A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dragon Ball. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dragon Ball. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 21., szombat

MondoCon 2017 ősz

Jelen voltam a 2017 őszi MondoConon, és hibái és fucsaságai ellenére egészen menőség volt.

SZOMBAT

Volt aggodalmam, mert szombatra virradó éjjel csak 4-5 órát aludtam, és volt szerda este egy szörnyű vírusos gyomorrontásom, és a gyengeségnek még voltak utóhatásai, azt gondoltam, hogy nem fogom bírni a MondoCon-t. Ennek ellenére nagyon jól voltam, mintha nem is történt volna semmi. Reggel összekészülődtem. Nem olvastam a fórumot, és az volt az utolsó információm, hogy Tukeinon arra kérte azokat, akik most csinálták meg azokat a kfn-jeiket, melyet versenyre vinnék, azt külön USB-n vigyék magukkal. Többet is el akartam énekelni azok közül, amit most csináltam, ezért mindegyiket rátettem. Nagyjából 9 óra volt, mire kész lettem, és elindultam. Az 50-es villamossal mentem a Határ útra, itt a Shopmark-ban lévő InterSpar-ban vásároltam be aznapra kaját és innivalót. Aztán mentem a metróhoz, a Deák téren átszálltam a kettes metróra, ezzel a Pillangó utcáig mentem el. Mindig zavarban vagyok, amikor olyanok között megyek, akik cosplayeikkel, és hasonlókkal ordítják magukról, hogy animefanok. Mert hát én ezt nem szeretem hangoztatni magamról, de ha bárki kérdezi tőlem, nyíltan vállalom.

Megérkeztem a Hungexpóhoz, a jegy már megvolt nekem, de már csak 3.800 forintért tudtam megvenni. Csúnya barna színű a jegy. -_- Nem szeretem a barna színt. Beléptem, egyből mentem fel a karaoke terembe. Örömmel látom, hogy Megumi tényleg eljött. Beszélgettem vele nem olyan rég, felmerült a karaoke, rábeszéltem, hogy jöjjön el. És megtette. Szépen énekelt. Kicsit beszélgettem vele személyesen. Szerettem volna többet beszélni vele, de aztán nem láttam. De a többiek is itt voltak, mindenkit örömmel láttam.

Az első feliratkozásom egy mély depressziós ballada volt, BLUE DROP ~Tenshitachi no Gikyoku~ anime openingje volt a választásom, mely a BLUE címet kapta. Furcsállom, hogy mennyire egynek éreztem magam a dallal, szerettem énekelni. Suara a dal eredeti előadója, aki egyébként élen jár a balladákban, sokat nagyon szeretek, de ennek a dalnak a valódi mondanivalóját sokáig nem éreztem át. Csak akkor, amikor megnéztem az animét, akkor jött át igazán, hogy miről is énekel az énekesnő. Hát ennyire az animéhez írják sokszor az adott dalt. Az anime rendkívül érdekes egyébként. Az ending egy valamivel optimistább dal, reménnyel teli, és érzelmileg remekül lavírozik a főszereplő lány múltja miatti depresszió állapotában, valamint a jelenben a reményekkel kecsegtető lehetőségek között. Megismerkedik egy lánnyal, akivel közeli kapcsolatba kerül. De eleinte nem is sejti, hogy mennyi köze van a múltjához... Ugye, hogy ugye? Klisésnek hangzik, főleg, hogy kitalálható, hogy egy shoujo-ai-ról van szó. De a megvalósítás nekem személy szerint tetszett. Lexinek tetszett a dal, fogadkozott, hogy meg fogja nézni az animét.

Voltak jók hagyományos karaokén, és öröm volt látni, hogy sokan voltak újak, na de elérkezett a verseny időpontja. 15-en voltunk egyéniben, és 4-en voltak csoportosan. Örültem, amikor láttam, hogy másodikként fogok énekelni. Ugyanis én az átlaggal ellentétben kifejezetten szeretek inkább előbb lenni. Két ok miatt. Egyrészt hamarabb elmúlik az izgalmam, másrészt meg ha a végén vagyok, és ha hallok magam előtt jókat, az elveheti az önbizalmamat, tapasztaltam már ilyet. Írtam korábban arról, hogy egy Dragon Ball dalt viszek versenyre, a Super Survivor dalt. Egy kései videojáték dala, nagyon átérzem azt a dinamikát, és a lendületet, amivel Kageyama Hironobu énekli a dalt, ezt szerettem volna átadni, és azért gondoltam jó választásnak, mert az itthoni gyakorlások alatt úgy éreztem, hogy ez sikerülni fog. Hát nem sikerült. Nem voltam énekhang terén a topon, és mivel tudtam, hogy nem fog menni, végig azon feszengtem, hogy valahogy sikerüljön. Így meg nem tudtam előadni azt a dinamikát, amit érzek a dalban, ez volt az egyik ok, ami miatt az egész előadás elment. Hangom meg tényleg nem volt, mert csak az első refrénben tudtam a legmagasabb hangot kiénekelni, de azt is remegve, úgyhogy tudtam, hogy baj lesz belőle, mint ahogy lett is, mert a második refrénre és a végére már nem sikerült kiénekelni. Ez rettenetesen frusztrált. Nem is éreztem jól magam a verseny további részére, nagyon szerettem volna bizonyítani ezzel a dallal, és nem sikerült. Most rosszmájú leszek, de az igazat megvallva, amikor a végefelé volt néhány előadás, ami kifejezetten gyengére sikeredett, akkor reménykedtem, hogy talán annyira rossz helyen csak nem fogok végezni. Azt gondoltam, hogy (magam miatt) hiába megyek le meghallgatni az eredményhirdetést, de a teljes eredmény igencsak letaglózott, és most ugranék az időben előre, az e hét hétfői naphoz.

