A következő címkéjű bejegyzések mutatása: The Legend of Zelda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: The Legend of Zelda. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. március 13., szerda

The Legend of Zelda - Az oroszlán bajsza meghúzattatott

Én is meg vagyok huzatva, amióta hollandul tanulok, belekényszerítem a magyar nyelvbe a szenvedő szerkezetet... De ami a lényeg, hogy kész a 8. Dungeon, a Lion az első The Legend of Zelda játékban. És nincs mit tagadni, eléggé megizzasztott. A Darknutok és a Pols Voice-on nehezítették meg nagyon a dolgomat, illetve azok a szobrok, amik tüzet köpnek.

Még akkor is nehéz, amikor a fejemben kialakítok egy rendszert. Néztem a térképet, és figyeltem, hogy miket lehet a térképen és az iránytűn kívül megszerezni a dungeonban, és hogy hol vannak. És még így is voltak gondok, főleg, hogy peches is voltam, amikor először voltam a főellenségnél. Az történt, hogy Gleeoknak már három feje is levált, amikor már kevés életerőm maradt, ezért meghátráltam. Ez a "meghátrálás" túl jól sikerült, ugyanis véletlen kimentem az ajtón. És amikor visszamentem, láttam, hogy Gleeok köszöni szépen, jól van. Tehát, kezdhettem elölről az egészet. Nagyon ritkán vagyok ennyire peches egy játékban. Ezzel persze egyből aláírtam a halálos ítéletemet.

Ekkor úgy döntöttem, hogy mentek, hogy azért ami megvan, biztosan bekerüljön a játékba. Meg akkor egyből kint kezdek, így tudok venni legalább egy szimpla potiont. De ez nagyon rosszul jött. Az a baj, hogy nem tudok lehiggadni, hogy ha túlzottan izgulok, ezért tűnök úgy, mintha hadonásznék. De nem is tudom, hogy tudnám kontrollálni magam, mert nem tudom honnan van ez. Gyanakodtam egyébként arra is, hogy ez kimeríti a szuperérzékenység fogalmát, de amikor ezt felvetettem a pszichológusnak, ő nem tartotta valószínűnek. Akkor valami más, de ez régóta probléma nálam. És ilyen helyzetekben elég könnyen kijön belőlem.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ha elkezdek ezzel dolgozni, az hosszas folyamat lesz. De hát erre is jók a játékok, hogy ilyenek felszínre kerüljenek. Szerintem a Death Mountain-t is két részletben fogom megcsinálni. Már csak azért is, mert oda is minimum dupla potionnel akarok menni. Ez egy igazi útvesztő. Ráadásul hatalmas is, úgyhogy szerintem sokáig elleszek ott. Valószínűleg ott is úgy csinálom, hogy szakaszokra bontom a fejemben, és ezeket próbálom lépésről lépésre teljesíteni, és akkor könnyebben meglesz.

2024. március 12., kedd

A démon legyőzettetett!

Haladok a The Legend of Zelda játékban, immár a 7. dungeont, a demont abszolváltam sikerrel. Ez tényleg lényegesen könnyebb, mint a 6. dungeon, itt azért időztem, hogy összegyűjtsem a 100 rúpiát, hogy megvehessem az öreg bölcstől az extra méretű bombazsákot. Ezzel már 12, hanem 16 bombát tudok magamnál tartani. Így már könnyebb lesz a játék.

Azon morfondírozok magamban, hogy nem emlékszem arra, hogy korábban valaha is vásároltam volna extra méretű zsákot. És valószínűleg ezért is tudtam nagyon nehezen végigvinni ezt a játékot. Remélem, hogy jól emlékszem, mert akkor könnyebb lesz majd a 8. és a 9. dungeon, amikkel lesz dolgom bőven!

Mielőtt nekimegyünk ennek a dungeonnak, mindenképp meg kell szerezni az ételt, amit oda kell adni az éhes Goriyának, mert csak ekkor enged tovább. A főellenség meg ugyanaz az Aquamentus, aki az 1. dungeon főellensége volt. Ráadásul mivel ugyanannyira nehéz, ezért sokkal erősebb karddal könnyű megölni őt. Tehát komoly nehézségem nem volt most.

Ezért is csináltam meg azt, hogy összegyűjtöttem 68 rúpiát, hogy dupla potionnel menjen neki a 8. dungeonnak. Az biztos kemény lesz majd. a bejáratnál mentettem, már csak be kell lépnem.

2024. március 11., hétfő

Hosszasabb menetelés a The Legend of Zeldában

Mi tagadás, egyéb haszna is van a régi posztok migrálásának, minthogy egy helyre kerüljenek a posztok. Ha nem jutok el addig a posztig, amikor Chewie mondta, hogy a kék gyűrűvel feleannyit sebződök, akkor minden bizonnyal szenvedés lett volna a 6. dungeon. Úgyhogy most két nagy küldetésem volt a játékban. Egyrészt összegyűjteni 250 rúpiát, hogy meg tudjam venni a kék gyűrűt, majd további 68-at, hogy piros potion-nel biztosítsam magamnak, hogy ne haljak meg, és így nekimenni a 6. dungeonnak.

Emlékeztem rá, hogy nagyon nehéz, ezért itt már nagyon fontos, hogy alaposan felszerelkezve induljak a nagy kalandnak. Sikerült is elhalálozás nélkül megcsinálni, de így is vigyázni kellett.

Mivel kb. 33 rúpiával indultam neki a játéknak, ezért tudtam, hogy eljutni 250 rúpiáig nagyon sokáig fog tartani. De kénytelen voltam Linket bérgyilkosként alkalmazni, ha könnyíteni akarok a játékomon. Ám sajnos ebben a játékban ez nagyon rosszul fizető munka, így kénytelen voltam megnézni a térképet, hol nem fedtem még fel a 100 rúpia titkot. Mivel a térkép jobb-felső sarkán voltam, ezért jobb híján bevállaltam, hogy azt a részt, amit soha nem tudtam, hogy hogy jutok el, mert nincs ott lépcső. Ja, hogy ha nincs lépcső, akkor Link megmássza a hegyet! Értem már...

Így már könnyebb volt. Miután meglett a kék gyűrű, összegyűjtöttem a 68 rúpiát a dupla potionért, és mehettem a 6. dungeonba. Így már valamivel könnyebb volt. Könnyebben meghaltak az ellenségek, én se sebződtem annyiszor. De poén, és biztosan látszik a videóban is, hogy meg tudok zavarodni, ha hirtelen sokan támadnak, hogy mit csináljak. Azért nehéz ez a dungeon, mert egyszerre több oldalról támadnak, és azt se tudom, merre támadjak. Főleg, hogy a Wizzrobe-ok messziről támadnak... Megtanulok lehiggadni, és átlátni a terepet, mielőtt támadok.

Az viszont meglepett, hogy a főellenséget ennyire könnyű volt legyőzni. Egy nyílvessző és máris a túlvilágon tudhatja magát. Gohma egyébként is egy legendásan könnyű főellenség, az Ocarina of Time-ban is sokan egy kardsuhintásra megölik. De arra nem emlékeztem, hogy ennyire könnyű lenne megölni őt az első Zeldában. Igazából spontán találtam ki, hogy nyíllal támadom meg, mert úgy emlékeztem, hogy az Ocarina of Time-ban is a mennyezeten van Gohma, tehát messziről kell megtámadni, ahhoz, hogy aztán tudjuk kardozni. És lám, jelen esetben is eredményre vezetett. Nem is gondoltam volna, hogy vannak ilyen átfedések a Zelda játékok között. A másik játékból szerzett tudás jól jön ide is.

Kész egy nehéz dungeon, a 7. dungeon pedig pont arról híres, hogy könnyű. Úgyhogy azzal nem lesz gond, de utána a 8. és végül a 9... Arra alaposan fel kell készülni.

2024. március 9., szombat

The Legend of Zelda - Kész az 5. dungeon

Sikerrel abszolváltam az 5. dungeont az első Zelda játékban. Igen, éberebb állapotban valamivel könnyebb volt, alaposan át is gondoltam, hogyan könnyíthetném meg a játékomat. Arra is csak nemrég jöttem rá, hogy az az öreg bölcs, aki elvesz tőlünk 100 rúpiát, cserébe nemcsak arról gondoskodik, hogy 12 bombát tudjak magamnál tartani, de tele is rakja a zsákomat. És mivel a bomba szintén megkönnyíti a játékomat, ezért bíztam abban, hogy ha előbb azt megszerzem, utána könnyebb lesz a Recordert megszerezni.

Csak a baj ott van, hogy az öreghez ugyanúgy lehet eljutni, mint a Recorder-hez, tehát nem lehet előbb megszerezni az extra zsákot, mint a fuvolát. Így be kellett vállalni a nehezebb utat. Az is külön kihívás volt, hogy meglegyen a 100 rúpia, mire eljutok az öreghez, így külön emiatt is tizedelni kellett az ellenségeket. Végül meglett. Az meg gondolom, a videón is látszik, hogy mennyire féltem a Darknutoktól, több esetben is, ahogy kardoztam, egyből hátraarcot vettem. De végül nem volt annyira nehéz, mint amennyire számítottam rá.

A főellenség ugyanakkor csak másodjára lett meg. Az a helyzet, hogy rettenetesen izgultam, és nem éreztem jól magam a végére. Ugyanis valahol érzem, hogy ha felvételt csinálok a játékról, és kiteszem YouTube-ra, nem nyújthatom el nagyon a szerencsétlenkedésemmel, mert a néző könnyen tovább áll. Tudom magamról, én is így csinálom. Jobb esetben (például egy barát YouTube csatornájánál) ha már többedjére meghal, akkor előretekerek a videóban, hogy azért haladjon a történet, de ha egy idegen játékát nézem, én is könnyen elkapcsolok. Ezért van az, hogy alaposan megnézem a térképet, mielőtt felvételbe kezdek. Mondjuk a The Legend of Zelda játék esetében 2 éves szünet után folytattam a játékot, mert már a 4. dungeon, a Snake is erősen próbára tett, és éreztem, hogy már az is túl hosszú.

Tehát még ha nem is Speedrun meg profi videót csinálok, jogos elvárás a néző részéről, hogy haladjon is a játék, meg mutassak fel valami tudást, mert könnyen megunja. És mivel a 6. dungeon különösen nehéz, ezért alaposan tanulmányozni fogom a térképet, mielőtt folytatom ezt az egyébként fantasztikus játékot. Mert ha nem is azzal a hévvel, mint 2008-ban, de most is nagyon szeretem a The Legend of Zelda játékokat.

