2018. október 3., szerda
JAM Project: NEW BLUE
2017. október 21., szombat
MondoCon 2017 ősz
SZOMBAT
Megérkeztem a Hungexpóhoz, a jegy már megvolt nekem, de már csak 3.800 forintért tudtam megvenni. Csúnya barna színű a jegy. -_- Nem szeretem a barna színt. Beléptem, egyből mentem fel a karaoke terembe. Örömmel látom, hogy Megumi tényleg eljött. Beszélgettem vele nem olyan rég, felmerült a karaoke, rábeszéltem, hogy jöjjön el. És megtette. Szépen énekelt. Kicsit beszélgettem vele személyesen. Szerettem volna többet beszélni vele, de aztán nem láttam. De a többiek is itt voltak, mindenkit örömmel láttam.
Az első feliratkozásom egy mély depressziós ballada volt, BLUE DROP ~Tenshitachi no Gikyoku~ anime openingje volt a választásom, mely a BLUE címet kapta. Furcsállom, hogy mennyire egynek éreztem magam a dallal, szerettem énekelni. Suara a dal eredeti előadója, aki egyébként élen jár a balladákban, sokat nagyon szeretek, de ennek a dalnak a valódi mondanivalóját sokáig nem éreztem át. Csak akkor, amikor megnéztem az animét, akkor jött át igazán, hogy miről is énekel az énekesnő. Hát ennyire az animéhez írják sokszor az adott dalt. Az anime rendkívül érdekes egyébként. Az ending egy valamivel optimistább dal, reménnyel teli, és érzelmileg remekül lavírozik a főszereplő lány múltja miatti depresszió állapotában, valamint a jelenben a reményekkel kecsegtető lehetőségek között. Megismerkedik egy lánnyal, akivel közeli kapcsolatba kerül. De eleinte nem is sejti, hogy mennyi köze van a múltjához... Ugye, hogy ugye? Klisésnek hangzik, főleg, hogy kitalálható, hogy egy shoujo-ai-ról van szó. De a megvalósítás nekem személy szerint tetszett. Lexinek tetszett a dal, fogadkozott, hogy meg fogja nézni az animét.
Voltak jók hagyományos karaokén, és öröm volt látni, hogy sokan voltak újak, na de elérkezett a verseny időpontja. 15-en voltunk egyéniben, és 4-en voltak csoportosan. Örültem, amikor láttam, hogy másodikként fogok énekelni. Ugyanis én az átlaggal ellentétben kifejezetten szeretek inkább előbb lenni. Két ok miatt. Egyrészt hamarabb elmúlik az izgalmam, másrészt meg ha a végén vagyok, és ha hallok magam előtt jókat, az elveheti az önbizalmamat, tapasztaltam már ilyet. Írtam korábban arról, hogy egy Dragon Ball dalt viszek versenyre, a Super Survivor dalt. Egy kései videojáték dala, nagyon átérzem azt a dinamikát, és a lendületet, amivel Kageyama Hironobu énekli a dalt, ezt szerettem volna átadni, és azért gondoltam jó választásnak, mert az itthoni gyakorlások alatt úgy éreztem, hogy ez sikerülni fog. Hát nem sikerült. Nem voltam énekhang terén a topon, és mivel tudtam, hogy nem fog menni, végig azon feszengtem, hogy valahogy sikerüljön. Így meg nem tudtam előadni azt a dinamikát, amit érzek a dalban, ez volt az egyik ok, ami miatt az egész előadás elment. Hangom meg tényleg nem volt, mert csak az első refrénben tudtam a legmagasabb hangot kiénekelni, de azt is remegve, úgyhogy tudtam, hogy baj lesz belőle, mint ahogy lett is, mert a második refrénre és a végére már nem sikerült kiénekelni. Ez rettenetesen frusztrált. Nem is éreztem jól magam a verseny további részére, nagyon szerettem volna bizonyítani ezzel a dallal, és nem sikerült. Most rosszmájú leszek, de az igazat megvallva, amikor a végefelé volt néhány előadás, ami kifejezetten gyengére sikeredett, akkor reménykedtem, hogy talán annyira rossz helyen csak nem fogok végezni. Azt gondoltam, hogy (magam miatt) hiába megyek le meghallgatni az eredményhirdetést, de a teljes eredmény igencsak letaglózott, és most ugranék az időben előre, az e hét hétfői naphoz.
Ekkor tették ugyanis közzé az eredményt, kerestem, hogy hol vagyok, és amikor megláttam a nevemet az utolsó helyen, mérhetetlen dühöt éreztem magamban. Tehát ha én azt ráordítom a fórumra, akkor jó eséllyel kitiltottak volna onnan. Ahogy írtam feljebb, azzal tisztában voltam azzal, hogy nem voltam jó, de az utolsó helyet azért méltatlannak érzem. Méghozzá azért, mert azok a bizonyos gyenge előadások, amikről reméltem egy kicsivel jobbat, nemcsak azért voltak gyengék, mert hamisak voltak, hanem mert a kiállásukon látszódott az, hogy ez az első versenyük (jó eséllyel, nem emlékszem rájuk korábbról), és hozzájuk képest azért esett rosszul az utolsó hely, mert olyan érzetet adott, mintha az a nyolc év, amióta éneklek kisebb-nagyobb megszakításokkal a karaokén, mintha nem ért volna semmit. Mintha konstans ugyanúgy énekelnék, mint akkor 2009. augusztus 22-én azon a bizonyos nyári AnimeConon, amikor először álltam ki énekelni. És ha már felelevenítettem a régi időket, az a 2007-2009-es időszak is eszembe jutott, amikor rengeteg bírálat érte a karaoke verseny eredményét. Hogy miért x nyerte meg a versenyt, amikor a második vagy akár a harmadik helyezett sokkal jobb volt. Konkrétan emlékszek én is egy ilyen esetre, és vissza is tudom idézni. A 2008. őszi AnimeConon volt, amikor tökre megörültem, hogy a harmadik helyen az a lány volt, aki nagyon szépen énekelt. Hozzá képest egy olyan nyerte meg, aki sehol nem volt hozzá képest. Amúgy különösen ezt a versenyt érte rengeteg kritika, ekkor még nem voltam annyira elől, csak a háttérből figyeltem az eseményeket, de arra tisztán emlékszem, hogy a con után nagyon aktív volt az AnimeCon fórum karaoke részlege... És nem a dicséretek miatt. Visszatérve a mostani versenyre: Azt tudtam, hogy valamit nagyon írni akarok a fórumra, de örültem, hogy vártam vele, mert bár eleinte ez a düh átment kétségbeesésbe, amikor azon gondolkodtam, hogy merre induljak el? Mit énekeljek ahhoz, hogy megmutassam, hogy mit tudok? Aztán, amikor lenyugodtam ebből, akkor írtam ki a fórumra a gondolataimat. Többek között, amit ide leírtam, másrészt meg írtam az egyik zsűritagról, akinek akkor nem emlékeztem a nevére, de írták, hogy Gyöngyi a neve. Ő volt az, aki minden egyes versenyzőhöz külön szólt, az előadása után. Személy szerint nekem az nem tetszett, hogy csak elvétve fogalmazott meg kritikát, a gyengébb produkciókról is igyekezett valami jót mondani. Olyannak tűnt, mintha mondjuk az én előadásomat 3 pontosra értékelte volna 10-es skálán, akkor nem azt mondta, hogy miért csak 3 pontra értékelte, hanem, hogy 1 ponthoz képest miért ért 3 pontot az énekem. Jelentős különbség. Aztán amikor jöttek a nagyon jó előadások, és aztán hogy dicsérte őket, akkor kezdett összállni a kép, hogy kell értelmezni, amikor ezzel szemben azt mondta a gyengébb előadásokra, hogy "köszönjük, hogy elhoztad nekünk ezt a dalt". Aztán megbeszéltük ezt is, erre azt a választ kaptam, hogy Gyöngyinek szinkronszínészi végzettsége van (valamire emlékeztem, hogy hittem, hogy énektanárnő és hangképzéssel foglalkozik, ezt tisztáztuk), meg van kórusi, rádiós tapasztalata, ezáltal tudja, hogy mit hoz ki az emberből a versenyhelyzet, ezért nem akart nagyon kritizálni senkit. De amit mondott, azt tényleg úgy gondolja. Ezt el tudom fogadni, és ha a helyzetembe gondolok bele, akkor abból a szempontból is igaz, hogy ha hagyományos karaokén adtam volna elő a versenydalomat hasonló minőségben, akkor elkönyveltem volna, hogy hát ez van, most ez nem sikerült, majd máskor. És biztos, hogy a versenyhelyzet ebből a szempontból teljesen más. Úgyhogy ezt el tudom fogadni, de ahhoz továbbra is tartom magam, hogy az utolsó hely méltánytalan az előadásomhoz. Ha a 12. hely körül lettem volna a 15-ből, akkor azt mondom, hogy hát ezt tudtam nyújtani, legközelebb változtatni fogok. De most már ez így van, megkaptam E-mailben, meg beszéltük is conon, hogy min érdemes változtatni. Igazuk van, és körültekintőbben fogok a legközelebbi versenyre dalt választani.