Ekkor tették ugyanis közzé az eredményt, kerestem, hogy hol vagyok, és amikor megláttam a nevemet az utolsó helyen, mérhetetlen dühöt éreztem magamban. Tehát ha én azt ráordítom a fórumra, akkor jó eséllyel kitiltottak volna onnan. Ahogy írtam feljebb, azzal tisztában voltam azzal, hogy nem voltam jó, de az utolsó helyet azért méltatlannak érzem. Méghozzá azért, mert azok a bizonyos gyenge előadások, amikről reméltem egy kicsivel jobbat, nemcsak azért voltak gyengék, mert hamisak voltak, hanem mert a kiállásukon látszódott az, hogy ez az első versenyük (jó eséllyel, nem emlékszem rájuk korábbról), és hozzájuk képest azért esett rosszul az utolsó hely, mert olyan érzetet adott, mintha az a nyolc év, amióta éneklek kisebb-nagyobb megszakításokkal a karaokén, mintha nem ért volna semmit. Mintha konstans ugyanúgy énekelnék, mint akkor 2009. augusztus 22-én azon a bizonyos nyári AnimeConon, amikor először álltam ki énekelni. És ha már felelevenítettem a régi időket, az a 2007-2009-es időszak is eszembe jutott, amikor rengeteg bírálat érte a karaoke verseny eredményét.  Hogy miért x nyerte meg a versenyt, amikor a második vagy akár a harmadik helyezett sokkal jobb volt. Konkrétan emlékszek én is egy ilyen esetre, és vissza is tudom idézni. A 2008. őszi AnimeConon volt, amikor tökre megörültem, hogy a harmadik helyen az a lány volt, aki nagyon szépen énekelt. Hozzá képest egy olyan nyerte meg, aki sehol nem volt hozzá képest. Amúgy különösen ezt a versenyt érte rengeteg kritika, ekkor még nem voltam annyira elől, csak a háttérből figyeltem az eseményeket, de arra tisztán emlékszem, hogy a con után nagyon aktív volt az AnimeCon fórum karaoke részlege... És nem a dicséretek miatt. Visszatérve a mostani versenyre: Azt tudtam, hogy valamit nagyon írni akarok a fórumra, de örültem, hogy vártam vele, mert bár eleinte ez a düh átment kétségbeesésbe, amikor azon gondolkodtam, hogy merre induljak el? Mit énekeljek ahhoz, hogy megmutassam, hogy mit tudok? Aztán, amikor lenyugodtam ebből, akkor írtam ki a fórumra a gondolataimat. Többek között, amit ide leírtam, másrészt meg írtam az egyik zsűritagról, akinek akkor nem emlékeztem a nevére, de írták, hogy Gyöngyi a neve. Ő volt az, aki minden egyes versenyzőhöz külön szólt, az előadása után. Személy szerint nekem az nem tetszett, hogy csak elvétve fogalmazott meg kritikát, a gyengébb produkciókról is igyekezett valami jót mondani. Olyannak tűnt, mintha mondjuk az én előadásomat 3 pontosra értékelte volna 10-es skálán, akkor nem azt mondta, hogy miért csak 3 pontra értékelte, hanem, hogy 1 ponthoz képest miért ért 3 pontot az énekem. Jelentős különbség. Aztán amikor jöttek a nagyon jó előadások, és aztán hogy dicsérte őket, akkor kezdett összállni a kép, hogy kell értelmezni, amikor ezzel szemben azt mondta a gyengébb előadásokra, hogy "köszönjük, hogy elhoztad nekünk ezt a dalt". Aztán megbeszéltük ezt is, erre azt a választ kaptam, hogy Gyöngyinek szinkronszínészi végzettsége van (valamire emlékeztem, hogy hittem, hogy énektanárnő és hangképzéssel foglalkozik, ezt tisztáztuk), meg van kórusi, rádiós tapasztalata, ezáltal tudja, hogy mit hoz ki az emberből a versenyhelyzet, ezért nem akart nagyon kritizálni senkit. De amit mondott, azt tényleg úgy gondolja. Ezt el tudom fogadni, és ha a helyzetembe gondolok bele, akkor abból a szempontból is igaz, hogy ha hagyományos karaokén adtam volna elő a versenydalomat hasonló minőségben, akkor elkönyveltem volna, hogy hát ez van, most ez nem sikerült, majd máskor. És biztos, hogy a versenyhelyzet ebből a szempontból teljesen más. Úgyhogy ezt el tudom fogadni, de ahhoz továbbra is tartom magam, hogy az utolsó hely méltánytalan az előadásomhoz. Ha a 12. hely körül lettem volna a 15-ből, akkor azt mondom, hogy hát ezt tudtam nyújtani, legközelebb változtatni fogok. De most már ez így van, megkaptam E-mailben, meg beszéltük is conon, hogy min érdemes változtatni. Igazuk van, és körültekintőbben fogok a legközelebbi versenyre dalt választani.

Miután lement a verseny, átmentem megnézni a konzol részleget. Elsősorban a retro részleg érdekelt, de most nem nagyon láttam, hogy lett volna Nintendo. Viszont volt néhány régi PC, azokra régi játékok telepítve. A DOOM-ot ismertem fel egyedül, a többiről nem tudtam, hogy micsoda. Sega gép sem volt amúgy nagyon, úgyhogy ezt most nem nekem találták ki. Azt viszont örömmel vettem, hogy volt most PlayStation stand, nem is kevés. Kipróbáltam az új Gran Turismo játékot, kormánnyal lehetett játszani teljesen valósághű körülmények között. Bár nekem eléggé furcsa volt a játék, mert olyan érzésem volt, mintha magát kormányozná a játék, mintha maga a kormány is arra menne, amerre a pálya kanyarodik. Nekem csak ellenkormányozni kellett, hogy autóknak ne ütközzek. Eléggé nehéz volt megszokni, nem is ment valami jól, többször kipördültem, kocsinak mentem, tévedésből a boxutcába mentem (már ha itt is így hívják). De tetszett a játék, ha meglenne, sokat gyakorolnék vele. Aztán az árusok között is szétnéztem, ahogy az előző conon, most is volt régi PC Guru magazin, három régi számot lehet venni 1000 forintért. Vettem is 1-1 példányt a három legrégebbi számból.

Igyekeztem vissza, mert nagyjából kiszámoltam, hogy mikor hívhatnak harmadjára, és pont akkor értem vissza, amikor engem hívtak. Ekkor egy élőszereplős sorozat openingjét énekeltem: Jikuu Keisatsu Wecker Signa sorozatból a RING című dalt énekelt. Ez ment, és némileg oldotta a rossz érzésemet. Köszönöm Okui Masami-nak ezt a dalt. Amúgy néztem néhány ilyen Tokusatsu sorozatot, ahol szereplők átlagos életet élnek, polgári munkájuk van, ugyanúgy ismerkednek, barátkoznak, mint bárki más, de amint baj van, nemcsak felveszik a hős-szerelésüket, hanem valósággal személyiséget cserélnek, és megmentik a világot a gonosztól. Az egyik kedvencem a Tomica Hero: Rescue Fire volt. A közös ezekben a sorozatokban nemcsak a sablonos történetmenet, hanem hogy olyan bűnrossz a színészi játék, hogy vetekszik a Barátok Közt minőségével. Csak van egy fontos különbség a Barátok Közt és ajapán Tokusatsu sorozatok között: Amíg a Barátok Közt véresen komolyan veszi magát, addig ezek a japán Sentai sorozatok (Tokusatsu vagy Super Sentai szinte ugyanaz) inkább elviccelik az egészet. Szinte lehet érezni, hogy a színészek maguk is nevetnek azon, hogy ilyen igénytelen a színészi játékuk, és ilyen sztoriban vállalnak szerepet. Ez teszi nézhetővé ezeket a sorozatokat, sok jelenet emiatt vicces.

Most nem nagyon voltam szociális, nem igazán beszélgettem a többiekkel, annak örültem, amikor Leea javaslatokat adott arra, hogy miben érdemes fejlődnöm, hogy jobbak legyenek az előadásaim. Most kezd összeállni a fejemben, hogy eleinte olyan dalokat kell választanom versenyre, amit biztonsággal ki tudok énekelni, de meg tudom mutatni, hogy van hangterjedelmem, de megpróbálni a hangerővel való játékot, tehát, hogy ne egy síkon énekeljek. Erre találtam is egy számot, amivel talán menni fog. Néhány éve elénekeltem egy másik Okui Masami számot, a Fuyu no Rondo PC játék openingjét, a Melted Snow-t. Tukeinon mondta rá, hogy ha gyakorolnám, akár versenyre is vihetném. Ezt téli MondoCon-ra, miért is ne? Ez nem végleges, de mostani fejemmel jónak gondolom. Egyébként ezt a "hanggal való játékot" is Tukeinon javasolta még a 2012-es Animekarácsonyon. Ekkor a Digimon: The Biggest Dreamer dalát vittem. Már akkor is jó dolognak gondoltam, csak ez elmaradt, mert 2013-ban kezdtem el hanyagolni a MondoCon-t, aztán 2014-re teljesen kimaradt, és mire visszatértem, ez feledésbe merült. Igyekszek gyakorolni rá.