2024. március 8., péntek

The Legend of Zelda - A Master Sword megszerzése

Ahogy migrálom át a régi blogpostokat, és eljutottam addig az időszakig, amikor teljesen bele voltam bolondultam a Zelda játékokig (2008 tavasz), úgy jött meg a kedvem a Zeldázáshoz. Gondolkodtam is, hogy melyik játékot venném elő. Végül, ahogy nézegettem a Backloggery profilomat az első Zeldára esett a választásom.

Úgy rémlett, hogy a 6. dungeonnál álltam meg, mert az hírhedten nehéz, de láttam, hogy csak 4 Triforce darabka van meg. Így nagy elánnal mentem neki az 5. dungeonnak, gondolván, hogy nem lesz komoly gond vele.

Nem úgy van az... Ez az a dungeon, amelynek Digdogger a főgonosza. Előbb a Recorderrel (Varázsfuvola) kell apróra összezsugorítani, majd karddal kivégezni. A baj csak az, hogy a Recordert nagyon nehéz megszerezni, ugyanis egy hadseregnyi Darknut állja utunkat. Ők az egyik legnehezebb ellenségek, mert pajzssal védi magát szemből, így csak oldalról és hátulról lehet megsebezni. További nehézség, hogy kiszámíthatatlan, hogy mikor fordulnak meg, ne adj isten, jönnek velünk szembe.

Így vissza kellett forduljak. Ezután jutott csak eszembe, hogy már korábban is szívtam a fogam emiatt a dungeon miatt, és az az általános javaslat, hogy most szerezzük meg a legerősebb kardot, vagyis a Master Sword-ot, hiszen könnyítünk a helyzetünkön. Több se kell nekem, megyek én utána. A temetőben van, csak a baj az, hogy hiába megyek oda, nem veszi fel Link a kardot. Itt már utánaolvastam, hogy mi a baj, kiderült, hogy 12 szívünk kell legyen a Master Sword-hoz... Hát nekem meg csak 10 van. Egyértelmű a feladat, megszerezni a hiányzó két szívet.

Úgyhogy előbb megszereztem Hyrule Field-ben a két hiányzó szívet. Hogy ez gördülékenyen menjen, néztem a térképet (ez ultimate segítség a játékban), hogy célirányosan nézzem meg a szíveket, melyeket vettem már fel, melyek maradtak még hátra. Csak most, ahogy részletesem elemeztem magamban a térképet, jövök arra rá, hogy az 5 extra szív nincs annyira szétszórva. Jellemzően a Hyrule Field keleti oldalán van, egy van középtájt. Ráadásul, ha jobban belegondolok abba, hogy milyen segítő tárgyakat lehet az első 4 dungeonban összegyűjteni, összeáll a fejemben, hogy az 5. dungeonra már tényleg mehetünk a Master Sword-dal, hiszen minden olyan segítő tárgy megvan, aminek köszönhetően mind az 5 extra szívet megszerezhetjük. És pont az 5. dungeonra durvul be a játék. De jó, hogy 16 éve játszok ezzel a játékkal, és csak most látok meg ilyen összefüggéseket.

Szerencsére gyorsan meglett a 2 hiányzó szív, úgyhogy mehettem ismét a Master Swordért. Emlékeztem a kombinációra, hogy jutok el a temetőbe, illetve megvolt, hol van a Master Sword. Ezzel már könnyebb lesz a játék. Terveztem is, hogy megcsinálom az 5. dungeont, de sajnos 4 órás alvással ugyanannyira nehéz ez a dungeon, mintha rendes karddal mentem volna neki. Úgyhogy inkább abbahagytam a játékot, majd legközelebb, amikor éberebb leszek.

Egészen jó még most is ilyeneket írni. A jövőben gyakrabban olvashattok majd ilyen posztokat. Ráadásul saját gameplay videómmal is illusztrálhatom, így konkrétan figyelemmel követhetitek, hogy miről beszélek. Arról nem is beszélve, hogy teljesen másképp írok már, mint 16 éve. Arra emlékszem, hogy volt is egy kis olvasótáborom ezen leírásoknak köszönhetően, de azért is hagytam abba az ilyen jellegű posztok írását, mert egyrészt más is érdekelt akkor, másrészt untam, hogy mindig ugyanúgy fejezem ki magam. De most más. Most jobb. Úgyhogy számíthattok ilyen írásra később is, hátha kicsit fellendíti a blogot is.

2023. május 10., szerda

Második mesepszichológia könyv

A Libri akciójának és a törzsvásárlói pontjaimnak köszönhetően olcsón meg tudtam szerezni Kádár Annamária: Mesepszicholgógia 2 könyvét. Kíváncsi leszek rá, olvasom az 1. kötetet és nagyon tetszik. Ugyan még nem kaptam választ a kérdéseimre, de amit eddig olvastam, az kifejezetten hasznos, mert nagyon jól megírja, hogyan működik a gyermeki elme. És ahogy visszagondolok arra, én hogyan gondolkodtam gyerekkoromban, vagy az én gyerekkorom miben volt más, több olyan kérdésre választ kaptam, amiről nem is gondoltam, hogy esetleg releváns lehet. Márpedig az. 87 oldalt olvastam el az első könyvből és eddig ugyan mást kaptam, mint amit vártam, de azok is hasznosak és értékesek voltak.

Inkább az kezd egyébként kirajzolódni, hogy nem közvetlen fogok választ kapni a kérdéseimre, hanem tovább kell gondoljam az olvasottakat. Mindenesetre érdekes volt ezt a videojátékokra kivetíteni és végiggondolni azt, hogy Tajiri Satoshi is úgy találta ki a Pokémont, hogy gyerekkorában bogarakra vadászott és közben figyelte az állatok viselkedését, ahogy Miyamoto Shigeru is úgy találta ki a The Legend of Zelda játékokat, hogy szeretett kalandozni és ezeket egészítette ki a saját fantáziáival. Tehát a nagy Nintendo sorozatok is hasonló fantázia szüleményei voltak, mint a meséké.

Ugyanakkor belegondoltam abba is, hogy videojátékok más módon is leképezhetik a való életet. Jó ideje így játszok Tetrist. Adott a terület, adottak az alakzatok, magunk döntjük el, hogy a lehetőségeinkhez mérten hova helyezzük azokat, hogy aztán egymásra téve minél több sort rakjunk ki. Az alakzatok viszont teljesen véletlenszerűen jönnek, ahogy az életben is a különböző események, egyáltalán nem biztos, hogy pont az jön, amelyikre épp a leginkább vártunk, amire a leginkább szükségünk van. Ez is olyan, hogy akkor abból mit hozunk ki? Van úgy, hogy egy alakzatot rossz helyre teszek le, azon már nem lehet változtatni, de a többivel ki lehet javítani. Ha pedig betelik a terület, az mintegy az élet végét jelképezi.

Az viszont csak most jutott eszembe, hogy a Super Nintendós F-Zero játék szintén lehetne egy leképezése a való életnek. Ez egy nagyon nehéz játék: Gyorsak a kocsik, trükkös a pályavezetés, a pályaelemek szintén nehezítő körülmények, nem is beszélve az ellenfél kocsikról és versenyzőkről, amelyek szándékosan jönnek nekem, hogy megemlegessem a versenyt. Most jutottam el odáig, hogy az F-Zero annak az analógiája, hogy milyen az, amikor igazságtalan velünk az élet. És ilyen nehéz és igazságtalan körülmények között kell nyernünk. Kitaláltam, hogy a következő YouTube videóimban azt fogom megcsinálni, hogy mindegyik kocsival, végigmegyek mindegyik bajnokságon mind a háron nehézségi szinten. Tudatosan fogom figyelni, hogy meddig jutok el. Ha elég messzire jutok ilyen körülmények között a saját vezetési stílusomból a legtöbbet kihozva, azt egyfajta inspirációnak fogom fel, hogy ezen túl a való életben is jól kezelem a nehéz helyzeteket, úgy, hogy közben megőrzöm az egyéniségemet. A különböző kocsik különböző tulajdonságai pedig a személyes adottságok. Itt az első videó.

2006 óta van meg a játék, olykor előveszem, mint szórakozás, olykor magasabb szinten játszva, de soha nem sikerült a nehéz szinten végigjátszani. Most játszok ezzel a játékkal először így tudatosan. Aztán lehet, hogy pont ennek köszönhetően fogom tudni végigjátszani.

Nem hittem volna, hogy a mesepszichológiából eljutok a videojátékokig, de hát igazából nagyon is van kapcsolat a kettő között.

2013. április 7., vasárnap

2013. tavaszi MondoCon - Vasárnap

Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos "segítőkész" formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy "ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni", vagy "ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött." vagy esetleg "ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött". A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet... de várjunk! Ancient memories... ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. :|

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^' Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:
  • Slayers: feel well
  • Fantasia: Dare Yori mo Zutto...
  • Macskarisztokraták: Thomas O'Pamacska dala
Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. :D Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto... eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható "bizony" szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható "igen" (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

http://www.youtube.com/watch?v=MWQ2WdN4S7k

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.

2012. május 6., vasárnap

Return to myself

Tervek szerint ez egy hosszabb, magánjellegű post lesz, úgyhogy akit ez zavar, az ugorja át nyugodtan. ^^'

Az eleje még annyira nem is, mert bagszi elhívott a Petőfi Csarnokba a piacra, hogy menjek el szétnézni vele. Pénzem alig van, de elkísérem. ^^' Most is az 1-es villamossal mentem az Erzsébet Királyné útjáig, de már a megállónál összetalálkoztam bagszival és LL-lel, ők a hármas villamossal jöttek. A bejáratnál vártak Cseri, Spartacus, és az egyik barátja. Igazából sok újdonság nincs, ugyanazok az árusok, ugyanazok az áraikkal. Volt ma is az a srác, aki az eBay-re hivatkozik mindig, és sérült matricájú SSB-t adott 8.000 forintért. Bagszi meg mondja, hogy az övét 4.000 forintért szerezte be. A srác nyilván nem ismerte be, hogy drágán áraz, ehelyett azt mondja, hogy vannak akik nem tudják, hogy mennyiért lehet játékot eladni, hogy haszna is legyen belőle, ezért náluk nagyon jó üzletet lehet kötni. Jó, ez ilyen "köszönjük szépen" alapú beszéd nálam. Úgy elbeszélgettünk, eltelt az idő, jó volt.