Miután lement a verseny, átmentem megnézni a konzol részleget. Elsősorban a retro részleg érdekelt, de most nem nagyon láttam, hogy lett volna Nintendo. Viszont volt néhány régi PC, azokra régi játékok telepítve. A DOOM-ot ismertem fel egyedül, a többiről nem tudtam, hogy micsoda. Sega gép sem volt amúgy nagyon, úgyhogy ezt most nem nekem találták ki. Azt viszont örömmel vettem, hogy volt most PlayStation stand, nem is kevés. Kipróbáltam az új Gran Turismo játékot, kormánnyal lehetett játszani teljesen valósághű körülmények között. Bár nekem eléggé furcsa volt a játék, mert olyan érzésem volt, mintha magát kormányozná a játék, mintha maga a kormány is arra menne, amerre a pálya kanyarodik. Nekem csak ellenkormányozni kellett, hogy autóknak ne ütközzek. Eléggé nehéz volt megszokni, nem is ment valami jól, többször kipördültem, kocsinak mentem, tévedésből a boxutcába mentem (már ha itt is így hívják). De tetszett a játék, ha meglenne, sokat gyakorolnék vele. Aztán az árusok között is szétnéztem, ahogy az előző conon, most is volt régi PC Guru magazin, három régi számot lehet venni 1000 forintért. Vettem is 1-1 példányt a három legrégebbi számból.
Igyekeztem vissza, mert nagyjából kiszámoltam, hogy mikor hívhatnak harmadjára, és pont akkor értem vissza, amikor engem hívtak. Ekkor egy élőszereplős sorozat openingjét énekeltem: Jikuu Keisatsu Wecker Signa sorozatból a RING című dalt énekelt. Ez ment, és némileg oldotta a rossz érzésemet. Köszönöm Okui Masami-nak ezt a dalt. Amúgy néztem néhány ilyen Tokusatsu sorozatot, ahol szereplők átlagos életet élnek, polgári munkájuk van, ugyanúgy ismerkednek, barátkoznak, mint bárki más, de amint baj van, nemcsak felveszik a hős-szerelésüket, hanem valósággal személyiséget cserélnek, és megmentik a világot a gonosztól. Az egyik kedvencem a Tomica Hero: Rescue Fire volt. A közös ezekben a sorozatokban nemcsak a sablonos történetmenet, hanem hogy olyan bűnrossz a színészi játék, hogy vetekszik a Barátok Közt minőségével. Csak van egy fontos különbség a Barátok Közt és ajapán Tokusatsu sorozatok között: Amíg a Barátok Közt véresen komolyan veszi magát, addig ezek a japán Sentai sorozatok (Tokusatsu vagy Super Sentai szinte ugyanaz) inkább elviccelik az egészet. Szinte lehet érezni, hogy a színészek maguk is nevetnek azon, hogy ilyen igénytelen a színészi játékuk, és ilyen sztoriban vállalnak szerepet. Ez teszi nézhetővé ezeket a sorozatokat, sok jelenet emiatt vicces.
Most nem nagyon voltam szociális, nem igazán beszélgettem a többiekkel, annak örültem, amikor Leea javaslatokat adott arra, hogy miben érdemes fejlődnöm, hogy jobbak legyenek az előadásaim. Most kezd összeállni a fejemben, hogy eleinte olyan dalokat kell választanom versenyre, amit biztonsággal ki tudok énekelni, de meg tudom mutatni, hogy van hangterjedelmem, de megpróbálni a hangerővel való játékot, tehát, hogy ne egy síkon énekeljek. Erre találtam is egy számot, amivel talán menni fog. Néhány éve elénekeltem egy másik Okui Masami számot, a Fuyu no Rondo PC játék openingjét, a Melted Snow-t. Tukeinon mondta rá, hogy ha gyakorolnám, akár versenyre is vihetném. Ezt téli MondoCon-ra, miért is ne? Ez nem végleges, de mostani fejemmel jónak gondolom. Egyébként ezt a "hanggal való játékot" is Tukeinon javasolta még a 2012-es Animekarácsonyon. Ekkor a Digimon: The Biggest Dreamer dalát vittem. Már akkor is jó dolognak gondoltam, csak ez elmaradt, mert 2013-ban kezdtem el hanyagolni a MondoCon-t, aztán 2014-re teljesen kimaradt, és mire visszatértem, ez feledésbe merült. Igyekszek gyakorolni rá.
A negyedik énekem sem volt jó, ez is szélsőséges választás volt, hovatovább sajátságos. Egy magyar dal volt. Nem igazán rajongok a Honeybeast együttesért, de a Halleluja című daluk megtetszett, rákerestem a Google Play-en. Meglepetten láttam, hogy nemcsak hogy megjelent külön kislemezen, de a karaoke verzió is helyet kapott rajta. Megcsináltam belőle a kfn-t, de ami érdekes, hogy ahogy énekeltem magamnak itthon, kijöttek a legmagasabb hangok is. Hát gondoltam megpróbálkozok vele hagyományos karaokén is, nem lett volna szabad. Érvényesült most is az, hogy nem jöttek ki a magas hangok, és mély hangszínben énekelni eléggé rossz volt. Úgyhogy ez sajnos nem jött össze.
Aztán nagyon nem is volt semmi, a Late Night karaoke, sokáig nem volt kedvem énekelni, úgy elvoltam másokkal, de igazából semmi. Aztán tökre spontán eszembe jutott az Uchuu no Kishi: Tekkaman Blade anime második openingje, az Eien no Kodoku, hát ezzel tökre jó lenne kiállni. Ez csak abból a szempontból volt kockázatos, hogy már rég nem hallottam a dalt, de azért emlékszem a dallamra nagyjából. Hát miért is ne énekelhetném el? Örültem a választásnak. Az meglepett, hogy mennyire erősen szólalt meg a gitárszóló, de szerettem énekelni a dalt. Viszont a Late Night-on volt egy lány, aki valami eszméletlent alakított. A Dzsungel Könyve Musical-ből a Válj Kővé című dalt énekelte, de valami hihetlenül jól "alakította" Kát, a kígyót, és az énekhangja is nagyon rendben volt. Nagy kár, hogy nem versenyzett, biztos ott lett volna az élbolyban. Az egész Late Night karaoke alatt a Nintendo 3DS-emmel ügyködtem, néha felnéztem, de amikor ez a lány énekelt, azonnal felkaptam a fejem, amint megszólalt, mosolyt csalt az arcomra, és le nem tudtam venni a szemem róla. Nagyon örültem, hogy hosszú a szám, annak meg főleg, hogy végig fantasztikusan adta elő a dalt. Élmény volt.