A negyedik énekem sem volt jó, ez is szélsőséges választás volt, hovatovább sajátságos. Egy magyar dal volt. Nem igazán rajongok a Honeybeast együttesért, de a Halleluja című daluk megtetszett, rákerestem a Google Play-en. Meglepetten láttam, hogy nemcsak hogy megjelent külön kislemezen, de a karaoke verzió is helyet kapott rajta. Megcsináltam belőle a kfn-t, de ami érdekes, hogy ahogy énekeltem magamnak itthon, kijöttek a legmagasabb hangok is. Hát gondoltam megpróbálkozok vele hagyományos karaokén is, nem lett volna szabad. Érvényesült most is az, hogy nem jöttek ki a magas hangok, és mély hangszínben énekelni eléggé rossz volt. Úgyhogy ez sajnos nem jött össze.

Aztán nagyon nem is volt semmi, a Late Night karaoke, sokáig nem volt kedvem énekelni, úgy elvoltam másokkal, de igazából semmi. Aztán tökre spontán eszembe jutott az Uchuu no Kishi: Tekkaman Blade anime második openingje, az Eien no Kodoku, hát ezzel tökre jó lenne kiállni. Ez csak abból a szempontból volt kockázatos, hogy már rég nem hallottam a dalt, de azért emlékszem a dallamra nagyjából. Hát miért is ne énekelhetném el? Örültem a választásnak. Az meglepett, hogy mennyire erősen szólalt meg a gitárszóló, de szerettem énekelni a dalt. Viszont a Late Night-on volt egy lány, aki valami eszméletlent alakított. A Dzsungel Könyve Musical-ből a Válj Kővé című dalt énekelte, de valami hihetlenül jól "alakította" Kát, a kígyót, és az énekhangja is nagyon rendben volt. Nagy kár, hogy nem versenyzett, biztos ott lett volna az élbolyban. Az egész Late Night karaoke alatt a Nintendo 3DS-emmel ügyködtem, néha felnéztem, de amikor ez a lány énekelt, azonnal felkaptam a fejem, amint megszólalt, mosolyt csalt az arcomra, és le nem tudtam venni a szemem róla. Nagyon örültem, hogy hosszú a szám, annak meg főleg, hogy végig fantasztikusan adta elő a dalt. Élmény volt.

Nem volt kedvem a végéig maradni, 21:30-kor hazamentem. Amint kiléptem a Hungexpo épületéből egy lány "Free Hugs" táblával meg akart ölelni, de udvariasan elutasítottam. De aztán egy furcsa dolog történt, egy fiú akart ugyanott megölelni, hasonló célokból... Nagyot néztem. Most tényleg azt hiszik, hogy azért nem öleltem meg a lányt, mert meleg vagyok? Nálam nem szexuális orientáció kérdése, hogy kit ölelek meg, egyszerűen csak nem vagyok híve a "Free Hugs" dolognak. A másik furcsaság még délután történt. A 2. emeleten a WC-be akartam menni. Benyitok, de elbizonytalanodtam. Kimegyek, megnézem a piktogramot, hogy jó helyen vagyok-e, és igen. Aztán megszólal fiúhangon, hogy nincs semmi baj. Nemhogy crossdresser cosplayben volt a srác, de annyira lánynak nézett ki, hogy teljesen megtévesztett. Talán az első srác, aki lánynak nézett ki, és még viszonylag jól is festett. Ha fiú változik át lánnyá (bármilyen okból), azt nem szoktam szeretni, de amikor mondjuk egy lány bújik egy fiúkarakter bőrébe, az nagyon szép szokott lenni.

VASÁRNAP

Vasárnap is viszonylag korán keltem. Miután összekészülődtem, elindultam, most a 136E busszal mentem Kőbánya-Kispestig, most a Tescóban vásároltam magamnak aznapra ennivalót. Aztán metróval mentem az Ecseri útig, majd az hármas villamossal az Ónodi utcáig. Most volt kedvem sétálni, úgyhogy most innen mentem Kőbánya Felsőn át a Hungexpóig. Most sem azonnal érkeztem meg, és amikor fel akartam iratkozni, akkor sokan voltak már előttem. Úgyhogy csak egyszer tudtam kiállni énekelni. Kicsit ismételtem tegnapról, ugyanis van ballada verziója a Jikuu Keisatsu Wecker Signa sorozat openingjéből, ezt énekeltem el. Nagyon tetszett, és ami meglepett, hogy többen is jelezték, hogy ez jó volt. Mystra is kérdezte, hogy miért nem ezzel indultam. Hát, nem tudtam, hogy ennyire jól fog menni. Ebből a dalból gondoltam ki, hogy a következő versenyre mehetne a Melted Snow dal, csak az nemcsak hogy lassú, de kifejezetten szomorú ballada. Konkrétan karácsonyi dal, de azokról szól, akik egyedül töltik az ünnepet.

A zenekvíz délután 13 órakor volt, személyes megítélésem szerint kifejezetten nehéz volt. Mondjuk a nehézség is relatív, én nagyon kevés olyan animecímmel találkoztam, úgyhogy sokszor csak betippeltem. Azért volt néhány dal, amit felismertem. Most nézem az eredményt, hárman értünk el 40 pontot, ketten egyéniben, valamint lett egy csoportos eredmény, és ez lett a legrosszabb eredmény. A versenyt természetesen 8-ék nyerték meg 107 ponttal. Nekik már külön verseny kell extra hardcore témájú kategóriákkal. A karaoke versenyekkel ellentétben nem szoktam a Zene Tippmixen úgy "befeszülni", ha nem tudom, csak találomra betippelek valamit. A Dorama témakörnél mindig azt csinálom, hogy figyelem a dalt, nézem a címeket, és kigondolom, hogy ha én lennék a zeneszerzője az adott dalnak, akkor a megadott négy címből, ezt a zenét ennek és ennek című a doramának írnám. 0 pontnál többet érek el, ez önmagában biztató. Meg jó zenék mennek, úgyhogy köszönöm szépen, jó volt.

A Tippmix után volt még 2 órás hagyományos karaoke, el akartam énekelni egyedül egy Pokémonos számot, a Challenger!!-t, de a duett is jó volt Lexivel, a High Tough!, mely a Pokémon Diamond és Pearl széria openingje. Vicces volt abból a szempontból, hogy régen hallottam ezt a dalt (a Pokémonos openingek közül ezt szeretem a legkevésbé), ezért itt-ott rögtönöztem a dallamot, de jól éreztem magam a dal éneklése alatt, Lexivel is jó együtt énekelni.