A piacon kettévált a társaság, én, bagszi, LL, mentünk a hármas villamoshoz. LL ment haza, mi meg bagszival kb. 4 hónap után ismét találkozunk a zsidával. De mivel még kb. 15 órára ígérkezett, és még elig múlt dél, ezért az Árkádban időztünk, olyan 14 óra fele indultunk. Először nem akart jönni, de végül csak eljött. Örültünk neki, bár én az elején annyira nem kapcsolódtam be beszélgetésekbe, valahogy érződött az a néhány hónap kiesés, nem volt meg benne a lendület. Bagszi azonnal orvosolta a problémát, elővette a Nintendo 3DS-t, és megmutatta, hogy mire képes a konzol (mintha még soha nem látta volna. ^^') És szépen lassan visszatért a régi önmaga, ahogy szerettük. Ekkor van meg benne az az igazi életérzés. És máris sokkal oldottabb lett a hangulat. 18 óra fele átjöttünk hozzám, és itt is nagyon jó volt a hangulat. Amikor a zsida meglátta a Wario Land 4-et, és a Metroid Fusion-t valósággal beletemetkezett a játékokba. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a Zelda és a Metroid egy ugyanazon évben kezdte a pályafutását 1986-ban, tavaly a 25. évforduló alkalmából sokkal nagyobb megemlékezés volt a Zeldáról, a Metroidot meg totál elfelejtették. A Metroidnak valóban sokkal kisebb a rajongótábora, ám abban a kisebb rajongótáborban sokkal nagyobb kultusza van a játéknak, a Zelda ehhez képes sokkal populárisabb, igaz nagyon is megérdemli a népszerűséget. 22 óra fele mentek haza.

Igazából tényleg nagyon rossz dolog az, ha választani kell az emberek által kitalált elvárások, és aközött, amik mi valójában vagyunk, főleg, ha a kettő korántsem kompatíbilis egymással. És azért a videojátékok esetében még mindig az az általános tévhit, hogy gyerekeknek van (főleg a Nintendo), és nagyon sok pénzt elvesz, és a mi korunkban illő lenne már a családalapítással foglalkozni. A zsida elmondása szerint ezt akarták csinálni vele. És nagyon régen nem játszott igazi Nintendo játékkal (mostanság Final Fantasy-zik), és az elején tényleg látszott, hogy nem volt az igazi, hiányzott belőle az, ami miatt igazán szerettük őt, ezért se nagyon folyamodtam bele a beszélgetésekbe, de amikor Metroidozott, ismét a régi önmaga lett, és teljesen feloldódott.

Én egész életemben valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, velem nem lehetett soha megjátszani azt, hogy ne játszak, ne nézzek animéket, illő lenne komolyabb dolgokkal foglalkozni. Én ezt az egész átneveléses dolgot, hülyeségnek tartom. Én bármilyen gyerekkori dolgomból (vegyük egyszerű példának a gyerekdalok hallgatását) magamtól nőttem ki, és saját magamból kiindulva azt gondolom, hogy nagyon sok esetben a gyerek érzi, hogy mikor jön el az idő. Én hadakoztam sokmindennel, régen bántottak is érte többen, de most, ahogy látom az embereket magam körül az utcán, arra jövök rá, hogy megtérül az, ha nem felelek meg az emberek által kitalált elvárásoknak, hanem megmaradok aki vagyok: Tudok őszintén és oldottan mosolyogni. Erről már írtam korábban, hogy erre nagyon kevesen képesek.

Erre főleg néhány hete jöttem rá, amikor 1 hetes diákmunkán voltam. 5 munkanap borítékolás, a lényeg az, hogy öten voltunk diákok, és a legelején, ahogy szokás, még mindenki csendben végezte a dolgát, figyelte, hogy na, milyen lehet a másik. Pár óra múlva a maga múdján oldódott a beszélgetés, én elhatárolótam tőlük, mert rádiót hallgattam külön fülhallgatóval, bár egy pár érdekes dolgot kiszúrtam fél füllel. Azt tudni kell, hogy a munkáltatónk nagyon jófej volt, hihetetlen rendes, és azt mondta, hogy ha 1 nap alatt 500 darabot megcsinálunk, akkor nagyon jók vagyunk. Igazából nem tudom, hogy vagy nekem fekszik nagyon az adatrögzítős, borítékolós munka, vagy a többiek voltak túl lassúak, de én fél nap alatt megcsináltam az 500-at. A többiek közben beszélték, hogy amikor meglesz a szükséges darabszám, akkor majd ilyen fél órával a munkaidő vége előtt szólnak, hogy készen van, hogy ne adjon több munkát. Na én ezt nem voltam hajlandó így csinálni, mivel hogy legalább 2 és fél óra hátra volt, és semmi értelmét nem láttam annak, hogy ott üljek, és ne csináljak semmit. Lementem a portáshoz, megkérdeztem, hogy tudom elérni a munkáltatót (nem voltunk felügyelet alatt), és felhívta nekem. Beszélek vele, megmondja, hogy mit kell csinálni. Visszamegyek, előhozok egy újabb stóc borítékot, ami nem volt benne a napi tervbe, azonnal láttam az arcukon, hogy megijedtek, hogy mit csinálok. Én elmondtam nekik, hogy felhívtam a főnököt, és elmagyarázta, hogy mit csináljunk. A többiek olyan szinten ki voltak akadva, hogy én utána szabályosan közellenségnek számítottam, hogy én munkamániás vagyok, és hogy ne írjam bele az önéletrajzomba, hogy jó csapatszellem. Nem vagyok az a megmondóember, de utólag bánom, hogy nem mondtam nekik, hogy nálam nem azt jelenti a csapatmunka, hogy csak ülök, és nem csinálok semmit, hanem együtt dolgozunk, együtt csináljuk a munkát, és ha valaki nem tud valamit, akkor segítünk egymásnak. Erre én is kiakadtam, és mivel amúgyis beteg voltam, visszavittem a borítékokat, és szépen elmentem az orvoshoz. És ezzel még nincs vége. Ugyanis néha bejött hozzánk egy középkorú férfi, aki szintén kiszúrt magának, hogy én hogy képzelem el, hogy csak úgy elmegyek. Elmagyaráztam neki, hogy ha én azt látom, hogy ha ilyen laza a munkamorál, és a főnök sem veszi rossz néven, akkor nekem sem esik nehezemre felvenni ezt a ritmust. Ő meg mondja, hogy nekem tanárnak kellett volna elmennem, hogy milyen jól ki tudok magyarázni mindent. De ez az igazság. Egy munkahelyen általában fél óra szünet jár, ez a normális. De én 2 órában voltam távol kedden. Na ezt egyrészt számon kérték a többiek, másrészt az öreg még jobban rám szállt. Az volt a durva, hogy a nap végén, amikor megmondtam a főnöknek, hogy elnézést kérek, 2 órát voltam szüneten, neki erre az volt a reakciója, hogy nem baj, csak nem mondd el. Kacsintás. A fejemhez kaptam, minden feszültség elszállt. :D Van ilyen egyébként, persze, ahogy látom, hogy megkövetelik, hogy normálisan dolgozzunk, akkor ott tudok lenni. Az az érdekes még, hogy egyébként annak a férfinak nagyon alacsony érzelmi intelligenciája volt. Csak mondta a magáét a többieknek (nekem nem, mert én semmit nem hallottam a fülhallgató miatt), nem esett le neki, hogy az esetek többségében senki nem reagált neki. És egyszer, amikor kiment, akkor mondja egyik a másiknak, hogy nem érti, hogy miért van itt, csak mondja a hülyeségeit. Akkor már az az "I don't want to live in this planet anymore" kép jutott eszembe. Na ha ennyire hitelesek az érzelmek itt egymás iránt, akkor semmit nem fogok veszíteni, ha pénteken munkanap végén boldogan elkönyvelhetem magamban, hogy soha többet nem látom őket.

Igazából ezt csak azért írtam le, mert érzékeltetni akartam, hogy fontos az, hogy az ember megmaradjon önmaga, még olyan helyen is, ahol ezt nem feltétlen honorálják. Azt majd az élet lerendezi. A másik nagy tapasztalatom meg az, amit itt láttam meg igazán, hogy tényleg igaz az, hogy férfiak általánosságban nincsenek arra szocializálva, hogy beszéljenek az érzéseikről, és erre tényleg rábasznak, mert meg lehet fogni őket a hiúságuknál, ha nincsenek az érzelmekre szocializálva, így nem veszik észre az esetleges érzelmi manipulációkat. A másik két srác az öreggel olyan jól elbeszélgettek a politikáról, fociról, bulizásról, akkor nagy volt náluk a lendület. Nekem annyira nem áll ez az arcoskodás, menőzés, vigyorgás, és nem is tudok ilyen lenni, úgyhogy én úgy voltam vele, hogy ha nekik így jó, akkor megmaradok magamnak. És nem bánom, mert így tudok őszinte lenni.

Tehát több tapasztalat is azt támasztja alá, aki feladja a hobbiját, álmait, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásainak, az képletesen öngyilkosságot követ el.

2012. április 15., vasárnap

Születésnapi MondoCon 2012. tavasz - szombat

Alapjáraton nem szeretem hirdetni a születésnapomat, mert beképzeltségnek tartom, de ha egybe van kötve egy jeles animés eseménnyel, amin én is jelen voltam, hát akkor nem hagyhatom ki. Igazából nem is azért "nehéz" belegondolni abba, hogy 26 éves vagyok, mert öregszem, (mert azért ebben a korban ilyet még nem mondhatok), hanem mert határozottan azt érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő, és mintha egyre kevesebb mindent van lehetőségem megélni az életben, és szabályosan kapkodni kell, hogy mindent megéljek, amit szeretnék.

