkronhangok egyébként a régiek, mindenki átjött az első filmből. Szerencsére jó is volt a magyar szinkron, így nem is volt okuk a cserére. Viszont a feliratnál (felirattal szoktam nézni a filmet) észrevettem egy-egy helyen elírást, elgépelést. Ahhoz hozzászoktam, hogy a feliratozott szöveg teljesen más, mint a felmondott (természetesen az értelmük ugyanaz), de sajnos elírást is lehet találni még a hivatalos kiadáson is. Ez sajnos itt is megtörtént. Extra meg (ahogy említettem az elején) nincs a lemezen.

Összességében megéri megvenni, mert a jobb minőségű Disney animációk között van. Ötletes a folytatás, a szokásos Disney-klisék ellenére kifejezetten élvezetes volt.

Film: 7/10
Kép: 7/10
Hang: 10/10
Szinkron és felirat: 7/10
Extrák: 0/10
Borító: 6/10

+ Jó film, és kiváló a szinkronhang
– Extrák hiánya

61%

Dumbó élő szereplős DVD

Ma megvettem a második Disney DVD-t, ami még hiányzott a gyűjteményemből, a Dumbót. Ennél a DVD-nél vártam a leginkább, hogy menjen le az ára, mert ezt láttam a moziban, és emlékszem, milyen rossz szájízzel jöttem ki a film végén. Sokat nem reméltem tőle, de tudtam, hogy sokallani fogom érte az 1.999 forintot, és bánni fogom, ha az lesz, hogy feléled a Pro Video, és újra piacra dobja, immár nyomott áron, 990 forintért. Mindenesetre megvettem, vállalva a következményeket, és nem kaptam jobb eredményt, mint a moziban.

Már az első Disney klasszikusok megfilmesítésénél hangosak voltak azok a kritikák, hogy a cég végső célja ezekkel a filmekkel nem más, mint megtömni, az amúgy is feneketlen páncélszekrényüket. Ezt már akkor elhittem, láttam benne igazságot. Gyakorlatilag nem is túlzás kijelenteni, hogy ha készpénzben lenne minden pénz, ami a Disney birtokában van, rekonstruálhatnák maguknak Dagobert bácsi páncéltermét, mert akkorára van szükségük. De én ezzel alapvetően nem foglalkozok. Úgy vagyok vele, amíg kiváló filmet látok, addig a bevétel, és a ráfordítás, számomra csak egy extra információ, ami anyagiakban és sikerben is visszaigazolja a film minőségét. Ideális esetben, persze. De ezt a filmet annyira rossz volt látni, hogy itt már én is azt gondoltam, hogy a Disney már nem jön ki új ötlettel, csak a pénz a fontos. Konkrétan meg is fogadtam, hogy se az Aladdint, se az Oroszlánykirályt nem fogom megnézni a moziban. És így is lett. Nem láttam őket, fogalmam sincs, milyenek.

A legrosszabb az egész filmben a színészi játék. Az csak egy rossz pont, hogy mindenki sablonszerepet játszik: Ott vannak a gyerekek, akik még hisznek a csodákban, a csodákból kiábrándult apjuk, valamint a pénzéhes cirkuszigazgató, aki mindent a bevételben mér. De ennél rosszabb, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy a színészek nem élvezik a szerepüket. Eljátsszák a szerepüket, mert leszerződtették őket, de nagyon ritkán látok ennyire erőltetett színészi játékot. Konkrétan olyan érzésem volt, hogy a színészek utálják az egész filmet. Csak legyenek túl rajta a lehető leghamarabb. Egyetlen egy szerep tetszett, a kövér cirkuszi mutatványosé, aki a végére hableány lett. Talán nem is ez, nem maradt meg bennem, hogy mi lett ő a film végére. Az a lényeg, hogy ő az egyedüli, aki jó volt színészként. Nagyon tetszett az a jelenet, amikor eljátszotta, hogy ő a vízben akar lenni, hogy megtévessze a rendőröket. Ahogy bedobta őket a vízbe, az tényleg vicces volt, és nevettem rajta. De sajnos ez az egyetlen jó jelenete az egész filmnek.

Pedig látványvilágra nem lehet panasz. A film 1919-ben játszódik, láthatóan azon voltak, hogy korhű jelmezekkel és ruhákkal, tárgyakkal, felszerelésekkel, visszahozzák az adott kort. Ebben mindenképp a maximálisat nyújtották. Ahogy a film végén a tűz is, bár ha sablonszerepről meg sablonjelenetről beszélünk, azért az ott nagyon jelen volt. 30-on túl már nekem sem lehet bemesélni, hogy apa a gyerekekkel az égő sátorban várják a sorsukat, megjelenik Dumbó, aki a semmiből kimenti a bajba jutottakat. Már önmagában azért sántít az egész jelenet, mert azért nyilvánvaló, hogy abban a forróságban minimum rosszul kellene lenniük, de rosszabb esetben füstmérgezés is beállhatna. Az már csak ezután jön, hogy mennyire fájdalmasan sablonos a jelenet. De még ezer és egy helyen bele lehetne kötni a filmbe, de azt gondolom, hogy ennyi is elég, hogy demonstráljam, hogy miért rossz a film.