És ennyi volt, mert 17 órától japán és koreai zenei videók mentek, amitől mi karaokésok menekülünk. Nekem sem volt maradásom, a nagyszínpados éneklést nem akartam megvárni. Érdekes volt olvasni, hogy többen is úgy gondolták, hogy nekik ez volt a legjobb MondoCon-juk. Közülük néhányan kifejezetten régóta járnak conra. Én 2006 ősze óta járok, ebből visszaemlékezni, hogy melyik volt a legjobb? A 2006 őszi, mint első, arra nagyon jó szívvel emlékszek vissza, de az biztos, hogy a legemlékezetesebb a 2009 nyári volt. De kifejezetten legjobbat nem tudnék mondani. A "legegyedibb" con a 2007 őszi volt. Arról képek is vannak. Akkor (meg még sokáig) volt bolhapiac a Petőfi Csarnok mellett, és kívül egy férfi kiscicának akart gazdit találni. 1000 forintot kért érte. Annyi nem volt, de páran (az akkori nagy Nintendós, BigN-es csoport voltunk együtt), összedobtunk rá 850 forintot, és odaadta. Hát az a macska olyan aranyos volt, és az egész AnimeCon arról a macskáról szólt nekünk, agyonra simogattuk, kényeztettük, egyszerűen imádtuk. Akkor volt kb. 2 hónapos. És amikor bementünk a Petőfi Csarnok épületébe, hogy azért mégiscsak lássunk valamit a conból, aki meglátta, mindenki megsimogatta, és odavolt a macskától.
Talán mégiscsak tudok legjobb cont mondani, ez a 2008 őszi AnimeCon. Emlékszem, hogy ekkor volt egy több hónapos szünetem animék terén, és annyira elkapott az AnimeCon hangulata, hogy teljesen visszarántott az animék világába. A 2006 őszi, mint első, meg egyszerűen fantasztikus élmény volt. Már akkor is voltam a karaoke teremben, de ekkor még nem énekeltem. Csak figyeltem a többieket. Voltak már ekkor is nagyon jók, de ekkor még kevés japán dalt ismertem (épp, hogy rabja lettem Hayashibara Megumi-nak), meg nem is volt ekkor motivációm, hogy énekeljek. De élvezettel hallgattam mások előadását.

Az azért beszédes, hogy régi AnimeConokról emlékszek meg. Ez nem is feltétlen a MAT érdeme, inkább az, hogy nekem 10 éve volt meg az újdonság varázsa. Ez abban is meglátszik hogy egy jó ideje igencsak nyögvenyelősen születnek meg a MondoConos élménybeszámolók, mert nem tudom, hogy fogalmazzam meg, hogy ne ismételjem az előző conos postokat. De meglett ez is. Az biztos, hogy a következő connak lesz némi újdonsága, ugyanis nem Animekarácsony lesz, hanem 2018-as téli MondoCon. Januárban lesz, és valami Animikulást hirdetnek... Januárban... Valaki világosítsa fel a Mondósokat, hogy a téli ünnepeket decemberben letudjuk, innestől kezdve hiába hirdetik, hogy vásár rogyásig (amit egyébként borzasztónak tartok), már csak kiárusítani szoktak az újévben. De mindegy, ha minden jól megy, ott leszek én még.

2017. szeptember 10., vasárnap

Tervek a karaoke versenyre

Hamarosan itt a 2017. őszi MondoCon, és készülök már a Karaoke versenyre. Meg is van már az a versenydal, amivel kiállnék, amivel azt hiszem, hogy ki tudom mutatni, hogy mit tudok valójában ének tekintetében. Ha nem izgulom el, és ha tényleg át tudom adni, hogy mennyire szeretem azt a dalt, akkor jó eredményt érhetek el. És hogy melyik lesz ez a dal? Egy Dragon Ball videojáték opening, méghozzá a 2008-as Super Survivor. Ez pontosan így hangzik:
A dinamikája miatt szeretem a dalt, szinte elhiszem, hogy maga Kageyama Hironobu is ilyen. Nem volt meg belőle a kfn, most csináltam meg, úgyhogy semmi nem akadályoz meg, hogy induljak vele. Már csak be kell gyakorolni. És ezért mindent megteszek. Lassan éjfél... Vajon átcsöngetnének a szomszédok, ha ezt most elkezdeném itt hangosan énekelni? Jó eséllyel igen, de egyszer-egyszer éneklem majd a dallal.

Mert rengeteget hallgatom manapság, és az a szép, hogy kijönnek a magas hangok. Amúgy nem vagyok kétségbeesve attól, ha a szomszédok, vagy a lakótársaim miatt nem gyakorolhatok hangosan. Erre azt találtam ki, hogy magát a kfn-t nézem meg minél többször, mert abban a ritmika is benne van, és ha azt tátogva (vagy halk énekléssel) gyakorlom, akkor már sokkal jobban fog menni. Aztán a hangos éneket majd amikor lehetőségem van. És hihetetlen érzés ilyen magas hangot kiénekelni, ahogy kijön belőlem az a rengeteg energia, szabályosan remegek a megkönnyebbüléstől. Úgyhogy ez egy ideális szám lesz számomra, hogy megmutassam a nagyközönségnek, hogy mit tudok. Csak gyakorolni kell, és a verseny alatt érezni magamban az erőt, hogy sikerülni fog.

A Karaoke verseny kiírás itt olvasható.
A versenyre itt lehet jelentkezni.
További információk a Karaoke fórumon olvashatók.

2017. augusztus 5., szombat

Dragon Ball IV videokazetta

Gondoltam, adok egy esélyt a Dragon Ball-nak, hátha rákapok a hangulatára, de sajnos nem jött be. Majdnem elaludtam, amikor megnéztem a nemrégiben vett negyedik videokazettát. De annak mindenképp örülök, hogy ezáltal teljesebb lett az anime videokazetta gyűjteményem. Amúgy ezen a kazettán a 134-137. részek vannak rajta. Amikor a C16-os, C17-es és C18-as robotokat felélesztette a fogalmamsincshogyhívják, de megölték őt. Arra vannak beprogramozva, hogy Shongokut megöljék, mert a gazdája gyűlöli őket. De Vegita meg akar harcolni vele, mert a büszkesége nem engedi, hogy Shongoku arassa le a babérokat. Annyira nem ismerem a kapcsolatukat, hogy tudjam, hogy mi van közöttük, egyáltalán eléggé tudatlan vagyok a Dragon Ball-ban. Nem néztem annak idején, amikor ment, mert igazság szerint mindig is érdektelen voltam az anime iránt. Csak a zenei része maradt meg bennem, ismerem és szeretem a Kageyama Hironobu Dragon Ballos dalait, elég sokat ismerek közülük. Nem a CHA-LA-HEAD-CHA-LA a kedvenc DB-s dalom, mint sokaknak, hanem  a 2008-as Super Survivor. Szeretem az erőteljes zenéjét, a lendületét és a dinamikáját, valamint hallani, hogy Kage-chan élvezi az éneket.

Lehet, hogy ha elkezdeném nézni az 1. résztől az első szériát, akkor megragadna és tetszene.

2017. július 31., hétfő

Dragon Ball videokazetta

Békéscsabán van egy adománybolt a Kazinczy utcában, oda bementem ma szétnézni, és meglepett, hogy megtaláltam azt a Dragon Ball videokazettát, ami még hiányzott a gyűjteményemből. Ezzel megvan mind a négy magyarul megjelent Dragon Ball VHS. Nem vagyok nagy rajongója a sorozatnak, kifejezetten értelmetlennek látom a harcokat benne, de mint magyar anime videokazetta kiadás, és gyűjteménybe menő lesz. :) Egyszer meg is nézem, van videomagnó, csak az most nincs beüzemelve, és az nem is manapság lesz, mert nagy felújításba kezdtünk itthon, és az most el van téve, de ha rendben lesz minden, akkor megnézem.