A MondoCon jó volt, de olyan hibák voltak, amik miatt anno sokat szidták a MAT-ot, hogy semmit nem tudnak normálisan megszervezni. Ez annak fényében érdekes, hogy logikusan gondolhatnánk azt, hogy amikor kb. 3 éve kiváltak a MAT-ból, és átmentek a Mangafanba, azért mentek át, hogy megmutassák, hogy kell egy igazi cont jól megszervezni. Szarvashibák eddig nem voltak, de most nem volt bennük hiány. Az egyik ilyen nem is egészen hiba, úgy mondanám, hogy furcsaság, trendi angol szóval fogalmazva facepalm. Ugyanis a Cosplay.hu nemrég csinált a Cosplay TV-n keresztül egy kb. 11 perces videót, ahol bemutatják, hogyan zajlik egy MondoCon szervezése. Szerintem azok, akik hasonló korúak, mint én, azoknak azonnal feltűnhetett, hogy túlságosan rájátszanak arra, hogy ők most gondolkodnak, azon vannak, hogy minden a lehető legjobb legyen. Ez akkor lett volna hiteles, ha az első Hungexpós MondoConra készülnének így, ami a 2009. október 17-ei volt. Azóta voltak változtatások ugyan, de az alapok már itt le voltak fektetve, a 2010-es tavaszi MondoConra alakult ki a nagyjából végleges koncepció, azóta nem hiszem, hogy erősen gondolkodóba kell esniük, hiszen úgyis tudják már, hogy mi hol merre, hány méter. Szóval nekem eléggé fejfogós volt a videó, de aztán felfogtam úgy, hogy nem én vagyok a célközönség. Akit meg meg akartak fogni, azt ezzel meg lehet. Gondolok itt a fangörlökre. Beágyazni nem ágyznám be, de a link: http://www.youtube.com/watch?v=x4q5dPiOPBk Ha igazán adni akartak volna magukra, akkor a videó és a hang minőségén is javítottak volna. A másik, ami már hiba, az a jegyeladási szisztéma megreformálása. Bár én más oldaláról is megtapasztaltam, ugyanis segítettem bagszinak elvinni a MAT-os cuccokat, bekerültem a VIP bejáraton át. Mivel én előre megvettem, fel is tettem, ezért reméltem, hogy így bejuthatok. Először egyébként a többiekhez mentünk. Megjegyzem, negyed 10 volt, és még sehol semmilyen sor nem indult meg, de még asztalok sem voltak kint, ahol korábban eladták a jegyeket. O_O Pedig azokat már 8 óra után ki szokták tenni. Na, ebből mi lesz? Utána elmentünk a 2-es kapuhoz, ott megtaláltuk a VIP bejáratot, de senki nem volt, aki osztogassa a VIP jegyeket. Legalább 10 percet vártunk, míg Amina kijött, aki tudott jegyet adni, de ő is csak az egyik csoportnak hozott, akik már régebb óta vártak. Újabb negyed óra várakozás, közben megjött egy férfi, aki a pultjában rendezkedett volna, de nem tudott, mert nem mehetett be jegy hiányában. Aztán kijött egy csaj, aki már adott nekünk jegyeket, felmutattam neki a 2 napos jegyemet, és megkérdeztem, hogy felmehetek-e segíteni beadni? És tök flegmán válaszolt, hogy nem mehetek be, menjek át a többiekhez, mert nem engednek be a biztonsági őrök. Én meg nem voltam gyáva mondani, hogy a biztonsági őr nő meg mondta, hogy rajtuk múlik, erre a válasz, hogy jó, rajtunk múlik, menj vissza a többiekhez. Nem hadakoztam tovább, de annyira ideges lettem attól, hogy egy bunkó nő így beszél! Már korán reggel volt a véleményem a szervezési munkáról! Az egy dolog, hogy úszik az egész, és csúszásban vannak, de ha valaki emiatt nem tudja megőrizni a hidegvérét, az ne menjen el szervezőnek! Mire visszaértem a többiekhez, már nyitották a kapukat, de jegy sehol, közben látom, hogy az ajtónál hatalmas sor áll. Újabban 10 órakor kezdik el árulni a jegyet? De ez még hagyján, de hogy az ajtónál fogák árusítani a jegyet? Az szép tömegnyomort eredményezne, mert így azok se tudnának bejutni, akik előre megvették a jegyet. Rátelefonálok Night-ra, hogy hol van, még a vonaton. Időközben megjött Sami a barátjával, ő sem értett semmit, hogy mi van. Ők beálltak egy sor végére. Hátul ugyanis semmi nem jelezte, hogy melyik sor melyik. Én is ott kóvályogtam a sorok között, hogy melyik melyik, közben meg hallom a hátam mögött, hogy a Hungexpo rendesen kicseszett a Mangafannal. Ennyi MondoCon után miért tennék meg? Na mindegy, annyira nem foglalkoztat. 10 óra után látom, hogy kezd betódulni a nép. Na mondom szép, már csak a jegyvásárlást kell túlélni. Aztán arra leszek figyelmes, hogy nagyon jól haladunk, aztán a sor elején látom, hogy két lakókocsiban adják a jegyeket. Minő innováció! :o Annyira nem is vészesen, de bejutottam. De az a VIP-jegyes mizéria nagyon nem hiányzott. -_-

Előbb szétnézek, hogy mi hol merre van. A konzol részlegnél is szétnéztem. Azt persze, nem vártam, hogy lesz Nintendo, de azért érdekelt, hogy milyen X360, PS3 játékok vannak. Elnézegettem őket, de volt még sok-sok PS Vita is. Meg volt egy Gamer365-ös asztal, voltak kint szerkesztők az oldalról. Velük is beszélgettem egy kicsit. Majd elnéztem a karaoke felé. Kicsit leültem ott pihenni, majd szétnézek az árusok között. Igen, keresek Zelda mangát.  A Trilliannál megvolt a hőn áhított Ocarina of Time 2. kötet, megkérdeztem, hogy mennyibe kerül. Megnézte az amerikai árát ($7.99), és rámondja, hogy 3.500 forint. O_O Az egy dolog, hogy gyengül a forint árfolyama, de nem ennyire. Az árrés meg túlságosan nagy, úgyhogy nem belőlem fognak meggazdagodni. Aztán még az Animeland-nél volt Zelda manga, bár ott csak a Link to the Past, és Four Swords 2. kötet, de ezek legalább 2.400 forintok voltak. Erre már sokkal inkább azt mondom, hogy elfogadható, úgyhogy le is csaptam a LttP mangára, a Four Swordsnak érdemesebb lenne az első kötetét előbb beszerezni. Meg is beszéltem az Animelanddel, hogy a többit behozatom velük. És komolyan gondoltam. Természetesen nem egyszerre, csak fokozatosan. Visszamentem találkoztam Nighttal, Tukeinonnal, Neelával és Megumival. Ma csak egyszer énekeltem, de az elég volt. Tényleg régen énekeltem, és totál elfelejtettem, hogy kell magas hangon énekelni. Ráadásul teljesen legyengültem a dal végére. Zsibbadt mindenem, és remegtem, de nem az izgalomtól. Úgyhogy nagyon durva volt, aki kiesik az éneklés ritmusából, az bukik, itt nincs mese. De az a baj, hogy nincs lehetőség normálisan gyakorolni énekelni, ugyanis az albérletben harmonika ajtó van, és szinte mindig vannak otthon, így nagyon ritka az az alkalom, amikor van lehetőség gyakorolni. Vagy hol máshol? De nagyon hálás vagyok Tukeinonnak, hogy a kedvemért kijavította a Code Geass: Colors kfn-t, csak az összes gyakorlásom annyi volt, hogy egy párszor megnéztem a kfn-t, és suttogtam magamban a szöveget, hogy legalább a ritmusa meglegyen. Azzal nem is lett volna baj. Úgyhogy a verseny kilőve. A versenyig a karaoke teremben Zelda mangát olvastam, Nintendogsoztam, Mario Kartoztam, én olyan jól elvoltam egymagam. Night meg is jegyezte (akinek meg fülhallgató volt a fülén ugyanabban a teremben), hogy milyen jól szórakozok. Végülis az énekesjelöltek hallgatása nem feltétlen kell, kötelezzen a szem használatára, én meg érdekes mód a karaokén meg tudom úgy osztani a figyelmemet, hogy a fülemmel figyelem az énekeseket, miközben mangát olvasok.

Aztán a verseny. Háát, voltak, akik szépen éneketek, egyedül Megumit tudom kiemelni, olyan új oldalát mutatta meg az énekhangjának, hogy csak lestem, hogy mi ez a mély hang. Nagyon nagyot alkotott. A 13. versenyző után Night, Neela és Megumi elhívtak, hogy menjek velük enni. Miután vagy fél órát álltam sorban a Takebayashinál, és még el is fogyott a rizs, és mivel már annyira éhes voltam, hogy úgy döntöttem, nem várom ki, és az Animelandnél vettem ilyen rizspelyhes mogyorót. Finom volt, de nem elég. Úgyhogy elmentem Megumiékkal az Árkádba, ott az Intersparban vettem magamnak joghurtos Győri Édes Jó Reggeltet, meg egy energiaitalt. A többiek is vásároltak maguknak, de ők még aztán mentek a Mekibe is enni. És közben beszélgettünk mindenféle állatságot, nagyon jól éreztük magunkat, szétröhögtük a fejünket. Ezután a 100-as busszal mentünk vissza a Hungexpóhoz. Vissza a karaokéhoz, hallgatni a többieket, meg vártam az eredményhirdetést, annak ellenére, hogy nem versenyeztem, azért még érdekel, hogy mi lett a vége. 19 órakor volt a nagyszínpadon. Akkor jutott az eszembe, hogy mivel ilyenkor össznépi eredményhirdetés van, ezért mire a karaoke sorra kerül, ehhez képest elsőként hirdetett eredményt Amina és Daki. De előtte egy iszonyú hangos trance zenére ment egy egyébként nagyon jó tánc, de komolyan, csoda, hogy nem süketül bele az ember, még hátul is belehasított az ember fülébe a zene. Az eredményhirdetés meg... hát, fogjuk rá, bár az első helyezett egyáltalán nem jut az eszembe, a második helyezett megvan, viszont a harmadik helyezett tüske. Bár lehet tanulni tőle. Egy srác volt, aki Megumi Hayashibara: Sunadokei dalt énekelte el. Ja, nem a srác neve tüske, hanem úgy értettem, hogy a szívemnek az, mivel, ha úgy vesszük, sorstárs, hiszen én is női előadókkal próbáltam érvényesülni, de ilyen 16. voltam a 19-ből, meg 11. a 15-ből. Végülis tisztán énekelt a srác, de erőtlen volt a hangja, bennem nem keltett olyan nagy hatást, viszont amivel kivívhatta a zsűri szimpátiáját, az az előadás, a szemkontaktus. A különdíjas srác meg... Engem nem lehet poén terén meghatni azzal, hogy egy fiú poénból kiáll, és átéléssel elénekli a Dokuro-chant, főleg úgy, hogy az az elején elhasználja minden erejét. Nem ő az első fiú, és újat nagyon nem lehet felmutatni. Lehet, nem lenne hülyeség olyat csinálni, amit Tukeinon mondott az egyik zenekvízben az egyik szám alatt, hogy van egy tiltólista az amerikai animés rendezvényeken, oda olyan karaokék kerülnek, melyeket túl sokan énekeltek már, és elég volt belőlük.

Részemről ennyi volt a con első napja. Bagszival együtt mentünk el, előbb az Europark InterSparjába, majd hozzám megmérni magam a Wii Fit Plus-szal, végül vissza hozzá. Itt vacsoráztunk, közben meg szenvedett az Oroszlánkirállyal. Ott a helye a Hardest SNES games ever toplistán. Lehetne arról is külön postot írni, hogy miben változtak ennyit a játékok. De az Orozlánirályból kéne versenyt csinálni. Aki végigviszi a játékot egyhuzamban, azoknak automatikusan jár egy SNES konzol. Ki próbálja meg?