Most pedig lássuk magát a kiadást. A DVD-re a megszokottól eltérően nem 21:9-es képaránnyal került fel a film, hanem 16:9-ben. Én ezt inkább előnynek gondolom, mert azért sokaknak még 16:9-es képarányú TV-jük, monitorjuk van, így a kép az egész képernyőt betölti. Ráadásul adott esetben régi TV-n is jobban nézhető. Amúgy megéri, mert a kép nagyon szép. A hang is 5.1-es, 384 kbps, ahogy az szokás DVD-nél, ami érdekesség, hogy a megszokott angol és magyar hang mellett nem cseh és szlovák van, hanem finn és svéd. Északi nyelvet tanulók előnyben. Extra viszont ezen a DVD-n sincs, pedig egy “így készült” vagy “audiókommentár” menthetette volna a menthetőt.

Így viszont marad egy hitvány DVD-kiadványnak, a film meg olyan Disney-klasszikusokkal versenyez nálam a legrosszabb címéért, mint az Alice Csodaországban vagy a Kőbe szúrt kard.

Film: 3/10
Kép: 9/10
Hang: 9/10
Extrák: 0/10
Borító: 5/10

+ Kiváló kép- és hangminőség.
– Az egyik legrosszabb Disney film, semmi extra.

38%

A Hihetetlen család 2 DVD

Úgy döntöttem, hogy ami Disney DVD-t még el tudok érni a legújabb megjelenések közül, azokat megveszem. Nagyon keveset látok már közülük elérhetőnek mind üzletben, mind neten, és úgy hírlik, hogy a Pro Video valójában elvesztette a jogot a Disney DVD-k forgalmazásától. Ezt talán még így korai kijelenteni (nem tudok én legalább is ilyenről biztos forrásból), mert lehet még arról szó, hogy a koronavírus miatt nincs lehetőség kiadni, új példányokat gyártani a DVD-kből. De lehet intőjelnek is nézni azt, hogy az Aladdin és az Oroszlánkirály filmek a mai napig nem jelentek meg DVD-n. Nagy titkok tudója akkor leszünk, ha a Pro Video visszaáll a régi kerékvágásba, én mindenesetre úgy döntöttem, hogy amit még lehet, azt megveszem. És meg is lehet venni. Első körben a Hihetetlen család 2 jött meg.

Amivel jól is jártam, mert volt egy példány belőle Békéscsabán a Libriben, a hátulján 2.999 forintos ár volt. Nem mondom, szívtam a fogja a miatta, de úgy döntöttem, hogy legyen. Megveszem. A pénztárnál viszont 1.990 forintos árat adott ki a gép. Lehet olcsóbban adni, nem vagyok ellene. Így azért már kicsit jobb. A filmről és a DVD-ről majd később írok, első körben annyi, hogy nagyon tetszett. Jó volt, hogy nem mint egy kötelező jellegű Disney folytatás volt, hanem valódi történetet kapott. Jó volt a történetvezetés is, végig éberen tartotta a figyelmemet. Részletesebb elemzés majd később.

A DVD-n helyet kapott a Bao című rövidfilm, amit a moziban a film előtt adtak le. Jószokásuk a Pixarnál egy rövidfilmmel kezdeni a vetítést, melyek mind csak pár percesek, de a mondanivalójuk, és a kifejezésmódjuk miatt nagyon emlékezetesek. Nem különb a Bao sem, ami azért is kedves számomra, mert egy ázsiai család életébe nyerhetünk betekintést. Magát a mondanivalót (szeretet, szerettünk elengedése, ha el akar menni) már többen is feldolgozták, de ha a körítés egyedi, vagy saját, az mindenképp érdemel némi figyelmet. Egy “dumpling” kel életre (fogalmam sincs, mi a magyar neve, de nővéreméknél mi is szoktunk csinálni, és az angol nevét mondják) baba formájában. A hölgy megszereti, és mindegy sajátjaként neveli. De ahogy a gyerekeknél lenni szokás, ahogy cseperednek, úgy ragaszkodnak egyre kevésbé az anyjukhoz, és akarják élni a saját életüket. Hasonlót láthatunk itt is. Bizony ez az hölgy is nagyon megszereti a dumpling formájú kisbabát. Sajátjaként neveli, és bizony egy idő után neki is meg kell küzdeni azzal a gondolattal, hogy a gyerek, ahogy tinédzser lesz, úgy akar leválni az anyjától, és bizony ezzel szembe kell nézni ezzel a hölgynek. Hogy miként teszi ezt, és mi lesz a vége… Nem olyan hosszú az a 7 perc, hogy ne nézze meg senki. Főleg, mert nagyon érdemes.

Tehát jó vásár volt egy DVD, még kettő vár megvásárlásra:

• Dumbó
• Ralph lezúzza a netet

Ahogy írtam feljebb, sem az Aladdin, sem az Oroszlánkirály nem jelent már meg DVD-n, ahogy a Toy Story 4 sem. Ezek sorsáról nem tudok semmit, bízzunk egy későbbi megjelenésben.

Amikor tényleg csillag születik

Nagyjából akkortól kezdtem el követni a Csillag születik című filmet, amikor láttam, hogy megjelent DVD-n, és Blu-rayen. Azért ragadta meg nagyon figyelmemet, mert tetszett, hogy Lady Gagát emberként láttam a borítón. Az volt az érzésem, hogy itt megmutatja az igazi értékét, ami miatt megérdemelheti, hogy tényleg ismert legyen, és mivel mások is dicsérték a filmet, úgyhogy biztos volt számomra, hogy megnézem egyszer, de erre csak most szántam rá magam. A Libriben megrendeltem a kétlemezes extra változat DVD-t, amit most már elfogadható áron lehet kapni. 1990 forint az ára, rendelésből lejön 5% kedvezmény, plusz volt annyi pont a törzsvásárlói kártyán, hogy 50%-át pont formájában fizettem ki, így 945 forintot fizettem a DVD-ért. Így megérte, hogy megismerkedjek a filmmel.