Amúgy több videomagnó is volt az adományboltban, reméltem, hogy lesz pontosan az, amelyiket régóta keresek. Ez pedig az AKAI márkájú VS-G440-es számú videója. Ilyenem volt, és nagyon szerettem, csak nem tudom, mi lett vele. Szeretnék ismét egy ilyet.

Így fest a teljes Dragon Ball videokazetta gyűjtemény.

2013. február 24., vasárnap

RTL II

Rég nem néztem az RTL Klubon rajzfilmeket hétvégén reggelente, de ma megnéztem a műsorújságban, és láttam, hogy még vetítenek egy pár értelmes rajzfilmet, ezért úgy döntöttem, hogy nosztalgiázok egy kicsit. :) Jó nézni ezeket a rajzfilmeket, most épp a Kung Fu Panda sorozat megy. Még soha nem láttam, de ahogy elnézegetem, nem rossz. Látom, a Dreamworks is követi a Disney példáját, aki a sikeres klasszikusaiból sorozatot készít.

Ami a nosztalgiát illeti, az túl jól sikerült, ugyanis a TV-m csatornalistáján keresve az RTL Klub-ot, megtaláltam az RTL-t, és az RTL II-t, és ez eszembe juttatta, hogy mennyire szerettem a német TV adón rajzfilmeket nézni. Ma már nem az RTL-en mennek a sorozatok, átvitték az RTL II-re. Ez számít a legkevésbé, átkapcsoltam. Nehezen hittem volna, hogy valaha is megint megszeretem a német nyelvet. Nem tudom, miért de ha valaki engem kérdez, rajzfilmek nagyon jók németül. Animék is mennek, például: Pokémon, Naruto Shippuuden, Dragon Ball Z, és Detective Conan! A Conan magyar szinkronnal jobb, de a többi jó volt németül. De a lényeg: A reklámokban a mai napig vannak Nintendo reklámok! És ezek is olyan jók, mint a régen a Game Boy, SNES, majd később a Nintendo 64 reklámok! Volt Paper Mario: Sticker Star, és New Super Mario Bros. 2 reklám, nagyon jó volt látni ezeket, tisztára olyan, mint régen! Ennek hatására megéreztem azt, hogy miért szerettem annyira annak idején a Nintendót, és hogy ezt ennek köszönhetően megélhetem a jelenemben is... Újra van értelme a gamer létemnek, és  ismét nagyon szeretem a német nyelvet! ^_^ Ugyanis ezzel azt is megéreztem, hogy miért szerettem annyira ezt az egyébként nem is könnyű nyelvet. Kevés szebb dolog van annál, mint amikor a múltad egyik legszebb részét aktívan újraélheted. Már nem ébredtem fel hiába.

2012. szeptember 30., vasárnap

Új scanner

Itt a Tescóban nemrég van a parkoló egy részén minden hétvégén reggel bolhapiac. Anyám szétnézett, és talált egy scannert, 4000 forintért adta. HP scanjet 3970, nem volt kérdés, hogy megvegye. A HP Photosmart C5180-as multifunkciós géppel az volt a baj, hogy ha nem érzékelt tintapatront, akkor semmit nem lehetett csinálni vele, még scannelni sem. És amikor vettem bele utángyártott patronokat, akkor az elején még tudtam használni (akkor scanneltem be a 3DS dolgokat), de utána meg problémázott vele, hogy nem tetszik neki a patron, hát akkor ennyi volt. Az i-re az tette a pontot, amikor, amikor a zsidával közös albérletbe költöztünk, akkor nem találtam meg a vezetékeit. Nagyon szép, hogy így elveszett, úgyhogy úgy döntöttem, hogy eladom. Na ez volt életem legszerencsétlenebb adás-vétele. Úgy kezdtem, hogy 3000 forintos induló árral, és 8000 forintos villámárral. Így nem kellett senkinek, levittem 1000 forint - 3000 forintra, de így sem vette meg senki, és már küszöbön volt a költözés, és semmi szín alatt nem akartam magammal vinni, ezért úgy voltam vele, hogy akkor legyen 1 forint, aztán lesz, ami lesz, hátha így 1000-nél is többért viszik majd el. Igen ám, csakhogy totál elfelejtettem, hogy az aukció végéig már csak másfél óra van hátra, így nem látták már sokan, így egy licittel, egy forintért ment el... Kerestem a megfelelő tárgyat, amivel a fejemet verhetem, nyilván nem csináltam ilyet, de nagyon rosszul jött ki. T_T Utólag sajnáltam, de hogy a jó oldalát nézzem, legalább cipelni nem kellett, ugyanis veszett nehéz volt.

És most, hogy itt a Media markt-ban van végkiárusítás, néztem valami nyomtatót, hátha van valami olcsón. Volt egy szintén HP multifunkciós 5000 forintért, de a tintapatronok nincsenek benne. Nagyon szép, akkor ugyanott lennénk vele, ahol a part szakad, ha az is ugyanolyan finnyás, mint a régi, csak scanner meg 20.000 forintnál kezdődik. Anyagilag ott nem tartunk, de hogy ezt megtaláltuk, ez nagyon boldoggá tett. Volt is vezeték hozzá, csak a telepítő CD nem volt meg, de nem baj, biztosan megvan a programja a HP oldalán. Igen, de csak Windows Vistáig van frissítve, de úgy voltam vele, hogy megpróbálom vele, de nem csinált semmit. Úgyhogy rákerestem a Windows 7 driverre, de a találatok jórésze az volt, hogy nem támogatja a Windows 7-et. Már lassan úgy voltam, hogy lehet visszavinni, amikor egy helyen találtam egy drivert. Kicsit féltem, mert számomra ismeretlen oldalról szedtem le, így volt olyan gondolatom, hogy vírust is költöztettek a fájlba, de egy életem egy halálom elven leszedtem. Feltettem, és működik! ^_^ Úgyhogy van Windows 7-re drivere.

Nyomtatót már úgysem használok annyira, bár egyszer-egyszer jól jönne, a multifunkciós készülékek meg nem scannelnek olyan szépen. De ez valami csodaszép. Be is scanneltem a Dragon Ball Z első videokazettájának a borítóját, hogy lássam, és teljesen odavoltam, hogy milyen szép lett:

Elégedettségi szint: 100% Ezzel fogok CD borítókat, sőt tervbe vettem, hogy a Disney videokazetták borítóit is bescannelem, mert azokat sem találni meg sehol, és azoknak van akkora eszmei értéke, hogy megmaradjon az utókornak. Van másik oldala is, mely nem annyira színes, de álljon itt:

Keressük, már meg is találtuk. Úgyhogy jó vásár volt.