A MondoCon meg összességében jó volt. Érdekes azt megtapasztalni, hogy bár történtek dolgok a karaokés berkeken belül, letisztultak számomra emberi kapcsolatok, azért magának az Adarna Karaokénak még mindennek ellenére is van egy egyedi hangulata, ami miatt nagyon jó eljárni. CSAK KI A SZABAD LEVEGŐRE!!! Iszonyú meleg van, és nincs semmi levegő már a nap végére. Tényleg találjatok ki erre valamit, mert ott nem maradhat a karaoke. A sátor, az az igazi! Nyáron, 40 °C-ban, mindenki álma sátorban karaokézni. ^^' Maga a MondoCon meg néhány baki ellenére jó lett. Ja, és a végére hagytam még egy furcsaságot. Én vártam, hogy akkor jó, lehet, hogy én is pecsétezni fogok. Lazán azt gondoltam, hogy lesz egy külön papír, amin gyűjthetjük, de nem! Meg kell venni hozzá a Mondo magazint. Ne csinálják már, hogy ennyire rá akarják kényszeríteni az embert, hogy megvegye a magazint, ha pecséteket akar gyűjteni! Ráadásul hátoldalt van, a fényes oldalon a pecsétek helye, olyan gyönyörűen szétkenődik, hogy ott aztán lehet gyűjteni. Szóval ez is epic fail volt a részükről. Szóval volt itt sokminden, mindezek mellett érdemes volt elmenni.

2011. december 10., szombat

Animekarácsony 2011

Olyan furcsa, hogy alig 2 hónapja volt a MondoCon, és máris Animekarácsony. Semmi hangulatom nem volt hozzá, de végül elmentem. Igaz csak pár órát aludtunk bagszival, eredetileg úgy volt, hogy egyáltalán nem alszunk, mert már fél 2 fele járt, mire az előző blogpostommal végeztem, de 3 órakor mégis elfáradtunk, úgyhogy aludni tértünk. Én 8-kor ébredtem fel, bagszi meg 8.45-kor rontott ki a nappaliba, hogy miért nem ébresztettem fel, neki 9-re kellett volna menni conra, mert a MAT vendégként jelen volt, és kellett volna segíteni. Nagyon sietett, de majdnem 10 óra lett, mire odaértünk. Ott összefutottunk Trunerrel, ő Krisit kereste, mert ő vette neki is a jegyet. Bagszi bement a szervezőibe, a MAT-hoz, én meg felhívtam Krisit, hogy ne várjunk rá, ő már bent volt. Hármasban mentünk be, közben ők a Pokémon játékokról beszélgettek, eközben átjött az érzés, hogy jó lenne megint játszani vele. Miért is ne? Igazából, aki kézikonzolon az összes létező Nintendo handheld játékot játszani akarja, annak csak 2 konzolra van szüksége: Game Boy Advance SP, és Nintendo 3DS. A GBA SP lejátsza a Game Boy, Game Boy Color, és Game Boy Advance játékokat, míg a 3DS a Nintendo DS és 3DS játékokat. A GBA SP az egyik legjobb Nintendo kézikonzol, mert az első európában is megjelent kézikonzol, melynek saját fénye van (Japánban megjelent 1997-ben a Game Boy Light, annak volt még saját fénye.) A 3DS meg adja magát. Nagyon sokat tud, online módozatok, és a gépben levő extrák. Tehát, bementünk, és most rendhagyó módon nem rohantam fel a karaoke részlegbe, hanem Krisiékkel néztem szét az árusoknál. Nem is kellett sok idő, mire összetalálkozunk bagszival, osztotta a MAT szórólapokat. Ismét csak levásároltam a jegy árát, a következőre:

  • Ruróni Kensin 1

Újba akartam belekezdeni, így három lehetőségem volt: Hellsing, Chrno Crusade vagy a Ruróni Kensin. Végül a Kensin-re esett a választásom, mert ott futottam össze Necrokiddel, aki mondta, hogy nagyon jó ez, így emellett döntöttem. Necro nem jött velem, de én kíváncsi voltam, hogy vol van a MAT pult, elvileg a 2. emeleten, de nem nagyon tudtam elképzelni. Azt hittem, hogy ott lett volna, ahol ősszel az étterem volt, de nem, és nagy meglepetés ért: A vetítőterem mellett, ahol a karaoke szokott lenni, ott van egy ajtó jobb oldalt, ahogy mennénk be a terembe, azt hinnénk, hogy ott vége van, de én el nem képzeltem volna, hogy az megnyitható. O_O Nem is kis helyiségbe érünk be, ott volt az étterem, és beljebb lehet menni, ott volt a konzol, és külön kis termet kapott a MAT. XD Ezután mentem a karaokéba, ott hátul foglaltam helyet. Éhes voltam, neki akartam állni enni. Kiveszem a szendvicset, és látom, hogy kólás az alufólia. Benézek a táskába, minden úszik a kólában! T_T Kiveszem a kólát, úgy spriccelt ki, hogy csodálom, hogy nem bámult meg senki, de hirtelen se tudtam, mit csináljak, közben folyt a kóla a padlószőnyegre. Végül úgy döntöttem, hogy visszamegyek a MAT pultba úgyhogy fejjel lefele tartottam, mert az alján képződött egy lyuk, onnan spriccelt ki. Mutatom bagszinak és Trunernek, nem akartak hinni a szemüknek, ők ilyet még soha nem láttak, nagyon röhögtek. Én majdnem sírtam, mert a 3DS pont kártyáim eláztak. T_T Az volt a nagy szerencsém, hogy a 3DS-em a zsebemben volt. Azt hiszem, akkor lettem volna rosszul. Mindegy, fejjel lefele támasztottuk a falhoz. Elég sokat voltam most a MAT-nál, és... Beléptem a MAT-ba. Erre nagyon fellelkesedtem, és sokat gondolkodtam, hogy mit tehetnék a MAT-ért. Lennének terveim, csak azért vonakodtam, hogy most belépjek-e, mert még régebben bagszival beszéltük, hogy nem rossz, hogy egész nap egy helyen kell lennie a conon, és nem járhat semerre? Mondta, hogy egyáltalán nem, mert már úgyis mindent látott, nagyon nem érheti meglepetés, így inkább segít, és a részévé válik a rendezvénynek, ami egy nagyon jó dolog. Rájöttem, hogy ez így van, mert újdonság már úgysem érhet. A karaokéba olykor-olykor benéztem, de most az időm nagyrészében a MAT pultban beszélgettünk meg szórakoztunk, bagszival, meg Trunerrel, meg megismerkedtem egy csajjal, aki nagyon jófej volt, örültem a szerencsének.

Csibivel való találkozásom sem volt semmi, mert a MondoCon-Nintendo Magyarország nyereményjátékában 2. helyezett lett, így kap egy Zeldás ajándékcsomagot. Vagyis kapott volna, de aki átadta volna, az otthonfelejtette. Szegény Csibi, majdnem sírva fakadt, ami nem csoda, mert annyira várta. Egyébként volt egy nyereményjáték a Facebookon, hogy fényképezd le az októberi vagy / és novemberi Mondo magazint, és aki a legtöbb szavazatot kapja (kerüljük azt a csúnya szót), az nyer. Ez megint ilyen kinek van több ismerőse verseny, de örültem Csibi 2. helyének. Délután igencsak elfeledte a rosszkedvét, láttam, hogy a karaoke teremben ott "tombol", mert két srác "előadta" a Fluor: Mizu szerzeményt. Odamentem hozzá, hát neki van Mario Kart 7-e! Hát azt nekem látnom kell! Krisi is ott volt mellette, már 15 óra volt, amikor véget ért a karaoke, Krisi is elment, de Csibi úgy próbálta marasztalni, hogy játszunk hárman vele. De csak elment, így ketten maradtunk. Mindegy, ha már így alakult, de nagyon kíváncsi voltam a játékra. Hát ez a játék valami csodaszép 3D-ben! A Super Mario 3D Land-ben valahogy nem jön le annyira a 3D-s hatás, hiába van bekapcsolva, de a Mario Kart 7 valami eszméletlen gyönyörű! Tényleg olyan, hogy közelít feléd a pálya, a karakterek is, szinte teljesen részese vagy a játéknak! Alig várom, hogy meglegyen nekem!

Aztán még ott szórakoztunk a MAT pultban, de lényegében ennyi volt. Megvolt, de olyan se jó, se rossz nem volt.

2011. április 3., vasárnap

Wireless connection

Ma átjött hozzám Fantos, mert tegnap este valamiért nem tudtam feltelepíteni a Wireless Routert. TP-LINK WR340GD. Békéscsabán vettem, mert egyrészt úgyis szükség lesz rá, másrészt meg, hogy Wiibe és DSi XL-be legyen. Tegnap este hazajöttem, és hiába próbáltam feltenni, próbáltam a beállításokat módosítani, mindig ugyanott akadt meg. Aztán ma átjött Fantos, és ahogy nézegette a beállításokat, lassan kezdtem rájönni, hogy a szolgáltatótól kapott nevet, és jelszavat hiányolta. Aztán megcsinálta és rendben lett. Utólag is köszönöm neki. :) Ki is próbáltuk, de előtte megcsinálta a Miijét nálam, mert ami a gépén van, az rövid hajú, és azóta megnőtt neki. Mario Kart Wiiztünk, jó volt, bár az a furcsa, hogy amikor másodmagammal játszok online, akkor nemigen figyelek a játékom "minőségére", de ez majdnem mindig így van. Amikor többen játszunk, akkor csak arra figyelek, hogy élvezzem a játékot, és nem azon, hogy izzadjak egy esetleges győzelemért. Le is mentem 8000 pont alá. De hogy milyen manővert hajtottam végre, az tényleg nem semmi. :D A Grumble Volcano pályán egyszer úgy trükköztem, hogy centiméterek hiányoztak, hogy földre essek, a szakadékot értem. Majd Fantos mondta szétnézve a játékaim között, hogy még soha nem játszott Link's Crossbow Traininggel, és szeretné. Hát csak tessék. Addig én megkajáltam, ahogy elnéztem, tetszett neki a játék. Ezután New Super Mario Bros. Wiiztünk egy jó adagot. Nagyon jó játék, már most meg lehet mondani róla, hogy hatalmas klasszikus lesz, és nagy kultusz fogja övezni. Megmutattam neki a játékaimat, kiválasztott magának egy párat kölcsönbe: Polarium (DS), The Legend of Zelda (NES), Zelda II: The Adventure of Link (NES). Aztán átmentünk az Europarkba, de mivel már negyed 8 körül volt, ezért már minden bezárt. Lényegében ennyi. Örülök, hogy most már van teljes netem.