Nem volt kedvem a végéig maradni, 21:30-kor hazamentem. Amint kiléptem a Hungexpo épületéből egy lány "Free Hugs" táblával meg akart ölelni, de udvariasan elutasítottam. De aztán egy furcsa dolog történt, egy fiú akart ugyanott megölelni, hasonló célokból... Nagyot néztem. Most tényleg azt hiszik, hogy azért nem öleltem meg a lányt, mert meleg vagyok? Nálam nem szexuális orientáció kérdése, hogy kit ölelek meg, egyszerűen csak nem vagyok híve a "Free Hugs" dolognak. A másik furcsaság még délután történt. A 2. emeleten a WC-be akartam menni. Benyitok, de elbizonytalanodtam. Kimegyek, megnézem a piktogramot, hogy jó helyen vagyok-e, és igen. Aztán megszólal fiúhangon, hogy nincs semmi baj. Nemhogy crossdresser cosplayben volt a srác, de annyira lánynak nézett ki, hogy teljesen megtévesztett. Talán az első srác, aki lánynak nézett ki, és még viszonylag jól is festett. Ha fiú változik át lánnyá (bármilyen okból), azt nem szoktam szeretni, de amikor mondjuk egy lány bújik egy fiúkarakter bőrébe, az nagyon szép szokott lenni.
VASÁRNAP
A zenekvíz délután 13 órakor volt, személyes megítélésem szerint kifejezetten nehéz volt. Mondjuk a nehézség is relatív, én nagyon kevés olyan animecímmel találkoztam, úgyhogy sokszor csak betippeltem. Azért volt néhány dal, amit felismertem. Most nézem az eredményt, hárman értünk el 40 pontot, ketten egyéniben, valamint lett egy csoportos eredmény, és ez lett a legrosszabb eredmény. A versenyt természetesen 8-ék nyerték meg 107 ponttal. Nekik már külön verseny kell extra hardcore témájú kategóriákkal. A karaoke versenyekkel ellentétben nem szoktam a Zene Tippmixen úgy "befeszülni", ha nem tudom, csak találomra betippelek valamit. A Dorama témakörnél mindig azt csinálom, hogy figyelem a dalt, nézem a címeket, és kigondolom, hogy ha én lennék a zeneszerzője az adott dalnak, akkor a megadott négy címből, ezt a zenét ennek és ennek című a doramának írnám. 0 pontnál többet érek el, ez önmagában biztató. Meg jó zenék mennek, úgyhogy köszönöm szépen, jó volt.
A Tippmix után volt még 2 órás hagyományos karaoke, el akartam énekelni egyedül egy Pokémonos számot, a Challenger!!-t, de a duett is jó volt Lexivel, a High Tough!, mely a Pokémon Diamond és Pearl széria openingje. Vicces volt abból a szempontból, hogy régen hallottam ezt a dalt (a Pokémonos openingek közül ezt szeretem a legkevésbé), ezért itt-ott rögtönöztem a dallamot, de jól éreztem magam a dal éneklése alatt, Lexivel is jó együtt énekelni.
És ennyi volt, mert 17 órától japán és koreai zenei videók mentek, amitől mi karaokésok menekülünk. Nekem sem volt maradásom, a nagyszínpados éneklést nem akartam megvárni. Érdekes volt olvasni, hogy többen is úgy gondolták, hogy nekik ez volt a legjobb MondoCon-juk. Közülük néhányan kifejezetten régóta járnak conra. Én 2006 ősze óta járok, ebből visszaemlékezni, hogy melyik volt a legjobb? A 2006 őszi, mint első, arra nagyon jó szívvel emlékszek vissza, de az biztos, hogy a legemlékezetesebb a 2009 nyári volt. De kifejezetten legjobbat nem tudnék mondani. A "legegyedibb" con a 2007 őszi volt. Arról képek is vannak. Akkor (meg még sokáig) volt bolhapiac a Petőfi Csarnok mellett, és kívül egy férfi kiscicának akart gazdit találni. 1000 forintot kért érte. Annyi nem volt, de páran (az akkori nagy Nintendós, BigN-es csoport voltunk együtt), összedobtunk rá 850 forintot, és odaadta. Hát az a macska olyan aranyos volt, és az egész AnimeCon arról a macskáról szólt nekünk, agyonra simogattuk, kényeztettük, egyszerűen imádtuk. Akkor volt kb. 2 hónapos. És amikor bementünk a Petőfi Csarnok épületébe, hogy azért mégiscsak lássunk valamit a conból, aki meglátta, mindenki megsimogatta, és odavolt a macskától.
Talán mégiscsak tudok legjobb cont mondani, ez a 2008 őszi AnimeCon. Emlékszem, hogy ekkor volt egy több hónapos szünetem animék terén, és annyira elkapott az AnimeCon hangulata, hogy teljesen visszarántott az animék világába. A 2006 őszi, mint első, meg egyszerűen fantasztikus élmény volt. Már akkor is voltam a karaoke teremben, de ekkor még nem énekeltem. Csak figyeltem a többieket. Voltak már ekkor is nagyon jók, de ekkor még kevés japán dalt ismertem (épp, hogy rabja lettem Hayashibara Megumi-nak), meg nem is volt ekkor motivációm, hogy énekeljek. De élvezettel hallgattam mások előadását.
Az azért beszédes, hogy régi AnimeConokról emlékszek meg. Ez nem is feltétlen a MAT érdeme, inkább az, hogy nekem 10 éve volt meg az újdonság varázsa. Ez abban is meglátszik hogy egy jó ideje igencsak nyögvenyelősen születnek meg a MondoConos élménybeszámolók, mert nem tudom, hogy fogalmazzam meg, hogy ne ismételjem az előző conos postokat. De meglett ez is. Az biztos, hogy a következő connak lesz némi újdonsága, ugyanis nem Animekarácsony lesz, hanem 2018-as téli MondoCon. Januárban lesz, és valami Animikulást hirdetnek... Januárban... Valaki világosítsa fel a Mondósokat, hogy a téli ünnepeket decemberben letudjuk, innestől kezdve hiába hirdetik, hogy vásár rogyásig (amit egyébként borzasztónak tartok), már csak kiárusítani szoktak az újévben. De mindegy, ha minden jól megy, ott leszek én még.
2017. szeptember 10., vasárnap
Tervek a karaoke versenyre
2017. augusztus 5., szombat
Dragon Ball IV videokazetta
2017. június 21., szerda
Egy probléma végső megközelítése
2015. december 21., hétfő
JAM Project: Kessen the Final Round kislemez kritika
- Kessen the Final Round: Tehát több szakaszra felosztható a dal, ami vélhetőleg azért van, mert a zenét közösen írták. Inkább úgy mondanám, hogy mindegyik tag, mert egyáltalán nem tűnik közös munkának, ugyanis itt aztán végképp nem sok köze van egymáshoz az egyes részeknek. Öt részre osztható fel a dal, az elsőben lágy zene mellett Okui Masami énekel, de még hogy! Szinte látom magam előtt, ahogy istennőként a csodálatos énekével akarja békére bírni a harcoló feleket. Aztán jön a második rész, ami már sokkal erősebb. Nagyon szeretem, amikor a JAM Project együtt gregorján stílusban énekel, itt olyan érzetet ad, mintha a két harcoló fél a dühét adná ki magából. A tagok külön is énekelnek. A harmadik rész jelentősen különbözik az első kettőtől, és egyértelműen ez viszi a prímet. Csak erre a részre megadom a 10/10-es értékelést. Teljesen más zene, hihetetlen lendületes, más helyszínt is képzelek el erre a részre. Az ének stílusa is teljesen más. Titokzatos, mintha meglepetésszerűen akarnának lecsapni az ellenségre. Eszméletlen hangulatos lett. Viszont a nagyedik rész megint éles váltás, és botrányossá válik a dal! Lassú lett, nem mondanám, hogy semmitmondó, mert önmagában nem rossz, de ahhoz képest kiábrándító, hogy volt egy lendülete, és hirtelen megáll a dal. A vége pedig egy rövid lezárás, de igazából nem zárja le a dalt, nincs vége. Ezt a végtelenségig lehetne folytatni, de úgy tűnik, hogy 6:23-ban határozták meg a hosszúságot. Az első három rész tart 3:48-ig, odáig nagyon jó, imádom, de a vége borzasztó lett. 7/10
- END OF HEAVEN: Most kivételesen nem Okui Masami írta az endinget, hanem Endoh Masaaki, így más is a hangulata. Alapvetően nem rossz, kellemes lezárása a játéknak, de másfajta érzelmek hallhatók a dalban. És ez nem rossz, sőt, egyedivé teszi ezt a kislemezt. Inkább azt mondom, hogy ez való egy Super Robot Wars féle játék ending dalának. Olyan érzete van, mintha egy nagy kaland (vagy harc) végén lennénk, és a győztes csapat közösen énekli ezt a dalt, megélve a győzelmüket, egyben megemlékezve a küzdelmes időkre. Endoh Masaaki igazán kitett magáért, nagyszerű munkát végzett. 8/10
2014. október 1., szerda
Eredeti Okui Masami: Mitsu CD
2013. január 29., kedd
Bakuman.