2012. szeptember 9., vasárnap

Személyes Dragon Ball történelem

Őszintén remélem, hogy végig leadják a Viasat 6-on a Dragon Ball Z-et. Most, hogy nézem, hihetetlenül élvezem. Pedig akkoriban szinte egyáltalán nem néztem. Egyszerűen nem szerettem ezt a rajzstílust általános iskolás koromban, egyszer-egyszer néztem a DBZ-t, és egyszerűen nem értettem, hogy miért izzadnak a szereplők állandóan. Pontosabban, értettem, de túlzónak tartottam, hogy ezzel fokozzák a nézőben a szituáció "komolyságát". Hát meg az erőszakos jelenetekre mondtam magamban, hogy ilyet rajzfilmben? Nem normálisak. Én sem voltam normális, hogy nem néztem jobban utána a dolgoknak. Bár azt gondolom, sokan tudják, hogy nem a Dragon Ball az első anime, ami ment Magyarországon, csak az addig ment animék gyerekeknek szólt, és a Dragon Ball és a Sailor Moon volt az első komolyabb, ezért az volt az első, ami komoly rajongói bázist alakított ki.

Ami hasonló a Dragon Ballhoz, az a Yu Yu Hakusho, ott vannak még nagyon durva harcok, de azt egyrészt a hangulata miatt nem szeretem annyira, másrészt meg én azt már felesleges erőfitogtatásnak tartom, meg nem értettem a harc értelmét. A Dragon Ball ezzel szemben meg totál hangulatos. Azt nem mondom, hogy teljesen magába szippantott, de jó nézni. Akkor mekkora szám lenne, ha a japán openinggel menne. A magyar is egészen, sőt többször dúdolgatom magamban, de a szöveg olyan bugyuta. Én azt tudom, hogy akkor sokminden más volt, lehetett volna valami értelmesebb is. A CHA-LA HEAD-CHA-LA az igazi, és nem, nem a Lucky Star verzió. -_- Azt még egyszer meg ne halljam!

Amit még szoktam nézni, az Inazuma Eleven. A Cartoon Networkön megy, tehát az angol zenés, ami szintén nem remekel. De maga az anime tetszetős. Nekem jobban tetszik, mint a Tsubasa Kapitány. A fő kérdés az, hogy  a játékból lett az anime, vagy fordítva? Utánanéztem, szinte egyszerre jelentek meg, a játék egy kicsivel előbb, de az anime a játákadaptáció. De inkább japánul nézem.

Ja, és még ázsiai, és mosolyogtató, az a Korona Hercege az M1-en. Szerintem nem a szereplők színészi játéka a borzalmas, hanem az akkori koreaiak viselkedése volt. Én jót szórakozok rajtuk, ugyanakkor érdekes, hogy mennyi mindent nem lehetett akkoriban kimondani, mert akkor máris a fejét vették az egyénnek kis túlzással élve. És kb. 20 rész megnézése után is csak nagynehezen tudom eldönteni, hogy ki kicsoda. Most elterjedt egy olyan kiírás, hogy "Isten mindenkit különbözőnek teremtett, de mire Kínára ért, elfáradt", de szerintem nem is az hasonló arcukkal van a baj, hanem, hogy mindenkinek ugyanolyan a ruházata, és a hajviselete (persze nemtől függően). Van egy-két kirívó egyéniség, és ennyi.

2012. szeptember 1., szombat

Újra Dragon Ball Z

Ismét megy a Dragon Ball Z? Annak idején kimaradt nekem, úgyhogy nem tudom, hogy az akkori anime társadalomnak mit jelent, de ami késik, nem múlik. Gondolom, hogy most sem a Kageyama Hironobu openinggel fog menni a Viasat 6-on, de örülök, hogy legadják, és én is tudom nézni, úgyhogy 17.40-től fix a program.

2010. június 11., péntek

(Talán?) Utolsó Budapesti utazásom 3. nap

Nagyon jó napunk volt, hárman voltunk a bagszi én és zsida. A zsida vonattal jött Keszthelyről, 8.45-kor érkezett meg. Kimentünk elé, és látunk több ilyen kis csoportot, ezek szerint mindenki mostanság megy osztálykirándulásra. Az egyik csoportban ott találkozunk az egyik BigN-es barátunkkal, Young Linkkel. Látszott rajta, hogy nem örült nekünk, csak menjünk már. Őszintén megmondom, hogy rosszul esett, mert az egy dolog, hogy az az osztálya, másfajta emberekkel, de ha a barátainak tart minket, akkor az osztálya előtt is legyünk barátok.

De mindegy, van ilyen. Zsidának a vonata rendben megérkezett, örültünk neki. A Délinél vett napijegyet, a kettes metróval elmentünk az Örsig, majd a 3-as villamossal Kőbánya-alsóig, onnan a 151-es busszal mennénk tovább még egy albérletet megnézni. Itt kiírom az utcanevet, mert fontos, 20. kerületben az Ady Endre utcán van. Megyünk a busszal, és látom, hogy Ady Endre... Na akkor leszállunk. Felhívom a nőt, mert nem látom sehol, kiderült, hogy tök rossz helyen vagyunk, mert a 19. kerületben az Ady Endre úton vagyunk. Azért is volt nekem megtévesztő, mert egy 10 emeletes ház lett volna, és ott is voltak 10 emeletes panelek. Úgyhogy ez az én hibámból hiúsult meg, sajnálom. Ő sem ért rá még várni.

Ha már Kispesten vagyunk, akkor irány az Europark! A 42-es villamossal gyorsan odaérünk, az ottani 576-os üzletben meglehetősen olcsó volt a Super Mario Galaxy 2, ami MA JELENT MEG!!! 11.990 forint volt, így zsida nem is habozott megvenni. Nagyon szép, bár a külső papírtok kicsit csalódás. Nem az a nagyon szép, mint a Pokémon HeartGold / SoulSilver külső papírtokja, hanem egyszerű(bb) karton. Itt még nem bontottuk ki. Még szétnéztünk a Saturnban, nem valami olcsók a játékok, viszont a New Play Control Pikmin Wiire meglehetősen jó áron volt. 4999 ft, kár, hogy nem volt rá pénzem. A pénztárnál a hölgy eléggé mogorva volt, és a biztonsági őrrel is volt problémánk, mert nem szóltunk, hogy a SMG2 máshonnan van. És nem találtuk meg a blokkját, pedig percekig kerestük, így a biztonsági őr elengedett azzal, hogy megbízik bennünk. Hát jó, továbbmentünk. Én vettem különféle Europarkos szórókiadványokat, miközben bagsziék a mozgólépcső alatti konzolos standon voltak érdeklődni. Zsida gondolkodott PSP vételen, de végül elvetette. Mentünk gyors az InterSparba innivalót venni, utána átmentünk a Nyugatiba, mert a Burger Kingben akartunk Whopper menüt enni.

Miközben mentünk a hármas metróval, bagszi és zsida is beszélgettek a pokémonról, és arra jutottam magamban, hogy felnőttként is lehet szeretni, ugyanis úgy beszélgettek róla, mint valami jó hobbi. A zsida egyébként 23 éves. Szóval fiatalos csapat voltunk! A Burger Kingben megebédeltünk, én meg közben csináltam képeket. Nagyon jó a Galaxy 2 külsőre. Itt bontottuk ki, sok minden van benne. Felül középen van maga a doboz, mellette balra a tok, jobbra egy kis kiegészítő, alul balra a tutorial DVD, mellette a 250 csillag. Én míg bagsziék ebéd után a Burger Kingben tovább pokéztak DS-en, én elmentem mentolos fagyi vadászatra a WestEndbe, és van. Nagyon jó volt. Még egy kicsit ott voltunk, aztán mentünk tovább.