2011. március 7., hétfő

Zelda II, Brawl és sok érdekesség

Érdekes, magam sem hittem volna, hogy fejlődésen megyek keresztül a Zelda II-ben. Azt gondoltam magamban, hogy többszöri végigjátszás után is ugyanolyan nehéz lesz a játék, de egész jól megy, hogy szinte minden részlegét ismerem a játéknak. A Harmadik palace, a labirintus könnyűek voltak már.

Több hónapos netmentesség után visszatért egy kedves barátunk, Norbi. Már vártam, hogy Brawlozhassak vele, kíváncsi voltam, hogy mennyire jó. Tegnap erre sor is került. Nem kis meglepetés történt a részemről. Komolyan mondom, a Melee-ben alig lehetett hozzászólni. Foxszal úgy ütött-vágott mindenkit, hogy levegőt venni is alig volt idő, most meg a Brawlban... Többször is legyőztem. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz nála ez az állapot, gondolom azért fejlődni fog.

Mivel az elmúlt kép óta vannak új Zelda játékok, ezért készítettem úgy gyűjteményképet. Mi tagadás, minden szerénység nélkül kijelentjetem, hogy szép, tetszik nekem így együtt. ^^

Nem tudom, hogy ki mennyire követi figyelemmel a Japán eladási adatokat, de jelentős változások történtek. Az eddig szinte biztos lábakon álló Nintendo egy hét erejéig átvette az utolsó helyet és a PlayStation 3 került az első helyre. Már vártam, hogy a Gamer 365-ön milyen kommentek lesznek. Hát nem okoztak csalódást. "Kipukkadt a lufi? :D:D:D" "Wiisznemlát! :D:P" Meg hasonló színvonalú kommentek érkeztek. Csak azt nem érik fel ésszel, hogy ez nemcsak a PS3 érdeme, hogy az élen van, hanem a Nintendo hülyesége is. Arról nem is lelkesedve, hogy a Japánok konzolvásárlási kedve nagyon megcsappant. Ugyanis a PS3 ezen a héten valami 35000 példányszámmal az első. Holott a Wii 1 éve 80-90000-es eladásokkal vezette az eladási statisztikákat. Most meg 18000-rel kullog a 4. helyen. Ennek egyértelmű oka van. Nincs nagy kaliberű játék Wiire. De ha kapunk megint valami nagyobb címet, megint virágzani fog a konzol.

Elvagyok mostanában egy másik zenével. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy játékzenéket áthangszerelik valódi hangszerekre, és feléneklik, mint egy komoly dal. Ugyanezt tették mega MOTHER dalokkal. Ugyanis, amikor 1989-ben megjelent a Japánban a játék, felénekelték a dalokat is. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy Japánban jelent meg (akármennyire is köztudott, hogy japán játékról beszélünk), mert a dalok Angliában vették fel angol előadókkal! Mi ez az angol vonatkoztatás? Nem értem. De annak ellenére, hogy a dalok 1989-esek, a mai zenék között is megállnák a helyüket. Most is ezt hallgatom. És itt még nincs vége az érdekességeknek. 12 dalból áll ez az egész válogatás, és ebből hármat egy lány énekel, Catherine Warwick. Sőt, annyira lány, hogy 1989-ben 15 éves volt, amikor felénekelte a dalokat. De annyira furcsa, mert nagyon felnőttes a hangja, meg nem mondanám róla, hogy 15 éves. Csak a hangja alapján 24-25 évesnek mondtam volna... Itt egy kép róla. Biztos később készült róla a kép, de megdöbbentő. És nagyon szép a hangja. Végezetül itt a MOTHER album tracklistje:

  1. Catherine Warwick: Pollyanna (I Believe in You) 3:42
  2. Catherine Warwick: Bein' Friends 5:14
  3. Jeb Million: The Paradise Line 3:44
  4. Hirokazu Tanaka: Magicant (instrumental) 4:21
  5. Catherine Warwick: Wisdom of the World 4:42
  6. Louis Phillipe: Flying Man 4:49
  7. Hirokazu Tanaka: Snow Man (instrumental) 3:51
  8. Jeremy Budd: All that I needed (Was You) 4:43
  9. Hirokazu Tanaka: Fallin' in Love (instrumental) 6:18
  10. Eight Melodies 5:46
  11. Hirokazu Tanaka: The World of MOTHER 23:53
  12. Hirokazu Tanaka: Smiles and Tears (Demo track) (instruental) 4:47

Az Eight Melodies egy templom gyerekkórusa énekli, de hogy melyik, azt pontosan nem tudom. A 11-es számot a hossza miatt meg ki szoktam hagyni, meg az amúgyis NES játékzénék eredeti game ripjei, mint egy mixelt változat. De a hangzás eredeti. De nagyon jó dalok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Bár ilyen dalok is ismertek lennének.

2011. január 17., hétfő

Az angol nyelv szépségei

Elég érdekes az angol nyelvtudásom, bár erről tanúbizonyságot is adtam blog keretén belül is. A GameFAQs-on olvastam egy néhány tesztet, és arra eszméltem fel, hogy mindent értek abból, amit olvasok, tehát az olvasással nincs baj, elég sok szót ismerek, elég sok szófordulatot tudok értelmezni. Így vettem a bátorságot, hogy írjak. Először csak magamnak, Wordben (elég jó a 2010-es Office, nekem tetszik). Öt órán keresztül gépeltem, két oldalt. Ha valamit nem tudtam, akkor Google translate-ot, vagy Webfordítást kérdeztem meg, de ott voltak a BigN-esek is. Nagyon bírtam, hogy voltak szövegek, melyekre a két fordítóoldal tök mást adott ki angolul.

Nálam ez vitte a pálmát:
Ezt akarom írni angolul: Élénk színvilág
Google Translate fordítása: Vivid colors
Webfordítás műve: Rich colour world.

Végül kiegyeztünk a "colorful"-ban, bőven megteszi. Különben azt szeretem a magyar nyelvben, hogy nagyon választékos. Egy szóra rendszerint sok szinoníma van. Itt meg miket írtam? Bagszi elmondása szerint legalább 25× írtam le, hogy "this game", és akkor a többiről még nem is beszéltünk. Meg nyakatekert mondatok... Hozzá vagyok szokva, hogy magyarul, ha akarom, választékosan fejezhetem ki magam, pont az a jó, hogy ugyanazt a mondtatot, kifejezést, többféleképpen le lehet írni. Csak pont azon aggódok magamban, hogy vajon az a szóhasználat, ami magyarul létezik, vajon létezik-e angolul. Volt már olyan eset, hogy az egyik mexikói lánynak írtam, és az egyik mondatomat sehogy sem tudta kisilabizálni, hogy mit is akarok mondani. Szóval érdekes dolog. Meg én az angol beszédért nem vagyok oda. Ahogy hallom Angliában is, ahogy a britek beszélnek... Hát az nekem egy teljesen különálló idegen nyelv, egy szót nem értettem abból, amit beszéltek. Néha, amikor bementem boltba, kérdeztem, hogy xy van-e, erre jön egy hosszabb válasz, de csak annyit értettem, hogy "nincs", akkor megköszöntem, és továbbmentem. Ha nincs, hát nincs. És valahányszor olvasok angol szöveget, értem, hogy mit akar mondani, de csak nézek magam elé. Nekem az a kifejezés olyan bugyuta. Na de addig jó, amíg elég csak a középszinten előírt nyelvtudás, aztán onnan fejleszthetem magam tovább egyedileg. Szegény főbérlőnket sajnáltam, mesélte, hogy amikor az Pázmányra járt, és szigorlatozott, akadémiai szinten kellett tudnia angolul. Az ilyen felsőfoknak a még magasabb szintje lehet, de azt megtanulni, hát nem semmi.

Kering egy angol írásom a világhálón, a GameSpoton a The Legend of Zelda játékról írtam egy rövid review-t. Sokan mondták erre, hogy elég jó lett. De nekem összességében az a bajom az angol nyelvvel, hogy nem tudom eléggé kifejezni magam benne, és szerintem ezért nem leszek elég jó belőle. Középfokú nyelvvizsáig mindenképp meg fogom erőltetni magam, mert szerintem 2011-ben majdhogynem elengedhetetlen egy nyelvvizsga.

2010. december 29., szerda

Egy kis múlt és tervek a blog kapcsán

A tegnapi napon 9.30-tól 22.30-ig gyakorlatilag mást sem csináltam, hogy áthoztam a postjaimat a Zeldás blogból ide. Na persze nem megszakítás nélkül, mert azért felálltam a gép mellől, lementem a Sparba vásárolni, ettem, kicsit bekapcsoltam a Wiit, meg zenét hallgattam. Mindig ilyen 2-3 óra múlva álltam fel, amikor már kezdett fájni a fejem a sok gép előtt való üléstől. Szerintem, ha 13 órán keresztül egyfolytában a gép előtt lennék, elájulnék a végére. De hát igen, ez egy nagyon árnyalt oldala annak, hogy milyen vagyok, ha valamit nagyon szeretnék. Elég sok blogpostot áthoztam már, de azért van még bőven.

Csibi mondta, hogy ne csak a Zeldás blogból hozzam át a postjaimat, hanem a BigN-es blogomból is. Átgondoltam az egészet, és egyáltalán nem rossz ötlet. De akkor már áthoznám a Mariós oldalról is, a Gamer365-ön, és a Megumi oldalon írt pár blogpostot is, és akkor igazi, nagy, komplex blog lesz ez.

A 2008. szeptember és 2008. december közötti részt nem hagytam ki, egyszerűen nem írtam akkor semmit a Zeldás blogba. Még csak 5 hónapos volt az a blog, de már akkor is láttam, hogy a tematikus blog nem az erősségem. Amikor 2008. április 12-én megnyitottam a Zeldás blogot, akkor 2 és fél hónapja játszottam aktívan Zelda játékokkal, és akkor egyrészt egy vágyam teljesült a bloggal, hogy kiírhatom a Zelda játékokról az élményeimet, másrészt meg azt gondoltam, hogy közel 3 hónapnyi aktív Zeldázás után megérett az idő arra, hogy úgy nyissak egy tematikus blogot. Viszont akkor szeptemberben valami megváltozott. Egyrészt az AnimeCon  láz. Igen, a 2008-as őszi AnimeCon volt rám ilyen hatással, hogy félbehagyjam a Zeldázást. Aztán 2008. szeptemberében valami olyan számomra nagyszerű dolgot találtam meg a neten, amit már nagyon régóta kerestem: Megumi Hayashibara albumokat! Na ez is külön történetet érdemel. :D Amikor 2006 őszén rajongója lettem Meguminak, már akkor kerestem a diszkográfiáját, milyen albumai, dalai vannak, mindhiába. 2 évnyi keresés gyümölcse ért be, amikor 2008. őszének első havában rátaláltam a Megumi albumokra, ez akkor akkora hatalmas boldogság volt számomra, hogy ez volt a másik ok, ami gyakrolatilag egy az egyben kiölte belőlem a Zelda fanságot. Mert akkor csak Megumi és csak Megumi létezett számomra. Gyakorlatilag ittam az összes albumát. Okui Masami esetében másabb volt a helyzet, az ő albumait elég könnyű volt megtalálni, de akkor őt még nem szerettem annyira, hogy azonnal rákeressek. Viszont a 2007-es év volt nála nagy. Ugyanis a megjelenésének évében (noha nem azonnal) ismertem meg a Remote Viewing kislemezt, és az volt számomra nagy ledöbbenés. Egy olyan énekesnő, aki már a '90-es évek óta a pályán van, és x év után még képes életképes zenét kiadni magából, na gondoltam magamban, az nem akármi. De Okui Masami zenéjének minőségéről már több ízben értekeztem. Még az volt nekem nagyon jó, hogy megjelenése után 2-3 héttel hozzájutottam a Masami Life albumhoz. De isten igazából Megumi albumai után kezdtem el az ő "egyéb" dalait is komolyabban hallgatni.