Akartam adni egy esélyt neki, mert egyébként amit énekesnőként művel, arra a gyűlöletes szó nem eléggé kifejező. Undorító, szörnyű, semmi értékelhető nincs benne. Azt olvastam róla, meg nyilvánvaló is volt számomra, hogy kvázi Madonna utódjának aposztrofálja magát. Ennek “keretében” követi azokat a szörnyűségeket a nyilvánosság előtt, hogy bármi áron, de felfigyeljenek rá, és különlegesnek mutassa magát. De ami még ennél is rosszabb, hogy a dalai is mind szörnyűek és undorítóak. Az, hogy önmagában a mondanivalóval nem értek egyet (a szerelem mint tökéletes illúzió, meg újabban buta szerelemnek minősíti a másik érzéseit…), az személyes dolog. De hogy a “zene”, amit írnak neki, az rettenetes, az hétszentség! Valahányszor hallom a rádióban a dalait, olyan érzésem van a zenét hallva, mintha ajtónyikrogást, vagy valami idegesítő zörejt hallanék. Madonna dalai sem sokkal jobbak, de nála legalább arra ügyeltek, hogy a zene szóljon valahogy. Valamennyire legyen emlékezetes, de Lady Gagánál már erre sem vették a fáradságot. Ehhez képest a filmben egy hihetetlen kellemes megjelenésű és kisugárzású nőt láttam, nem utolsósorban bebizonyította, hogy van színészi tehetsége, és van énekhangja is. Csak ő maga is nagyon jól tudja, hogy önmagában a tehetségével tizedennyire sem lenne ismert. Minden undorító eszközt megragad arra, hogy a köztudatban maradjon. És van egy másik fontos tényezője az ismertségének, erre később térek ki. Felmerülhet a kérdés, hogy a tehetsége felmenti-e azoktól, amiket énekesnőként művel. Nos, nemhogy nem menti fel, hanem még jobban súlyosbítja a tettét. Azért, mert elherdálja, eltékozolja a tehetségét. Ha legalább a valódi tudását mutatná meg, és azzal együtt követné el a botrányait, azt mondanám, hogy hát ilyen a nyugati énekesi szakma, nincs mit tenni, de így… Megbocsájthatatlan, amit tesz!

Most pedig lássuk a filmet, hogy miért annyira jó. Egyből a tárgyra tért azáltal, hogy Jackson Maine (Bradley Cooper) úgy kezdi a koncertet, hogy bevesz egy adag gyógyszert (drogot), hogy ellazuljon. Ezáltal azonnal betekintést nyerünk a hírnév árnyoldalába. Különben ez az, amiről azt mondom, hogy igen… Ez a könnyűzenei szakma velejárója. Hány olyan rocker van világszerte, akik olyan zenéket kreáltak, hogy leesett a hajunk, mindeközben olyan olyan alkoholos, drogos “hátterük” van, hogy csoda, hogy egyáltalán életben vannak még. Igazából nekem is egyfajta álmom volt gyerekkoromban, hogy énekes legyek, de egy idő után pont ezért nem bántam meg, hogy végül nem valósult meg, és engedtem el békével, mert biztos lehetek abban, hogy ha valóra vált volna, mostanra már halott lennék. Egyáltalán nem bírnám azokat, amikkel jár a könnyűzenei szakma. Utal erre a sok drogos történet is, hogy sokan nem bírják. Azt a rengeteg munkát, amivel egy énekesi szakma jár, ráadásul nekem van egy olyan gondolatom is, hogy abból a szempontból is irgalmatlan az egész énekesi szakma, meg a sok munka, hogy nagyon keveset találkozik a családjával, szeretteivel. Az a rengeteg rajongó meg nem váltja ki a szeretet hiányát. Egyrészt a rajongók szeretete nem közvetlen, másrészt meg nem mint embert szeretik, hanem mint énekest, zenészt, sztárt. A szeretet hiányát is sokan kompenzálhatják alkohollal, droggal.