2013. január 8., kedd
Később felfedezett dal
2012. december 29., szombat
2012-ben megjelent japán albumok és kislemezek
Januar 25:
- JAM Project: Waga Na wa Garo
- ALI PROJECT: Kyomu Densen
- angela: THE LIGHTS OF HEROES
- Hironobu Kageyama: ROCK JAPAN
- Minori Chihara: D-Formation
- Suara: Niji Iro no Mirai
- Minori Chihara: Celestial Diva
- JAM Project: LIMIT BREAK
- ANIMETAL USA×Hironobu Kageyama: Give Lee Give Lee Rock Lee
- JAM Project: Hagane no Resistance
- Suara: Future World / Thanks a lot
- Masami Okui: Love Axel
- Minori Chihara: ZONE//ALONE
- ALI PROJECT: Gansakushi
- Anisama Friends: INFINITY ~1000nen no Yume~
- Masami Okui: Sora no Uta
- Hiroshi Kitadani: Real
- FLOW: Brave Blue
- Suara: The Best ~Tie-Up Collection~
- Megumi Hayashibara: Tsubasa
- angela: KINGS
- JAM Project BEST COLLECTION IX: THE MONSTERS
- JAM Project: Wings of the legend
- Super Robot Taisen X JAM Project OPENING GTHEME COLLECTION ALBUM: MAX THE POWER
2012. szeptember 1., szombat
Újra Dragon Ball Z
2012. május 19., szombat
ANIMETAL USA×Hironobu Kageyama: Give Lee Give Lee Rock Lee
Kiadó: Sony Music Japan
SICL 267
Ár: ¥1.223
- Give Lee Give Lee Rock Lee (Give Lee Give Lee ロック・リー) 4:19
- Give Lee Give Lee Rock Lee (ANIMETAL USA Version) (Give Lee Give Lee ロック・リー (アニメタルUSA Version)) 4:31
- Give Lee Give Lee Rock Lee (TV Size Version) (Give Lee Give Lee ロック・リー (TVサイズ Version)) 1:34
- Give Lee Give Lee Rock Lee (Karaoke) (Give Lee Give Lee ロック・リー (カラオケ)) 4:17
2012. március 24., szombat
2008. június 25-én megjelent albumok
1. Slayers MEGUMIX
Megjelenés: 2008. június 25.Kiadó: King Records
KICA-916~8
Ár: ¥3.000
Disc 1 -GOLD-
- Get along ~SelfTag Version~ 4:06
- Give a reason (Adj egy okot) 4:24
- Breeze (Szellő) 4:23
- don't be discouraged (ne légy bátortalan) 4:09
- MIDNIGHT BLUE (ÉJFÉLI FÉNY) 5:33
- Just be conscious (Csak légy magabiztos) 4:40
- Reflection (Tükörkép) 5:22
- raging waves (tomboló hullámok) 5:00
- feel well (jó érzés) 4:41
- Meet again (Újra találkozunk) 4:47
- Give a reason ~Ballade Version~ 4:36
- Going History (Múló Idő) 4:34
- Kagirinai Yokubou no Nakani (限りない欲望の中に; Határtalan vágyak) 5:11
- Plenty of grit ~TV size~ 1:42
- Revolution ~TV size~ 1:52
- Megumi Hayashibara & Masami Okui: Get along 4:09
- Megumi Hayashibara & Masami Okui: KUJIKENAIKARA! 4:33
- Megumi Hayashibara & Masami Okui: Nemurenai Yoru wa... (眠れない夜は・・・; Álmatlan éjszakákon...) 4:59
- Megumi Hayashibara, Yasunori Matsumoto, Masami Suzuki & Hikaru Midorikawa: SLAYERS 4 the future 4:15
- Megumi Hayashibara & Masami Suzuki: Otome no Inori (乙女の祈り; A kislány imája) 2:23
- Shining Girl (Ragyogó lány) 4:14
- RUN ALL THE WAY! (FUSS MINDENÁRON!) 4:57
- GLORIA ~Kimi ni Todoketai~ (GLORIA~君に届けたい~; DICSŐSÉG ~Át akarom adni neked) 4:23
- Rumba Rumba (ルンバ・ルンバ) 4:11
- I & Myself (Én és Önmagam) 4:32
- Shakunetsu no Koi (灼熱の恋; Perzselő szerelem) 4:00
- Touch Yourself 5:08
- EXIT→RUNNING 4:25
- Kono Sekai no Doko ka de (MEGUMIX Version) (この世界のどこかで; Valahol ebben a világban) 3:58
- Get along ~SelfTag Version~ (off vocal version) 4:10
- Give a reason (off vocal version) 4:27
- Breeze (off vocal version) 4:25
- don't be discouraged (off vocal version) 4:11
- MIDNIGHT BLUE
5:34 - Just be conscious (off vocal version) 4:40
- Reflection (off vocal version) 5:21
- raging waves (off vocal version) 4:59
- feel well (instrumental ver.) 4:41
- Meet again (off vocal version) 4:47
- Give a reason ~Ballade Version~ (off vocal version) 4:36
- Going History (off vocal version) 4:34
- Kagirinai Yokubou no Nakani (off vocal version) 5:07
Disc2 letöltése itt / Disc2 Download here
Disc3 letöltése itt / Disc3 Download here
320 kbps mp3
BK scans letöltése itt / BK scans download here
Hetek száma | H | K | Sz | Cs | P | Sz | V | Helyezés | Eladás |
1. hét | - | 11 | 12 | 19 | 21 | 12 | 20 | 14 | 15.819 |
2. hét | 18 | 37 | 38 | 27 | 35 | 28 | 39 | 32 | 5.915 |
3. hét | 36 | - | 44 | 45 | 37 | 35 | 38 | 44 | 3.883 |
4. hét | - | - | - | 50 | - | 50 | - | 59 | 2.802 |
5. hét | - | - | - | - | - | - | - | 80 | 2.411 |
6. hét | - | - | - | - | - | - | - | 103 | 1.617 |
7. hét | - | - | - | - | - | - | - | 142 | 1.059 |
8. hét | - | - | - | - | - | - | - | 164 | 929 |
9. hét | - | - | - | - | - | - | - | 215 | 659 |
10. hét | - | - | - | - | - | - | - | 248 | 650 |
Összes eladás | 35.744 |
2. Chihiro Yonekura: Ever After
Megjelenés: 2008. június 25.Kiadó: King Records
KICM-1366
Ár: ¥3.150
- Zankoku na Tenshi no Teeze (残酷な天使のテーゼ; A Könyörtelen angyal tézise) 5:31
- Give a reason (Adj egy okot) 4:26
- Mizu no Hoshi he Ai wo Komete (水の星へ愛をこめて; Szeretettel a csillagok tengeréhez) 4:38
- Arashi no Naka de Kagayaite (嵐の中で輝いて; Ragyogni a viharban) 5:01
- Tenshi no Yubikiri (天使のゆびきり) 5:05
- Tooi Kioku (遠い記憶; Távoli emlék) 4:23
- Trust you forever (Örökké bízok benned) 4:56
- Yakusoku no Basho he (約束の場所へ; A megígért helyre) 6:22
- Tenshi no Kyuusoku (天使の休息; Angyalok pihenése) 4:53
- YOU GET TO BURNING (EL FOGSZ ÉGNI) 5:08
- FRIENDS (BARÁTOK) 5:16
320 kbps mp3 + BK scans
3. Tribute to Masami Okui ~Buddy~
Megjelenés: 2008. június 25.Kiadó: evolution
EVCA-1001
Ár: ¥3.150
- Minami Kuribayashi: TRUST 4:25
- Minori Chihara: Rinbu-revolution (輪舞-revolution) 5:14
- Aki Misato: Jounetsu (情熱; Szenvedély) 5:25
- Masaaki Endoh: INTRODUCTION (BEMUTATKOZÁS) 4:47
- Yoko Ishida: Olive 4:52
- Suara: Iiwake (いいわけ; Mentség) 4:45
- Tomoe Ohmi: Otomegokoro Mugen (乙女心無限; Ártatlan lány gondolatai) 4:36
- Haruko Momoi: Koishimasho Nebarimasho (恋しましょ ねばりましょ; A dolgok szeretivaló oldala) 4:23
- Hironobu Kageyama: Wasuregusa (ワスレグサ) 5:32
- Chihiro Yonekura: HAPPY PLACE (VIDÁM HELY) 4:22
320 kbps mp3 + BK scans
2011. december 31., szombat
A 2011-es év japán zenében
- Masami Okui: Self Satisfaction II
- Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
- JAM Project Best Collection VIII GOING
- Megumi Hayashibara: VINTAGE White
- Suara: Karin
- JAM Project: Victoria Cross
- ALI PROJECT: QUEENDOM
- angela: mirror☆ge
- Minori Chihara: Defection
- JAM Project: Vanguard
- TOPGUN×Chihiro Yonekura: Naked Soul
- JAM Project: NOAH
- Nekocan (Neko) feat. Chihiro Yonekura: Pandemic!!
- Anisama Friends: rainbow
- JAM Project: Believe in my existence
- Hiroshi Kitadani: We Go!
JAM PROJECT: Negai
http://www.youtube.com/watch?v=KXhrx7JEfdo- Masami Okui
- JAM Project
- ALI PROJECT
- Chihiro Yonekura
- Megumi Hayashibara
- Suara
- Tomoe Ohmi
- Zorán
- Yuuto Suzuki
- FLOW
- Masami Okui: Self Satisfaction II
- JAM Project Best Collection VIII GOING
- Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
- Suara: Karin
- Hiroshi Kitadani: R-new
- Masami Okui: i-magination
- Megumi Hayashibara: VINTAGE White
- Zorán: KÖRTÁNC • Kóló
- Masami Okui: Self Satisfaction
- Masami Okui: crossroad
- JAM Project: NOAH
- Yuuto Suzuki: Garden of Eden
- JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
- Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
- JAM Project: Believe in my existence
- ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
- Tomoe Ohmi: Happy Days
- Masami Okui: Birth
- ALI PROJECT: Kotodama
- JAM Project: Rescue Fire
- Yuuto Suzuki: Garden of Eden
- JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
- JAM Project: NOAH
- JAM Project: Believe in my existence
- ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
- Masami Okui: Cosmic Dance
- Chihiro Yonekura: you
- Masaaku Endoh: Kankyou Chouin Ecogainder (off vocal)
- JAM Project: MAXON
- Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion
- JAM Project: Negai
- JAM Project: Battle No Limit
- JAM Project Rescue Fire
- Analog Fish: Speed
- JAM Project: Negai (off vocal)
- ALI PROJECT: Kotodama
- JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
- JAM Project: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
- Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
- The Babystars: Hikari he
- Masami Okui: Niji Iro Shooter
- Yuuto Suzuki: Garden of Eden -off vocal-
- ALI PROJECT: Zekkoku TEMPEST
- Masami Okui: Dead or Alive
- abingdon boys school: JAP
- Mikuni Shimokawa: Only my raingun -Electro Japarican Mix-
- JAM Project: Ryuusei Lovers
- JAM Project: DRAGON
- Eiko Shimamiya: Naraku no Hana
- JAM Project: Crest of "Z's"
- Tomoe Ohmi: Happy Days (instrumental)
- ALI PROJECT: Boukoku Kakusei Catharsis
- JAM Project: Danger Zone
- Mikuni Shimokawa: KOHAKU
- Chihiro Yonekura: Hoshizora no Waltz
- Hiroshi Kitadani: We are!
- Chihiro Yonekura. Diamond Crevasse
- JAM Project: Hikari he no Countdown
- Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
- ALI PROJECT: Yuukyou Seishunka
- Masami Okui: Taiyou no Hana (OFF VOCAL VERSION)
- Suara: Hana Kotoba
- June: Baby it's you
- Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
- Tomoe Ohmi: Happy Days
- Tomoe Ohmi:Rock River he (instrumental)
- Hironobu Kageyama: EVER LAST
- Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
- FLOW: GO!!!
- Masami Okui: Satisfaction
- CHABA: Parade
- Suara: Yokorenbo
- JAM Project: Kurenai no Kiba
- JAM Project: GONG
- FLOW: Re:member
- JAM Project: Go! Stand Up!
- Suara: Kaze no Requiem
- Masami Okui: Taiyou no Hana
- FLOW: Realize
- Masami Okui: Happy Days
- JAM Project: Nageki no Rozario
- JAM Project: Lady Fighter
- Masami Okui: wild cat
- savage genius feat. Tomoe Ohmi: Maze
- JAM Project: Ideyo Gaia Leon
- Péterfy Bori & Love Band: Hajolj bele a hajamba
- Masami Okui: LOVE SHIELD
- Suara: MOON PHASE
- Masami Okui: Dare Yori mo Zutto...
- Hiro Takahashi: Unbalance na Kiss wo Shite
- Masami Okui: Chou
- Tsukishima Kirari starring. Koharu Kusumi: Koi no Mahou wa Hapipinopi
- JAM Project: Get over the Border
- ALI PROJECT: Jigoku no Mon
- D-51: BRAND NEW WORLD
- Yuuto Suzuki: La-La-La
- JAM Project: PRAISE BE TO DECEPTICON
- Masami Okui: GRADUATION
- Hiroshi Kitadani: We Go!
- Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
- Minori Chihara: Defection
- Minori Chihara: raison pour la saison
- Minori Chihara: Fukakuei Seigenri
- FLOW: COLORS
- Masami Okui: Dive to Future
- Chihiro Yonekura: Tori no Uta
- Sister Mayo: Love Tropicana Deluxe
- ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
- Hiroshi Kitadani: Mono Telepathy
- Porno Graffitti: Anima Rossa
- JAM Project: Vanguard
- FLOW: Hey!!
- Suara: Kakurenbo
- Tomoe Ohmi: Momen no Handkerchief
- JAM Project: NOAH (off vocal)
- Chihiro Yonekura: Arashi no Naka de Kagayaite
- Masami Okui: Tabibito
- Mikuni Shimokawa: Over Soul
- Masami Okui: Garden of Eden
- ALI PROJECT: GOD DIVA
2010. augusztus 5., csütörtök
Éppen csak hogy
És igen! Tomoe Ohmi új kislemez felkerült a heti Oricon chartra! Csakhogy ez a helyezés a 191. Épp, hogy befért a Top 200-ba, de soha szerencsétlenebb időpontban ne jelentessen kislemezt, mint most, amikor annyi újdonság látott napvilágot! Szerintem olyan 400 körüli lehet az első heti eladás. De megnyugtatnék mindenkit, ennél rosszabbat is láttam már. A "legalacsonyabb" (vagy inkább legrosszabb?) helyezésű kislemez, amit láttam, Hironobu Kageyama: EVER LAST single, mely 2010. február 10-én jelent meg, és csak a 195. helyet tudta elcsípni, azalatt 310 kislemezt értékesített.
Különben a Tomoe Ohmi dal a JAM Project TV műsorának, az Anipara Ongakukannak az ending dala.
2010. július 18., vasárnap
Sunao na Kimochi
Istenem, ez a hőség. -_- 23 órakor aludtam el, és már 3.20-kor felébredtem, és egyszerűen képtelen vagyok visszaaludni. Na mindegy, ma úgysincs semmi dolgom, majd alszok, ha fáradt vagyok.
Tegnap mentem el a Wiiért, Lam'O-ékhoz. Már 6 órakor felébredtem, összekészülődtem, és elvileg 7.15-kor terveztem indulni, de 7.20-kor indultam el. Ez aztán a késés! Olyan 8.15-re értem a Határ útra (most a rövidebb úton mentem), és ha bár Lam'O azt mondta, hogy tök mindegy mikor érkezek meg, mert Duong már úgyis korán fent van, azért ilyen korán még nem akartam menni, ezért az Europarkban voltam egy kicsit. De nem maradtam sokáig, szálltam fel a 42-es villamosra. Elmegyek hozzájuk, felhívom őket (mivel nem jó a csengőjük), kijön Duong. Istenem, csak nem felébresztettem őket? Sajnos de. Kicsit kellemetlenül éreztem magam emiatt, de gyorsan felmentünk játszani, addig is ébredeztek. Kipróbáltuk a Wii Playt. Érdekes játék, 9 játékot foglal magában a pakk:
- Lövészet (Shooting Range)
- "Miitaláló" -> [én találtam ki most spontán ezt a szót, azt hiszem, nem érdemes szabadalmaztatni. ^^'] (Find Mii)
- Asztalitenisz (Table Tennis)
- "Miipóz" -> [ez talán kicsivel jobb, de csak nem az igazi] (Pose Mii)
- Lézerhoki (Laser Hockey)
- Billiárd (Billiards)
- Horgászat (Fishing)
- Rodeó -> [Biztos, hogy így hívják, amikor tehénen versenyzünk?] (Attack)
- Tank! (Tanks!)
Először az asztaliteniszt próbáltuk ki. Tény, hogy érdekes az irányítás fizikája, de ez komplexen az egész Wii kezdeti koráról elmondható. Most komolyan elgondolkodtam azon, hogy a Wii Motion Plus-szal jobb a Wii Play irányítása? Akinek van tapasztalata írja meg. Ahogy az általam várható volt, legtöbbet a Tankkal játszottak. Hát igen, a régi szép emlékek. Ugyanis ez egy régi NES játék újragondolt változata. Épp most keresem a játékot, de sehol nem találom. Pedig emlékszem, hogy piaci Nintendo-utánzaton sokat játszottam vele. Megmondom őszintén eredetiben NES-en még soha nem láttam. Laciék (ez Lam'O magyar neve) nagyon sokat játszottak a tankkal, és csak azért jutottak el csak a 10-es szintig, mert néha élvezetet láttak abban, hogy egymást is kilőhetik. Ó, a megható a testvéri szeretet... ^^'
Aztán lementünk, itt töltöttem fel Suara: Towa ni, valamint Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame dalokat YouTube-ra, meg az adarnára feltettem Suara dalának kfn változatát. Ezt még egy kicsit csinosítottam képekkel, közben Laciéknak nagyvonalban elmondtam hogy kell kfn-t csinálni, majd feltöltöttem a végleges karaoke fájlt. Tudom, hogy nincsenek oda azért, ha only vocalt énekel valaki, de az őszi conon mindenképp szeretném előadni. Különben nem náluk írtam meg a Suara blogpostot, csak késett egy napot. Itthon próbáltam meg feltenni a YouTube-ra, de sehogy sem sikerült, a képekkel is meggyűlt a bajom, csak Firefoxon sikerült normálisan megoldani. De mindenképp be akartam a videót is tenni, hátha így jobban érdekli az olvasót maga a szöveg is. Beszélgettünk egyszerre több mindenről is, erre annyira nem emlékszem, de mentek utána ebédelni. Addig én nézelődtem egy kicsit a neten. Amikor visszajöttek, az volt a nagy szám, hogy van egy "Cat shit" nevű anime. Nem tudom, honnan van a cím, nem tudtuk megfejteni, de a YouTube-os előzetes alapján nekem nem bejövős.
Amíg Laci csinált valamit a gépen, mi Duonggal felmentünk Brawlozni, 10 perces idővel. Érdekes, egy-két kivétellel mindig én nyertem. Amikor meglátta a Metroidot (magát a karaktert), akkor nagyon elgondolkodott, hogy az honnan lehet. Ekkor megmutattam neki Virtual Console-ról a Metroid játékot, a régi 1986-osat. Egyből meglátta, hogy mi a "probléma" a játékkal. Azért tettem idézőjelbe, mert valaki pont ezért imádja a játékot. Az a lényege, hogy nemigen lehet tudni, hogy merre lehet menni, több kijárat is van, és ahogy elnéztem (persze nem értek hozzá), mindegyik helyes. Utána jött egy kis ExciteBike. Mondta, hogy ezt játszotta régen. Nem is tudtam, hogy ezt is lehetett játszani piaci gépen. Megmutattam neki a WiiWare-es felújított verziót. Tök jó vagyok, sikerült bronz kupában az összes pályán megszerezni az S-rangot. ^^ Így jött egy új motor. Ezután WiiWare-en Dr. Marióztunk. Érdekes, azt hittem, hogy mennek neki az ilyen észjátékok (mivel egyszer még régebben megemlítette, hogy jól tud sakkozni), ehhez képest elég sokat hibázott. Vagy lehet, hogy a Dr. Mario másképp mozgatja meg az agyat? Semmit nem tartok kizártnak. Lehet, hogy ha többet játszik vele, rájön, mi a játék lényege. Ekkor jött fel Laci, aki átvette tőlem az irányítást. Poénból kipróbálták milyen lehet a legmagasabb, 20-as szint. Természetesen nem bírták sokáig. ^^' Majd amikor Duongtól átvettem az irányítást, és pár bemelegítő-menet után komolyabbra vettük a figurát, elég sokáig eljutottunk, de hiába maradt nekem kevesebb vírus, én veszítettem, mert szép kis tornyot építettem a kapszulákból, és szépen betöltötték a kémcsövet.
Majd lementünk megint, a gépen megmutattam azt a kfn-t, amit tegnap este csináltam, majd megmutattam nekik az egyik legdurvább kfn-t, amiről itt is írtam, az Animelo Summer Live: Yells ~It's a beautiful life~ dalt. Nagyon tetszett nekik, egyáltalán nem vetették el azt az ötletet, hogy a karaokén egy csoportos ének. Sőt, úgy kéne, hogy a karaokés "keménymagból" mindenki vállaljon el 1-2 sort, és énekeljük szépen el. Szép is lenne. ^^' De nagyon ők sem tudtak mit mondani arra a problémára, hogy a neveket hogy csináljam, hogy ne legyen zavaró. Ezért is várom, hogy Tukeinon kitegye, véglegesítse, mert akkor a többit annak alapján fogom megcsinálni. De készek arra, hogy megtanulják a dalt.
Majd kicsit ki kellett menni, mert pakolászás kezdődött, ugyanis az egyik régi szekrényt szedték ízeire, és lepakolták a pincébe. Egy kicsit én is segítettem vinni. Amíg ott eltakarítottak utána, addig Duonggal néztük, ahogy a kutyák... khm... játszanak. Ugyanis a héten találtak egy kutyát, és befogadták, így a "régi" kutyának van játszótársa. De nagyon aranyosak voltak. Meg beszélgettünk egy kicsit a kutyák lélektanáról, amikor visszamegyünk azt látjuk, hogy Laci Megasztár videókat néz a válogatásokról. Csak lestem, hogy kik hiszik magukat énekes-jelöltnek. Különben én már nem követem figyelemmel ezeket a tehetségkutatókat. Nekem megvannak a Megasztárjaim. ^^ Bár mutatott egy nagyon jót, aki tényleg jól énekelt. Mondtam Lacinak, hogy írjon blogot, mert szerintem jókat írna. De ő azt mondta, hogy nem vállalná el, mert elsősorban kritikákat írna, és esetleg animéket oly módon kritizálna, ami a rajongók szemét bántaná. Én mondtam neki, hogy a kritikával soha nincs baj. Ami baj szokott lenni, az a stílus, ahogy megírja. Majd nagyon mondogatta a Girls Dead Monster együttest, akik az Angel Beats! anime betétdalait énekelték. Már előző alkalommal is emlegették az animét, azon gondolkodtam, hogy honnan ennyire ismerős? És most esett le, ahogy mondta a Girls Dead Monster nevű együttest. Hát persze, hát erről is mennyit beszéltünk Leeával, hogy az énekesnő annak ellenére, hogy most debütál, mit ad ki magából. Különben tényleg nagyon jó hangja van.
Laci hív, hogy menjek én is vacsorázni, hogy nem ettem semmit, legalább egy kicsit. A hús nem volt rossz, megint próbáltam evőpálcikával enni. Érdekes, ő egy kicsit másképp mutatta, mint Duong (vagy az ő módszerére emlékszem rosszul), hogy kell fogni, így se könnyű. Az a gond, hogy mindig megcsúszik a pálcika, de ez sokaknál probléma, majd belejövök. Miközben ettem, ismét a blogírás rejtelmeiről beszélgettünk. Mondta, hogy ezek döntő többsége valóban negatív hangvételű, de valahány véleményt olvas (a téma mindegy) igazából nem lehet ezen írásokból, hogy pontosan mi is a baj az adott dologgal. És ez tényleg így van. És divatosabb negatív dolgokról írni, és olvasni. Az oka egyszerű lélektan, az ember saját negatívumait érzi, hogy "eltörpülnek", ha olyan emberről, vagy bármi dologról olvas, aki/ami eléggé negatív. Ez véleményem szerint jellemgyengeség. Mert ha az ember küzdene a negatív dolgok ellen valamilyen úton-módon, rájönne arra, hogy pozitív dolgokról sokkal jobb olvasni, még akkor is, ha az életünk nem éppen vidám, mert valamilyen szinten felemel lelkileg. Ez saját tapasztalat. Én is ezért vagyok ennyire pozitív gondolkodású, mert az évek során felismertem, hogy ez tényleg így van. Lacinak megmutattam azon blogpostomat, amikor az Animelo Summer Live-ról írtam, azt akartam demonstrálni, hogy lehet a pozitív dolgokról is sokat írni. Ekkor kiszúrta Hatsune Mikut, igen az első vocaloid "énekesnőt", aki nem ember, csak géppel generáltak. Nem az bosszantja őt (mint ahogy engem sem, de ezt szerintem már akkor is megírtam), hogy van ilyen, mert jó, legyen, jó dolog is kisűlhet belőle, hanem az, hogy ennyire népszerű. És elkezdtük elemezni, hogy az jó dolog, hogy van ilyen, aki képes olyanokat is kiénekelni, amit ember nem, de pont ettől vész el az a fajta varázs, hogy ember énekel valódi érzelmekről, amiket lehet, hogy meg is élt. Meg az, hogy játszik a hangjával egy igazi énekes, szóval jó dolog az ilyen gépi énekes, de vannak dolgok, amikre csak ember képes, és semmi más nem pótolhatja. Aztán megnézték a supercell együttest, hogy mégis kiféle-miféle, számomra is rejtély egyébként, csak van egy nagyon jó kislemezük a Kimi no Shiranai Monogatari, de érdekesek. Az volt a vicces, amikor Laci rákeresett Google-ön a supercell-re, azt képként mindenféle szupercellákat adott ki. ^^' Adtam neki meghívót a Jpopsuki oldalra, most már szabadon szerezhet be magának olyan zenéket, amiket szeret. Végső fázisként megnéztük az Animelo Summer Live 2009-ről egy olyan videót, ahol az előadók beszélnek az érzéseikről, meg gondolatairól. Összesen hármat láttunk, nem jutott sokra idő. Az első Kageyama Hironobu volt, ő elég érdekesen fejezi ki magát, sokat gondolkodik, mintha ez egy spontán beszélgetés lenne, és keresné a legjobb szót, amivel a leginkább ki tudja fejezni önmagát. A második Okui Masami, aki nagyon lazán beszél, és tök vidám. A saját vidámságával képes másokat is jókedvre deríteni. A harmadik Yonekura Chihiro volt, aki különösebben nem keltett bennünk semmilyen benyomást, csak meglepte őket, hogy ő énekelte a Kaleido Star 2. openinget. Összehasonlították, és furcsa volt nekik, mintha nem illene össze a két hang. Pedig az egy és ugyanaz.
Na de ők elkezdtek játszani online PC-n, ezért úgy döntöttem, hogy megyek, már csak azért is, mert akkor eszméltem fel, hogy már lassan 21 óra van, és már kezd sötétedni! O_O Szóval mentem. Majd látjuk mikor találkozunk legközelebb, nincs fix időpont lebeszélve. De jó nap volt ez is.
2010. június 20., vasárnap
Animelo Summer Live 2009 4. rész
Nem tudtam nézni egy darabig, mert itthon voltak munkálatok, és segíteni kellett, így csak ma jutottam el odáig, hogy ma elkezdjem nézni az Animelo Summer Live 2009 2. napjának (augusztus 23.) 1. részét.
Már az első rész után elkönyvelhetjük, hogy inkább ez az a nap, amikor látszik, hogy mekkora egyéniségek lépnek itt fel, és most kivételesen nem feltétlen pozitív értelemben mondom, bár nagy durranások most is voltak. A sort Aya Hirano és Nana Mizuki közöse nyitotta. Aranyosak voltak együtt, Aya Hirano egyedül is nagyon jó volt. Utána jött az, akire nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tud élőben, Chihiro Yonekura. Két dalt adott elő, a Kaleido Star openinget, a Yakusoku no Basho he dalt, valamint a debütáló kislemezéről a 10 YEARS AFTER, mely egy Gundam OVA ending dala. Itt látszik, hogy mennyire szeret énekelni, és bizony sokkal többet érdemelt volna. Számomra ő az egyik legmostohábban kezelt japán énekesnő. Aki meghallgatja egy pár albumát, arra juthat, hogy baromi egyhangúak a dalai, holott a hangja alapján sokkal többre képes. Egy pár szerzemény van, ami kiemelkedik az átlagból, de gyakorlatilag 2007 óta nincs új dala, mert az akkor megjelent Lion no Tsubasa kislemeze csak 166. helyet érte el a heti Oricon charton, vélhetően az igencsak mérsékelt sikere miatt nem kapott új dalt. A 2008-as Ever After albuma jó ötlet volt, de azontúl semmi komolyat nem mutat fel.
Yui Sakakibara igazi egyéniség, nagyon erős kisugárzása van, hangja is nagyon jó, kellemes volt hallgatni őt. Aki igazán nagy meglepetés volt, az a Yousei Teikoku együttes, tiszta ALI PROJECT. Ugyanaz a goth loli, viszont sokkal rockosabban művelik. Nagyon izgalmas volt hallgatni őket, szerintem jobban oda fogok figyelni rájuk.
És ezután jött a fekete leves, akikre utaltam, hogy az egyéniség nem mindig pozitív értelemben értendő, de nem is mindig negatívan. Nagyon érdekes formáció lépett színpadra. Egy srác, teljesen őskori japános külsővel, tradicionális indiai ruházatban jelent meg. Ő Kenji Ohtsuki, és mellette volt négy hölgy (japánok természetesen) tradicionális kimonóban, ők a Zetsubou Shoujotachi. Egyiknek-másiknak annyira erős hangjuk van, nagyon meglepő, pedig szemmel láthatóan kicsik. A férfinek jó hangja van, de hogy minek ordította végig az MC-ket, nem értem. Nagyon furcsa előadó, de szerintem kihagyom őket. Nem nagyon fogtak meg.
De jön az igazi fantasztikum! Hironobu Kageyama! Aki előveszi gitárját, és egymagában előadja a Dragon Ball Z openinget, a CHA-LA HEAD-CHA-LA dalt. Egy szál gitárral is maradandót tud alkotni. Aztán teljes zenekarral előadott még egy nagyszerű szerzeményt, de már az őszinte kisugárzásával is nagy sikert ér el a közönségnél.
Ezt a részt a FictionJunction zárja. Mind az öt lány jelen van: KEIKO, YUUKA, KAORI, WAKANA, YURIKO KAIDA, sőt az alapítótag, ASUKA is megjelent. A háttérben Yuki kajiura zongorázott, valami hihetetlen átéléssel. Először a Pandora Hearts openinget énekelték, a Parallel Hearts dalt, nagyon szeretem. Itt is jól adták elő. A további két dallal bizonyították, hogy több figyelmet érdemelnek. Aranyos lányok.
Ennyi volt mára, holnap fogom megnézni az 5. részt.
2010. június 11., péntek
(Talán?) Utolsó Budapesti utazásom 3. nap
Nagyon jó napunk volt, hárman voltunk a bagszi én és zsida. A zsida vonattal jött Keszthelyről, 8.45-kor érkezett meg. Kimentünk elé, és látunk több ilyen kis csoportot, ezek szerint mindenki mostanság megy osztálykirándulásra. Az egyik csoportban ott találkozunk az egyik BigN-es barátunkkal, Young Linkkel. Látszott rajta, hogy nem örült nekünk, csak menjünk már. Őszintén megmondom, hogy rosszul esett, mert az egy dolog, hogy az az osztálya, másfajta emberekkel, de ha a barátainak tart minket, akkor az osztálya előtt is legyünk barátok.
De mindegy, van ilyen. Zsidának a vonata rendben megérkezett, örültünk neki. A Délinél vett napijegyet, a kettes metróval elmentünk az Örsig, majd a 3-as villamossal Kőbánya-alsóig, onnan a 151-es busszal mennénk tovább még egy albérletet megnézni. Itt kiírom az utcanevet, mert fontos, 20. kerületben az Ady Endre utcán van. Megyünk a busszal, és látom, hogy Ady Endre... Na akkor leszállunk. Felhívom a nőt, mert nem látom sehol, kiderült, hogy tök rossz helyen vagyunk, mert a 19. kerületben az Ady Endre úton vagyunk. Azért is volt nekem megtévesztő, mert egy 10 emeletes ház lett volna, és ott is voltak 10 emeletes panelek. Úgyhogy ez az én hibámból hiúsult meg, sajnálom. Ő sem ért rá még várni.
Ha már Kispesten vagyunk, akkor irány az Europark! A 42-es villamossal gyorsan odaérünk, az ottani 576-os üzletben meglehetősen olcsó volt a Super Mario Galaxy 2, ami MA JELENT MEG!!! 11.990 forint volt, így zsida nem is habozott megvenni. Nagyon szép, bár a külső papírtok kicsit csalódás. Nem az a nagyon szép, mint a Pokémon HeartGold / SoulSilver külső papírtokja, hanem egyszerű(bb) karton. Itt még nem bontottuk ki. Még szétnéztünk a Saturnban, nem valami olcsók a játékok, viszont a New Play Control Pikmin Wiire meglehetősen jó áron volt. 4999 ft, kár, hogy nem volt rá pénzem. A pénztárnál a hölgy eléggé mogorva volt, és a biztonsági őrrel is volt problémánk, mert nem szóltunk, hogy a SMG2 máshonnan van. És nem találtuk meg a blokkját, pedig percekig kerestük, így a biztonsági őr elengedett azzal, hogy megbízik bennünk. Hát jó, továbbmentünk. Én vettem különféle Europarkos szórókiadványokat, miközben bagsziék a mozgólépcső alatti konzolos standon voltak érdeklődni. Zsida gondolkodott PSP vételen, de végül elvetette. Mentünk gyors az InterSparba innivalót venni, utána átmentünk a Nyugatiba, mert a Burger Kingben akartunk Whopper menüt enni.
Miközben mentünk a hármas metróval, bagszi és zsida is beszélgettek a pokémonról, és arra jutottam magamban, hogy felnőttként is lehet szeretni, ugyanis úgy beszélgettek róla, mint valami jó hobbi. A zsida egyébként 23 éves. Szóval fiatalos csapat voltunk! A Burger Kingben megebédeltünk, én meg közben csináltam képeket. Nagyon jó a Galaxy 2 külsőre. Itt bontottuk ki, sok minden van benne. Felül középen van maga a doboz, mellette balra a tok, jobbra egy kis kiegészítő, alul balra a tutorial DVD, mellette a 250 csillag. Én míg bagsziék ebéd után a Burger Kingben tovább pokéztak DS-en, én elmentem mentolos fagyi vadászatra a WestEndbe, és van. Nagyon jó volt. Még egy kicsit ott voltunk, aztán mentünk tovább.
Konzolbolt vadászat ürügyén megkerestük a JoeyStationt, de láttuk, hogy elköltöztek, így kimaradt, és megkerestük a Colin Console-t. Ez egy nagyon eldugott hely a Jászai Mari térnél. De látszik is, hogy nemigen van forgalma. Elég sokat beszélgettünk az eladóval, és mivel voltak nagy játékok nála, vásároltunk. Bagszi vett Animal Crossingot DS-re, zsida meg Legacy of Kain PSX-re. Úgyhogy jó, hogy betértünk ide is.
Visszamentünk a WestEndbe, mert találkoztunk a Csabival, ő is késett egy jókorát. Csak gyors beszélgetés, aztán ment is tovább. Örömmel nézte a zsida SMG2-jét.
A hatos villamossal átmentünk Budára, a Nándorfehérvári úton van egy hatalmas játékbolt, abban néztünk szét. Rengeteg minden van ott. Kirakók, társasjátékok, plüssök, mindenféle gyermekjátékok soha nem látott választékban. Bagsziék sokkal inkább nézelődtek, meg próbálgatták a dolgokat, engem annyira nem izgattak. Ami meglepett, hogy találtam ősrégi Dragon Ball Z VHS-t 490 forintért. Na azt nem hagytam ott! :D A DBZ idejében (1998-1999) még szinte utáltam az animéket. Egyszerűen nem értettem, hogy a buta rajzzal meg a sok hülye csatával mit akarnak adni? Akkor még hittem a riasztó tévhiteknek, hogy rosszra neveli a gyerekeket, holott már tudom az igazságot. De nem baj. Úgyhogy ha hazamegyek, kíváncsi leszek. Van VHS lejátszóm, és mindenképp meg fogom nézni. Azt tudom, hogy nem japán az openingje, amit sajnálok, mert Hironobu Kageyama az előadója. Arra emlékszem, hogy valami hülye magyar szövege volt, valami ilyesmi:
Szeretet és barátság
Dragon Ball Z
Vagy mi, de valami hasonló hülyeség volt. Átmentünk a szembelévő Mint a TV-ben játékboltba, ahol minden eredeti volt. És itt van Narutós fejpánt, ne haragudjon meg a világ, de vettem magamnak egyet. ^^' Na nem azért, hogy állandóan viseljem, csak szerettem volna magamnak egyet. Ami nagyon meglepett, hogy voltak gömbök, mindenféle eredeti kisebb figurákkal, és volt Super Mario Galaxy is! O_O És pont az utolsó kettőt vittük el! :D És még az volt a nagyon jó, hogy mind a ketten a számunkra legszimpatikusabb fugurát fogtuk ki. Zsidának volt Bowser, nekem meg Mario. Úgyhogy mind a ketten boldogok voltunk.
A 47-es villamossal kerestük az Október 23-a utcát, mert ott van az Allee bevásárlóközpont. Kíváncsi vagyok, hogy milyen, mert mindennél modernebbnek hirdették meg. Megtaláltuk, és tényleg nagyon jó. Itt van az 576 is, mely mindennél nagyobbnak hirdeti (és NEM hírdeti, ahogy sokan tévesen írják, de lesz majd egy helyesíró-postom is) magát, ami igaz is, csak a választék ugyanolyan szerény. Egy polcon volt egyfajta játékból kb. 18 példány volt kirakva. De hogy az 576-osok mentalitása mennyit változott, az is érdekes. 4 éve, amikor komolyabban elkezdtem járni Pestre, akkor az Árkádban, emlékszem, tök lekezelőek voltak velünk, mert Nintendós cuccokat kerestünk, most meg nagyon kedvesek, meg rendesek. Látom, új újság, új vezetőség, új követelmények. Nem baj, így sokkal jobb az 576. Felmentünk a 2. emeletre az étkezőkre, Gyrost akartunk enni. Van egy török étterem, ott adtak gyrost is, csak nem pitában, hanem tortillában kaptuk, de ízletes volt. Aztán még az Electro Worldben néztünk szét. Drágák a játékok, úgyhogy én kint vártam meg őket.
És szinte vége is a napnak. Zsida már 34 órája volt ébren, úgyhogy nem csoda, hogy aludt már szinte a hatos villamoson. Elmentünk vele a Nyugatiig, onnan ő Újpestre a rokonához, mi meg ide bagszihoz. Nagyon jó nap volt, nagyon jót szórakoztunk. Örülök neki, még sok ilyet szeretnék. És szinte így képzeltem el a pesti létemet, hogy dolgozok, és szabadnapokon eljárni valamerre a barátokkal páran. A közös élmény felbecsülhetetlen!