Ennyi elkalandozás után csak arra szeretné rávilágítani, hogy én ezért nemigen tudok tematikus blogot létrehozni, mert abba igencsak hézagosan írnék, amint a mellékelt ábra is mutatja. Bár, ha több blogból is áthozok postokat, akkor valószínűleg az a hézag be lesz tömve. És ha sikerülne, egy komplex bloggá alakítani, akkor valószínűleg oldalakra fogom bontani a blogot. Ezt nagyon szeretem a Wordpressben, hogy oldalakat is lehet csinálni, ezért is van az, hogy több website-ot wordpress-ben készítenek. De én úgy csinálnék oldalakat, hogy: Nintendo, Jpop; Anison, Anime; Manga, Karaoke, stb. És akkor mindenki nézheti azt az oldalt, melyet érdekli. Csak előbb legyek kész az importálással. Látjátok oldalt, hogy megszaporodtak a Nintendós postok? És ennél még csak jóval több lesz!

2010. december 28., kedd

Importálás

Még korábban kérdeztem Tukeinont, aki egész jól érti az informatika igen mély bugyrait, hogyan lehetne egyesíteni a Zeldás blogomat ezzel a bloggal? Mondta, hogy valami adatbázis cucc miatt (ne haragudj Tuki, nem értek ehhez, így nem sokat jegyeztem meg belőle. T_T) ez lehetetlen.

Ma megcsináltam azt, hogy az egyetlen egy blogpostos postomat átimportáltam ide. Ugyanis ezt meg lehetett csinálni, a wordpress menüjében ez benne van. Gondolom, azért, mert azonos az adatbázis, vagy valami ilyesmi. Az egyetlen egy blogpostom a 2008-as őszi AnimeConról szólt. Akit érdekel, ezen link alatt elolvashatja. Semmi perc alatt, könnyedén áthozta.

Viszont csak fúrta az oldalamat, hogy van valami megoldás a blog.hu-s postok áthozására ide? Ekkor villant meg a fejemben a gondolat, hogy a blogpost hozzáadásánál lehet kicsit babrálni a dátummal. Kipróbáltam, hogy ha az eredeti dátummal átmásolom ide a postokat, sikerül-e. Az eredmény, első blogpostom itt olvasható. Tehát sikerült. Iszonyatosan boldog vagyok. ^^ De azért elgondoltam, hogy gyakorlatilag a dátum babrálásával akár 1995-ből is írhatok blogpostokat. Most elképzeltem, hogy 9 éves gyerekként gép előtt ülök, és blogolok! :D De akkor 15 éve nem is gondoltuk volna, hogy ez lesz, ami most van. Akkor jóformán csak játszottam gépen.

Tehát az elkövetkezendő napokban jelentősen meg fog nőni a blogpostok száma, áthozom ide az összes blog.hu-s postomat. ^^

2010. augusztus 10., kedd

Mangavásár

Hát ritka az, amikor ennyire jól járok anyagilag. Azóta még többször visszatértem a Líra könyvesboltba, 7 további mangát vettem 299 forintért:

  • Gravitation 1
  • Gravitation 2
  • Gravitation 3
  • Jpop bálvány 2
  • Rémmetró 1
  • Nyári Srácok 3
  • A Biblia manga

A rémmetrót és a Biblia mangát ma vettem a többi ötöt tegnap. Eddig 10 mangával gazdagodtam (korábban vettem ugye a Dramacon 2, 3-at, és a Pirontant), szóval ha összeszámoljuk, hogy ezek eredeti árukon kb. 15.000 forint lenne, így megúsztam 3.000 forintért. ^^ És nekem, aki szeret eredeti kiadványokat vásárolni, ez nagy érték. Szóval nagyon boldog vagyok velük. A DramaCont elolvastam, most a Gravitationt kezdtem el. Animében nem volt rossz, egyszer megnéztem, de másodjára a poénok nem ütöttek annyira, sőt, néhány kifejezetten idegesítőnek tartottam. Most az első manga felénél tartok, hát mit ne mondjak? Nem nyűgözött le annyira. Én meg azokat a mangákat, animéket szeretem, melyek már az első pillanattól kezdve lekötnek. De olvasom tovább, hátha kialakul jobban. Mondjuk az már most megdöbbentő, hogy a rajzstílus mennyire más, és Shuichi mennyivel férfiasabb. A Dramacont nagyon megszerettem, de eddig csak jókat hallottam róla, hogy mennyire imádják. Nagyon jó fangörl-ellenes póló-ötleteket lehet venni onnan, pl: "Hívtak a faludból, hogy a cosplayerük elveszett" vagy "Ölelj meg és meghalsz". Mondjuk nem ilyet, de tervezek egyedi pólót csináltatni a MondoConra. ^^ Aztán, ha megmarad, akkor későbbi használatra is jó lesz. Jártam már meg pólóval. Egyszer, amikor New Super Mario Bros. pólót csináltattam magamnak, másodjára meg a The Legend of Zelda. Mind a kettőnél lejött a minta, mivel csak rávasalták, meg a póló is összement egy kicsit. -_- Itt pesten a kerületben, ahol lakom, találtam egy üzletet, ahol speciálisan ilyen egyedi ajándékokra szakosodtak, hátha ott jól megcsinálják a pólót, és akkor később is tudom használni.

Ma meg végre találkoztam Lucyvel. ^^ Most a Határ útra beszéltük meg a találkozót, és mivel most már  megvolt a telefonszámunk, így végre összefutottunk. Elmentünk az Europarkba, teljesen odavolt, hogy vannak mangák 300 forintért, lecsapott a Jpop Bálvány 2-re. Ekkor mondtam a Biblia mangára, hogy úgyis katolikus iskolába jártam, nem árt felfrissíteni az emlékezetemet. Erre mondta Lucy, hogy nem biztos, hogy oly módon frissítené fel, ahogy elképzelem. Megyünk a pénztárhoz fizetni, hát nem akármi történt. Adom át a kártyámat, és kiadja, hogy nincs fedezet. Én meg összekevertem, mert úgy emlékeztem, hogy kártyán van annyi pénz, azt kiderült, hogy készpénzben volt annyi. Nem biztos, hogy jól járok, ha olyan lánnyal járok vásárolni, aki szinte mindig megnevettet a beszólásaival. ^^' Mondtam is neki, hogy elveszi az eszemet. A pénztáros meg csak nevetett rajtunk. Végeztünk, bementünk a Libribe ott is megnézni, hogy van-e esetleg valami akció. Ott az Annyira király vagy manga volt 50%-os kedvezménnyel, tehát 945 forintért. Végül az InterSparba mentünk üdítőért, majd eljöttünk hozzám. Meg akarta nézni a szerepjátékos fórumát, kicsit beszélgettünk Leeával, majd hogy hasznosan eltöltsük a megmaradt időt, Wiiztünk. Úgy voltam vele, hogy mivel úgysem ért eléggé a játékokhoz, megmutatom neki a Wii Playt. De mondja (a borító alapján), hogy ez neki gyerekes... -_-' Nem baj, váltottunk Super Smash Bros. Brawlra. Eleinte nehezen ment neki, de aztán annyira összejött neki, hogy nagyon megtetszett neki a játék. Ekkor vetette fel az ötletet, hogy eljönne jövő héten is. Én meg továbbvittem, hogy akkor mi lenne már, ha egy kisebb konzolpartit szerveznének? Tetszett neki az ötlet. Jönne Lam'O, Duong, Daki, és Lucy hozná a barátnőjét, Mait (az a karaokés lány, aki nyert most a 2010-es HoldfényConon), hogy ne legyen egyedül lány. Elkísértem a 98-as busszal Kőbánya-Kispestre, aztán metróval nem mentem vele, hogy meg tudjam kérdezni a többieket is. Úgy tűnik, hogy sínen van a buli, mert Daki MSN-en egyből mondta, hogy jönne, később felhívtam Lam'O-t, és ők is igent mondtak. Ekkor mondta Daki egyébként, hogy hozná a barátnőjét is, csak nyugodtan, ha eljönne. Heten még úgysem voltunk ebben a kis házban, el is gondolkodtam, hogy elférnénk? De csak megoldjuk. Mondtam Lucynak poénból MSN-en, hogy mivel a tervek szerint jövő szombaton lesz augusztus 21-én, így megünnepelhetjük, hogy azon a napon 1 éve jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction CD-je. Mondtam is, hogy egy látható helyre kiteszem, elé egy gyertyát. Nem vetettem el, ha megcsinálom, akkor lesz róla egy kép, és megmutatom! :D Gyakorlatilag méltó módon lesz megünnepelve az egyik legnagyszerűbb Masami CD megjelenési évfordulója. Daki korábban egyébként felvetette, hogy egy legközelebbi találkozókor (akkor még 4-en) csinál nekünk hortobágyi palacsintát. Kíváncsi leszek rá, még soha nem ettem ilyet, de most ahogy nézek képet róla, nem lehet rossz. ^^

2010. augusztus 9., hétfő

Születésnap

Nem nekem, hanem az egyik barátomnak Young Linknek. Mondjuk képlékeny volt, hogy tudok-e menni, de örültem, hogy délelőtt dolgoztam, így elmentem. Tegnap az Arénában voltam, így a 78-as trolival mentem a Nyugati felé. Megyek a megálló felé, de megállít egy kínai étterem. Négy Évszak Kínai Gyorsétterem a neve, és bár maga az étterem nem valami megnyerő, de finomat ettem. ^_^ Szezámmagos csirkét, és pirított tésztát kértem. Ettem volna evőpálcikával is, de azt nem találtam, így maradt a villa. Nagyon ízlett, és ezt szeretem az ázsiai konyhában, hogy bár keverednek az ízek, mégis harmonizálnak egymással. Nézegettem az étlapot, láttam, hogy ott van kínai írással is az étterem neve, feltűnt a 春夏秋冬 jel, mely mind kínaiul, mind japánul évszakokat jelent. Már csak Suara miatt, mert, hogy ez az egyik legnagyszerűbb dala. Japánul "Shunkashuutou"-nak kell ejteni, vajon kínaiul is így hangzik? Különben nem hiába ez a négy karakter adja az évszakok gyűjtőszavát, mivel a 春 (Haru japánul) a tavasz, 夏 (Natsu japánul) a nyár, 秋 (Aki japánul) az ősz, és 冬 (fuyu japánul) a tél. Ezek szerint Kínából vették át a jeleket, persze korántsem biztos, hogy így kell kiejteni. Lehet, hogy megmondta volna a felszolgáló, aki kínai volt, csak most jutott eszembe, hogy egyáltalán megkérdezzem. De lehet, hogy csak ma délutánig kell várni, mert találkozok az egyik karaokés lánnyal Lucyvel, és lehet, hogy elviszem őt oda, majd meglátjuk, mire lesz lehetőség.