Konzolbolt vadászat ürügyén megkerestük a JoeyStationt, de láttuk, hogy elköltöztek, így kimaradt, és megkerestük a Colin Console-t. Ez egy nagyon eldugott hely a Jászai Mari térnél. De látszik is, hogy nemigen van forgalma. Elég sokat beszélgettünk az eladóval, és mivel voltak nagy játékok nála, vásároltunk. Bagszi vett Animal Crossingot DS-re, zsida meg Legacy of Kain PSX-re. Úgyhogy jó, hogy betértünk ide is.

Visszamentünk a WestEndbe, mert találkoztunk a Csabival, ő is késett egy jókorát. Csak gyors beszélgetés, aztán ment is tovább. Örömmel nézte a zsida SMG2-jét.

A hatos villamossal átmentünk Budára, a Nándorfehérvári úton van egy hatalmas játékbolt, abban néztünk szét. Rengeteg minden van ott. Kirakók, társasjátékok, plüssök, mindenféle gyermekjátékok soha nem látott választékban. Bagsziék sokkal inkább nézelődtek, meg próbálgatták a dolgokat, engem annyira nem izgattak. Ami meglepett, hogy találtam ősrégi Dragon Ball Z VHS-t 490 forintért. Na azt nem hagytam ott! :D A DBZ idejében (1998-1999) még szinte utáltam az animéket. Egyszerűen nem értettem, hogy a buta rajzzal meg a sok hülye csatával mit akarnak adni? Akkor még hittem a riasztó tévhiteknek, hogy rosszra neveli a gyerekeket, holott már tudom az igazságot. De nem baj. Úgyhogy ha hazamegyek, kíváncsi leszek. Van VHS lejátszóm, és mindenképp meg fogom nézni. Azt tudom, hogy nem japán az openingje, amit sajnálok, mert Hironobu Kageyama az előadója. Arra emlékszem, hogy valami hülye magyar szövege volt, valami ilyesmi:

Szeretet és barátság
Dragon Ball Z

Vagy mi, de valami hasonló hülyeség volt. Átmentünk a szembelévő Mint a TV-ben játékboltba, ahol minden eredeti volt. És itt van Narutós fejpánt, ne haragudjon meg a világ, de vettem magamnak egyet. ^^' Na nem azért, hogy állandóan viseljem, csak szerettem volna magamnak egyet. Ami nagyon meglepett, hogy voltak gömbök, mindenféle eredeti kisebb figurákkal, és volt Super Mario Galaxy is! O_O És pont az utolsó kettőt vittük el! :D És még az volt a nagyon jó, hogy mind a ketten a számunkra legszimpatikusabb fugurát fogtuk ki. Zsidának volt Bowser, nekem meg Mario. Úgyhogy mind a ketten boldogok voltunk.

A 47-es villamossal kerestük az Október 23-a utcát, mert ott van az Allee bevásárlóközpont. Kíváncsi vagyok, hogy milyen, mert mindennél modernebbnek hirdették meg. Megtaláltuk, és tényleg nagyon jó. Itt van az 576 is, mely mindennél nagyobbnak hirdeti (és NEM hírdeti, ahogy sokan tévesen írják, de lesz majd egy helyesíró-postom is) magát, ami igaz is, csak a választék ugyanolyan szerény. Egy polcon volt egyfajta játékból kb. 18 példány volt kirakva. De hogy az 576-osok mentalitása mennyit változott, az is érdekes. 4 éve, amikor komolyabban elkezdtem járni Pestre, akkor az Árkádban, emlékszem, tök lekezelőek voltak velünk, mert Nintendós cuccokat kerestünk, most meg nagyon kedvesek, meg rendesek. Látom, új újság, új vezetőség, új követelmények. Nem baj, így sokkal jobb az 576. Felmentünk a 2. emeletre az étkezőkre, Gyrost akartunk enni. Van egy török étterem, ott adtak gyrost is, csak nem pitában, hanem tortillában kaptuk, de ízletes volt. Aztán még az Electro Worldben néztünk szét. Drágák a játékok, úgyhogy én kint vártam meg őket.

És szinte vége is a napnak. Zsida már 34 órája volt ébren, úgyhogy nem csoda, hogy aludt már szinte a hatos villamoson. Elmentünk vele a Nyugatiig, onnan ő Újpestre a rokonához, mi meg ide bagszihoz. Nagyon jó nap volt, nagyon jót szórakoztunk. Örülök neki, még sok ilyet szeretnék. És szinte így képzeltem el a pesti létemet, hogy dolgozok, és szabadnapokon eljárni valamerre a barátokkal páran. A közös élmény felbecsülhetetlen!

2009. szeptember 10., csütörtök

Anime vs. ORTT

A jó Isten áldja meg a Mondo magazint, hogy mint első médium, nyíltan foglalkozik az Anime és az ORTT közötti vitával. Mindenben egyetértek abban, amit leírtak. Bár, ha őszinte akarok lenni, részben az RTL Klub is hibás abban, hogy az anime ilyen negatív fogadtatásban részesült 1998-1999 táján. A Dragon Ball, és a Sailor Moon, stb. nagyon hirtelen jöttek, és erős reklámkampányban hirdették ezeket, és az emberek nem tudtak semmit az egészről, hogy mi ez az egész... Talán, ha tudták volna, hogy Japánban miért mennek ilyesféle sorozatok, meg ott miért ez dívik, akkor más lett volna az egész. Mondjuk abba azért belegondolhattak volna, amikor azt híresztelték a DB-ról, hogy mennyire brutális, hogy Japánban miért nem ölik egymást az anime miatt? Példaértékű (és szerintem hihető) hogy a Mondo kirakott egy statisztikát arról, hogy Japánban történik a legkevesebb gyilkosság. És azért hihető, mert nem hallani a TV-k híradásaiban, hogy Japánban ennyi meg annyi embert gyilkoltak meg... Pedig ott mennyi ilyen anime megy... És akkor a hentaik elmebetegségéről még nem is beszéltünk. Én azt gondolom, hogy MAT megjelenése nagyon jót tett az anime szubkultúrának, és nagyon jól népszerűsítik, részben nekik is köszönhető, hogy az egykori párszázas Animecon már többezres rendezvénnyé nőtte ki magát. Aztán, hogy milyen a rajongótáboruk jó része, arról már nem ők tehetnek.

2009. augusztus 26., szerda

Nyári AnimeCon 2009

Szerintem nagyon eljött az ideje, hogy írjak ide, ugye szerintetek is? Na szóval, volt ugye az Animecon nyáron, ami 3 napos volt. A Matsurit (vagyis a pénteki napot) kihagytam, mert valahogy nem vonzottak a programok. Utólag hallottam, hogy elég gagyi lett, de én ebben nem nyilatkozok. A szombat viszont fenomenális volt. A legtöbb időt a karaoke sátorban és az konzoloknál töltöttem. A karaoke sátorban találkoztam két nagyon kedves animés lánnyal, akiket MSN-ről és az Animecon fórumról már korábban is megismertem: Narumi és Amina. Mind a ketten nagyon aranyosak és szeretetreméltóak voltak. Egyébként kipróbáltam magam a szabad karaokén, Okui Masami: Gift című dalát adtam elő.

Kaptam dicséretet bőven, meg egy pár építő-jellegű kritikát Narumitól, aki nemcsak hobbi szinten énekel, hanem szakmai szinten ért az egészhez. Három tanácsot adott: Mély hangok gyakorlását. Akármennyire is furcsa, de fiú létemre sokkal könnyebben kijönnek a magas hangok, mint a mélyek. Egyszerű a képlet rá: tenor hangom van, ami férfiaknál elég ritka. A második kritika, az az izgalom “elfojtása”. Az a lényeg, hogy hallatszott, hogy izgulok, az elején elcsúsztam, nehezen találtam meg a hangot. A harmadik kritika, meg hogy gyakoroljak lágyan énekelni, mert néha erőszakosan éneklek. Ez tény és igaz, hogy ezen javítani kell. A 2010-es tavaszi animeconon (ami ugye a Sakuracon lesz) majd készülök a versenyre, mert Narumi szerint ha kijavítanám a hibáimat, akkor nagyon jó lehetek. Egyébként van erkölcsi alapja a kritikáinak, mert Narumi versenyzett, és a 2. helyet érte el. Onitsuka Chihiro: Rasen dalát énekelte el valami fenomenálisan. Rajta is hallatszott, hogy izgult, de nagy hangja van, és ez “eltörpítette” az izgalmát. Ami a karaokét illeti, továbbra is az a tapasztalatom, hogy vannak nagyon jó hangú emberek, de azoknak van a legnagyobb önbizalmuk, akiknek semmi hangjuk nincs. Egy páran olyan rémesen “énekeltek”, hogy kishíján kiszaladtam a karaoke-sátorból. Ami a versenyt illeti, a zsűrinek hatalmas elismerés jár, hogy most tényleg a LEGJOBBAK lettek díjazva. A harmadik helyezettre annyira nem figyeltem fel, csak hogy szép hangja van. Narumi lett a második, aki tökéletesen megérdemelte. Az első helyezett viszont megosztott lett. Ennél jobban nem is tudták volna eldönteni, ugyanis egy fiú és egy lány nyert. A lány állítólag nagyon komolyan énekel, jár fellépni, tehát neki volt némi előnye, és tényleg fantasztikus tehetség. A fiú viszont nem tudom, hogy énekelt-e valahol korábban, de valami fantasztikus volt. Egyébként vietnami volt a srác, és komolyan, úgy énekelt, mint egy fiatal japán énekes, akinek hangja is volt. Élmény volt hallgatni őt.

És akkor menjünk át a konzolterembe. Köszönjük a Brawlt. Nagyon jó volt. Természetesen szerény társaságom jórésze itt keresett magának menedékhelyet a sok fangörl elől. Én annyira nem játszottam sokat, de amikor igen, akkor nagyon. És nemcsak mi játszottunk. Volt a Pit-cosplay gyerek, aki szinte mindig nyert. Kicsit se idegesített… -_- Aztán volt egy másik vietnami srác (a karaoke győztes testvére), hát az meg akkora beleéléssel játszott, hogy szerintem a tudása mellett ennek köszönhette, hogy nyert egy jópárszor. Meg is kérdeztem tőle, hogy van Wiije? Mondja nem, csak gépen játszott a sima Super Smash Brosszal. Értsd ezalatt, hogy N64 emulátoron játszott a Super Smash Bros. játékkal. Jól kitanulta a játékot. De amikor az a Pit-cosplayes már a sokadik győzelmét aratta, már kezdett kicsit nagyon idegesíteni… Pont jött egy ötödik srác, aki megkérdezte, hogy be lehet szállni? óó, mondom igen, az a gyerek ott (mutatok a Pitre) már amúgyis unja, hogy állandóan nyer. Odamegy hozzá, elkéri tőle a controllert, mert mondta… Az a gyerek meg csak néz ki a fejéből, hogy mi van? Aztán rám néz… De nem adta át. -_-‘ Na mindegy. Meg a nagysátorban nézegettem az árusokat, mármint a termékeiket, meg az épületben a MAT pultnál nézelődtem, meg néha-néha bementem a nagyterembe, AMV videókat nézni. A Cosplay engem nem érdekel. Elismerem, hogy nagy munka van mögötte, biztos hónapig dolgoztak egy-egy ruhával, de valahogy nem érdekel. És jobb a fangörlöktől is távoltartani magam, mert igencsak károsak az egészségre. Lényegében ennyiből állt a szombat.

A vasárnap meg… Eléggé lájtos volt a szombatihoz képest, inkább a beszélgetések érdekeltek. A MAT beszélgetéseknél a bevételeket, és a pénzügyi dolgokat firtatták elsősorban, mivel a MAT nem gazdasági társaság, ezért ez nyilvános. Meg feszegették, hogy a 2010 tavaszi Animecon máshol legyen. Hát igencsak ráfér már, de most kevesebben voltak. Rossz volt az időzítés. Én már az elején nem értettem, hogy miért van így, amikor meghirdették, hogy a nyári lesz Pesten, és az őszi meg vidéken – jelen esetben Székesfehérváron. Mert ugye nyáron mindenki nyaral meg kipiheni a sziget fáradalmait, meg ehhez hasonlók. Úgyhogy felmerült, hogy jövőre visszaáll minden, amit helyeslek. Részemről azért ellenkeztem ezen új felosztás mellett, mert hogy a tavaszi és a nyári között túlzottan kicsi volt az időintervallum. Azért kell az a 4-5 hónap. Aztán milyen messze van a jövő tavaszi? … Mindegy, lehet, hogy elmegyek az őszi animeconra Székesfehérvárra, nyilván nem lesz olyan, mint a pesti, de legalább lesz. Aztán nem lesz olyan vészes kivárni majd a jövő májust. Aztán volt még Animax beszélgetés, melyet Tonya tartott. Mondta, hogy vállalja a felelősséget az állandó ismétlésekért, de rámutatott, hogy más csatornákon is hasonló a helyzet. Nagy mentség… Na mindegy. A realityket pedig át fogják alakítani, elvileg lesznek Japán vonatkozású realityk. Négy (pontosabban három plusz egy) animepremierről beszélt. Október-november magasságában lesz a Dragon Ball GT. Azt mondták, hogy azért nem lesz az első 2 széria, mert annak a szinkronja nagyon régen készült, és az a mai animéseket legfeljebb megmosolyogtatja. Újraszinkronizálásra meg azért nincs lehetőség, mert ugye nagyon hosszú a 2 széria, és azok leszinkronizálása iszonyatosan költséges. Aztán lesz a Nana után Rómeó és Júlia. 2007-ben készült belőle animesorozat, én nem láttam, de biztos jó. Aztán a nagy durranás (részemről) 2010. január: Slayers Revolution és Slayers Evolution-R! Na ezért egy nagy pirospont az Animaxnek! Végre az új Slayers magyarul! Lényegében ennyi volt a két előadás, a többi különösebben nem érdekelt.

Hogy milyen volt részemről az Animecon? Volt már jobb is, de itt is nagyon jól éreztem magam. A programok megújítása kéne valamilyen formában, mert egyes véleményekből úgy tűnik, hogy a Matsuri nem egy járható út. De izgalommal várom a 2010-es Sakuracont.