A másik főszereplő, Ally, mint Lady Gaga is szinte rögtön a tárgyra tér azáltal, hogy egy transzvesztita bárban énekel a munkája mellett péntek esténként. Egyből megjeleníti rajongótáborának fő bázisát, az LMBT közösséget, ők a másik komoly ok, ami miatt Lady Gaga (és annak idején Madonna is) rendkívül sikeres. Ugyanis ez a fajta botrány, provokáció részint annak is szól, hogy ne legyél tekintettel senkire, csak mutasd meg azt, aki vagy, és ne érdekeljen senkinek a véleménye. Na most ezzel a meleg közösséget nagyon meg lehet fogni, mivel sok esetben korlátozottak az LMBT emberek jogai, és az olyanok, mint Madonna, Lady Gaga szolgáltatnak egyfajta példaképpel, hogy ők is megmutathatják, hogy kicsodák, csak legyenek legalább annyira provokatívak, már-már gátlástalanok. Csak komoly különbség van a szabadság és a szabadosság között. Szabadság az, amikor úgy éled meg önmagad, hogy tekintettel vagy a másikra, tehát ő is megélhati a maga szabadságát. Szabadosság meg az, amikor bármi áron is, de mutasd meg magad. Ne számítson a másik véleménye, ne érdekeljen, hogy érdekli-e őt a, hogy ki vagy, vagy sem. Te csak mutasd meg magad, ha kell, provokálj, légy gátlástalan! Pont ezért van komoly ellentmondás abban, hogy amíg a forradalmár LMBT emberek azért harcolnak, hogy megmutassák, hogy ők is ugyanúgy emberek, mint a heterók, ezzel a provokációval sokkal inkább olyan érzetet adnak, mintha különlegesek lennének, mintha előjogaik lennének. Hiába vagyok én is “bennfentes” a témában, ezért kerültem sokáig következetesen a meleg közösségeket, és kerestem sokáig a helyemet, mert ilyen közegben egyáltalán nem éreztem otthon magam. Tavaly találtam meg a helyemet, amikor a Haikyuu!!-nak köszönhetően olyan LMBT emberekkel ismerkedtem meg (az animének egyébként meglepően sok LMBT rajongója van), és barátkoztam össze, akik teljes mértékig új élik meg a szexuális orientációjukat, mint én. Szeretnének a “többségi” társadalomban érvényesülni, vállalva ennek nehézségeit és egyáltalán nem fontos számukra a homoszexualitásuk (vagy biszexualtásuk) hangoztatása. Ezt nemhogy helyénvalónak tartom, de ez az ideális számomra, mert így lehet leginkább láttatni, hogy az LMBT emberek is ugyanúgy emberek, mint bárki más. Ez ugyan lassú folyamata az elfogadásnak, de összességében hatásosabbnak tartom. Szerencsére van ilyen is, de az biztos, hogy Lady Gaga nagy sikere az LMBT közösségnek is köszönhető. Ezért is mutatkozott be melegbárral, hogy mintegy “köszönetet” mondjon nekik ezáltal.

De vissza a filmre. Jackson inni tér be ebbe a bárba, itt találkozik Allyvel. Ally fellépése után beszélgetnek, és mint énekesnőként, dalszerzőként is bemutatkozik Jacksonnak. Hamar összebarátkoznak, és válik komolyabbá a kapcsolatuk. Ally végülis részegen látta Jacksont, így számolhatott azzal, hogy egy alkoholistába szeret bele. De komolyabbra fordul a kapcsolatuk, és Jackson lehetőséget biztosít Allynek, hogy az általa írt dalával fellépjen. Tetszett a hezitálás, de végül élt a lehetőséggel, és fellépett. Itt kezdődik az, hogy Ally-nek a karrierje felfelé ível. Jacksoné viszont már egy jó ideje leáldozóban van.

Kapcsolatuk szépen alakul, lehet is érzékelni a kémiát, viszont akkor vesz fordulatot, amikor egy menedzser odamegy Allyhez és ajánlatot tesz neki. Olyan karriert csinál neki, mint a legnagyobbaknak. Itt ér fordulópontot a kapcsolatuk, amikor Ally karrierje komolyan felível a menedzsernek köszönhetően, de Jackson féltékeny lesz rá. Vagyis… Még csak nem is féltékenynek mondanám, hanem félti Allyt. Hiszen a film ismertetőjében is az áll, hogy “Jackson, a sokat látott zenész…” Nagyon jól tudja, hogy miről szól a könnyűzenei ipar, és féltette Ally-t attól, hogy őt is bedarálja majd. Hiszen mi lehet jobb példa egy ember számára, mint saját maga? Valójában nagyon jól látja saját magát, és nagyon jól tudja, hogy mivé lett. De ez nemcsak az énekesi karrierjének a következménye, hanem ahogy mesél a gyerekkoráról, kiderül, hogy onnan is hord sebeket, amik érzékelhetően nem gyógyultak be teljesen. Kiderül egyébként, hogy Allyre, mint egy csoda néz, aki látja az élet szépségeit, és ezért szeretett bele a lányba. Ugyanakkor, ami miatt nagyon tetszett a film, hogy teljes mértékig a realitás talaján marad oly módon, hogy nem megy át ebbe a nagyon nyálas egymást kölcsönösen megmentő szerelmes páros történetébe. Végig valóságos marad hiszen láthatjuk, hogy Jacksonnak azért ott vannak a maga belső démonai. És hiába van ott mellette az imádott lány, azokkal neki ugyanúgy meg kell küzdenie, mintha egyedül lenne. És azt gondolom, hogy aki megélt jónéhány szerelmet az életében, az tudhatja, hogy ez azért sokkal közelebb áll a valósághoz, mint az, hogy két ember élete egymás hatására 180°-os fordulatot vesz, és a mennyekben vannak a boldogságtól, és onnan semmi nem térítheti el. Illetve megvan ennek is az ideje, ezt hívom intimitásnak, de alapvetően az ember belső démonai megmaradnak a mindennapi életben. Jackson egyébként küzdött magában. Látható a felvételek során, hogy amiben csak tudta, támogatta Allyt, ugyanúgy amikor már sztár volt, és TV műsorokba kapott meghívást, oda is elkísérte. Ugyanakkor az is látható volt, hogy nem tudott teljes szívből a lánnyal együtt örülni. Azt gondolom, hogy még csak nem is az a fajta féltékenység játszik közre, amit sokan irigységként aposztrofálnak. Attól félt, hogy elveszíti maga mellől a lányt, amit nagyon szeret, nem utolsósorban, amit írjam feljebb, hogy teljesen bedarálja majd őt is a karrierje. Részint be is darálta, hiszen a menedzsere azért a beképzeltebb, bunkóbb fajtából származik. Az a fajta “én csináltam sztárt belőled, ezért azt csinálod, amit én mondok” arrogáns attitűd, amit rettenetesen gyűlöletesnek tartok. A menedzser tudatosan távol akarta tartani Allyt, az énekesnőt az ekkor már férjétől, hiszen tisztába volt Jackson életvitelével, tudta, hogy azzal sokat árthat Allynek, ha elkíséri a koncertjeire. Csakhogy Ally és Jackson kölcsönösen ragaszkodtak egymáshoz, ezért igazából mindkettejüknek nehéz volt egymás nélkül. Ahol tudták, segítették is egymást- Látható volt, hogy Jackson jobb állapotban volt, kifejezetten reményteli helyzetben volt, amikor Ally, vagy a bátyja által támogató közeget élt meg, de legalább ezzel a lendülettel húzta vissza, amikor emlékeztették őt arra, hogy mivé lett. A menedzser fenyegetéséről lehetett tudni, hogy nagyon káron lesz Jackson számára. Lehetett is tudni film végére mi fog történni, Jackson végez magával.

Tehát sok szempontból kiváló a film, egyetlen egy problémám van vele: A vége. Nem is mondják ki nyíltan, hogy Jackson meghalt, nem is látjuk semmilyen körülmények között a halálát. Mintha az egy titkolnivaló, félnivaló dolog lenne. Ne riogassuk az embereket. Ezért elrejtjük a halál tényét, továbbra is tabutémaként kezeljük, aki halott, azt senki ne lássa. Ezt pedig komoly problémának tartom, mert egy-egy ilyen eset sokat segíthet a halál tényének elfogadásában. Igazából engem Ally búcsúestje a férjétől nem hatott meg. Nagyon szép volt a dal, istenemre Lady Gaga olyat énekelt, hogy jobb sem kell, de engem konkrétan nem érintett meg.

A kép és a hang teljesen rendben volt. Igazából a kép esetében lehet érzékelni azt, hogy eljárt a DVD felett az idő. Pontosabban a képarányon. Mert jó ideje az újabb filmek 2,39:1 arányban vannak a lemezen, aminek köszönhetően még egy 16:9-es arányú HD TV-n is csík jelenik meg alul és felül. Maga a kép meg ugye DVD lévén nem tökéletes. Tökéletes lehetne régi képcsöves (CRT) TV-n, de ott meg maga a képcső 4:3 arányú csak középen, olyan kicsiben látszik a kép, lévén, hogy sokkal nagyobb a csík alul és felül hogy az én 51 cm-es képátmérőjű TV-men alig látni valamit. Így marad a HD TV, ott szerencsére hellyel-közzel jól mutat a kép. A hang rendben van, végig 5.1-es, a dalok is nagyon szépen szólnak.

Extrák tekintetében viszont inkább nem éri meg a kétlemezes kiadás. Van benne egy 30 perces “így készült” jellegű werkfilm, de az inkább egy bájcsevegésre hajaz az egész. Néhány színész (elsősorben persze a főszereplők) arról beszél, hogy kivel milyen fantasztikus volt együtt dolgozni, ez a jelenet milyen nagyhatású volt, ez és ez a színész mekkorát alakított. Néhány kulisszák mögött készült felvételt ugyan lehet látni, de igazán lényeges dolgot nem is tudunk meg a filmről, pedig azt gondolom, hogy pont a lényegről nem beszéltek. Ami miatt annyira jó a film. Ezeket mind ki lehetett volna elemezni, és sokkal inkább közelebb hozhatták volna az emberekhez az egész művet. A DVD megjelenésekor az extráknak olyan funkciója is volt, hogy annyival többet nyújtson a videokazettánál, hogy ne csak technikailag (kép és hang) érje meg az embereknek inkább DVD-n megvásárolni a filmet, hanem tartalom terén is sokkal többet nyújtson, ezáltal jobban megérje az embereknek a váltás. Ma már inkább olyan funkciója van, különböző érdekességekkel, háttérinformációkkal teljesebbnek érezzük a filmet, ezeket látva akár új értelmet is nyerhet a film, így többnek érezhetjük azt. Egyébként láthatunk még videoklipeket, ilyen privát jellegű zenei felvételeket, illetve – amit teljesen feleslegesnek tartottam – a filmből kiollózott éneklős jelenetek kaptak külön helyet. Mindkét lemezen vannak videoklipek, az mindenképp pozitívum, hogy mindkét lemezen más klipek vannak.

Nos, nagyjából ennyi. A végét leszámítva kiváló film volt, és örültem annak, hogy Lady Gaga ezt az oldalát is megmutatta. Továbbra is gyűlölni fogom, amit énekesnőként csinál, mert az továbbra is minősíthetetlen minden szempontból, de itt a filmben egy tehetséges színésznőt, egy tehetséges énekesnőt láttam, akinek van hangja. Érzelmileg nem jöttek át a dalok, tehát nem fogyott rapid sebességgel sok zsebkendő, de amit ebben a filmben bemutatott, az mindenképp tiszteletre méltó. Ha ez jellemezné az énekesnői karrierjét, akkor azt mondanám, hogy engem is képvisel, amikor kiáll az LMBT közösségért, de így azt mondom, hogy inkább képviselje azokat, akik úgy érzik, hogy provokálni kell az embereket, én nem tartozon közéjük. Úgyhogy nekem ezzel a filmmel kezdődött, egyben fejeződött be Lady Gaga karrierje – egyelőre.

Film: 8/10
Kép: 8/10
Hang: 9/10
Szinkron / Felirat: 8/10
Borító: 7/10
Extrák: 6/10

+ Remek feldolgozása egy klasszikus filmnek
– Az extrák szegényesek az extra változathoz képest

82%

Coco DVD

Ugyan, a Dzsungel Könyve extra változatáról ígértem részletes elemzést, és jön majd az is, de szeretnék egy másik Disney DVD-ről írni, amire jó érzésekkel gondolok vissza, ez pedig a Coco.

Ezt már akkor vettem meg, amikor 990 forint volt az ára. Az igazat megvallva, nem akartam kockáztatni vele, mert volt egy rossz tapasztalatom. Annak idején nem láttam a moziban az első Legendás állatok és megfigyelésük filmet, de mint Harry Potter rajongóként megvettem a megjelenés napján teljes áron a DVD-t, ráadásul kártyás limitált kiadást. A film első végignézésre annyira nem tetszett, hogy akkor megfogadtam magamban, hogy csak úgy veszek DVD-t teljes áron legközelebb, ha láttam, és meggyőződtem róla, hogy tetszik. Persze többedik végignézés után már tetszett a film, és most már bármikor szívesen megnézem.

Ennek lett az áldozata a Coco. Mivel ezt sem láttam moziban, és nem is tudtam, hogy mire számítsak, ezért megvártam, hogy lemenjen az ára, és utána vettem meg. Ebből a szempontból ambivalens érzéseim vannak. Ha csak a film minőségét nézem, majdhogynem sajnáltam, hogy ilyen sokáig vártam, hogy megvegyem, és megnézzem. Kiváló filmről van szó ugyanis, azóta többször is láttam, és mindig szinte könnyeztem a végén, mert csodálatos befejezése van. Meg úgy egyébként is nagyon tetszik, ahogy a film felhívja a család fontosságára a figyelmet, nem utolsósorban beszélgettem az egyik mexikói barátommal a filmről, és tényleg nagyon hasonló a halálhoz való kapcsolatuk, meg a halottak napja ünnepség, ahogy a film bemutatja. Egyébként is a Pixar alkotásai üdítőleg hatnak a Disney szinte teljesen egy sablonra húzott egész estét animációi után. Annyira elcsépelt már tőlük ez a “valósítsd meg az álmaidat” üzenet különböző köntösben, hogy szinte már semennyire nem vehető komolyan tőlük. A Pixar ehhez képest komolyabban veszi a nézőit. Nemcsak a filmjeik mondanivalója változatosabb, hanem folyamatosan változatos eszközökkel mutatják be azt. Bár nem mindegyik animációjukkal vagyok megbarátkozva, a Wall-E és a Fel! számomra túlzottan elvont, de nagyon úgy néz ki, hogy az idén novemberben bemutatandó “Lelki ismeretek” című filmet szintén a jobbak közé lehet majd sorolni.

De vissza a Cocóhoz. Ha magát a kiadványt nézem, akkor épp megfelelő volt a 990 forintos ár. Még ha értem is az okát, hogy miért zuhant ekkorát a DVD kiadványok minősége az évek során, akkor is valahányszor megnézek egy 2001-2003 körül kiadott DVD-t, a mai napig felmerül bennem a már-már költői kérdés, hogy miért nem lehet most is hasonló minőségű kiadvánnyal jönni? Az első kiadású DVD-k sokkal szebben néztek ki, tele voltak extrákkal, sőt, nekem külön tetszett, hogy a fejezeteknek adtak címeket, és az is olvasható volt. Ehhez képest a Coco DVD-n semmi extra nincs. Amiért kár, pedig a mai napig jó megnézni egy-egy extra keretében, hogy készült az adott film, sok esetben még az audiókommentár is érdekes szokott lenni. Az átlátszó tokot meg személy szerint jobban szeretem, mert szeretem, ha a belső borítón is van kép, vagy mint régen, oda írják a különböző fejezetek, jelenetek címeit. Vagy egy fekete tok esetében egy belső papírral szokták pótolni, amit szintén pozitívumként veszek. Sőt, nekem az sem tetszik, hogy nemcsak hogy a belső tok teljesen üres (a lemez persze benne van), hanem hogy a Disney DVD-nél is jó ideje szürke alapon nyomják rá a film logóját. Azt gondolom, hogy az is kiemeli a kiadvány igényességét, egyediségét, ha valami kép látható a lemezen. De erről jó ideje le kell mondani a Disney DVD-k esetében. Szerencsére a hang 5.1-es, és a képminőség is teljesen rendben van.

A Pro Video egyébként most kezd újjáéledezni hamvaiból. Nem tudom miért, de hónapokig elérhetetlen volt a weboldaluk, és konkrétan teljesen inaktívak voltak. Ez nemcsak abban látszott, hogy sokáig nem (vagy nagyon ritkásan) jöttek ki új Pro Videós kiadványok, hanem abban is az árcsökkenések is elmaradoztak, és olyan, régebben megjelent DVD-k is 3.190 forintos áron voltak kaphatók, amiknek árát addigra már rég le szokták vinni 990 forintra. Most kezdték újra, bár a weboldalukról egy Google űrlapra lehet jutni, onnan lehet bizonyos DVD-ket kedvezménnyel rendelni. Most már a weboldal is jobban néz ki, és a Google űrlap is fejlődött, ami mindenképp ígéretes. Írják, hogy a koronavírus járvány miatt most ily módon lehet rendelni, és mondjuk azt, hogy most a járvány miatt működnek korlátozottan, amint újra visszaáll az élet, újra teljes kapacitással fognak működni. A kezdetek és a kezdeti fejlődés biztazó jel.

Mindenesetre, ha számokban kellene értékelnem a Coco DVD-t, azt így tenném:

Film: 9/10
Kép: 8/10
Hang: 10/10
Extrák: 0/10
Borító: 3/10

+ Egy kiváló filmet tudhatunk magunkénak
– Semmi extra, maga a kiadvány is eléggé foghíjas

67%

Mirai - Lány a jövőből DVD

Meglepett, amikor Rudymester kiposztolta a Twitter oldalára, hogy megjelenik a Mirai – Lány a jövőből DVD-n. Utána is néztem, hogy ki adja ki, hogyan érhető el. A Media Markt weboldalán nem találtam, az Xpress-en elérhető, illetve a Filmkatalógus írt ki a DVD-ről adatot. 1.990 forint az ára, és elvileg október 22-én fog megjelenni.

Azért írtam, hogy elvileg, mert a Media Markt-ban már kapható (ezért is meglepő, hogy a Media Markt már nem listázza), és nekem van is belőle. Lehet, hogy hivatalos megjelenés előtt került ki eladásra? Mindenesetre kapható a boltokban. Kíváncsi voltam arra, hogy ki adja ki a DVD-t, de a nem találtam érdemleges információt a cégről a neten. A DVD-n a B-weB kft. van írva. Weboldalt nem találtam, ahol elérhetők lennének. Ha valami új cég, nagyra értékelem, hogy animét adtak ki DVD-n, remélem, be fog jönni a számításuk.

Bár magával a kiadvánnyal nem vagyok maradéktalanul elégedett. Maga a borító rendben van, bár az átlátszó tokot jobban szoktam szeretni, mert szeretem, ha van valami belső kép. A tok abból a szempontból sem tetszik, hogy meglehetősen csúnya. Ha kinyitom, valami kellemetlen szagot áraszt magából. Kifejezetten az olcsó DVD-ket szokták ilyen tokokba szokták csomagolni. A belbecset is közepesnek ítélem meg. Maga az anime kifogástalan minőségben van a lemezen, elérhető rajta mind a japán, mind a magyar szinkron, valamint a magyar felirat. Az extrákat viszont hiányolom a lemezről. Semmi extra nem lelhető fel a lemezen. Így ha betesszük a DVD-t a lejátszóba, az interaktív menüben csak a nyelvet és a feliratot állíthatjuk be. Az anime mindenesetre rendben van.

Az animéről már írtam, amikor láttam a moziban, ezért a cselekményre nem térnék ki ismét. De azt elmondhatom, hogy most is nagyon kellemes élmény volt megnézni. Igazából nagyon jó lenne azt írni, hogy vegye meg mindenki, aki szereti az igényes animéket, hogy jelezzük a kiadó felé, hogy itthon is van igény az animékre. De miután maga a kiadás hagy kívánnivalót maga után, ezért nem tudom tiszta szívvel ajánlani. Pedig nagyon jó lenne, mert érdemes lenne újra fellendíteni az animepiacot. A Viasat6-on néha jönnek ki animék magyarul. Nemrég kijött az egyik újabb Yu-Gi-Oh! széria szinkronosan, azt leadja a Viasat6. Ami meglepett a Boku no Hero Academia magyarul. Erre felcsillant a szemem, és titkok elkezdtem nagyon reménykedni abban, hogy kijön a Haikyuu!! is magyar szinkronnal. Ha ez megtörténik, én leszek a magyar animés piac fellendítőjének legfőbb szónoka, és minden anime rajongót arra ösztökélnék, hogy támogassa a hazai animés piacot. Ami meg a Mirai DVD-t illeti… Vegyétek! Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de elindíthatja a hó olvadását.

Trigun végignézve

Igazából azóta megvan a Trigun DVD sorozat, amióta megjelent Magyarországon, és tisztába voltam azzal is, hogy sokan mennyire szeretik, de csak most szántam rá magam, hogy végignézzem az animét. Nemcsak azért hagytam abba, mert nem jött be annyira, hanem mert a magyar szinkronja se tetszett. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel a DVD-n a japán hang is rajta van, ezért megnézem úgy, magyar felirattal. Ezen tett mára végrehajtás alá került. Hát igen, azért el kell ismerni, hogy lényegesen jobb egy animét japánul nézni, mint magyarul. Annyira érződik a különbség, hogy a japánok seiyuu-iskolában tanulják ki a szakmát, míg itt Magyarországon ugyan sok esetben képzett színészek adják az animéknek, de azért a japán hangjátékkal egy nyelv szinkronja sem hasonlítható össze. Néha nem értem, hogy miért folytatnak egyesek keserves harcot azért, hogy legyenek animék magyarul, amikor a magyarok nem képesek visszaadni a hangjukkal egy-egy szereplő érzésvilágát.

Japánul már nézhető volt az anime, bár azért most is érzékeltem, hogy miért nem voltam már annak idején sem elragadtatva tőle. Persze, értem a titokzatosságot, hogy Eszeveszett Vash, akinek fején $$60 milliárd van, városokat rombol le, de egyetlen embert sem öl meg... És sokan szeretik benne ezt a bohókás jellemet, azt a lazaságot, ezért is lett ennyire népszerű az anime. A személyisége persze humorforrással is szolgál, sokan el nem tudnák képzelni, hogy pont ő lenne az a bizonyos Eszeveszett Vash. És több kifejezetten kemény csávó jelentkezik, hogy bizony ő az.

Aztán érdekes kontraszt a második felétől, hogy behozzák Vash múltját, a vadnyugatot szinte teljesen háttérbe szorítják, és bejön ez a mechás közeg. Igazából nem nagyon tudom összekötni a két közeget, gondolom a vadnyugaton van a testévre, ott tudja megkeresni őt, ha már le akar számolni. De az egésszel nem igazán tudtam azonosulni. Egyébként sem voltam oda Vash-ért. Egyszer végignéztem, volt egy hangulata, de azt hiszem, újszerű állapotban marad a DVD.

Haikyuu!! Blu-ray

Két hete fejeztem be a harmadik évadot, most néztem végig másodjára is teljes egészében az animét. De már pár napra rá nagyon hiányzott, és nagyon el akartam kezdeni harmadjára is nézni. Néztem is eBay-en, hogy van egy hirdetés, ahol a Blu-ray van relatíve kedvező áron, csak nem volt biztosra írva, hogy Anglián kívül máshova is postázza. Rákérdeztem, elküldené, csak a nyomkövetős posta eléggé drága. A pénz nem számít! Csak legyen meg Blu-rayen is. Megegyeztünk, kifizettem neki, postára adta, és ma meglett.

Ha nem lennék utolsó héten egyetemen, azt mondanám, hogy most egy pár napig hikikomori életet élek, és semmi életjelet nem adok magamról, amíg meg nem néztem rogyásig az animét, de mivel vizsgaidőszak a küszöbön, és úgy le vagyok maradva a beadandókkal, hogy a borravaló hozzá képest siet, így vissza kell fognom magam. De ezt nem lehet elégszer visszanézni. Ahogy egy klasszikus 2D-s Mario játékot nem tudok elégszer végigjátszani, úgy a Haikyuu!!-t sem tudom elégszer végignézni. Ezen kívül már írtam eleget arról, hogy milyen ezt az animét nézni, inkább képeket mutatnék.

Mind az első, mind a hátsó borító ugyanúgy néz ki, mint a DVD-n. Az viszont meglepett, hogy lemezből csak három van.

Aztán rájöttem arra, hogy ez logikus, mert a DVD-n is relatíve nagy felbontásban szerepel az anime. Nem a szokásos 640×360-asban, vagy hogy van DVD-n, valami hasonló, hanem 840×480 (tehát 480p), és mivel a Blu-raynek többszörös adattárolási képessége van, egy 1080p-s film meg nem annyival nagyobb, így logikus, hogy az egész elfér három lemezen is.

Az zavart az elején, hogy nem figyeltem, hogy az amerikai kiadást vettem meg (Angliából...)

Ez onnan látszik, hogy a DVD jobb-alsó sarkán ott vannak a korhatár megjelölések, azok minden egyes brit kiadású DVD-n és Blu-rayen rajta vannak, valamint hogy nincs a Blu-rayen az Animatsu logója. Ők felelnek a angol kiadásért. De amúgy minden más ugyanaz rajta, így nem komoly a dolog. Bőven elégedett vagyok vele. A hátulja is szinte teljesen ugyanolyan.

Az alul lévő információk eltérőek, de amúgy még az interaktív menü dizájnja is teljesen ugyanaz.

Az meglepett, hogy az első lemezen 9 rész van, a másodikon 4, a harmadikon meg 12. Arányosan van elosztva, meg kell hagyni... De akármivel is vagyok elmaradva, azt megengedtem magamnak, hogy egybe megnézzem az első 9 részt. És lehet, hogy beteszem magamnak a második lemezt is, a rajta lévő 4 résszel.

De a mangát is olvasni akarom, mert azzal rettenetesen el vagyok maradva. Ráadásul az is olyan, hogy több nyelven gyűjtöm, úgyhogy abból is szép gyűjtemény lesz. Konkrétan három nyelven van meg az első kötet: Angol, japán és német.

Ebben a sorrendben láthatók. A Bookline-on lehet megrendelni németül, egész jó áron. És mivel az utóbbi időkben sokat használom a németet, beszélgetek németekkel, ezért ezen a nyelven is szívesen olvasom a mangát. Animét meg nagyon jó németül nézni.

Hát ha ezzel a lendülettel fogom venni a Haikyuu!! DVD-ket, Blu-rayeket, mangákat, akkor csak ebből az animéből akkora gyűjteményem lesz, Nintendo játékokból összesen. Szerény is egyelőre, ami van, de hát a kert is csak úgy lesz szép, ha folyamatosan ültetjük virágokkal.