Mindenesetre a kínai éttermet kitérő miatt kicsit késve érkeztem meg, de ahogy elnéztem a társaságot, nem sok mindenről maradtam le. Ott volt Ricsi, Csibi, Krisi és Norbi. Játszani úgy isten igazából senkinek nem volt kedve. A Brawl is csak azért került reflektorfénybe, mert annyira akartuk... Mondjuk érdekes meneteket nyomtunk, mert úgy volt, hogy egyszerre volt rajtunk a vaspáncél, ami lassít minket, és kisebbet ugrunk, valamint a nyúlfül, amivel meg elviekben gyorsabbak vagyunk, és magasabbat ugrunk. Érdekes elegye volt a játéknak, bár más módját is el tudnám képzelni a játék élvezetének. Később Young Link és Norbi felment a galériába PS2-n Shin Megami Tensei-jel játszani, nekem meg mondta Csabi (ez Young Link polgári neve), hogy ha akarok gépezhetek. Ki is használtam a lehetőséget, és elolvastam Tukeinon blogjában, hogy milyen volt a Nyári con. Ahogy olvastam, eddig ez lehetett a legjobb vidéki con. Nézegettem Csabi "ereklyéit", látom nem sok játéka van, de ő legalább eredetiben megveszi azokat, amiket nagyon szeret. Van egy pár jó anime DVD-je (A digipakkos Full Metal Panic? Fumoffu-t irigylem tőle T_T), meg egy pár rock CD-je. Csabiék fent játszottak PS2-t, Ricsiék meg Wiin Brawloztak. Kicsit később visszatértem hozzájuk, de Csibinek gyorsan mennie kellett, 17.30-kor értejöttek a szülei. Aztán nemsokára elmentek a többiek is. Elvittem Csabinak a Mondo magazint, mert kíváncsi volt a Zelda cikkre. Igen, van The Legend of Zelda cikk a Mondóban, nem is akármilyen apropóból kifolyólag. Jött Csabinak az egyi haverja, úgy tűnik, estére enyhén alkoholos bulival fogják megünnepelni a 19. születésnapját. Engem is meg akart kínálni egy doboz sörrel, de elutasítottam. Annyira antialkoholista vagyok, hogy még sört sem... És igen, én tudok nemet mondani, és nem nehéz.

Nemsokára mentem én is. Közel lakik a Nyugatihoz, így nem volt nehéz hazajutni, de előbb gyorsan benéztem a WestEndbe. Líra könyvesboltot kerestem sikertelenül. Úgy tűnik, hogy el kell mennem ma az Europarkba, meg akarom nézni, hogy milyen akciós mangák vannak még 299 forintért. Dramacon 3-at akarok. T_T De nekem, mint gyűjtő révén mármilyen mangával szívesen megismerkedek. Egyetlen egy nem tetszett annyira, az az éjféli opera. Nagyon nem az én stílusom, nekem túlzottan lassú sodrású a története, bár nyilván nem véletlen ilyen.

2010. május 8., szombat

Tíz dolog, amit kevesen tudtak Marióról

Nagyon érdekes dolgot találtam az Official Nintendo Magazine honlapján. Vajon ti tudtátok ezeket?

  1. Mario nevének eredete
    Amíg készült a Donkey Kong, úgymond "munkacíme" Mr. Video volt. Senki nem  tudja miért, de szerencsére új nevet kapott. Nagyon népszerű árkád játék volt, de mivel a annak az emberkének nem volt ekkor neve, ezért rajongói elnevezték Jumpmannek. Donkey Kong sokáig csak Amerikában volt kapható, mert a Nintendo egyik alkalmazottjának komoly vitája volt a raktártulajdonossal, aki szállította volna Európába a játékot. Az ő neve Mario Segale volt. Megbocsájtásképp kapta meg Jumpman végleges nevét, a Mariót.
  2. Miért van Mariónak bajsza?
    Miyamoto nem akarta, hogy mozogjon Mario szája, mivel szájmozgást nem tudott rajzolni, ezért egy bajusz mögé rejtette a száját. Hasonló okokból van Mariónak sapkája, ugyanis Miyamoto hajat sem tud rajzolni, ezért kapott sapkát.
  3. Jumpman nem tud ugrani?
    Amikor Miyamoto tervezte a Donkey Kongot, úgy akarta, hogy csak a joystickot kelljen használni, így Jumpman nem tudott volna ugrani. Csak azért kapott ugróképességet, mert az árkádgépek joystickja mellett volt egy gomb, és hogy azt is lehessen használni.
  4. A Super Mario Bros. nagyon kicsi
    Ki hitte volna, hogy a Super Mario Bros. játék teljes mérete csupán 40 KByte? Abba a hatalmas cartridge-be csupán ennyi memóriát tettek. Vagy más szemszögből úgy is meg lehet fogalmazni, hogy 40 KByte-ból ennyi mindent ki lehet hozni. Összehasonlításképp egy átlagos Word dokumentum ekkora méretű. A Super Mario Galaxy mérete kb. 3.500.000 KByte.
  5. Mi a Super Mario Bros. világrekord?
    Scott Kessler állította fel a világcsúcsot 2006. szeptember 20-án mindössze 5 perc 8 mp alatt végigvitte a játékot. Természetesen pályakihagyásokkal. Lehet vele versenyezni. ^^'
  6. Irány a felhők! Ja, hogy azok ott bokrok?
    Hogy miért ilyen kicsi a Super Mario Bros. egyik nagy titka, hogy igazából nagyon kevés tárgyat használtak fel benne. Például a felhő és a bokor ugyanaz, csak át van színezve. Ha jobban megnézzük, tényleg szinte egyformán néznek ki.
  7. Mario gyilkos!
    A Super Mario Bros. Instruction Booklet szerint a Gomba Királyság minden lakóját téglává és kövekké változtták át. Jusson eszedbe, amikor legközelebb a játékban téglát törsz szét! ^^'
  8. A gyerekek jól vannak.
    Bowser hét gyereke mind egy ismert emberről lettek elnevezve. Roy Koopa: Roy Orbinson, Iggy Koopa: Iggy Pop, Lemmy Koopa a Motörhead együttes frontemberétől kölcsönözte a nevét, míg Morton Koopa Jr. egy híres műsorvezetőről, Morton Downey Jr-ról lett elnevezve, Ludwing von Koopa pedig a híres zeneszerzőről Beethowennek köszönheti nevét. A híres Talk-show műsorvezető Larry King pedig Larry Koopának adta a nevét, míg a híres rocklegenda Wendy O Williams pedig Wendy O. Koopa-nak adta a nevét.
  9. A Super Mario Bros. 3 színdarab?
    Szerintem mindenkinek feltűnt, hogy amikor indul a Super Mario Bros. 3 a függöny felgördül. Ezek szerint a Mario és az összes többi szereplő színész, mi csak nézők vagyunk? A növényzet és az egész háttér olyan, mint egy ilyen nagy lapos kartonok, amiket színpadi dísznek is szoktak használni. És ahogy megyünk a pályákon olyan a háttér, mintha oda lenne akasztva a színpad hátuljára. És ahogy elérjük ugye a pálya végét úgy válik feketévé, mintha a színpadról jönnénk le.
  10. Warp Zone
    Mario és Zelda egyik fő eleme. A Super Mario Bros. 3 és a The Legend of Zelda között nagyon sok hasonlóság van. Ugyanazt a varázsfuvolát használja Mario és Link, ugyanaz a hangja, és szinte ugyanaz a rendeltetésük: A királyságban helyet tudnak változtatni. Még mielőtt azt mondanád, hogy ez csak véletlen egybeesés, nézd meg a Zelda: Link's Awakeningben hány Mario ellenfél szerepel.

Eredeti cikk: http://www.officialnintendomagazine.co.uk/article.php?id=16520&source=newsletter

2010. április 18., vasárnap

The Legend of Zelda társasjáték

Valaki látott már ilyet?

Kíváncsi lennék, hogy mik a játékszabályok, valahogy nemigen tudom elképzelni, hogy egy Zelda játékból legyen társasjáték. De biztos nagyon jó lehet.

További képek, és információk itt.

2010. április 7., szerda

Spirit Tracks érdekességek

Egy pár hivatalos oldalról letölthető háttérkép közül ezt választottam ki magamnak:

Csak a bal-alsó sarokban levő jelzés nem kéne, de egyébként nagyon jó. Ezért szeretem a hivatalos oldalakat, mert nagyon jó dolgok vannak rajta, és a dizájn is fantasztikus.

És megjelent a Spirit Tracks Official Stategy Guide:

És Angliában már le van árazva 8 fontra. Nagyon kell nekem! T_T

Párosításként csináltam egy képet:

A Spirit Tracks mellé, Okui Masami: INSANITY kislemezt fényképeztem le. Ugyanis szerintem annak zenéje illene a Spirit Trackshez. A kicsit keményebb zene jól megy a játékhoz, bár nem annyira sötét hangulatú, de amolyan "Link image song"-nak fantasztikus lenne, ha már ennyire agresszív lett. A kép egyébként a Nintendo DSi XL-lel készítettem, ilyeneket lehet vele csinálni.

Végül két Cosplayes képet mutatnék nektek. Ugyanis az egyik német barátom volt egy anime rendezvényen, ami Lipcsében volt. Cosplayesek is voltak bőven, és voltak Nintendósok is. Szerintem annyira jók lettek, hogy gondoltam kiteszem ide is:

Super Mario cosplay:

Link cosplay: